Movie Cars - Matchboxon kívüliek: Johnny Lightning Lotus Turbo Esprit

Mennyire érdekes, hogy az ember hogy tud életre szóló benyomásokat szerezni. 1986-ban jelent meg a Turbo Esprit című játék a legendás Sinclair ZX Spectrumra – aztán később más nyolcbites platformokra is. A maga idejében a játék „3D” világa, de tulajdonképpen a játékmenet is forradalminak számított, persze akkoriban még csak annyi számítási teljesítmény volt egy otthoni számítógépben, amit ma már egy fuzzy logic mosógép is kiröhögne. Úgy emlékszem akkor találkoztam először az ék alakú brit sportkocsival és azonnal beleszerettem egy életre. (A mellékelt kép a játék betöltőképernyője.)

Papírból hajtogatva

A Lotus Esprit generációi 1976 és 2004 között készültek a szigetországban. Mint koncepcióautó már 1972-ben Torinóban debütált a Motor Show-n és amennyire én látom jelentősen nem is változott a gyártásba kerülő verzió ehhez képest, talán még szögletesebb is lett. A koncepció az „olyan ronda, hogy az már szép” Lotus Europa nyújtott alvázára épült és tulajdonképpen egyszerű mint egy ék és pont ettől gyönyörű. Persze az ilyen egyszerűségükben fantasztikus formák csak olyan stúdióktól tudnak származni, mint az Italdesign és olyan zsenik kellenek, hogy kihajtogassák őket papírból, mint Giorgetto Giugiaro, aki dobozautóból köztudottan nagyon jó – ugye emlékszünk még rá, hogy az I-es Golf is az ő gyermeke? (Giugiaro e korszakát „hajtogatott papírnak” hívják, mert olyan autókat tervezett, amelyeknek olyan vonalai (élei?) voltak, mintha papírból hajtogatták volna őket. Nem bírom megállni, hogy ne legyek egy iciripicirit rosszmájú: Szerintetek az Esprit és a DeLorean DMC-12 nem olyanok mintha ugyanannak az autónak két generációját látnánk? Igen, azt is Giugiaro tervezte.)

Az autót eredetileg kivinek akarták hívni – nem a gyümölcs, hanem a madár után –, de végül a Lotus megmaradt a hagyománynál, hogy az autóik neve E-vel kezdődjön, így végül a francia esprit – rajongás, lelkesedés – szó mellett döntöttek.

Az első generációs Esprit (S1) 1976 és 1979 között készült. A cég a hagyományait követve könnyű, nem különösebben nagy teljesítményű motorral szerelt autót épített. (A tömegével kapcsolatban bajban vagyok, mert a különböző források más-más adatokat adnak meg. Van ahol 858-, máshol már 898-, megint máshol már 950 kilogramm van megadva. Az viszont biztos, hogy mindenképp 1000 alatt van.) Az üvegszálas karosszériájú Espritet az a kétliteres sornégyes erőforrás hajtotta, mint ami a Jensen Healey-t is, az ötsebességes manuális váltója pedig a Maserati Merakban és a Citroën SM-ben is szolgált.

A 160 lóerős erőforrásról azt állította a Lotus, hogy 6,8 másodperc alatt gyorsítja nulláról hatvan mérföld per órára az Espritet (97 km/h) és 222 km/h a végsebessége vele. A valóságban az előbbi érték 8 másodperc körüli, míg az utóbbi 214 km/h, így sok kritikát kapott az autó az alul motorizáltságáért. Ugyanakkor egybehangzó dicsérettel illették a kezelhetőségét. A szögletes Espritek közül az első generációt viszonylag könnyen lehet az út szélén állva azonosítani: Nincs oldalt, a hátsó ablaka mögött légbeömlőnyílása. (Ezen kívül még az is jellemző, hogy olyan hátsólámpái vannak, mint a Fiat X1/9-nek, de szerintem a föld népességének jelentős része – beleértve engem is – nem tudja álmából felébresztve nagy hirtelenséggel maga elé idézni, hogy az milyen is.)

A második generációt (S2) 1979-ben kezdik gyártani. Ami a külsőségeket tekintve változás rajta az előző generációhoz képest, hogy kap a nóziájára egy spoilert, megjelennek az oldalsó szipoltyúk, a hátuljára pedig a Rover SD1 hátsó lámpái kerülnek. 1980-ban debütál egy nagyon rövid életű verzió az (S2.2), melynek a motorterébe egy 2,2 literes, szintén Lotus erőforrás kerül, mely teljesítményben nem különbözik az elődjétől, de nyomatékban igen, 190 newtonméter helyett már 217-et produkál. Ebből a változatból mindössze 88 darab készül.

Most jöttem rá, hogy én tulajdonképpen lelkesedem a rajzolt moziplakátokért!

Még ugyanebben az évben, azaz 1980-ban debütál az első turbófeltöltéses Esprit. Az új motor 210 pacit tud, 270 newtonméteres nyomatékot, 6,1 másodperc alatt gyorsítja az Espritet nulláról hatvan mérföldre óránként, míg a végsebessége úgy 240 kilométer óránként. A turbófeltöltéses motorhoz megerősítik az alvázat, fejlesztenek a fékeken és Giugiaro mester visszaül a rajzasztalhoz, hogy body kit-be öltöztesse gyermekét. Még a harmadik generáció megszületése előtt két második generációs Esprit – egy fehér és egy egészen fantasztikus árnyalatú, amit réznek (copper) hívnak – szerepel az 1981-es James Bond filmben a For Your Eyes Only-ban (Szigorúan Bizalmas).

Bondsprit

Anglia szuper titkos ügynöke nem először ül Esprit volánja mögé. Az 1977-es Spy Who Loved Me-ben (A Kém Aki Szeretett Engem) egy S1-est terelget, csak az ő verziója képes tengeralattjáróvá is változni. Ezt a Corgi több méretarányban is elkészítette és mi is behatóbban foglalkoztunk az 1:6x méretarány közeli Corgi Juniors verzióval.

Villám Jancsi

A hazai gyűjtők körében mostanában kezdenek népszerűek lenni az amerikai illetőségű Johnny Lightning modellek, melyek az 1:6x méretarányban olyan minőséget képviselnek, ami túlmutat a hőn szeretett Matchboxainkon és Hot Wheelseinken. Persze nem is a játékszer kategóriában indulnak az árukat tekintve sem.

A márka története ugyanúgy 1969-re nyúlik vissza, mint a Matchbox Superfast éra kezdete, vagy a konkurenseknél messzebbre és gyorsabban guruló Hot Wheelseké. A Topper Toys nevű cég ekkor dobja piacra az első Johnny Lightning modelleket, nem titkoltan azért, hogy ő is konkuráljon az amerikai Mattellel és az akkor még az alapító brit Lesneynél lévő Matchboxal. Rá is írják minden csomagra a szlogenjüket: „Minden mást megver!” (Beats Them All!) Nos, a konkurálás nem tart soká, az üzleti csalásba keveredett Topper 1971-ben lehúzza a redőnyt. A márkát 1994-ben éleszti újjá egy Playing Mantis nevű cég. (Közbevetőleg egy kis okoskodás: Angolul az imádkozó sáska „praying mantis”. A cég neve így egy – szerintem legalábbis – kicsit mafla szóvicc, merthogy a „playing mantis” az a játszó sáska.) 2004-ben az RC2 Corporation felvásárolja a céget és pontosan tudja mit akar kezdeni a márkával. Felfuttatja az 1:24-es méretarányú kínálatot és az 1:64-ben iszonyú magasra teszi a minőségi lécet. Mai mércével számítva mindenképp nehéznek számító alvázú és felépítményű kisautókat kezdenek gyártani és jó érzékkel mindent gyártanak, amire a gyűjtők harapnak: katonai járműveket, dragstereket, kamionokat, muscle car-okat. Egyébként szerintem már a Mantis kezében is jó érzékkel választottak témát, többek között olyan filmes autókat is megmintáztak, mint a Ghostbusters-ből az ECTO-1, vagy a Green Hornet Black Beuty-ja. A márka köszöni szépen él és virul, csak az RC2 változtatta meg a nevét Learning Curve-re.

Generációs ellentétek

A Johnny Lightning jó érzékkel nem csak az amerikai filmművészet és képregénykiadás környékén vásárolt jogokat, hanem a brit filmiparnál is. A „For Your Eyes Only” fehér Espritjének az alvázán 1998-as keltezés látszik, tehát ekkor még a Mantisnál volt a cég, a filmet pedig 17 évvel azelőtt vetítették a mozik, ami egy filmes verdának szerintem nem hogy nem árt, hanem épp ellenkezőleg még kívánatosabbá válik tőle. Tengerentúli barátaink remek munkát végeztek, a fém alvázú kisautó minden olyan lényeges részletet hoz, amit ebben a méretarányban elvárunk. Az apró részletek festése kitűnő – még a rendszáma is a filmbéli –, a beltér részletes és még gumi kerekeken is gurul. Három apró részletbe tudok belekötni: Hiányoznak a külső tükrei, a hátsó tengelyek is olyan szélesek, mint az első, így a kerekek nem töltik ki a kerékjárati íveket úgy, mint az eredetin, melynek szélesebb felnijei vannak hátul, illetve az oldalsó ablakok mögül hiányzik a szipoltyú és valahogy abból is ablak lett.

A For Your Eyes Only előzetese a fehér Esprit végzetével.

Viszont egy óriási bakit elkövettek: Ez az Esprit nem az az Esprit! A filmben már turbófeltöltéses S2-est használ James, ez pedig egy harmadik generációs változat! Már fentebb tettem arról említést, hogy a szívem csücske az első két, szögletes generáció. Na, nem mintha a gömbölyűbb harmadikkal és negyedikkel bármi bajom lenne, fantasztikusan szép és kívánatos autók azok is, csak valahogy az első kettő sokkal nyersebb és ezért sokkal jobban is tetszik. A linken elérhető videón 2:10-nél és 6:10-nél látható a fehér Esprit rövid filmbéli szereplése, de ebből is jól látszik, hogy ez bizony egy szögletes második generációs Esprit a már említett spoilerkészlettel. Amit a Johnny Lightning megmintázott az pedig az 1987-ben debütáló harmadik generáció, amelyik megalkotásánál annál a Peter Stevensnél volt a plasztikai sebész kése, akinek a legendás McLaren F1-et is köszönhetjük.

 Éppen lopnák James kocsiját a csúnyabácsik a For Your Eyes Onlyban.

 James csapassa.

 James még mindig csapassa.

 James itt is csapassa. Figyeljük meg jól a jármű hátsó fertályát!

 Ez pedig már a harmadik generációs Esprit, ami sokkal gömbölyűbb. Jól látszik, hogy nagyobb és szélesebb is a hátsó felni...

...és a hátsó fertálya is sokban különbözik attól, amivel James csapat.

Hogy kegyetlenül őszinte legyek, ez a baki annyira nem fáj, mert amikor az Esprit hozzám került egy börzén, akkor nem a James Bond-os kapcsolata volt számomra a lényeg. A példányom közel sem tökéletes, mert alanya lehetett egy leejtési balesetnek, ami alaposan elintézte az első szélvédőjét, de ezt leszámítva nem sok baja van és bőven kárpótolt a több mint jutányos ára. Porsche mester pedig már felajánlotta, hogy eltünteti a csúnya bibit a szélvédőről.

 Még a rendszám is ugyanaz, mint az eredetin.

 "Miss Moneypeny? Mi is a biztosítónk száma? Kicsit lezúztam a Lotust..."

 Külső tükrök nincsenek, az oldalsó szipoltyúkból ablak lett és a hátsó tengelyeknek is szélesebbnek kéne lenniük. Azt leszámítva, hogy a filmbéli autótól eltérő generáció, tulajdonképpen nem is rossz.

 Hasonlítsuk csak össze a filmbéli autóról készült képpel! Ez egy S3-as, mínusz a hátsó spoiler.