Matchboxon kívüliek: ERTL '57 Chevy

Azt hiszem, hogy az 1957-es Chevy függőségemet kezelhetjük ismert tényként és a típusismertetővel sem bajmolódnék a múltbéli posztok okán – biztos ami biztos, lesz ebben a postban is olyan link, ahonnan eljuttok oda. Volt itt már belőle több jó, pár közepes, de igazán csúf még nem. Mostanáig!

ERTL

Az amerikai illetőségű játékgyártót 1945-ben alapították. A cég fénykorában gyártott mindenféle járművet, mindenféle méretarányban, még műanyag makett kitteket is, de idővel persze őket is utolérte a sárga veszedelem. Ma is léteznek, de kínálatuk csak amerikai mezőgazdasági gépek modelljeire korlátozódik – mondjuk amennyire én meg tudom ítélni, ezt viszont nem csinálják rosszul. Legnagyobb meglepetésemre úgy tűnik, hogy pedálos traktorokat is készítenek. Ez csak a blogjukról derül ki, amire érdemes ránézni, bár nem viszik túlzásba a blogolást. Anno az én radaromra úgy került fel a cég, hogy készítettek modelleket – többek között – 1:6x méretarányban, a Hazárd Megye Lordjai mörcsöndájzing keretében és az eBay-en böngészve valahogy beléjük botlottam. Mondjuk a sorozathoz több cég is készített járműveket változatos méretarányokban, de a játékszer kategóriában, az ERTL cuccai igencsak egészséges ár-teljesítmény viszont nyújtanak. Persze a király 1:6x-ben még mindig a Johnny Lightning. Tengeren innen én még nem láttam ERTL cuccokat, úgyhogy nem nevezném a márkát a mi környékünkön különösebben ismertnek.

A sárga rém

Az ERTL 1957-es Chevy értelmezésének hibáit mindössze egy mondatban össze tudom foglalni: egy nagy hátránya, hogy semmi előnye. Na jó, ez egy ici-picit túlzás így. Például a kerékjárati íveket jól alakították ki, mely részletet sok modellen elszabnak, különösen a hátsókat. Ráadásul ezt leginkább szándékosan szokták tenni, hogy beférjenek az adott modell alá a gyártónak a többi autóinál használatos kerekei.

A többi? Huhh, hol kezdjem? A képek nem mutatják meg ezt jól – ellenben sok másik részletet jól kiemelnek –, de az arányai teljesen rosszak. Túl keskeny és túl magas, amitől túl hosszúnak tűnik. Az orra még csak-csak, de a hűtőrácson keresztbe futó krómrúd teljesen rossz, nem fut végig a maszk teljes szélességében, a középen lévő pajzsból az emblémával egy négyzet lett, és a rajta lévő lámpák sincsenek jó helyen. A motorháztetőn az eredetin is olyan mélyedések vannak, mint amik egy vadászgép előre tüzelő fegyvereinél, de ezen rettentően mélyek és túl nagyok.

Oldalról sokkal több hibát mutat. A kerekek nagyon hátracsúsztak, B-oszlop nincs, az ajtó túl elől kezdődik, illetve lefestették a hagyományosan fehér sávot a fecskefarkon. A kisautónak körben mindenhol van szélvédője, ami jó, de szinte már tejüveg szerű. Így hiába van beltere, nem lehet belátni.

Hátulról még egész jó is lenne, de a csomagtartó fedele ívénél keresztbe fut egy irtózatosan ronda csík, amit a szerszám okozott, amivel készítették.

Hogy visszatérjünk az elejéhez: értékelendő, hogy nyitható a motorház fedele, de ahogy elkészítették és ami alatta van, az köszönő viszonyban sincs az eredetivel. A fedéllel együtt kéne nyílnia a „harcsaszáj” felső „ajkának”. Odabent óriási fémkolonc látható, amire az alvázat tartó szegecs miatt van szükség. A motorblokk helyén pedig inkább egy csomagtartó van, nem motortér. Elől mindkét oldalon vannak valamiféle tárgyak, melyek akár akkumulátorok is lehetnének, de beljebb már csak halvány körvonalakat látunk, de csak ha nagyon erőltetjük a szemünket.

Az alváza fém, ráadásul valami olyan masszív és vastag, amihez még csak hasonlót sem láttam még ebben a méretarányban! Nagyjából háromszor olyan vastag, mint egy hetvenes évekből származó Matchboxon. Ettől – is – a modell meglepően súlyos. Ha ezzel valakit fejbe dobnak, annak bizonyosan nyoma marad.

Nem egy jól sikerült kisautó, egy kevéssé ismert gyártótól. Az már csak külön érdekesség, hogy az ERTL, ugyanebben a méretarányban készített egy sokkal jobb 57-es Chevy értelmezést is. Abból a másik két ERTL modellből, ami nekem megvan, nem mernék messzemenő következtetéseket levonni az élethűséget illetőleg, de azok nagyságrendekkel jobbak.

ERTL '57 Chevy. A hűtőrács köszönő viszonyban sincs az eredetivel.

A motorháztetőn a mélyedések túlzóak.

Bár a motorháztető nyílik, talán jobb lenne, ha nem lenne ez a részlet. A "harcsaszáj" felső "ajkának" is a motorháztetővel kéne nyílnia, az alvázat és a karosszériát összetartó szegecs "másik oldalát" képző fémkolonc borzasztó. A képen nem látszik jól, hogy mi van odabent, de jobb is, mert annak semmi köze az eredetihez.

A kerekek rettenetesen hátul, b-oszlop nincs, - a Bel Air-ek esetében legalábbis - hagyományosan fehér sávot a fecskefarkon lefestették.

A karosszériában is bőven van anyag. Ebből a szögből jól látszik, hogy motorháztető, illetve a karosszéria sem éppen papírvékony.

Körben mindenhol szélvédő, de szinte tejüveg átlátszatlanságú, így nem tudom megmondani, hogy milyen a beltér, azon túl, hogy fekete.

A hátulja egészen jó lenne - már persze a krómozott alkatrészek sárgára festésétől eltekintve -, de ezt is sikerült elrontani a ronda hibával, amit a szerszám okozott.

Én még ilyen vastag alvázat tán' nem is láttam! Nem kicsit nehéz.

Nem szoktam az autók fenekét lefotózni, de ezt érdemes volt! Nézzük csak a feliratokat! Fent még semmi gond. "TheERTLco". OK, logó, dizájn, elmegy. Helyesírás karó: "DyersvilleIowa USA". Majd amin - pontosabban az előző sorral történő együttállásán - hangosan röhögtem: MadeIn Hong Kong".

Egy kép az eredeti orráról, hogy lássátok miért rossz a modell.

Egy kép az eredeti oldaláról, hogy lássátok miért rossz a modell.

Egy kép az eredeti hátuljáról, hogy lássátok, hogy egészen jó is lehetne a modell.

Gyönyörűen krómozott moci, de az akku, a hűtő és nagyjából minden más az eredeti helyén van. A modellen gyakorlatilag egy csomagtartó köszön vissza.