A négyrészes trilógia második tagja hasonlóan az előzőhöz nem a formájával kápráztat el minket, hanem azzal amit képvisel. Egy apró szelet kis történelem következik ismét.
Ezüst csepp
14 év telt el azóta, hogy a Bluebird átlépte a 300 mérföldes álomhatárt. Ám, mint tudjuk az ember nyughatatlan és mindig feljebb és feljebb akar jutni. Bár számos kísérletet tettek arra, hogy újabb vastagbetűvel írt szám kerüljön a sebességrekordok történelemkönyvébe, egészen 1947-ig kellett várni arra, hogy ez megtörténjen. Ekkor hozta létre ugyanis Ried Railton a Railton Special-t. A koncepció adott volt. Létre kellett hozni egy olyan autót, amely képes átlépni a 400 mérföldet. Első lépésként szükségük volt egy motorra. Egy nagyon erős motorra. A megoldást Marion Carstairs szolgáltatta, aki egykori versenycsónakja motorját ajándékozta a nemes feladatra. A motor egy Napier Lion W12-es, ikerkompresszoros repülőgépmotor volt, ami a maga 2600 lóerejével nem csekély sebességet volt képes elérni. A motor neve ismerősként csenghet, ugyanis a Bluebird szívét is egy Napier motor adta. Azonban ugyanaz a probléma vetődött fel, mint anno a kék madárnál. Ekkora erőt nem könnyű átjuttatni a talajra. Míg 1933-ban ezt úgy ellensúlyozták, hogy a hajtott kerekek tapadási felületét megkétszerezték, a Specialnál az erő egy részét átvezették az első kerekekre. Így ez lett az első négy kerék hajtású rekorder "autó". Ám ez csak a feladat egyik része volt, mivel a hajtás mellett ugyanolyan fontos a kaszni is. Ennek tervezése szintén Mr. Railtonra hárult, aki nem bízta a véletlenre a dolgot, az autó modelljét elküldte Nagy-Britanniába, hogy ott professzionális eszközökkel, szélcsatornában teszteljék az autó légellenállását.
Az autó első jelentősebb sikere 1938. szeptember 15-én történt meg, amikor John Cobb brit versenyzővel a volánjánál - csupán három héttel azelőtt, hogy George E. T. Eyston által felállította az új 555 km/h-ás világrekordot a Thunderbolttal, - a Special elérte a 563 km/h-t. Ezzel új csúcs született.
Az autó hírnevét azonban az 1947-es év alapozta meg. Ekkor történt ugyanis, hogy Bonneville-ben az autó elérte a 403 mérföldet, ami 633 km/h-nak felel meg. És bár a hivatalos jegyzékben 393 mérföld szerepel, ami annak köszönhető, hogy két mért futam átlagát fogadták el - a másik futamon 385 mérföld volt - mégis úgy ismeri mindenki a Specialt, hogy "A gép, amely átlépte a 400 mérföldes határt."
A rekorder a Lledo szerint
Az igazság az, hogy a gyártónak nem volt igazán nehéz dolga az autóval. Hiszen nem kell millió alkatrészből összerakni, akárcsak a Bluebirdöt. Sőt! itt még a speciális kerekeket és a belteret is megspórolhatták. Előbbinél talán túlzásba is estek az egyszerűsítéssel. Ugyanis egy darab fröccsöntött Smarites cukorka az egész. amivel igazából nem is lenne bajom, hiszen nem látszik. De! Az már sokkal inkább fájó, hogy a sorja annyira feltűnő, mint ezen a játékautónak nem nevezhető tárgyon. A többi részlet viszont mind a helyén van és épp ez az ami miatt a kerék számomra annyira fáj.
Railton "Mobil" Special.
A "szélvédő az alvázból van kialakítva.
Kákán a csomó, de ettől a keréktől nekem kissé olcsó érzésem van.
Az "ezüst csepp" akkor. Több kép itt.
1 megjegyzés:
Tetszik a poszt! A kerékhez nem túl sok mindet lehetett volna még hozzátenni, mert az eredetinél is ilyen semmilyen vékonyak voltak.
Egy fölülről fotót szívesen megnéznék a kisautóról, hogy vajon a cseppalak itt is fölfedezhető-e.
Megjegyzés küldése