A
helyijáratú buszok nagyon egyformák tudnak lenni viszont nagy
felületekkel rendelkeznek, melyek reklámozásra
csábítanak a világ minden táján. Az emeletes buszoknál ez a
felület talán még nagyobb, még jobban kihasználható. Használjuk
ki mi is léptékhelyesen a rendelkezésre álló helyet. Mutassuk
meg, hogy az unalmas és sokszor primitív Matchbox dekoráción túl is van
élet.
Mindehhez szükségünk van egy kopottas Leyland Titan buszra. A busz célállomása ezúttal a
felújító műhely. Szétszedés után… írhatnám le
hirtelen, átugorva ezt a jelentéktelennek tűnő mozzanatot. De
nem! Mert egy ilyen busz nagyon ravaszul van összerakva. Minden
eddigi általam látott és szétszedett Matchbox kisautón is
túltett a ravaszságával. Az rendben van, hogy szegecselték, az
bontható kötésnek számít a Matchbox-restaurátorok szemében. De
ha nem lehet a szegecshez hozzáférni az összepattintott
alkatrészek miatt, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A
pattintás meg, a spiáter esetében minimum torzulással vagy
rosszabb esetben töréssel is járhat. Nem volt kis feladat
kitalálni a kibontás módját. De miután a legkisebb roncsolással
ez megoldódott, innen már a hagyományos módon történt minden.
Olyan sok szép színt és színkombinációt
lehetett találni az ilyen korú buszok képei között, hogy igazán
nehéz volt választani. A londoniak jobbára pirosak, de más
városok ezt egyáltalán nem tartották követendőnek és ezért a
legkülönbözőbb színekre festették a buszparkjukat. Ezért is
döntöttem egy halvány krémszín – mint a kor egyik jellemzője - és a középkék - mint a városom buszainak színe -
kombinációja mellett. Direkt egy olyan fantáziabusz készül,
amiben van egy kicsi valóság, egy kicsi fantázia, egy kicsi
konkrétum és egy kicsi kitaláció.
Ravasz módon kellett visszaszorítanom a belsőrészt
Átváltozás
A fehér műanyag belteret közepes árnyalatú
szürkékre festettem, így némileg plasztikusabbá vált a nagy
felület. Az ablakok körben „üvegezést” kaptak. Ez érdekes
módon sokkal életszerűbbé tette az egész jármű megjelenését.
A dekoráció egy része a kijelző, a másik a
reklámok. A kijelző megjelenése talán kissé maibbnak mondható
mint korhűnek. Tartalma viszont teljesen mai és teljesen valós
adatokat tartalmaz, némi kis hazatekintéssel lakhelyünk
tömegközlekedési kódrendszerére.
Ez itt a reklám helye
A reklámokat teljesen szabadon választottam a
korabeli londoni emlékeim és a mai kor számomra látványosabb
képes hirdetéseiből, azok átszerkesztéséből, valamint újak
kitalálásából. Ezért lehet kissé eklektikusabbnak találni,
tér- és időugrásokkal tarkítva, ha valaki belemélyed a
tartalmak kielemzésébe és a pixelek is mutatják még.
Technikai információként még annyit megosztanék,
hogy a fölső és alsó rész illesztésénél valamint a pattintási résnél egy alsó
matricaréteget is felraktam, hogy a rés ne látszódjon a fölső
dekorációs rétegen. Amúgy technikailag muszáj volt ugyanígy
összerakni a karosszériát, bár sokat gondolkoztam egy másik
vágási+illesztési verzión is. De ez a bepattintós megoldás nem könnyített a helyzetemen.
Az alja és teteje, összepattintás előtt
Mindazonáltal a busz megjelenése ütősebb lett a
korábbihoz képest. Igazán nem értem, hogy gyárilag miért
szalasztottak el ekkora lehetőséget a feltűnéshez és miért csak
egyszerűbb reklámokat tettek a doubledecker Matchboxok oldalára.
Csak az a hatalmas illesztési hézag ne lenne
Reklámozzon ön is itt!
Nem rosszabb mint a piros
A járattábla valós adatokkal
Éppen Y fordulóban van
Lehet, hogy nem korhű, de jól néz ki a járattábla
Reklám a másik oldalon
2 megjegyzés:
Eddig úgy általában nem fogtak meg az átalakítások, de ez gyönyörű lett! Gratulálok!
Tetszik nagyon a kék-fehér fényezés, ami meglepő módon úgy tűnik volt valahol. Ja és nagyon fontos tudni, hogy a Leyland Titan így pihen:
https://farm4.staticflickr.com/3192/3048727698_a4e17215bd.jpg
Megjegyzés küldése