Matchboxon kívüliek: Tatra T148 S1 dömper

A tisztelt olvasóközönség és a köztem húzódó generációs szakadéknak köszönhetően elképzelhetőnek tartom, hogy a többségnek elképzelése sincs arról, hogy mekkora királyságnak számított a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek közepén az, ha az ember gyereke birtokolt egy bazi nagy, műanyag dömpert. Remekül lehetett velük úgy száguldozni, hogy belekapaszkodtunk a billenőplatóba és hátulról toltuk mint az őrült. Persze rohadtul nagyokat lehetett így zakózni, de hát kit érdekelt? Természetesen homokozni is isteni volt, belefért legalább 5-6 kiló föld. Emlékeim szerint akkoriban amikor én ilyesmivel töltöttem az időt, akkor mindenkinek ugyanolyan, sárga kabinos, piros hűtőrácsos dömpere volt és mintha talán IFA embléma is lett volna azon a hűtőrácson. A sógorom limlomjai között viszont olyat találtam, amivel bárki a játszótér császára lett volna az én kölyökkoromban – persze több mint tíz évvel vagyok idősebb mint ő, akkor nem volt ilyesmi.

Tatra T148

1969-ben a Csehszlovák Tatra gyárban úgy döntenek, hogy modernizálják a T138-as nehézteherautót. Az utód T148 erősebb, gyorsabb, halkabb, megbízhatóbb és kevésbé szennyező lett. A 4x4 és 6x6 hajtású kivitelben is létező gépezet lelke a 2000-es fordulaton, 200 lóerőt leadó, léghűtéses, V8-as dízelmotor. A 12 667 köbcentis apróság 100 kilométeren 32 liter gázolajat pusszant be. Nem tudom, hogy mi teszi, tán a léghűtés de a jellegzetes, legömbölyített élekkel megformált csőrös fülkéjű gép jellegzetes, sivító hangot adott ki. Melyik fiúgyerek ne lelkesedne valamiért, aminek tíz kereke van, bazi nagy, narancssárga – erről később – és hangos? A T148 gyártását 1972-ben kezdik meg és 1982 decemberéig folytatják. A 113 647 darab készül belőle és ebből 63 700 darab kerül a világ 43 országába. A legnagyobb felvevőpiac a Szovjetunió. Én leggyakrabban daruskocsi formájában találkoztam vele, de az S3-as dömper is rémlik.

A játszótér császára

Az ismeretlen gyártótól származó dömper a T148 S1 változatot mintázza. A sógorom nyilvánvalóan rendeltetésszerűen használta zsengébb korában, azért a fülke mögötti akszeszoárok már hiányoznak. Nem faggattam ki róla, de gyanítom, hogy a játékon is pótkeréktartó volt, mint az eredetin. A fülkét csupán patentok tartották az egyetlen darabból készült alvázhoz, melyek nagy része mára már az enyészeté lett. Érdekes, hogy helyenként mennyire részletgazdag ez a homokozói játék, például a hűtőrácson keresztül kivehetőek a motor körvonalai, meg a jellegzetes hűtőventilátor. (A képek mobiltelefonnal készültek, igény esetén legközelebb viszek magammal fényképezőgépet és készítek normális fotókat.)

A hűtőrács mára már némileg hiányos.

Eredetileg a fülke mögött különböző akszeszoárok voltak. A dísztárcsák azonban hiánytalanul megvannak.

Nem tudom, hogy nálunk használták-e a T148 S1-es változatát, amit a homokozói játékszer megmintáz.

Az eredeti Tatra T148 S1.