Matchboxon kívüliek: Lledo Railton Mobil Special

A négyrészes trilógia második tagja hasonlóan az előzőhöz nem a formájával kápráztat el minket, hanem azzal amit képvisel. Egy apró szelet kis történelem következik ismét.

Ezüst csepp

14 év telt el azóta, hogy a Bluebird átlépte a 300 mérföldes álomhatárt. Ám, mint tudjuk az ember nyughatatlan és mindig feljebb és feljebb akar jutni. Bár számos kísérletet tettek arra, hogy újabb vastagbetűvel írt szám kerüljön a sebességrekordok történelemkönyvébe, egészen 1947-ig kellett várni arra, hogy ez megtörténjen. Ekkor hozta létre ugyanis Ried Railton a Railton Special-t. A koncepció adott volt. Létre kellett hozni egy olyan autót, amely képes átlépni a 400 mérföldet. Első lépésként szükségük volt egy motorra. Egy nagyon erős motorra. A megoldást Marion Carstairs szolgáltatta, aki egykori versenycsónakja motorját ajándékozta a nemes feladatra. A motor egy Napier Lion W12-es, ikerkompresszoros repülőgépmotor volt, ami a maga 2600 lóerejével nem csekély sebességet volt képes elérni. A motor neve ismerősként csenghet, ugyanis a Bluebird szívét is egy Napier motor adta. Azonban ugyanaz a probléma vetődött fel, mint anno a kék madárnál. Ekkora erőt nem könnyű átjuttatni a talajra. Míg 1933-ban ezt úgy ellensúlyozták, hogy a hajtott kerekek tapadási felületét megkétszerezték, a Specialnál az erő egy részét átvezették az első kerekekre. Így ez lett az első négy kerék hajtású rekorder "autó". Ám ez csak a feladat egyik része volt, mivel a hajtás mellett ugyanolyan fontos a kaszni is. Ennek tervezése szintén Mr. Railtonra hárult, aki nem bízta a véletlenre a dolgot, az autó modelljét elküldte Nagy-Britanniába, hogy ott professzionális eszközökkel, szélcsatornában teszteljék az autó légellenállását.

Az autó első jelentősebb sikere 1938. szeptember 15-én történt meg, amikor John Cobb brit versenyzővel a volánjánál - csupán három héttel azelőtt, hogy George E. T. Eyston által felállította az új 555 km/h-ás világrekordot a Thunderbolttal, - a Special elérte a 563 km/h-t. Ezzel új csúcs született.

Az autó hírnevét azonban az 1947-es év alapozta meg. Ekkor történt ugyanis, hogy Bonneville-ben az autó elérte a 403 mérföldet, ami 633 km/h-nak felel meg. És bár a hivatalos jegyzékben 393 mérföld szerepel, ami annak köszönhető, hogy két mért futam átlagát fogadták el - a másik futamon 385 mérföld volt - mégis úgy ismeri mindenki a Specialt, hogy "A gép, amely átlépte a 400 mérföldes határt."

A rekorder a Lledo szerint

Az igazság az, hogy a gyártónak nem volt igazán nehéz dolga az autóval. Hiszen nem kell millió alkatrészből összerakni, akárcsak a Bluebirdöt. Sőt! itt még a speciális kerekeket és a belteret is megspórolhatták. Előbbinél talán túlzásba is estek az egyszerűsítéssel. Ugyanis egy darab fröccsöntött Smarites cukorka az egész. amivel igazából nem is lenne bajom, hiszen nem látszik. De! Az már sokkal inkább fájó, hogy a sorja annyira feltűnő, mint ezen a játékautónak nem nevezhető tárgyon. A többi részlet viszont mind a helyén van és épp ez az ami miatt a kerék számomra annyira fáj.

 Railton "Mobil" Special.

 A "szélvédő az alvázból van kialakítva.

Kákán a csomó, de ettől a keréktől nekem kissé olcsó érzésem van.

Az "ezüst csepp" akkor. Több kép itt.

Matchboxon kívüliek: Lledo Campbell-Railton Bluebird

Jó ideje tervezgettem ennek a posztnak a megírását. Pontosabban poszt sorozatnak, ugyanis jelen alanyunk egy ötrészes láncszem első darabja. Ami igazából egyelőre csak négy részes lesz, mivel az utolsó hiányzik, bár ez utóbbi kicsit ki is lóg a sorból. Ez nem más, mint a Lledo által elkészített Land Speed Recorders széria.

Új srác a grundon

A Lledo márka még nem szerepelt a blog hasábjain, így rögtönöznék egy kis típusismertetőt is.

A márkát 1982-ben alapította két angol úriember, Jack Odell és Burt Russel. Előbbi név ismerősen csenghet, hiszen a Matchbox márka egyik alapítója is ő volt. Egyben jelen márkánk tárgyának a névadója is, hiszen a Lledo visszafelé Odell. A cég profilját a 20-as 30-as évek autói határozzák meg. Valamivel nagyobbak is, mint 1:64, én inkább 1:43 közelinek érzem őket. Leginkább talán a Matchbox Models of Yesteryear szériájához lehet hasonlítani, bár ezek masszívabb darabok. Annak aki szereti ezeket az időket, bátran merem ajánlani. Még a hibátlan modellekért sem kell kifizetnünk egy félhavi fizetést.

Számunkra azonban nem ezek lesznek az érdekesek, ugyanis a Lledo megállapodott a Kellog's zabpehelygyártó angliai részlegével, hogy elkészítenek egy négydarabos szériát, ami a történelem leggyorsabb autóit mintázza meg. Ekkor 1993-at írtunk, így a széria ötödik tagjának eredetije is csak elméletben létezett. A széria négy tagja: jelen posztunk tárgya, az 1935-ös Bluebird, az 1947-es Railton Mobil Special, az 1965-ös Spirit of America és az 1983-as Thrust 2.

Az igazság az, hogy nem lehet őket egy méretarányba sorolni, valahol az 1:80 és az 1:100-as arány körül mozognak. Azt, hogy pontosan mit is kellett tenni azért, hogy valakinek a birtokába kerüljön ez a szett nem tudom, csak annyit, hogy nem külön-külön, hanem egy csomagban érkeztek. A díszdoboz mellé járt még egy brossúra is, ami tartalmazta az adott autó pár fontos adatát, mint például a sebesség és a rekord felállításának ideje. Később a cég megmintázta a minden rekordot megdöntő Thrust SSC-t is, így léteznek olyan csomagok amiben már ez is benne van.

Campbell-Railton Bluebird

Talán nem meglepő az, hogyha azt mondom, nem a Bluebird volt az első sebességi rekordot fölállító autó. Mire eljutottunk a megépüléséig számos rekordot följegyeztek már. Azonban az 1931-ben elkészült első Bluebird már átlépte a 400 km/h-t. A pilóta Malcom Campbell volt, és ahogy az az emberi természetnél megszokott, mindig kell valami, ami gyorsabb. Így nem sokkal később elindult a megépítése az új Bluebirdnek, ami áramvonalasabb és erősebb is volt elődjénél. Ehhez az erőforrást egy 36,7 literes(!) 2300 lóerős Rolls-Royce V12-es szolgáltatta, amit még megfejeltek egy kompresszorral is. Debütálása 1933 február 22 történt Daytonában, ahol mindjárt fel is állította az új rekordot 438 km/h-val. Campbell azonban nem volt elégedett,. Úgy vélte, hogy a kipörgő kerekek miatt a 80 km/h-t is veszít a végsebességből. Ezt ellensúlyozandó hátulra dupla kerekek kerültek, hogy az autó jobban le tudja adni teljesítményét és nyomatékát. Emellett lecsökkentették a tengelytávolságot és a pilóta ülése is alacsonyabbra került.

Bluebird a Daytona tengerparton.

1935-ben a Bluebird visszatért Daytonába, ahol 445,5 km/h-s sebességgel meg is döntötte korábbi rekordját. Azonban az autónak szüksége volt nagyobb térre, hogy megmutathassa igazi erejét, ezért még ez év szeptemberében indult Bonnevilleben. Itt aztán megtörtént a csoda, ugyanis a Bluebird lett az első szárazföldi jármű, ami átlépte a 300 mérföldes határt. A pontosság kedvéért a mért sebesség 301,129 mérföld volt óránként, ami 484 km/h-nak felel meg. Ezután Campbell be is fejezi pályafutását, mint szárazföldi sebességrekorder és átnyergel a vízi sebességrekordokra, melyet négy alkalommal dönt meg. Érdekessége, hogy a hajóját is Bluebirdnek hívják. Az autó tehát nyugdíjba vonul. Napjainkban az Alabama Motor Speedway Hall of Fame-ben van kiállítva Talladegában. Emellett van egy replika Angliában, a Lakeland Motor Museumban is Sir Malcolm Campbell tiszteletére.

A Lledo rekordere

Igazából nem egy túlbonyolított dolog amit kapunk. Bár nehéz is lenne ezen bármit is bonyolítani. Minden ott van a helyén, a festés jól visszaadja az eredetijét, és a logók is megvannak. A kerekek is szépen kidolgozottak. A beltér mondjuk kimerül egy ülésben, pedig egy kormány még belefért volna. Az alvázon is csak a leglényegesebb dolgok vannak. Egy promó autótól viszont szerintem ne várjunk többet, így jó ahogy van!

 Railton Bluebird by Lledo

Korhű a kék szín. A logók is  a helyükön

 Egy kormány elfért volna még

Az alvázon a lényeg. Se több, se kevesebb.

A komplett szett 1993-ból. (Forrás: eBay)

A kiegészített szett a Thrust SSC-vel. (Forrás: eBay)

A Kék madár napjainkban.