Úgy hozta a sors, hogy az oly sokat és méltán emlegetett Gyula úr szentélyében sikerült szert tennem egy újabb 80-as éveket idéző kisautóra. Különleges példány, mert volt ilyenem gyerekkoromban is, igaz nem ezzel a festéssel, de azt eljátszottam (Eljátszani: Mindenhová hurcolászás, hogy játszhass vele, majd ennek folyományaként bekövetkező tönkremenetel, vagy elvesztés.). 1000 forintomba került, de szerintem a képek alapján Ti is úgy fogjátok gondolni, hogy megérte.
190E
A 70-es évek végén a Mercedes-Benz úgy döntött, hogy bevezet egy alapmodellt, mely a luxus élményét nyújtja azoknak, akiknek nincs szükségük nagy autóra. A fejlesztésre egyes források szerint nem kevesebb, mint 600 millió angol fontot költött a cég (fogalmam sincs hány nyugatnémet márka lehetett), mely jól jelzi, mennyire komolyan gondolták az "elérhető luxus" projektet. Az 1982-ben bemutatott W201 gyári kódú típus végül az elvárásoknak megfelelően teljesített és egészen 1993-ig gyártásban volt, persze időközben egy nagyobb ráncfelvarráson is átesett. Jermann Kálmán cikke a TotalCar-ról nagyrészt összefoglalja a típustörténetet.
2.3-16 - A Cosworth-vonal
A britek előszeretettel nevezik ezt és testvértípusát, a 2.5-16-ot 190E Cosworth-nek, amire mindjárt magyarázatot is adok, de előbb tisztáznám, hogy pontosan mi is ez. Mint a nevük is sugallja, soros négyhengeres, 16 szelepes motor van bennük, a 190-es típus egykori csúcsmodelljei voltak. A kisebbik motor 185 lóerőt, a nagyobbik 204-et teljesített. A Discovery Channel "Autókereskedők" című műsorában azt állították, hogy a kisebbik motor finomabban működik, mint a 2.5 literes. Sajnos ezt az információt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.
Bár a 70-es években a Mercedes-Benz még eléggé a ralira koncentrált - igaz a csapat csak félhivatalos volt -, a 190-es megjelenésekor átálltak a DTM-szakágra. A 70-es évek 450 SLC-i a Cosworth műhelyében készültek fel, s a jó viszony a két cég között olyannyira megmaradt, hogy amikor a Mercedes-Benz látta, hogy az Audi Quattro-ival nem vehetik fel a versenyt a raliban, mivel nem gondoltak egyáltalán az összkerékhajtás lehetőségére, a Cosworth-t kérték fel, hogy készítse fel a DTM-re a 190-eseket. A 2.3-16 és a 2.5-16 modellek a homologizációhoz szükséges utcai példányok lettek, majd a sikeren felbuzdulva a Mercedes-Benz akkor is tovább gyártotta őket, amikor a versenypályán már továbbléptek az Evolution-verziókra. Természetesen az Evolution-ökből is volt utcai verzió, melyek a 2,5 literes verzión alapultak. Az Evolution I az alap 2.5-16 204 lóerejét tudta, a II ennél harmincöttel többet.
2.3-16, mint Majorette
Először az 1986-os katalógusban akadtam nyomára, viszont azzal verzióval az az érdekes, hogy ott egy mezítlábas példány szerepel, nem egy ilyen csúcsmodell. Információm nincs arról, hogy azt is megcsinálták volna, ezért ha valaki okosabb ezügyben, mint én, a kommentek között felvilágosítást adhat. Az 1987-es katalógusban már a 2.3-16 szerepel.
Az én grafitszürke példányom 1988-ban bukkan fel először. Kivitelezése hozza a tipikus Majorette-minőséget. Mivel az alváz fém, ezért sajnos a lökhárítók és a küszöbök nem színrefújtak, de legalább hozzák az eredeti formáját. A beltér piros, ami azért különösen örömteli, mert így a hátsó lámpák is azok, szemben mondjuk a 87-es verzió sárgájával. Egyébként az autóra jellemző kagylóüléseket egész szépen megvalósították, a többi rész viszont meglehetősen leegyszerűsített.
2.3-16 - A Cosworth-vonal
A britek előszeretettel nevezik ezt és testvértípusát, a 2.5-16-ot 190E Cosworth-nek, amire mindjárt magyarázatot is adok, de előbb tisztáznám, hogy pontosan mi is ez. Mint a nevük is sugallja, soros négyhengeres, 16 szelepes motor van bennük, a 190-es típus egykori csúcsmodelljei voltak. A kisebbik motor 185 lóerőt, a nagyobbik 204-et teljesített. A Discovery Channel "Autókereskedők" című műsorában azt állították, hogy a kisebbik motor finomabban működik, mint a 2.5 literes. Sajnos ezt az információt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.
Bár a 70-es években a Mercedes-Benz még eléggé a ralira koncentrált - igaz a csapat csak félhivatalos volt -, a 190-es megjelenésekor átálltak a DTM-szakágra. A 70-es évek 450 SLC-i a Cosworth műhelyében készültek fel, s a jó viszony a két cég között olyannyira megmaradt, hogy amikor a Mercedes-Benz látta, hogy az Audi Quattro-ival nem vehetik fel a versenyt a raliban, mivel nem gondoltak egyáltalán az összkerékhajtás lehetőségére, a Cosworth-t kérték fel, hogy készítse fel a DTM-re a 190-eseket. A 2.3-16 és a 2.5-16 modellek a homologizációhoz szükséges utcai példányok lettek, majd a sikeren felbuzdulva a Mercedes-Benz akkor is tovább gyártotta őket, amikor a versenypályán már továbbléptek az Evolution-verziókra. Természetesen az Evolution-ökből is volt utcai verzió, melyek a 2,5 literes verzión alapultak. Az Evolution I az alap 2.5-16 204 lóerejét tudta, a II ennél harmincöttel többet.
2.3-16, mint Majorette
Először az 1986-os katalógusban akadtam nyomára, viszont azzal verzióval az az érdekes, hogy ott egy mezítlábas példány szerepel, nem egy ilyen csúcsmodell. Információm nincs arról, hogy azt is megcsinálták volna, ezért ha valaki okosabb ezügyben, mint én, a kommentek között felvilágosítást adhat. Az 1987-es katalógusban már a 2.3-16 szerepel.
Az én grafitszürke példányom 1988-ban bukkan fel először. Kivitelezése hozza a tipikus Majorette-minőséget. Mivel az alváz fém, ezért sajnos a lökhárítók és a küszöbök nem színrefújtak, de legalább hozzák az eredeti formáját. A beltér piros, ami azért különösen örömteli, mert így a hátsó lámpák is azok, szemben mondjuk a 87-es verzió sárgájával. Egyébként az autóra jellemző kagylóüléseket egész szépen megvalósították, a többi rész viszont meglehetősen leegyszerűsített.
Az ominózus példány a 86-os katalógusból.
A fényszóró műanyagából kialakított lámpák és a csillag sokat dob a megjelenésen.
Kipufogó nincs.
Én menekülnék előle a külső sávba.
Minden felirat a helyén, a csillag kicsit elcsúszott, a lámpák pedig egy leheletnyivel magasabbak az ideálisnál.
Mint látszik, az üléseken kívül elnagyolt a beltér.
Az ilyen állapotú példányok árai az egekben vannak manapság.
Itt látszik, hogy a Majorette hátsó lámpája mintha kicsit vaskosabb lenne.
3 megjegyzés:
Ez igen. Kedvenc modelljeim közé tartozott. Én is eléggé "eljátszottam". Sajnos a Matchbox Graffic Traffic filctollaknak köszönhetően kapott egy kis festék "tuningot". Szerencsére még megvan, de sajnos elég rossz állapotban.
Ez igazán szép példány!
Jó kis autó. Én sosem láttam még olyan példányt, mint amilyen a katalógusos fotón szerepel, azzal a kerékkel. pedig az a kedvenc Majorette-kerekem.
A képeken gyakoriak a prototípusok, ami miatt az adott modellek végül nem pontosan úgy kerülnek gyártásba, mint a képeken. Amúgy nekem is nagy kedvencem ez a korszak a Majorette-től, a mostaniak sajna eléggé uncsik, sok a műanyag, ráadásul gyakran a saját régi darabjaikat gyártják újra sokkal gyengébb minőségben. Érdemes figyelni a belteret, mert sok ilyen korú Majorette belterébe kis holmikat "rejtettek", vagyis azzal együtt öntötték ki a belteret, mint cipő, hátizsák, teniszütő (kedvencem az egész(!) sült csirke három terítékkel):). Azt hiszem ebben pont nincs semmi, de amúgy jópofák.
Megjegyzés küldése