Komolyan mondom, nem tudom néha mi vezeti a játékgyártók kezét, amikor kiválasztják, hogy mely autót akarják megmintázni kisautóként. Hogy a Majorettenél miért készítették el a világ egyik legunalmasabb, legjellegtelenebb, legsemmitmondóbb dobozautóját, azt csak a cégnél tudná megmondani valaki. Ugyanakkor ez valahol nagyon jó is, mert különben ez az autó nyom nélkül tűnne el az autóipari felejtés nagy süllyesztőjében. Nekem három mentségem van rá, hogy miért adtam pénzt ezért a kissé ütött-kopott darabért: szeretem a nyolcvanas évek dobozautóit és egyébként is kiabált érte, hogy mentsem meg, harmadrészt meg volt ilyenje valamelyik osztálytársamnak és gyerekként nagyon tetszett, mert emlékeztetett a keleti blokk dobozautóira.
Az Oldsmobile Omegának a harmadik generációja az, ami a Majorette 1982-es katalógusában először felbukkan. Amerikában kompaktnak hívják ezt a kategóriát, mifelénk inkább középkategóriásnak nevezzük az ilyen méretű autókat. Az Omega harmadik változata fronthajtású és összesen kétféle motorral kínálták 1980 és 1984 között, a General Motors „Iron Duke” nevű, 85 lóerős, 2,5 literes sornégyesével – a név utal a blokk anyagára is –, illetve egy 115 lóerő körül teljesítő, 2,8 literes V6-ossal. Ez az utolsó Omega – amit 1985-ben váltott le a Calais – és csak két-, illetve négyajtós lépcsőshátú kivitelben készült.
A Majorette szerintem alapvetően nagyon is jó munkát végzett ezzel az 1:75 méretarányú járgánnyal. A rugózása remek, az arányai jók, a részletek rendben vannak és még nyitható is a motorháztető. Az egyetlen igazi pontatlanság vele kapcsolatban itt, a motorháztető alatt lelhető fel: a franciák egy nyolchengeres blokkot telepítettek ebbe az autóba, amivel a valóságban nem szerelték, csak az előző generációt, ami egy markánsan más, hátsókerék hajtású autó. A hátsó túlméretezett vonóhorgot – és a jellegzetes Majorette megoldást arra, hogy ne potyogjon le a vontatmány, a kilógó meglepően erős műanyagból készült nyuszifüleket – egyáltalán nem rovom fel hibának, ez egy játékszer, nem pedig makett.
Majorette No. 253 Oldsmobile Omega, 1982-ből. Nem egy túl izgalmas autó, de nagyon szépen, részletesen mintázták meg.
A jókora vonóhorog a jellegzetes Majorette megoldás műanyag nyuszifülek kíséretében, egy játékautón nem érdemel negatív kritikát.
Ma már ritka, hogy egy játékautó ilyen részletekkel bírjon, mint a nyitható motorháztető. Odabent viszont egy nyolchengeres V-motor tanyázik, amilyet az utolsó generációs Omegába nem szereltek.
A harmadik Omega csak ebben a két kivitelben készült.
3 megjegyzés:
... és méreténél fogva kiválóan passzol az emberkékhez! Gyerekkoromban ez fontos szempont volt az aktuális heti kedvenc kiválasztásánál, hogy az 1:72-es katonáimhoz jó legyen! A Plymouth Gran Fury mindig nyert :)
Jó is hogy mondod! Kéne még ilyen figurákat vennem. Hol rőfölnek ilyesmit? Vasútmodell bolt? Azoknak van egyáltalán talpa, amin meg tudnak állni?
Aha, ott. De a Játékudvar sem rossz, szerintem ott is találsz fillérekért.
Megjegyzés küldése