Az
ős Jeepről már volt korábbi ismertetés így a történelemóra
ott már letudva, most a konkrét Wranglerről lesz szó. Annak is a
második generációjáról a TJ-ről, vagy ahogy ismerősebb
mindenki számára, a kereklámpás Wranglerről.
Csordás
Az
ugye mindenki számára világos, hogy a Wrangler (csordás, csikós) az ős Willys
leszármazottja a CJ (Civilian Jeep) sorozat után? Elvileg genetikailag és kronológiailag, no meg a pedigréjét tekintve is, azonban ma már inkább csak nyomokban fedezhető fel benne az ős
számtalan előnyös jellemzője, az egyszerűsége és a
nagyszerűsége. A sok vérfrissítés és modernkedés a technikai
fejlődéssel egyenlő arányban mulasztotta ki az eredeti terepjáró
natúr emberközeliségét. Ma már csak egy terepjáró a sok közül,
amelyiknek olyan érdekes, a trendtől még el-eltérő formája van,
ami emlékeztet egy valamikori híres katonai járműre. Persze lehet azért belőle még sziklamászó, dagonyázó vagy éppen homokozó célgépet készíteni, nem vitás. Azonban van ahol már a tuning sem segít a bátor kalandozón, és vannak akik a józan ész határát feszegetik.
Nincs ültetés, ez gyárilag ilyen alacsony
A
Wrangler története az ötvenes évek polgáriasított Jeep
változatából fejlődött tovább. Wrangler néven először
1987-ben jelent meg, YJ kóddal, a jellegzetes szögleteslámpás kasznival. A modellfrissítést nem siették el odaát mert a
következő – általunk fókuszált sorozat – a TJ csak 1997-ben
jelent meg. Immár kereklámpásan és számos belső technikai modernitással felszerelve. Az egyik ilyen legfontosabb jellemzője
a tekercsrugós futómű volt, ami a kőkorszaki laprugós
megoldást váltotta. A karosszéria teljes egészében galavanizált
volt már ekkor. Készült a megszokott kétajtós, négyajtós, illetve négyajtó+plató változatban is. Hathengeres, 2,5-2,4 és 4,0 literes motorokkal, automata és
hatsebességes kézi váltóval is lehetett kapni. Az időközben a
Chrysler fennhatósága alá került cégnél 2006–ig gyártották
a sorozatot.
A szögleteslámpás Wrangler nekem jobban tetszett, de hát mit lehet egy ilyen kocsin változtatni anélkül, hogy a maradék karaktere se tűnjön el?
Német Jeep
A
Siku kisautója használtan, de teljesen jó állapotban került
hozzám. Első pillanatra is korrektnek tűnt a kivitelezése, az
arányai. Tulajdonképpen a részleteket tanulmányozva sem változik
a véleményem, mert minden részlet a helyén van. A karosszéria
vonalaitól kezdve a finoman részletezett beltéren át, a bukókeret
párnázásáig és a padlólemezre mintázott szerkezetek
pontosságáig. Nem is igen szaporítanám a szót mivel a képek
elmesélik magát az autót is. Arról a kisautó nem tehet, hogy már
az eredetije sem az a „vérbeli” ahogy mostanában mondják,
hanem csak egy utcai. Metálszín, műanyag karosszériaelemek,
elektronikák, automatikák, XXI. század. De ezt az érzést
teljesen hozza kicsiben is. Külön tetszenek a kerekei, melyek
teljesen arányosak, szépek. Nem túl terepmintásak a gumik, de
aszfaltra ez is jó. Ha valami negatívumot kellene keresnem akkor
csak a vonóhorgon akad meg a szemem. A szóban forgó nyúlvány
brutális méretűre sikeredett, aminek valószínűleg az a
magyarázata, hogy használni is lehessen a lovas, motorcsónakos vagy egyéb utánfutókkal is. Ha arányosan csinálták
volna meg akkor nem lehetne semmit sem ráakasztani.
Finoman megmunkált beltér
Azért a rokoni szálak egyértelműen látszanak
Az utcai terepjáró lapossága itt látszik jól
A pótkerék is azonos a többi kerékkel
A műanyag sárvédő szélesítés már a modern kor jellemzője
Az a vonóhorog nagyon durva
Oldalról teljesen jól kiadja az eredetiben is megismert bukókeret a keménytető kontúrját
2 megjegyzés:
Nekem MB-s jeep wanglerem van meg. Az is nagyon jó. Ez is nagyon tetszik.
MacGyvernek is Jeep Wranglere van.:)
Megjegyzés küldése