Ahogy
azt már a korábbi részben ismertettem, a Chevy Blazer
újjászületett, hogy elindulhasson terepezni. Minden a helyén, a
kocsi fölkészítve, még tisztán erőteljesen feszít, közel a
biztonságos(abb) közlekedést biztosítani hivatott aszfaltúthoz.
Indulhat az off-road kaland! És természetesen, ennek a kalandnak a
végeredménye, a - jó esetben csak – sáros gép. Mindez 1:6x-ben
megvalósítva.
A sáros vadállat előbukkan az erdő mélyéről
És
itt indult valójában az én kalandom is a sárimitációval, a
koszolással. Mivel már készítettem ilyen jellegű látványt
nagyobb léptékben, nem volt idegen tőlem a technika. Csak most
jóval finomabb műveletekre volt szükség a léptéktévesztés
elkerülése érdekében. A munkát a maszkolással kezdtem. Az
ablaktörlő által törölt felületet illetve a kilincsek környéki
matatások helyét tixoval kimaszkoltam. Ezután egy finom ködölést
kapott, amellyel az általánosan szálló finom porfürdő eredménye
jött létre.
Második fokozat a felfröccsenő sár felfröccsentése
volt. A megfelelő színű festékkeveréknek itt elég hígnak kell
lennie, hogy jól fröccsenjen. Ezt a megfelelő kísérletek után
kiválasztott hosszabb szálú, de kissé keményebb ecsettel
végeztem. A hígabb festékbe mártva az ecsetet pöckölgettem
(ezért kellett a keményebb sörte, hogy rugalmas legyen), és így
a „sár” fölfröccsent a felületre. Jellemzően ezek a helyek a
karosszérián a kerekek mögötti részek, a kerék forgásirányát
követve. De ha máshova is fröccsent, az még jobb, mert a
valóságban sem szabályozható a dolog.
A platón is hever ez-az , immár porosan
Farakás nem akadály egy Chevy Blazernek
Ide kell a traktormintás terepgumi
A száradás után jött a
dagonya maradványainak elhelyezése. Ezt a festékbe kevert szemes
anyag, őrölt kávé és a megfelelő színű festék elegyéből
készített masszából kevertem. A fölhelyezés – jellemzően a
kerékívekbe belülre a kaszni és a gumi közé – szintén
ecsettel, de már egy rövidebb szőrű és kemény változattal
történt. Ez már szerintem szobrászkodás is, itt már nem a
véletlen játszott annyira, hanem a tudatos mennyiség elhelyezése
a megfelelő alakban, a megfelelő helyre. A teljes száradás után
a maszkolás lekerült és már csak a – megfelelően elkészített
- terepen való elhelyezés volt vissza a fotózáshoz.
Talán
felmerül a kérdés, hogy ha úgy is sár és por takar mindent,
akkor minek előtte „földíszíteni” az autót. Én mindenképpen
annak a híve vagyok, hogy az eredetihez nagyon hasonlítsanak a
részletek is. Így az autónak tisztán is mutatnia kell. A kosz
alól félig előtűnő matrica, lámpa vagy egyéb kidolgozott
részletek teszik szerintem sokkal inkább élethűvé az egész
látványt. Így lesz élőbb. Mondhatnánk nagyképűen, hogy
tudománya van, de ha ez nem is igaz, a jó megfigyelőképesség, a
részletek meglátása és átvitele kicsibe, mindenképpen szükséges
a látványos végeredményhez.
Úgy
gondolom, hogy aki ránéz az elkészült járgányra, egyből
Somogybabod, Tokod és az ehhez hasonló off roados „kegyhelyek” jutnak
eszébe, ahol jól lehet tanulmányozni a természet és a
technika konkrét találkozásának megszáradt nyomait is.
Átkelvén a pocsolyán
Hasznos a nagy hátsó terepszög
Hasmagasság: megfelelő
Még a tarktormintás gumit is eltömíti a sár
Pocsolyaátkelés másik irányból
Csak itt ne kelljen kiszállni
1 megjegyzés:
Hű! Ez remek lett, igazán!
Megjegyzés küldése