Különleges autók kicsiben - Átalakítás: Matchbox MB-20 Lamborghini Marzal

A prototípusokból, illetve koncepcióautók alapján készült Matchboxok közül talán a Lamborghini Marzal a legkevésbé misztikus. Ez a kocsi talán a leginkább dokumentált és hozzáférhető. Ferruccio Lamborghini az akkoriban gyártásban levő kétülésesek, a Miura és a 400GT mellé szeretett volna egy négyszemélyes, nagyobb, de elegáns modellt is felvenni a gyártásba. Ez az igénye vezette őt a Bertone Studiohoz, ahol is elkészítették neki ennek a korát megelőző, mégis hétköznapiban is teljesen elképzelhető kocsi terveit. 

Ilyen kategóriájú autók csak úgy előtűnnek a semmiből... és sajnos ugyanarra tűnnek tova

Ready to Manufacture

A terv jónak tűnt és az 1967-es Genfi Autószalonra elkészítették a teljes méretű, működő (!) prototípust. A kocsi megvalósítására még merész dolog volt gondolni, hiszen számos olyan megoldást tartalmazott amelyek sorozatgyártásra még nem voltak érettek. Gondoljunk csak itt a két hatalmas, felfelé nyíló, szinte keret nélküli üvegajtóra, az üvegtetőre, a hatalmas ablakfelületekre. Mégis a kocsi működőképes volt, olyannyira, hogy mozgás közben is meg lehetett figyelni a bemutatók alkalmával. A kocsi ismertségét az hozta meg amikor Rainer monacói herceg és felesége az 1967-es Monacói Grand Prix futam megnyitásakor végigment vele a pályán. A benne ülők számára viszont inkább szenvedés lehetett. Egy videó itt a kocsi mozgásáról, melyben kiderült, hogy elég nagydarab járgány volt.

A TP200 kódú kocsi, a Miura meghosszabbított padlólemezére készült. Ennek a hátsó tengelyvonala mögé helyezték el keresztben a Miura hosszában kettévágott V12-ét. A sorhatos, ötsebességes, kétliteres motor 175 lóerős volt. A súlyeloszlásnak nem tett jót ez a megoldás, bizonytalan lett az úttartása a hátsókerék hajtású kocsinak. A tank és némi csomagtartó előre került, míg a hűtőt hátra tették. A Bertone által épített kocsi megjelenése nem hozott egyértelmű sikert Lamborghininél. Túlzottnak találta többek közt a több, mint 4,5 négyzetméter üvegborítást a kocsin. Emiatt a légkondicionáló alapfelszerelés lett benne, viszont egy-egy kis elefántfülön kívül nem volt nyitható ablaka. A kocsit sorozatgyártásra tervezték, tehát a kaszni acél részei elég merevek voltak az üveg megtartásához. A kocsi belseje elég tágas volt négy személy részére akik a különálló, ezüstösen csillogó bőr ülésekben ülhettek. A fölfelé nyíló ajtónak köszönhetően könnyű volt a ki- és beszállás is. A talpig üveg oldalfal teljes betekintést engedett a bent ülők lábára (is). Ez sem tetszett a megrendelőnek. Az ajtók mechanikája a motortér hátuljában keresztben elhelyezett rúgókból és kormányműhöz használt kardántengelyekből készült bonyolult szerkezetre sikeredett. Ez sem igazán sorozat érett megoldás. Bertone abban az időben hatszögkorszakát élte, így ebben a kocsiban is – következetesen – megjelenik mindenhol a méhsejt szerkezet. A rácsoktól kezdve a dekoráción és kapcsolókon át egészen a műszerekig, minden hatszögalakú. A motorházfedélen levő feketére színezett alumínium hatszögprofilú rácsozat a motor hűtését hivatott segíteni, valamint, - mivel nem volt hátsó ablak, a hátratekintés is ezen keresztül történt(!), ami szintén nem egy szériagyártásra érett megoldás, ezt be kell látnunk.

(Az alcím egy kikacsintás az informatika világába. Így hívják - legalábbis a Microsoftnál biztosan - azokat a próbaverziókat, amik a tesztelési fázis utolsó stációját jelentik és a cég ezt szánja gyártásba - CD/DVD gyárba - küldeni. A jelentése pedig csak annyi, hogy "gyártásra kész". Sam. Joe)

A kocsi igencsak lapos elejére, a fekete gumi lökhárító és az alumínium csomagtérfedél közé kétszer három quartz-jodid lámpát helyeztek. Akkoriban ez volt a legkisebb, de nagy fényerejű lámpa. A Gandini vezette formatervezésnél és a részletek kialakításánál a dinamikus és gyors autó hatás elérése volt a cél. Jóllehet a Marzal nem került sorozatgyártásra, de a két évvel később megjelenő Espada az alapkoncepció mellett, nagyon sok részletet hordoz magán belőle. Az eredeti kocsit nemrég adta el a Bertone Studio 1,3 millió euróért.

Újraélesztés

És most következzen az én Marzalom története. Szokás szerint hozzám egy erősen lejátszott példány került. De nem volt reménytelen, az már látszott. A kérdés az volt, hogy miként lehetne megújítani. Jobban megnézve rá kellet jönnöm, hogy a jó formájú és hitelesen megszobrászkodott kocsinak egy nagy hibája van. Nem olyan szemet szúró, ha valaki nem ismeri tüzetesen a kocsit, de nekem egyből feltűnt - talán mert gyerekkorom óta van egy 1/43 méretű, viszont agyonjátszott, sokszor szerelt, tehát jól ismert példányom belőle. A tető nem üvegből van! Kispórolták a tetőn levő lemez kivágását. Gyaníthatóan statikai-mechanikai okokból, mert a vékony oszlopok biztos idő előtti töréshez vezettek volna. Ami valóságban lehetséges a jobb anyagminőséggel és méretezett acélprofil kialakítással az ilyen léptékben képtelenség. Vagy mégsem? Egyedi megoldásként létrejöhet egy ilyen verzió. 

Érkezési állapotrögzítő fotósorozat. Van itt minden hiba: a roggyant keréktől a törött és átlátszatlanná vált ablakon át a mély barázdás és ragyás kaszniig

A tetőkivágás fázisai: körbefúrás a határoló élektől befelé, a lemez kitörése, a helyes nyílásforma kialakítása és becsiszolása végül a fényezett karosszéria

Neki is láttam a szétszedés és tisztogatás után a tető kivágásának. Az átalakítási sorozatban ismertetett fúrásos módszerrel „vágtam körbe” az eltüntetendő részt, jó ráhagyással. Szerencsére a tetőablak kontúrja rajta volt a tetőn, így azt nem kellett rárajzolnom. Miután a nagyja kiesett, következett a reszelős fázis. Nem kis munkával kellett leszednem a maradékot. Viszont így nagyon pontosan lehetett kialakítani a helyes alakot. Ha már léptékhelyesen és részlet azonosan közelítünk az eredeti és egyetlen példány felé, akkor az autó legyen fehér. Nem értem egyébként a buta színeket, amikben kiadták ezt a modellt. Még jó, hogy vonóhorog  nem került rá, csak versenymatrica (!).

Meg persze kosz és lakástörmelék is akadt benne bőven

A szélvédő annyira narancssárga, vastag és elöregedett volt, hogy már nem illett a kis filigrán koncepcióba, ezért egy egész más autó szélvédőjét faragtam be a helyére. Az oldalüvegeket is külön készítettem el, csak a hátsó, egyébként jól eltalált rácsot használtam fel feketére festve. Az első és a hátsó lámpakialakítások korrektek, azokkal nem kellett különösebben foglalkozni a festésen kívül. A belső teret festettem át bézs+csillogósra, hogy ez is jobban hasonlítson az eredetihez. Amúgy az üléseket és a beltér osztását igyekeztek pontosan kialakítani, bár az eredeti ülések jóval kecsesebbek.

 

Ez a forma nagyon ott van

A belső rész kimunkáltsága és az ülések csillogása csak egy ilyen üvegtető-üvegajtó kombón át érződik igazán

Nem várhatjuk el, hogy ilyen kis méretben is megjelenjen az a rengeteg finomság, technikai érdekesség, precíziós dizájn ami az eredeti autón látható mindenhol. A kis átalakítással azonban egy fokkal jobban közelítettünk a valósághoz. Az eredeti kocsi önmagában is nagyon érdekes, mint formáját, mint anyaghasználatát tekintve. Ehhez próbáltam egy kicsit közelebb vinni a kis Marzalomat.

Áramvonalas és lendületes minden eleme

Talán a hátulja a leghagyományosabb része, de a valódi képen azért el lehet mélyedni az érdekes megoldásokon

Valóságban azért jóval laposabb ennél

Besuhan a képbe

Az aszimmetrikusan elhelyezett három lámpa és az ügyesen elrejtett első indexlámpa igazán csak a valóságban élvezhető, de itt is látszik talán

A jövő ködébe veszve

Áttetsző és filigrán autó, szinte nincs is benne anyag az üvegen kívül

A Különleges Autók Kicsiben sorozat összes cikke.