Nem átallottam már e lapokon korábban is hangot adni annak, hogy kedvelem a nyolcvanas évek japán autóit. Most egy újabb ilyen következik, aminek modellje azért különleges és ritka mifelénk, mert Japánban készült a japán piacra.
A típus történetével meglehetősen bajban vagyok, mert a különböző források eltérő dolgokat mondanak, ami betudható annak, hogy a Toyota a különböző piacokon más-más névvel illette, szóval óvatos fenntartással kezeljétek amit az eredeti autóról kitúrtam! A Toyota az 1978-as modellévben dobja piacra a második generációs Celicát, rögvest kétféle verzióban, kupé és liftback – ez utóbbit hogy mondják magyarul? A Celicát egy David Stollery nevű úr tervezte, aki mielőtt a GM-nél és a Toyotánál dolgozott volna,mint tervező, sikeres és ismert gyerekszínész volt az USÁ-ban az 1950-es években. 1979 és 1981 között a Griffith Company készített egy SunChaser nevű, targatetős verziót a kupé átalakításával, amit a Toyota kereskedők az anyacég jóváhagyásával értékesítettek az Egyesült Államokban és több mint 2000 darab fogyott belőle.
1978-ban kezdi meg a Toyota az első generációs Supra gyártását Japánban, amit Celica XX-néven dobnak piacra a szigetországban. 1979-ben egyszerre kerül az autó kereskedőkhöz Japánban és az USÁ-ban is. Az amerikai, MA46 karosszériakódú verziót egy 12-szelepes, 110 lovas, 2,6 literes, egy vezérműtengelyes, soros hatos motorral szerelik – kódja 4M-E. Az autó japán változatát, melynek karosszériakódja MA45, egy szintén száztíz lovas, szintén 12-szelepes, szintén SOHC, szintén soros hatos motor hajtja, de ez csak kétliteres és a kódja M-EU. Mindkét motor elektronikus üzemanyag befecskendezővel bírt. Később az autó számos más hengerűrtartalmú, soros négyes motorral is kapható.
A második generációs Celica két további szériára – A és B – osztható. Ezek a megjelenésükben különböznek. Az 1979-ig árusított A szériának kör alakú első lámpái és az alacsonyabb felszereltségű modelleken krómozott lökhárítói voltak, míg a jobban felszerelt változatokon, mint a GT és az amerikai modellek, fekete gumis lökhárítók láthatóak. (Nem vagyok benne teljesen biztos, de úgy tűnik, hogy csak az USÁ-ban volt kör alakú első lámpa a Celicán.) A B szériás Celica amit 1980-81 között kínáltak már szögletes első lámpákat és gumis lökhárítókat kapott. Hogy mely piacon milyen motorokkal volt kapható a Celica abban a különböző forrásoknál teljesen ellentmondó információk látnak napvilágot, de abban mindenki egyetért, hogy a 2,6-os soros hathengeres motort csak az amerikai autókba szerelték.
Ami a Matchboxot illeti, 1979-ben debütál Japánban a J-21, elefántcsont fehér és piros színben. A járgány Japánban készül és – mint a mellékelt ábra mutatja – a Toyota Celica XX 2600G feliratot viseli a dobozán, az alvázán pedig csak Toyota Celica XX-et. Ezzel viszont totálisan homokot szór a Matchbox a Celicáról begyűjtött adataim gépezetébe! Ha egy japán gyártmányú, de csak az amerikai piacon forgalmazott Toyotát mintáztak meg, akkor a 2600-as szám, ami a 2,6-os motorra utal, rendben van. Viszont akkor rossz helyre szerelték a kormányát és a Celica XX név is fals! Nem tudok mit kezdeni a 2600 mögött álló G-vel sem. A Celica neve mögött én csak az ST, GT, ET, LT, ST, SE, XT, GT, GTV és GT Rally karakterkombinációkat leltem, amitől még persze lehetett G-is. A kisautón szögletes első lámpák láthatóak – messze jobban néz ki, mint kör alakú – ami megint csak inkább a japán verzióra utal, úgyhogy elmondhatjuk, hogy „ilyen állat pedig nincs”! Ahogy elnézem a dobozképet és magát a modellt is, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy japán belpiacos autó akar ez lenni, mert az eredetiről készült képeken én csak a japán verziók hűtőrácsán látok T alakú krómcsíkot. A Matchbox kidolgozottságával alapvetően elégedett vagyok, nagyon apró részleteket is kidolgoztak a liftback verziót mintázó autón, egyedül a belső tér elnagyolt egy kicsit. A kerekeit viszont túlzottan is kicsinek találom. Olyanok, mint azokon a tuningstílust követő autókon, ahol egészen apró kerekeket szerkesztenek a gépek alá. Teljesen véletlenül találtam egy ilyen módon átalakított autóról szóló oldalt, ami még színben is passzol a Matchboxhoz. (A Google fordítógépével angolra alkalmaztattam az eredeti japán oldalt, de az eredeti linkje is ott van a lefordított lap tetején.)
Hogy valamit elszúrtak a jelöléssel arra utalnak a Celica más piacokon megjelent inkarnációi. 1980-ban Ausztráliában megjelenik az MB-77 Toyota Celica GT. Ez csak piros és Hong Kong-ban készül. (Ha valaki túladna a többi ausztrál kiadású rizskályhán ebből az évből – Mazda Savanna RX, Nissan Fairlady, a többi opcionális, mert gyakorlatilag ezek megvannak – legyen olyan jó és keressen meg!) MB-25 jelzéssel, szintén Celica GT-ként, 1981-ben kijön egy felettébb csúf festésű – világoskék, 78-as rajtszámmal – változat az USÁ-ban. Ugyanezzel a jelzéssel 82-ben is szerepel egy kifejezetten ronda, citromsárga alapszínű, nagyobb hátsó kerekekkel szerelt dragsterszerű valami. Ha lenne a kitűnő „Ezt igazán kár volt...” blognak kisautó szekciója, akkor én bizony ez utóbbit nevezném is ide. Arehnak megvan mind a három előbb említett verzió, nála szemügyre is vehetitek ezeket.
Matchbox J-21 Toyota Celica XX 2600G Japánból.
A kormány a jobb oldalon és a szögletes lámpatestek a japán, belpiacos autóra utalnak.
A 2,6-os motorral viszont nem volt kapható a szigetországban.
A részletekkel teljesen elégedett vagyok...
...de a kerekek túlságosan is aprók.
A nyitható ajtók mögött felbukkanó belső tér...
...eléggé elnagyolt.
Made in Japan. Harminc éves. Jól tartja magát, nem?
Fedezze fel...
...az apró különbségeket a doboz két oldalán!
Nem vagyok igazán dobozszexuális, de...
...ezért a japán dobozért odáig vagyok!
Mi a neve ennek a gokart kerekes tuningstílusnak? Egy picit ilyen a Matchbox.
Amerikai, B-szériás Celica Supra. Jól látszik, hogy nem látszik a T-alakú krómcsík a hűtőrácson.
Van oldala...
...meg hátulja is.