Matchboxon kívüliek: Norev Mini Jet Peugeot 504

Van ez a mantra – mondom mantra és nem Manta! – amit több-kevesebb sikerrel mormolok magam elé kisautó lelőhelyek közelében, miszerint „csak Matchboxot veszek”, de néha egyszerűen muszáj Matchboxon kívüli dolgokba ruházni, mert a patinás márka kínálatából rendre kimaradtak olyan darabok, amit márpedig birtokolni kell! Az állólámpás W115-ös Merci régebbről pont ilyen, de ennek a világautónak, a Peugeot 504-esnek sem tudtam ellenállni, egyszerűen kellett!

1968 szeptember 12-én mutatta be a Peugeot az 504-est a Párizsi Autószalonon. A négyajtós lépcsőshátú 1796 köbcentis, négyhengeres benzinmotorral debütál, a karburátoros verzió 82, a befecskendezős 97 békebeli pacit produkál. Mindkét verzió rendelhető volt négysebességes kézi – kormányon kapcsolható – és háromsebességes automata váltóval. A napfénytető pedig az összes 504-esen alapfelszereltség. Bevallom, én sohasem tartottam nagyra az „Év Autója” díjat, mert gyanúsan sokszor olyan autó kapja meg, hogy az egyszerű földi halandó csak les, hogy „ezt meg most mégis hogy”, de 68-ban az 504-es megkapja ezt az elismerést is. A korabeli sajtó méltatja a modern megjelenését, kitűnő építési minőségét – hű, de régen hallottunk ilyet francia autóról – a robusztus karosszériát, az utazási komfortot, a vezetőülésből való minden irányban jó kilátást és az erős motorokat. (Az eredetiről szóló műszaki részletekben sokkal mélyebb, és egy gyönyörű állapotú veteránt bemutató cikkért keressétek fel az Origo.hu-t!)

Az Év Autója díjnál sokkal többet mond az 504-es karrierje. 1983-ig hárommillió 504-est gyártanak Európában, de a gyártása ezzel közel sem ér véget. A pickup verzió egészen 1993-ig volt kapható az öreg kontinensen, de az Európában gyártott alkatrészekből Argentínában 2002-ig szerelik össze – igaz a gyártás vége felé már eléggé átszabott orral, hátsó fertállyal és beltérrel. Kenyában 2004-ig, Nigériában 2006-ig szerelik össze, de Kínában is készül belőle. Az autó könnyen karbantartható, elképesztően strapabíró és elnyűhetetlen, ezért Afrikában még mindig népszerű, még mint bozóttaxi is. A történetéhez olyan érdekes epizódok kapcsolódnak, minthogy Ausztráliában a Peugeot legfőbb riválisa a Renault szereli össze és saját hálózatán keresztül értékesíti.

A Norev-ről és a Mini Jet sorozatról viszonylag keveset sikerült kiderítenem. A cég ma is létezik, a weboldala elérhető és ott van is egy rövid visszatekintés a történetükre. Ezen a rajongói oldalon viszont lényegesen több információ található a cégről és az is kiderül, hogy az 504-es Peugeot 1975-ből származik. Az 1:64 méretarányú modell részletességével alapvetően nagyon elégedett vagyok – a képek magukért beszélnek, hogy miért. Bár az első ajtókon nincs „üveg” ez nem jelenti azt, hogy nyithatóak lennének. A tengelyek nem rugóznak és bár tűtengelyesnek tűnik a konstrukció, közel sem gurul olyan szépen, mint a Superfastok – sokkal inkább egy Regular Wheel Matchbox-ra emlékeztet a futása. A belső térből teljesen kimaradt a műszerfal és a kormány, de az ülések és a kalaptartó például megvan. Kifejezetten csinos, szívemnek kedves modell.

Norev Mini Jet Peugeot 504-es - ha minden igaz - 1975-ből.

Szépen kidolgozott, apró részletek mindenhol. Francia rendszámmal.

A méretarány 1:64, inkább a Regular Wheel modellekéhez hasonló.

Az eredeti masszív és elpusztíthatatlan.

Igazi világautó, szinte minden kontinensen árusították.

Ilyen az eredeti.