A Land Roverek talán
minden idők leginkább magától értetődő terepjárói. Emellett
persze a Jeep Willys
is megérdemli a tiszteletet, de talán mégis a LR tartja leginkább
a mai napig is az ősi terepjáró építési hagyományokat. Erről már
volt értekezés blogunkban is részletesen.
Maga az ős Land Rover is munkagépnek készült. A háború utáni gazdaság
igényelte hamar a többcélú, megbízható és ugyanakkor
igénytelen haszongépeket.
A karosszériamunkán már túlestek, a fölösleges fémek eltűntek
Nos, a Land Rover pont ilyen. Olyannyira traktoros jellemzőkkel rendelkeztek az
első példányok, hogy elől csak egy ülés volt középen.
Innen indult el a polgáriasodás felé, és lett egy akár hétköznap
és utcán is bátran vállalható Defender. Szerintem a ez az egyik
olyan jármű a világon amit a legtöbb célra használtak és
használnak, rengeteg féle célra átépítették gyárilag is, kis
műhelyekben is és otthon is. Jellemzően a vidék
vagy a szavannák
az igazi otthona, de az angol királyi gépkocsi-flottában
is megtalálható. A képeken látható jónéhány érdekes
alkalmazás, melyek a sokoldalúságát mutatják. Bár a típus
fejlődése a technikai vonalon nem állt meg, mégis érdekes, hogy
pl. a hadseregek a régi, hagyományos motorú modelleket veszik, a
mai elektronikus vezérlésű motorok helyett. Nyilván a
megbízhatóság az elsődleges szempont a motor esetében is. Ezt a
mai elektronikákról meg nem lehet elmondani még. A felépítmény
és a szerkezet szinte változatlan, a célszerűségnek megfelelően.
Talán a kényelem és a biztonság az, ami fejlődött valamelyest
az idők folyamán.
Én
magam egy ős Landy-rajongó vagyok, hogy mást ne mondjak az első
Matchboxom egy kék, safaris változat volt, a maga tetőcsomagtartós pakkjával.
Sajnos ma már nincs meg ez a példány, de rajongásom töretlen a
márka iránt. Leginkább az Series II és Series III változatokat tartom igazán
belevalónak, ponyvatetővel, porosan, használva…
Aki
nem akar máshol utánanézni, annak íme a típustörténet
esszenciája:
A
legelső Land Rover lehet a fapados autó fogalmának legelső kézzel
fogható és testközelből érezhető fizikai megvalósulása. A
háború utáni anyaghiány párosult a mindenre befogható
munkagépekre való nagy igénnyel. A maradék Jeepek már kezdtek
szétesni, gép pedig kellett a szállítástól a szántásig,
mindenhez. A Rover cég főmérnökének köszönhető ennek, az akkori
lehetőségekből, anyagokból az akkori kívánalmaknak megfelelő
gép létrejötte. A végtelenül egyszerű felépítés, az acél
létraváz, az alumínium karosszéria, az egyszerű de nyomatékos
kis 1,6 literes négyhengeres motor alkotta a relatíve olcsón
megszerezhető munkagépet. Az alu karosszéria később szinte a
védjegye lett a Land Rovereknek, és talán emiatt is van az, hogy a
legyártott példányok 75%-a még üzemben van. Az első igazán
autós kinézetű modellt a 80-ast - ez a szám mindig a tengelytávot
jelenti collban - 1948-ban mutatták be.
Ahogy az idő haladt és a kocsi is egyre népszerűbb és sokoldalúan (fel)használt lett, a fejlesztés sem állt le. 1957-ben már 2 literes dízelmotorral is szerelték. Egy évre rá az I-es sorozatot felváltotta a méretében, komfortjában, stílusában és teljesítményében is alaposan továbbfejlesztett II-es sorozat. Megújult karosszériával, akár 2.25 literes benzinmotorral is, szélesebb keréknyomtávval jellemezhető. 1959-re már negyed millió, 1966-ra már fél millió Land Rover futott szerte a világ útjain. Ekkor már 10 üléses változatban is lehetett kapni, a számos egyéb karosszéria variációt nem is említve. A hadsereg is komoly felvevőpiacot jelentett nem csak a brit területeken hanem szerte a világban, így megjelent két – az átlagember számára kevéssé ismert - alváltozata is a furgonszerű Forward Control és az eredetinél kisebb és könnyebb Lightweight.
Az 1971-ben megjelent a Series III egy modernizált változata a korábbiaknak, ami kissé szebb, kissé jobb, kissé komfortosabb részletekkel bírt az őshöz képest. Ekkor már 3,5 literes V8-as motorral is rendelhető volt. Az igény változatlanul nagy a Land Roverekre. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1976. júniusában gördül ki az egymilliomodik példány a gyárból. A típus fejlődése inkább technikai jellegű az utóbbi időben illetve a kényelmi és biztonsági berendezéseket fejlesztették tovább, hogy a hagyományos megjelenés ellenére a kocsi beltartalma naprakész legyen. A terepjárási alapelvekből nem engedtek. Megmaradt az acél alváz, merev tengelyek, zárható differenciálművek a három tengelyen, komoly terepszög és terepjáró képesség, laprugók, alumínium karosszéria, könnyen szerelhető, tisztítható elemek és alkatrészek.
Ahogy az idő haladt és a kocsi is egyre népszerűbb és sokoldalúan (fel)használt lett, a fejlesztés sem állt le. 1957-ben már 2 literes dízelmotorral is szerelték. Egy évre rá az I-es sorozatot felváltotta a méretében, komfortjában, stílusában és teljesítményében is alaposan továbbfejlesztett II-es sorozat. Megújult karosszériával, akár 2.25 literes benzinmotorral is, szélesebb keréknyomtávval jellemezhető. 1959-re már negyed millió, 1966-ra már fél millió Land Rover futott szerte a világ útjain. Ekkor már 10 üléses változatban is lehetett kapni, a számos egyéb karosszéria variációt nem is említve. A hadsereg is komoly felvevőpiacot jelentett nem csak a brit területeken hanem szerte a világban, így megjelent két – az átlagember számára kevéssé ismert - alváltozata is a furgonszerű Forward Control és az eredetinél kisebb és könnyebb Lightweight.
Az 1971-ben megjelent a Series III egy modernizált változata a korábbiaknak, ami kissé szebb, kissé jobb, kissé komfortosabb részletekkel bírt az őshöz képest. Ekkor már 3,5 literes V8-as motorral is rendelhető volt. Az igény változatlanul nagy a Land Roverekre. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1976. júniusában gördül ki az egymilliomodik példány a gyárból. A típus fejlődése inkább technikai jellegű az utóbbi időben illetve a kényelmi és biztonsági berendezéseket fejlesztették tovább, hogy a hagyományos megjelenés ellenére a kocsi beltartalma naprakész legyen. A terepjárási alapelvekből nem engedtek. Megmaradt az acél alváz, merev tengelyek, zárható differenciálművek a három tengelyen, komoly terepszög és terepjáró képesség, laprugók, alumínium karosszéria, könnyen szerelhető, tisztítható elemek és alkatrészek.
Szerencsére
az autó nem veszett el a marketingipar diktálta divathullámok
útvesztőin és a napi trendi ráncfelvarrások és műanyagizálások
sűrűjében. Bár erőltetik sajnos. Az maradt – sőt annak a csúcsán maradt – ami
mindig is volt: a terepjárók etalonja. A komolyan veszi a
terepezést annak a a típus magától értetődő. A népszerűségéhez
nem egy film is hozzájárult, a – kölyökkorunk egyik kedvencétől
- az Elza és kölykei-től
kezdve a Tomb Raider-en
egészen a Piedone Afrikában-ig,
ahol számos variációt láthatunk akár egyszerre is a filmvásznon,
mind a jók, mind a kevésbé jók oldalán. Bár ma már eldőlt,
hogy mégis csak modernebbre váltják valamikor a típust a
közeljövőben, az bizonyos, hogy eltűnni soha nem fog csak
újraéledni ismét és ismét.
Ahogy arról már többször volt szó, például itt nálunk is, rengeteg színben és számos helyzetbe hozva adták már ki a 90-es Defendert, mégis engem szokás szerint az átalakítás lehetősége ragadott meg. Mivel pont olyan még nincs amilyen az enyém, de talán még hasonló sem(?). Ráadásul komoly alapot ad a folyamathoz az is, hogy a Land Rovereket a valóságban is kismillió féle felépítménnyel, karosszéria variációval, kialakítással készítették el hivatalosan és nem hivatalosan egyaránt az évtizedek során.
Ahogy arról már többször volt szó, például itt nálunk is, rengeteg színben és számos helyzetbe hozva adták már ki a 90-es Defendert, mégis engem szokás szerint az átalakítás lehetősége ragadott meg. Mivel pont olyan még nincs amilyen az enyém, de talán még hasonló sem(?). Ráadásul komoly alapot ad a folyamathoz az is, hogy a Land Rovereket a valóságban is kismillió féle felépítménnyel, karosszéria variációval, kialakítással készítették el hivatalosan és nem hivatalosan egyaránt az évtizedek során.
Az elemek alkotta alkatrészmátrix. Ezt vajon hányféleképpen lehet majd összerakni ismét?
A lökhárító helye betömve
Tető lerövidítve, befenekelve
A kartervédő átalakítása sztirolból
A festéshez lemaszkolt szélvédőüvegek
Alapozva, összeállítva szárazpróbához
A kissé sápadt karosszéria színt a
sivatagi feeling miatt választottam, viszont, hogy mégse legyen
olyan fakó a kép ezért került alá a jól látható piros alsó
rész. Valójában így már ál-szafaris jelleget mutat a kép, de
ezt nem tartom hátránynak most sem. Az, hogy az alsó rész ilyen túlzottan erőteljes, csak a matchbox mérnökeinek köszönhető.
Itt látszik a magas fölépítés
Valójában ez tényleg az utcai verzió
A
másik változat inkább egy utcai, „menőzősebb”
verzió. Itt csak a fülke hátsó részét műtöttem le. Ez a rész
szabadon is maradt, így jól belátni az első ülésekhez. Ami
érdekesség ennél a kocsinál, hogy az eredeti tetőt félig
meghagytam, csak a hátsó síkját dobozoltam be. Ezt a valóságban
is sokszor lehet így látni. Az utcai feelingez tartozik még az
élénksárga festés illetve a nagyméretű, peres nagyküllős
krómfelnik. Ezek a kerekek egy egészen gagyi gyerekjátékról
származnak, de úgy érzem a legjobban fejezik ki az utcai felvágós
nagykerekes terepjáró jellemzőjét.
A sárga rövidebbnek tűnik, de ez csak optikai csalódás. Mit tesz egy lehajtott szélvédő
Belsők, eltérőek, egyszerűek
Az egyszerű, a flancos és az eredeti
Sorban, színorgiában
Más kialakítás, más funkció, más célok
Középen a kiindulási verzió, kétoldalt az átalakítások eredményei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése