Matchbox Real Talkin' - Police K-9 Unit

Jó darab ideje őrzöm már ezt a darabot a Real Talkin' sorozatból, de nem akartam elővenni addig, míg be nem fejeztem a Convoy első modellévéről szóló sorozatot és nem mutatom be a csőrös Kenworth W900-as vontatót. Az ok nyilvánvaló, ennek a beszélő Matchboxnak az alapjait a Convoy sorozat adja. A vontató nyilvánvalóan módosítás nélküli, ugyanolyan mint az összes többi, Convoy szerelvény elé fogott csőrös Kenworth. A félpót nagyon emlékeztet az unásig ismert box truck vontatmányra, a fémből készült része meg is egyezik vele, de a felépítmény kicsit más. Egyrészt pár milliméterrel magasabb, másrészt nem nyithatóak az ajtók rajta hátul, egészen elől van két piros LED-je, illetve úgy a negyedik negyedénél három gomb található, amivel az egész miskulancia beszéltethető és szirénáztatható. A többi Real Talkin' darabomat nézve azt gondolom, hogy ennek a példánynak gyári hibás a csomagolása. Azokon kivétel nélkül volt valami írva a blisterből kiugró „szövegbuborékba” egy papír inzertre, ebből viszont hiányzik ez a részlet.

A kamion rendőrségi kutyás egység mozgó kenneljét mintázza. Az Egyesült Államokban a kutyás rendőrségi egységeket hagyományosan „K-9”-nek hívják, aminek nagyon vicces története van: a nálunk jobbára totálisan ismeretlen brit, Doctor Who – a remake-jét (vagy folytatását) „Ki vagy Doki?” címmel adta valamelyik kábeltévés csatorna, a fordítás legalább olyan frappáns, mint az „Alien 2”-re a „Bolygó Neve Halál” – sci-fi sorozatban szereplő robotkutyát hívták így. Tehát ez olyan, mintha mostantól minden magyarországi rendőrségi autóra, amiben blöki is van, az lenne ráírva, hogy „Kántor-egység”. Zseniális, nem? A mellékelt figura természetesen eléggé aránytalan az 1:100-körüli Convoyhoz képest, de magát a modellt kedvelem.

Viszonylag ritka, a Convoy szériához közeli modell és ezért nagyon örülök neki, hogy sikerült beszerezni. Az, hogy 11 évvel a gyártás után is működik még, az kész csoda!

Matchbox Real Talin' - Police K-9 Unit, NRFB.

A vontató a Convoyból jól ismert Kenworth W900.

A vontatmány nem a Box Truck, de arra épül.

Egyesek azt mondják, hogy kifordítva alszik és fékbetéteket reggelizik! Hölgyeim és uraim, ahogy mi ismerjük: A KÉZ! A K-9 ezt a két dolgot tudja mondani és szirénázni tud, 11 év után még mindig.

Matchbox Convoy premiersorozat: CY-8 Kenworth Box Truck

A kedvenc Matchbox sorozatom első évében megjelenő nyolc modell közül elértünk az utolsóhoz. Szégyenletes lassúsággal tudtam le a feladatot, mea culpa, mea maxima culpa!

A sorban utolsóról borzasztóan nehezen fogok tudni újat mondani, hiszen a vontatóját jól ismerjük már, a Kenworth Cabover Aerodyne több mint sokszor szerepelt már e lapokon.

A vontatmány a Convoy sorozatban ugyan itt szerepel először, de a TP-24-ből már ismerős lehet, a Twin Pack-ben szereplő félpót közvetlen leszármazottja. A különbségek? Nos, aki olvasta a sorozat előző részeit, már biztosan fejből fújja: a Convoy-ra jellemző „rücskös” kerekek, a kitámasztólábak, és a „keresztvas” nélküli vonószem. A rajta lévő kis ajtók szerencsére ugyanúgy nyithatóak, mint a TP-24-en, ezt a részletet nem áldozták fel a nagy szent költséghatékonyság istenének oltárán. A félpót fém alkatrészeit ugyanaz az öntvény adja, mint a CY-3-ban a konténereket szállító trailer, illetve a CY-5-ben a ponyvásét. (Hogy mennyire közvetlen leszármazottjai a Convoy széria félpótjai a Twin Pack-ben szereplő kamionokénak, mi sem bizonyítja jobban, hogy a premierév katalógusának fotóihoz még bizony igencsak hibrid darabokat fotóztak. A CY-3 postban megnézhetitek a katalógusoldalt. A vontatók ablakai egytől-egyig átlátszatlanok és ha jobban megvizsgáljátok a képeket, akkor fel fog tűnni, hogy kitámasztó lábak sincsenek a félpótokon!)

A Convoy Project természetesen másként listázza őket, de én hajlamos vagyok a saját fejem után menni az ügyben és az 1982-83-as katalógusban ábrázolt változatokat tekinteni a premierverzióknak. Ahogy elnézem az előbbi linken lévő változatokat, a sorozat beindításakor eléggé ötletszerűen válogatták össze a szerelvények elemeit és a CY-8-nál sincs ez másként. CY-8-ból két Redcap feliratú változattal is tudok szolgálni, ami réges-régen már szerepelt itt, úgyhogy az új fotó készítését ellustálkodtam, de valami javítottam a minőségén.

Érdekes, hogy később szakasztott ilyen szerelvények – Kenworth COA+Box Truck – megjelennek más számmal a Convoy szériában. Nekem ezek közül a CY-3 Linfox szerelvény van meg, amit az egyik legszebb ilyennek gondolom.

Matchbox CY-8 Kenworth Box Truck, a premiermodell és egy későbbi, de nagyon hasonló verzió.

Újabb autómodell börze

Ugye nem felejtettétek el, hogy nagyjából egy hónap múlva - március 8. - újra börze lesz? A részletek változatlanul Gábornál lelhetőek fel. A következő kérdéseim vannak: Ki tud jönni? Foglalt-e már valaki asztalt? Tudunk-e újra találkozni? AB Flirt kollégával már megbeszéltünk egy találkozót, Tomminak félre van téve a lefoglalt MB-54 Mobile Home, szóval bőven van miért összefutni. Nos, ráértek?

Matchboxon kívüliek: Corgi Juniors U.S. Van - UPDATE III.

Az lesz a vége, hogy a Norbi megtalálja ezt a blogot és lepereli rólam a gatyát, az Update használata miatt, de egyszerűen nincs semmi frappáns ötletem ékes anyanyelvünkön annak a rövid kifejezésére, hogy „van egy új változatom abból, amiről már értekeztem régebben”. Nos, Corgi Juniors Chevy Van-ból érkezett egy újabb verzió. Egyszerű ez a modell, mint a szög, de én valamiért szeretem.

"Állkapocs Telefon Szerviz" Most komolyan, ti mernétek tőlük bármilyen szolgáltatást is rendelni?

Egyszerű ez a modell, mint a faszög, de...

...én szeretem, még ha át is látni a belsején.

Matchbox Convoy premiersorozat: CY-7 Peterbilt Tanker

Az 1982-es Convoy premiersor utolsó előtti tagjáról sem kell hosszan értekeznem, mert csupa olyasmiből épül fel, amit már láttunk előtte máshol.

A csőrös Peterbilt vontatót a Matchbox Memories látogatók lassan már éjjel, ködben, csukott szemmel, pusztán a hangja után is meg fogják ismerni – annyit szerepelt már itt. Nincs mit tenni a Convoy széria valószínűleg legtöbbet „foglalkoztatott” traktora, de biztos ami biztos álljon itt egy link arra a postra, ahol felvillantottam egy fotót a Peterbilt 379 eredetiről.

Az utána kötött Tanker Trailer ugyan a Convoy sorozatban itt volt látható először, de egyértelműen a TP-2 Twin Pack-ből származik. A különbségek? A nyilvánvalóakon – szín és cégjelzés – a jellegzetes Convoy kerekek, két láb, hogy ne essen orra a pótos, ha leakasztják a vontatóról, illetve a Convoy sorozatra jellemző, alsó „keresztvas” nélküli vonószem. A többi az bizony ugyanolyan. Alapvetően nekem ez a régi fajta, az európai kamionokra sokkal jellemzőbb tartály lényegesen jobban tetszik, mint az azóta bevezetett új, amerikai mintájú. A régi még az amerikai vontatók mögött is jól mutatott, míg az új az európai vontatók mögött kicsit furán fest.

Matchbox CY-7 Peterbilt Tanker. Érdekes, hogy a tartályon kicsit sérült a matrica, míg a vontató szinte makulátlan.

A tanker a Twin Pack-ek TP-2-jéből ered. Konkrétan a lánya.

A CY-7-ből a Convoy Project több eltérő festésű vontatót is említ, de a képek sajna hiányoznak.

A műanyag "tartály" teljesen olyan maradt, mint a TP-2-őn.

Ebből a darabból nincs dobozos verzióm, de a G-2 Convoy Action Pack-ben egy teljesen hibátlan, eltérő verzió lakik belőle. A képen nem látszik, de a dobozt hátul egy csomó cellux tartja egyben, ezért nagyon nem akaródzik szétszednem. Ha egyszer mégis, igérem pótolom a képeket.

Matchbox 2008 Best of British: MB-02 '06 Lotus Exige

Többször hangot adtam már azon meggyőződésemnek, hogy a 2008-as „Best of...” sorozatokkal alaposan meg lettünk vezetve mi gyűjtők, lévén eléggé megkérdőjelezhető az érték, amivel többet kapunk az 1-75, vagy 1-100 sorozatban megjelent darabokhoz képest. Olyan azonban még nem volt az általam eddig bemutatott „Best of”-ok közül, hogy egy modell kevesebb legyen, mint az 1-75 sorozatban szereplő verziója. Eddig.

Az előző postban részletesen tárgyaltam a 2008-as MB-15 Lotus Exige-t, úgyhogy most eltekintenék az ismétlésektől. Már eleve az sincs ínyemre, hogy ugyanazt a modellt egy évben kétszer süti el a cég – ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, az előbb említett MB-15 is ugyanebből az évből való. A 2008-as Best of British (BoB) széria második tagjaként megjelent Exige azonban az égvilágon semmi pluszt nem nyújt az 1-75 sorozatban megjelenthez képest – feltéve ha a BoB blistert és a papírdobozt nem tekintjük annak. Persze, a színe más, nyilvánvalóan nem sötétkék, hanem valamilyen lehetetlen világoskék árnyalatot kapott, de még arra sem vették a fáradtságot, hogy legalább a hátsó világítótesteket kifessék! (Ilyen extrákat csak a szintén 2008-as amerikai Superfast kapott – megtekinthető Arehnél.) Viszont sikerült elrontani az eddig megjelent Exige-eken tökéletesen reprezentált részletet: a gyárilag fekete felnik ezüstszínűre cserélődtek. Mit mondjak? Remek!

Nincs mese, visszaélnek azzal, hogy komplett sorozatokat vásárolunk – arról már nem is beszélve, hogy az idén is befizethetjük a hülyeségi adót, már kapható a 2009-es Best of British sorozat!

Matchbox 2008 Best of British: MB-02 '06 Lotus Exige, NRFB.

Sikerült elrontani egy jellemző részletet: a "felnik" nem feketék.

Elölről olyan, mint az 1-75...

...hátulról olyan, mint az 1-75. De jól jártunk!

Matchbox MB-15 Lotus Exige

A Wikipédia szerint a Lotus Exige a sportkupé változata a Lotus Elise roadsternek. Szerintem meg olyan, mintha szegény Elise-re ráeresztettek volna egy boyracert egy a Homasitába szóló ingyen vásárlási kuponnal a kezében, hogy tegyen vele amit csak akar. A vicc az, hogy valahogy mégsem lett az eredmény egy az „Ezt igazán kár volt...” blogba illő optikai környezetszennyezés. Ássuk csak picit bele magunkat a történetébe!

Az eredeti Exige 2000-ben látott napvilágot a Rover 1,8 literes, K-sorozatú motorjával, ami a széria Exige változatban 177 pacit, a versenyautó alapnak szánt „track spec” verzióban 192 lovat préselt ki magából. 2004-ben a Series 2 Exige már a Toyota, Yamaha-fejlesztésű 1,8 literes, 16-szelepes, 190 lovas motorját kapja. Mindehhez az autó 914 kiló. Az Elise formai egységét tekintve szerintem olyan, mint például a Chrysler PT Cruiser: „ha ehhez hozzányúlsz, csak rontani tudsz rajta”. Ezzel szemben az Exige valahogy mégsem disszonáns, nem rontották el, sőt! Az Elise-hez képest kapott előre egy alsó-spoilert (splitter), a nyitott roadster üvegszálas tetőt kapott, arra egy kürtőt, módosított motorháztetőt és egy vasalódeszkát hátra, no meg négy feketére fújt felnit. Valahogy mindez úgy sikerült, hogy az Exige morcosabb lett az Elise-hez képest, elmúlt az Elise-ből sugárzó „a csajom kocsija” benyomás, de ezért becsúszott némi „boyracer” íz is. Az átalakítás nem csupán öncélú optikai tuning, hanem kőkemény kilogrammokra váltható leszorítóerőben. Míg az Elise-t kb. 5,8 kilogrammnak megfelelő leszorítóerő préseli az úthoz 160 km/h-nál, addig az Exige-t nagyjából 45,3 kg ugyanekkora sebességnél.

2005 februárjában a Lotus bejelentett egy 50-darabos limitált Exige szériát, egy 243 lóerőt produkáló feltöltős Toyota motorral. Ezek csak sárga és fekete színben készültek és 240R jelölést kaptak. 0-ról 100-ra 3,9 másodperc alatt gyorsulnak és csúcssebességük 249 km/h. Az áruk 65 000 euró, azaz a mostani, hipererős forintárfolyamon valahol északra a 19 000 000 forinttól. (Nem az a kifejezett boyracermobil árfekvés – hálistennek.) 2006-ban a Lotus piacra dobta az Exige S-t, amiben szintén Toyota motor dolgozik, de feltöltő nélkül és ez „csak” 220 lóerőt tud. Ezt a kis kitérőt azért iktattam be, mert bár a Matchbox az eredeti Exige-t mintázta meg, ahogy elnéztem a Lotus weboldalát, már csak az S-változat kapható újonnan.

A Matchbox megmintázta az Elise-t – szerintem egyáltalán nem sikerült jól, de döntsétek el magatok, Areh-nál számos változat megvizsgálható –, de a 2007-ben MB-12-ként debütáló Exige szemlátomást teljesen új modell, nem az Elise-ből alakították át. Ami nekem megvan és az alábbi képeken elterül, a 2008-as MB-15. Alapvetően elégedett vagyok a részletességével és azzal, ahogy kifestették – bár hátra már nem kapott festett lámpákat. Jó, hogy nem rontották el azt a részletet, hogy a felnik feketék maradtak, ami nagyban hozzájárul az eredeti „morcosságához”. Ami viszont nem tetszik, hogy a kék festésbe csillogó kis ezüst részecskék kerültek, amitől nagyon olcsó hatású lesz az egész. Szerencsére a valóságban nem olyan feltűnő ez a részlet, mint a képeken. Az biztos, hogy az eredeti Lotusnak is van ilyen árnyalatú festése – ez a Laser Blue – de hogy abban is vannak-e ilyen ezüst részecskék, azt már nem tudnám megmondani.

Szerencsére az elmúlt pár évben a Matchbox 1-75 sorozatában túlnyomó többségben vannak a jól kidolgozott, izgalmas modellek. A Lotus Exige is pont ilyen.

Matchbox MB-15 Lotus Exige. Az orra jutott festés a világítótesteknek...

...hátra viszont már nem.

A valóságban nem ennyire feltűnőek a kék festésben lévő ezüst kis részecskék.

Sokban a fekete felniknek köszönhető ez a "morcos" megjelenés az eredetin és a modellen is.

Még a hátsó spoiler sem tudta elrontani az Elise átdolgozást.

A képeken nem látszik, de kormány a jobb oldalon van.

Tetszik, hogy a Matchboxnál mostanában nem felejtik el kidolgozni a külső visszapillantókat.

2008-as MB-15 Lotus Exige, NRFB.

Ilyen az eredeti. Az ezüst is jól áll neki.

Az oldalsó szipoltyú a három ezüst szegeccsel olyan, mint Chang tábornok a Star Trek VI-ból adta volna kölcsön.

Indulhatunk?

Matchbox MB-36 / Stars of Cars Audi RS6 Avant

Elsüthetném a címben az Update szócskát, hiszen az Audi felpaprikázott kombija szerepelt már e lapokon, a 2008-as amerikai Superfast sorozatból szalajtva és ott minden olyasmit leírtam a kapcsán, amit fontosnak tartottam a típusról. Mégsem teszem, mert a Mattel „jó” szokása szerint ugyanazt teljesen más jelöléssel adja el nekünk újra és újra, ezért csupán a könyvelés pontosságának kedvéért új bejegyzésként kezelem e két autót.

Az első, a szappantartókék verzió 2008-ban jelent meg, mint MB-36. Az amerikai kiadású testvérétől a színén és az oldalán lévő feliratoktól csak a rendszáma és a „felni” különbözteti meg. Itt nem töltötték az időt az Ikarus 256 kolléga által desifrírozott kódrendszer segítségével a rendszámba rejtett üzenet elhelyezésével, megelégedtek azzal, hogy „2 FAST 4 YOU” – azaz túl gyors neked.

A piros változat a 2007-es Stars of Cars nevű – javítsatok ki, ha tévednék, de én így tudom –, német nyelvterületen forgalmazott szériából van – ez a konkrét darab Ausztriából kísért haza tavaly év végén. A beltér itt már fekete és nem az a hullaszínű szürke, mint a többin, vékonyküllős „felnik” vannak rajta – nekem ez tetszik a legjobban – és nyilvánvalóan tűzoltóautó piros – nekem ez tetszik a legkevésbé. A rendszám itt a fentebb már említett kikódoló módszerrel a „fast” (gyors) szót adja ki.

A verdikt? Mint az amerikai Superfast változatnál: klassz modell, érdemes beszerezni.

2008-as MB-36 Audi RS6 Avant, NRFB.

2007-es Stars of Cars Audi RS6 Avant, NRFB.

Matchbox 2008 Best of Muscle - MB-02 Ford Shelby Cobra Concept

1970 körül a Matchboxnál előszeretettel mintáztak meg koncepcióautókat, amiket én olyan nagyon sohasem szerettem, mondván "egy kisautó az legyen >>igazi<< ”. Az elmúlt pár évben is be-becsúszott egy-egy koncepció, de leginkább olyan autók, amikről sejteni lehetett, hogy abból sorozatgyártású modell lesz, de közel sem olyan tömegben, mint régen. A tavalyi Best of Muscle sorozat második tagja viszont megint koncepcióautó. A BoM sorozatot amúgy nem tartom valami sokra, de ez a darab remek ürügyet szolgáltat arra, hogy végre foglalkozzak az amerikai autógyártás egy legendás alakjával.

Ford Shelby Cobra 2004 koncepcióautó

A Ford Shelby Cobra koncepcióautót 2004-es Nemzetközi Autó Show-n mutatták be Detroit-ban. A roadster tisztelgés az eredeti, 1964-es Carroll Shelby-féle Shelby Cobra előtt. (Róluk részletek majd alább.) A koncepcióautóba egy teljesen alumíniumból készült, V10-es, 6,4 literes motort építettek, amely 605 pacit és 679 newtonméteres nyomatékot présel ki magából. A szörnyet egészen 10 000-es percenkénti fordulatig engedi pörögni az elektronika és a Ford azt állította róla, hogy 420 kilométeres sebességre is képes lenne vele az új Cobra, de óránként 160-ban limitálták a maximális sebességét. A Cobra koncepcióautó alvázához a széria Ford GT alvázát használták fel, de alaposan átdolgozták, hogy a 61 centivel rövidebb középmotoros koncepcióhoz megfelelő legyen. Ugyanebből a szériaautóból használták fel a felfüggesztést és a hatsebességes kézi váltót is. Bár a koncepcióval igyekeztek az eredeti Cobrát felidézni, számos olyan vonást vonultat fel, ami a széria amerikai Fordokról ismerősek. A végeredmény meglehetősen minimalista lett, de nekem alapvetően tetszik. Természetesen az olyan XXI. századi úri hívságokat is beépítettek, mint a Hi-Fi és a légkondi.

Hogy valaha is gyártásba kerül az új Cobra? Nagyon nehéz megjósolni de én attól félek, hogy nem. A retroautók divatja lecsengőben van az USÁ-ban, a szerintem fantasztikus megjelenésű PT Cruiser gyártását nemrég fejezték be – igaz, kilenc éven át gyártották, ami bőven elég ahhoz, hogy a viszonylag gyors modellváltásokhoz szokott amerikai piacon bőven kifulladjon a kezdetekkor nagyon népszerű forma. A szintén retró ihletésű Ford Mustang ugyan népszerű, mint ahogy a Dodge Challenger is, hiszen mindennapi autózásra is alkalmasak a tengerentúlon, de egy igazából csak játszóautónak alkalmas roadster nem lehet üzletileg sikeres a jelenlegi gazdasági helyzetben. Jó példa közvetlenül a cég háza tájáról és közelmúltjából a Ford GT, amiből le sem gyártották az eredetileg tervezett mennyiséget.

Carroll Hall Shelby

1923 január 11-én született az amerikai Leesburg-ben, Texas államban. Miután a második világháborúban teljesített szolgálatot, mint vadászpilóta, az 1950-es években amatőr aztán hivatásos autóversenyző lett. Indult a Le Mans-i 24-órás versenyen, a Formula 1-ben, versenyzett a Maserati és az Aston Marton csapatoknál, majd 1959-ben egészségügyi okokból visszavonult a versenyzéstől. Nagy teljesítményű autók vezetését oktató iskolát nyitott és a Shelby-American céget, ahol megtervezte és megépítette a legendás Cobrákat. Az autóhoz a brit AC Ace alvázait és karosszériáját használta fel, de a 2/2,6 literes, soros hathengeres motorokat az amerikai Ford V8-as motorjaira és a hozzájuk méretezett váltókra cserélte. A könnyű alváz és karosszéria a nagy teljesítményű motorral összeházasítva a kor egyik legsikeresebb sportkocsija és versenygépe lett. Shelby konstruktőri hírnevét megalapozta a Cobra, így a kor számos meghatározó autójának létrehozásában vett részt, először és hosszú időn át a Fordnál, de később „a nagy hármas”, a legnagyobb amerikai autógyártók valamennyi tagjánál vett részt járművek fejlesztésében. Itt azonban megszakítanám a történetet. Egyrészt a Matchboxnál megmintázták a Shelby Cobrát is – hogy ne menjünk messzire a Best of International sorozat harmadik tagjaként – ezért szeretném az eredeti Cobráról szóló részleteket oda tartogatni. (Szerettem volna sorban feldolgozni a „Best of” sorozatokat, és bár logikus lett volna előre venni a BoI-t, de pechemre a Cobra a harmadik BoI.)

Matchbox Ford Shelby Cobra Concept

„Természetesen” nem a BoM sorozatban debütál a Cobra koncepció, hanem már 2005-ben megjelenik, mint MB-42, 2006-ban MB-08, 2007-ben pedig MB-11-ként az 1-75 sorozatban. Azért annyi jóérzés van a Mattelben, hogy a 2008-as 1-75 sorozatba nem teszik be a Cobrát, de ha vettek egy pillantást Areh gyűjteményére, akkor látni fogjátok, hogy gyakorlatilag a 2005-ös verziót kapjuk meg BoM-nak a kék egy másik árnyalatában, más felnivel és az eredetire jobban hasonlító festéssel a faron. A többi részlet teljességében ugyanolyan. Tulajdonképpen az eredeti autóról készült képeket és a Matchboxot összehasonlítva én elégedett vagyok a kisautóval. És ti?

Matchbox Best of Muscle 2008: Ford Shelby Cobra Concept, NRFB.

Az eredetiről készült képek alapján én elégedett vagyok a modellel.

A hátsó festés egy picit különbözik a 2005-ös premierváltozattól, de nagyjából ez minden.

Még mindig utálok blistert fotózni.

A 2004-es koncepcióautó.

Kéne? Naná, hogy kéne!

A kevesebb néha több. Most is.

Barátaim! Ez bizony gyönyörű!

Matchbox MB-72 Dodge Delivery Truck – már én sem tudom, hogy hányadik update

Jó be kell lássam, nincs ki mind a négy kerekem, gyanítom rajtam kívül ez a modell a kutyát sem érdekli. Az első eresztéssel még réges-régen, 2007 márciusában – jé, pont a születésnapomon – riogattalak benneteket, aztán azóta is még számtalan alkalommal – ha beírjátok a keresőbe oda balra fentre, hogy „Dodge Delivery Trcuk” akkor kiderül, hogy hányszor, plusz pár fals találat. Szóval valószínűleg ezt a postot magamnak követem el, mert ez a dobozos teherautó nagyjából olyan izgalmas mint egy féltégla, de van három újabb verzióm belőle.

Talán ez a leginkább különleges a háromból: MB-72 Dodge Delivery Truck Minties Australian Collectors Edition, NRFB.

Ez a darab már a dobozán hirdeti, hogy fejjel lefelé országból van. A Minties pedig egy Ausztráliában és Új-Zélandon népszerű édesség.

MB-72 Dodge Delivery Truck Streets Ice Cream, NRFB.

Tehát ez is fejjel lefelé országból van. A Streets Ice Cream az meg ugyanaz a cég, mint ami nálunk az Algida. De nem akarom tudni, hogy a tojás volt-e előbb, vagy a tyúk.

Ja, igen hátulja is van neki.

MB-72 Dodge Delivery Truck Risi, NRFB.

A Risi-ről konkrétan lövésem sincs, hogy mi fán terem... Valaki?

30 000

Bár az első értelmes post 2006 augusztus 19-én került ki a Matchbox Memories-ra - tehát az oldal 893 napos -, a számlálót csak jóval később, 2007 május 22-én tettem ki, azaz 276 nappal később. Tehát, nem a Matchbox Memories létezése óta, "csak" az elmúlt 617 napban több mint 30 000 egyedileg megkülönböztethető látogató kereste fel az oldalt! Köszönöm nektek! Külön köszönet jár a "törzsgárdának" - nem említek neveket, mert nem szeretnék senkit kifelejteni, mindannyian akik úgy gondoljátok, hogy ide számíthatjátok magatokat, vegyétek magatokra ;-) - akik inspirálnak, kommenteznek, javítanak és kiegészítenek. Nélkületek ez a hely nem lehetne olyan, amilyen!

Matchboxon kívüliek: Norev Mini Jet Peugeot 504

Van ez a mantra – mondom mantra és nem Manta! – amit több-kevesebb sikerrel mormolok magam elé kisautó lelőhelyek közelében, miszerint „csak Matchboxot veszek”, de néha egyszerűen muszáj Matchboxon kívüli dolgokba ruházni, mert a patinás márka kínálatából rendre kimaradtak olyan darabok, amit márpedig birtokolni kell! Az állólámpás W115-ös Merci régebbről pont ilyen, de ennek a világautónak, a Peugeot 504-esnek sem tudtam ellenállni, egyszerűen kellett!

1968 szeptember 12-én mutatta be a Peugeot az 504-est a Párizsi Autószalonon. A négyajtós lépcsőshátú 1796 köbcentis, négyhengeres benzinmotorral debütál, a karburátoros verzió 82, a befecskendezős 97 békebeli pacit produkál. Mindkét verzió rendelhető volt négysebességes kézi – kormányon kapcsolható – és háromsebességes automata váltóval. A napfénytető pedig az összes 504-esen alapfelszereltség. Bevallom, én sohasem tartottam nagyra az „Év Autója” díjat, mert gyanúsan sokszor olyan autó kapja meg, hogy az egyszerű földi halandó csak les, hogy „ezt meg most mégis hogy”, de 68-ban az 504-es megkapja ezt az elismerést is. A korabeli sajtó méltatja a modern megjelenését, kitűnő építési minőségét – hű, de régen hallottunk ilyet francia autóról – a robusztus karosszériát, az utazási komfortot, a vezetőülésből való minden irányban jó kilátást és az erős motorokat. (Az eredetiről szóló műszaki részletekben sokkal mélyebb, és egy gyönyörű állapotú veteránt bemutató cikkért keressétek fel az Origo.hu-t!)

Az Év Autója díjnál sokkal többet mond az 504-es karrierje. 1983-ig hárommillió 504-est gyártanak Európában, de a gyártása ezzel közel sem ér véget. A pickup verzió egészen 1993-ig volt kapható az öreg kontinensen, de az Európában gyártott alkatrészekből Argentínában 2002-ig szerelik össze – igaz a gyártás vége felé már eléggé átszabott orral, hátsó fertállyal és beltérrel. Kenyában 2004-ig, Nigériában 2006-ig szerelik össze, de Kínában is készül belőle. Az autó könnyen karbantartható, elképesztően strapabíró és elnyűhetetlen, ezért Afrikában még mindig népszerű, még mint bozóttaxi is. A történetéhez olyan érdekes epizódok kapcsolódnak, minthogy Ausztráliában a Peugeot legfőbb riválisa a Renault szereli össze és saját hálózatán keresztül értékesíti.

A Norev-ről és a Mini Jet sorozatról viszonylag keveset sikerült kiderítenem. A cég ma is létezik, a weboldala elérhető és ott van is egy rövid visszatekintés a történetükre. Ezen a rajongói oldalon viszont lényegesen több információ található a cégről és az is kiderül, hogy az 504-es Peugeot 1975-ből származik. Az 1:64 méretarányú modell részletességével alapvetően nagyon elégedett vagyok – a képek magukért beszélnek, hogy miért. Bár az első ajtókon nincs „üveg” ez nem jelenti azt, hogy nyithatóak lennének. A tengelyek nem rugóznak és bár tűtengelyesnek tűnik a konstrukció, közel sem gurul olyan szépen, mint a Superfastok – sokkal inkább egy Regular Wheel Matchbox-ra emlékeztet a futása. A belső térből teljesen kimaradt a műszerfal és a kormány, de az ülések és a kalaptartó például megvan. Kifejezetten csinos, szívemnek kedves modell.

Norev Mini Jet Peugeot 504-es - ha minden igaz - 1975-ből.

Szépen kidolgozott, apró részletek mindenhol. Francia rendszámmal.

A méretarány 1:64, inkább a Regular Wheel modellekéhez hasonló.

Az eredeti masszív és elpusztíthatatlan.

Igazi világautó, szinte minden kontinensen árusították.

Ilyen az eredeti.