Matchbox MB-10 / G-10 Pan Am Action Pack Plymouth Gran Fury

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb Matchboxát mutatom be ebben a bejegyzésben, úgyhogy dőljetek hátra, helyezkedjetek el kényelmesen, bőven van róla mondanivalóm!

Plymouth Nagy' Düh
Az amerikai autógyártók névválasztási szokásait szerintem későbbi korok történészei és pszichiáterei kart-karba öltve fogják kutatni és ez alkalommal is valami olyasmivel van dolgunk, amiről csak azt tudom mondani, hogy: „a drog rossz”!

1977-es Plymouth Gran Fury, Illinois állami rendőrségének színeiben. (Kép: Flickr.com)

Próbáljuk elhelyezni ezt a járművet az amerikai autós táplálékláncban! Az első generációt, amit a Matchbox megmintázott, az 1975-1977-es modellévekben kínálták a tengerentúlon. Mint azt már korábban sokszor említettük, a naptári- és a modellévek jellemzően nincsenek fedésben, előbbiből ez 1974-1977-et jelent. A Gran Fury nem véletlenül lett „Gran”. Az (amerikai mércével) közepes (B-body) szedánjukat ebben az évben nevezik át Satellite-ról Fury-ra. Ezért a nagy szedánjuk (C-body) is követi névben, csak megkapja az előbb említett szót a nevébe. Egyik sem kicsi, a „közepes” Fury 554,7 centi hosszú, a Gran Fury 569,9 centi a fejétől a farkáig. Őszintén szólva elképzelni sem tudom, hogy mi csuda indokol egy hétméteres járőrkocsit. (Csak afféle mérőmókusként, egy Ikarus 260-as – ami azért azt hiszem mindenki fejében megvan, hogy mekkora –, 11 méter hosszú.) Ugyanakkor egyáltalán nem légből kapott a Gran Fury első generációja, mint rendőrautó – mint a mellékelt ábra mutatja.

Ugyanakkor a kisebb tesója sokkal gyakoribb volt rendőr uniformisba bújtatva. Aki látott a hetvenes évekből zsarufilmet vagy sorozatot, az bizonyosan látott Dodge Monacot, amit egyébként az egyik legjobb, valaha készült rendőrautónak tartanak az amerikai zsaruk. Érdekes ez amúgy, mert a Chrysler táplálékláncban a Dodge feljebb állt, mint a Plymouth. Ha már szóba hoztam, a – remélem hogy nem felejtettem ki semmit – teljes sor úgy festett, hogy Valiant, Plymouth, Dodge, DeSoto, Chrysler és Imperial. (Ebből a sorból a hetvenes évekre a Valiant és a DeSoto márkaneveket már visszavonultatták.)

A Gran Fury készült két- és négyajtós kupé, szedán, hardtop (ez a B-oszlop nélküli változatokat jelöli, négyajtós ilyen csak 75-ben volt), illetve kombi (station wagon) verziókban. A meghajtásáról csak és kizárólag V8-asok gondoskodtak és váltóból is mindössze egyetlen változat jön szóba: 3-sebességes automata.

Sajnos egyáltalán nem teljes ez az 1977-es rendőrségi specifikációs brossúra – a képek az eBay-ről származnak – de az utolsó oldal remekül lefesti, hogy mekkora csatacirkáló a Gran Fury a többi, szintén rendőrségi célokra ajánlott Plymouth-hoz viszonyítva is.

Az iskolai szünetek császára
Egészen biztos vagyok benne, hogy említettem már korábban, hogy kölyökkoromban minden tiltás ellenére vittünk magunkkal kisautókat az iskolába és a szüneteket az akkoriban futó, amerikai zsarusorozatok üldözéses jeleneteinek újrajátszásával ütöttük el, veszett „nénózás” keretében. Az örök kedvenc Mercury Park Lane-ek késői változatai akkoriban – a nyolcvanas évek legelejéről beszélünk – kezdtek kikopni a Matchbox kínálatából. A Gran Fury ezeket váltotta. Nyilván az volt a legmenőbb, aki először villantott ilyet az iskolában.

A Plymouth Gran Fury 1979-ben debütál mint MB-10 – ezt a számozást meg is tartja a Matchbox pályafutása során. 1979-1983 közt fehér alapon fekete fényezést kap, két lényeges motívumbéli eltéréssel. Közös tulajdonságuk, hogy a Matchbox történetének legcsapnivalóbb minőségű fényezését kapják. Elég erősebben ránézni, hogy a fekete nyomtalanul eltűnjön róluk! Hogy ez mitől van nagyon jó kérdés! Ezek a Lesney végnapjai – a cég 1982-ben jelent csődöt, mint az közismert – talán ez is nyom a latban. Gyerekkoromban én is több ilyet koptattam el teljesen, abszolút nem kíméletlen játék során. A Kéznek van egy meseszép állapotú ilyenje, amit az egyik Mercury Park Lane postban már megvillantottam, de az attól van, hogy befektetési Matchbox, dobozon kívül jó ha perceket töltött élete során.

1984-ben követi az a verzió, amit ebben a postban láthattok. Ennek már a szokásos minőségű a festése. Érdekes, hogy bár ezzel a kerékkel csak 84-ben készül, mégis ezt sokkal gyakrabban látom felbukkanni, mint az 1985-86-os, ugyanilyen festésű, de a legendás 8-dot kerekeket viselő testvéreit. Az 1-75 sorban ez a hattyúdala.

1987-ben egy hármas pakkban tér vissza, fehér-piros, Seriff festéssel. 1998-ban a Star Car Collection-ben szerepel, amiről 15 évvel ezelőtt (!) írtunk is – a dobozán elírt névvel.

Legutolsó szereplése a Matchboxnál a G-10-es Pan Am szett – szintén e postban látható. Ennek a keltezése a különböző adatbázisokban nagyon eltér. Jellemzően 1990-re datalják, de az én példányom dobozán 1986 olvasható, ezért ezt tartom mérvadónak. Ez a festés szakasztott az 1984-es változaté, egyetlen eltéréssel: Az ajtón nem stilizált pajzs látható, hanem az SFPD emblémája. Ebben a szettben csak ez a verzió szerepelt, de az SFPD emblémával 86-ban 1-75 sorban is felbukkan, ami szintén a G-10, 86-os keletkezésének tényszerűségét erősíti. Kutattam a témát, ezért egész nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy San Francisco rendőrsége nem használta sem a Plymouth Gran Fury első generációját, sem pedig ilyen fehér alapon kék festést – hagyományosan fekete-fehér sémát használnak.

Verziók
Hagyományosan ignorálni szoktam egy Matchbox gyártási helyét ha azt leszámítva a megjelenésükben amúgy nincs különbség.

Ennél a kisautónál nagyon is van és bevallom férfiasan, nem biztos, hogy magamtól észlelem, miközben nagyon szembetűnő!

A korai, 1979-1982 közti, fekete-fehér (panda?) festésű verziók még Angliában készülnek. Ezeknek az oldalán az ajtók körvonalai és kilincsek bemélyedései jól kivehetőek. 1983-ban a gyártás Makaóra kerül. A festés marad az 1982-es, de a fentebb említett részletek eltűnnek az öntvényről! Pontosabban megvannak, csak annyira halványan, hogy jellemzően felfalja őket a festés. (Tehát nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy A Kéz, fentebb linkelt kisautója 1982-ben gyártódott.) A későbbi verziókból ami Thaiföldön készült, azokon ott a kilincs és az ajtók körvonala, az ezek nélküli verziók csak a makaói gyártásra jellemzőek. Az Adam-12 már csak Kínában készül és vannak kilincsei, illetve ajtó-körvonalai.

Oké, a szürke nem is annyira új króm, volt az már régen is. #regensemmindenvoltjobb

Azzal együtt én megbocsátó vagyok, gyerekkorom egyik meghatározó Matchbox kisautója.

1984-es MB-10, Makón született. Annyira halvány az ajtók körvonala illetve a kilincsek, hogy nagyon kell meresztgetni a szemünket, hogy meglássuk ezeket a részleteket. Mintha nem is lennének.

Ez a festés - a korábbiakkal ellentétben - már tartós.

Mennyire jó is, amikor egy kisautó farán is sok részlet látszik!

A kék árnyalataiban lehet köztük eltérés, de az csak a festékkeverő emberen múlott, hivatalosan nincs.

Ez vagy egy 1986-os MB-10, vagy ő is egy G-10-es pakkból van.

A fontos eltérés az SFPD embléma - a G-10-be csak ilyennel került. Hangsúlyos ajtó körvonalak és kilincsek - Thaiföldön született.

Ez a példány pedig már a G-10-es szettemből van és természetesen szintén makaói illetőségű.

A G-10-es Pan Am szett.

Az adatbázisok össze-vissza datálják ezt a szettet, de a doboz felirata szerint 1986-ból való - ehhez tartom magam. Apró, de igen fontos részlet: Az ott a londoni Hemleys árcédulája, ami a "világ legjobb játékainak" boltjaként aposztrofálja magát. Az ötfontos árcédula árulkodik arról, hogy bizony ezeket nem csak az adott légitársaság, meg a reptéri ajándékboltok árusították!

Matchbox MB-51 AEC 8 Wheel Tipper – UPDATE

A mai post tanulsága: Soha ne mondd, hogy soha! Júliusban írtam egy közös postban a regular wheel és a Superfast verziókról, némi típusismertetővel együtt. Azok közül a lepukkantsági versenyt egyértelműen az RW nyerte. Azóta lett belőle egy sokkal szebb, aminek egészen minimális esélyét láttam akkor, amikor az első postot írtam. Ha nem is makulátlan, de olyasféle. Ezt láthatjátok ebben a bejegyzésben.

Citromsárga és króm.

A "pointer" (mint kutya) az magyarul a vizsla, ugye?

Felnyílik és úgy marad! 53 éves.

Egészen elhanyagolható mennyiségű műanyagot tartalmaz. #regenmindenjobbvolt

Majorette Renault Trafic and trailer

Üdvözlök mindenkit az anonim- és nem annyira anonim vanitiszesek találkozóján! Ez alkalommal egy olyan típust veszünk górcső alá, amit az utóbbi évek legmókásabb, jópofa járművének tartok. Ezen kívül sok-sok év kihagyás után bővül a „Collezione Grüne Slájm”!

A pupos menő!
Azt hiszem kijelenthetjük, hogy a járművek terén a púpos az menő – de talán az állatok terén is az. Ott Citroën 2CV vagy a Boeing 747! Mindkettőnek van púpja és menő! Szerintem a Renault Trafic – mindenáron két f-el akarom írni, pedig franciául a kontextustól függően „kereskedést” és „forgalmat” is jelentő szó az bizony egyetlen f-el írandó – második generációja, amit 2001-2015 közt gyártottak, a púpja miatt menő! Nem tudom, hogy van-e bármiféle aerodinamikai előnye, de a kis hupszlija miatt mindig mosolygok kicsit befelé, amikor ilyet látok.

Különböző történelmi okokból, a francia furgongyártóknak megvan az a szokása, hogy együttműködnek más gyártókkal, úgyhogy piactól függően Nissan Primastar, Opel / Vauhxall Vivaro néven is kapható volt ugyanez. A Renault és Opel / Vauxhall emblémásakat az Egyesült Királyságban gyártották Lutonban, a Nissanokat spanyolországban, Barcelonában.

Na igen, családi csapatszállítónak is el tudnám képzelni az ablakost belőle!

A klasszikus „fehérfurgon”. A mára már megszokott teher- és személyszállító kivitelekben készült: hosszított, magasított, egyik, vagy mindkét oldalon tolóajtós, sőt pickup! Amilyet parancsolni tetszik a kedves vevőnek. A motorpaletta egységes és meglepően kevés tagú. Egyetlen kétliteres, természetesen lélegző sornégyes benzines – 118 lóerő és 190 newtonméter – nyitja a sort. Háromféle, sornégyes, turbós dízel folytatja, 1,9-, 2,0-, 2,5 literes lökettérfogatban, de hatféle teljesítménnyel. Rendre 79-, 99-, 89-, 113-, 148 lóerő és 190-, 240-, 242-, 290-, 320 newtonméter a vonatkozó teljesítményadatok. Váltóból kétféle volt választható, hatsebességes manuális vagy automata.

A „Kalandturiszt” felszerelése
A Majorette szerintem az élen jár abban, hogy ők gyártják a legjobb játékszer kisautókat! Ez a szett bajnok, a szerethető részletek bajnoka. Úgyis mint a nyitható – egyébként egészen masszív – fém oldalajtó a Traficon. Aztán a nagyon erősen „csimpaszkodó” – nem is mertem lefeszegetni, bár valószínűleg oldható – utánfutó és rajta gumicsónak. Utóbbinak nem győződtem meg az úszóképességéről, de még az is lehet, hogy nem süllyed el azonnal a kádban. Mind olyan tulajdonság, ami gyűjtői szempontból is értékelhető, apró részletekkel párosul.

Ezek a Renault Trafic-on mind fémből lettek kiöntve, itt-ott kiemelve és nem helyettesítve festékkel. Az első fényszórók a szélvédő anyagából vannak, ami akkor is jó pont, ha az illesztésük hagy némi kívánnivalót maga után. Egy nagyon vicces bakit elkövettek rajta, de ezt majd inkább a képeknél „lövöm le”.

A színválasztástól egész meg vagyok hatódva, tíz év kihagyással új taggal bővült az „OLYAN ZÖLD” kisautókat magában foglaló „Collezione Grüne Slájm”! (Magyarázat a Szlengszótárban.)

Remek szett, szuper jó játékszer, szerintem telitalálat!

Sok részlet fémből. Persze elférne oda még festék, de ne legyünk telhetetlenek! Az első fényszórók a szélvédő anyagából vannak. Lehetne kicsit szebben illesztve, de így is klassz.

A Majorette Kalandturiszt hivatalos színe az "OLYAN ZÖLD"! Jól látható a púp, amitől szerintem mókás az eredeti jármű (is).

"Szezám...

...tárulj!" Ez a szett 2015-2017 közt volt forgalomban. Ebben az időszakban szólóban is elérhető volt a Renault Trafic ezzel a festéssel.

A gumicsónak nincs odanőve az utánfutóhoz. Az úszóképességét nem ellenőriztem, de mivel két darabból áll és műanyag, el tudom képzelni, hogy addig úszik, míg a réseken be nem szivárog a víz a testbe. Így vagy úgy, szerintem klassz!

Eredetileg ablakosnak tervezhették a hátsó ajtót. Így vicces baki lett az ablaktörlőlapát a lemezen.

Egy közeli a pőre utánfutóról. Egyszerű, nagyszerű.

Egészen biztosan szétválaszthatóak, de nem mertem feszegetni.

NRFB. Gyanús, hogy nem ez az eredeti doboza - én csak blisterben láttam ilyet - és a boltban párosították össze a csomagolást és a tartalmat egy lopás utáni kármentés során. Lötyög is benne, semmi nem tartja a helyén. Gyanítom kamion volt ebben előtte és az kitöltötte a helyet.

Oké, értem én hogy esetleg egyendoboz, de a kamion motívum a dobozon gyanús. Mindegy, semmit nem von le az élvezeti értékéből! Ez egy klassz szett.

Matchbox MB-55 '33 Plymouth PC Sedan Police

A Matchbox Memories elkötelezetten támogatja a fényhíd ipart, így nem fordítunk különösebben sok figyelmet az olyan járművekre, melyeknek kéne hogy legyen valamiféle megkülönböztető jelzése de mégsincs. Ez alkalommal nem fogok emiatt puffogni!

A típusismertetőt egy linkkel tudhatom le, 2021-ben írtunk a 2020-as civil változatáról, tessenek kedves lenni visszakattintani!

Amit ebben a postban láthattok, az a 2018-as premierverzió. A nevében a PC-t a gyanútlan szemlélődő „Police Car”-ként is értelmezheti, de nem is tévedhetne nagyobbat. A PC a gyári kódja volt ennek az autónak. A valóságban is viselt rendőregyenruhát, erre bizonyíték ez a szépség, ami valaha Chicagoban szolgált.

Egész oldalas újsághirdetés 1933-ból, a főszerepben egy rendőrrel. A jármű a történet szerint a sajátja, nem járőrkocsi. Kiemeli a gyorsulást, a végsebességet és hogy nem eszi a gép az olajat.

Érdekesség, hogy ez a verzió is egy Plymouth gyári színt visel, mint a fentebb már linkelt „Radio Blue” színű utódja. Azt hiszem, ha bármelyikünket megkérdeznének, hogy ez milyen szín, rávágnánk, hogy barna. Nos, akármennyire is hihetetlen, a gyár ezt „Chrysler Light Grey”-nek hívja! Aki nem hiszi, könnyen utána járhat, a Ditzler „Ditz-Lac Intermix System” szerinti kódja IM-680, a Dupont Duco szerinti 246-30355.

Sajnálom, hogy ebből is csak NRFB változatot tudok mutatni, de már dolgozom a problémán.

Végre nem spórolták le a krómot a lökhárítóról. Lehet, hogy innen hiányzik pár piros lámpa, mint megkülönböztető jelzés, de ez az a korszak, amikor még gyerekcipőben járt a fényhíd ipar!

Az elnevezésében a "PC" nem rendőrautót jelent.

Pót.

NRFB.

Matchbox MB-33 Lamborghini Miura

Sokak szerint ez a világ legszebb autója. Nehéz vitatkozni velük.

57 éves de bármennyit letagadhatna
Ha szobor lenne, klímaaktivisták öntenék le mindenféle trutyival és a tervezője, Marcello Gandini nevét együtt emlegetnék Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoniéval. De „csak” egy autó. De micsoda autó?!

Be kell valljam, hogy a napokban láttam a 2022-es, „Lamborghini: The Man Behind the Legend” (Az ember a legenda mögött) című életrajzi filmet ami az apropót szolgáltatta ehhez az íráshoz. Nagy csalódás volt, az én ízlésemnek nagyon lassan hömpölyög és azt sugallja, mintha Ferruccio Lamborghini tervezte volna a formát, a Bertone stúdió és Gandini még említésre sem kerül. Mi több afféle bálványdöntési kísérletnek érzem. Ugyanakkor örvendetes, hogy Gian Paolo Dallara, Paolo Stanzani és Bob Wallace, a három mérnök akik a karosszéria alatt lapuló dolgokért felelős viszont megkapja az őket megillető elismerést. (Ne hallgassatok rám, nézzétek meg és ítéljétek meg magatok!)

A Riválisok. Ezt a rövidfilmet mindenképp látnotok és hallanotok kell! Hangerő fel és gyerünk! A "bal sarokban" a Miura volánjánál Valentino Balboni, aki negyven évig volt a Lamborghini vezető tesztpilótája. A "jobb sarokban" a Ferrari Daytona volánjánál Arturo Merzario, F1 versenyző, aki a Scuderia színeiben is versenyzett. Makaróni westernek zenéjére komponált képsorok, zseniális az egész!

De beszéljünk az autóról! Pontosabban: nincs mit beszélni róla, mert az Autónavigátor hét évvel ezelőtt, a Miura 50 éves szülinapján megtette. Nagyon alapos, remek képekkel illusztrált anyag, megéri átkattintani!

A Lamborghini életrajzi film előzetese.

54 éves de bármennyit letagadhatna
1969-ben debütál a Matchboxnál a Miura, nyilván még gumírozott(nak tűnő) gombkerekekkel. Az ajtók nyithatóak és megkapja az Auto Steer funkciót is – bővebben lásd a Szlengszótárban – amit amúgy én nem becsülök sokra. Sok verziója nincs, ahhoz képest ami ebben a bejegyzésben szerepel még egy, fehér beltérrel.

Még 1969-ben megkapja a vékony Superfast kerekeket, de aranyszínű lesz. Ezzel a festési sémával marad 1971-72-ben is. Nagyon szép, de nekem az SF verzióból még szintén az 1969-ben kapható sárga tetszik.

A gyártás vége felé széles Superfast kerekeket kap, amihez átszabják a hátsó kerékjárati ívet. Ez a beavatkozás általában nagyon nem áll jól a Matchboxoknak, de valahogy a Miura kivétel, nem fest rosszul. Ez a verzió került aztán a Japán kiadásba is – ott már P400 SV-nek hívja a Matchbox.

Bolgár gyártású változatai is vannak, széles SF kerékkel, a szivárvány minden színében, de ezeket nem tartom valami sokra.

Remek, részletes kisautó és nem készült túl sokáig.

Szempillák!

Jó kérdés, hogy ez milyen rendszám lehet! Ajtók zárva.

Tessék beszállni! A beltér elnagyolt, de a középkonzol felismerhető.

A V12 is ott figyel - külön alkatrész, fémből.

Matchbox Team Convoy TC-07 Pepsi Set

A mai postnak igazából egy fontos mondanivalója van: Bizonyos esetben nagyon nehéz történelmileg pontos adatokat kitúrni Matchbox ügyekben, mert gyakran óriási volt a káosz. A Team Matchbox, Team Convoy és igazából a Convoy is pont ilyen sorozatok!

Nincs egész egy éve, hogy porsche kolléga részletesen bemutatta az egészen fantasztikus, Team Matchbox TM-1 / TM-2 Pepsi szettet. Osztom a véleményét, a márka történetének egyik legszebb összeállítása.

A mai postban amit láthattok az bizony teljesen ugyanez, kivéve a nevét és a dobozát. Mert hogy ezt már Team Convoy TC-07-nek hívják és a doboz felirata szerint 1987-ből való. Hogy is mondta Obelix az Asterix képregényekben? „Hülyék ezek a rómaiak” (Ils sont fous ces Romains.)

A doboz a lényeg. Ez már Team Convoy.
(Ez a két kép, 15 éve várja hogy itt megjelenjék. Türelmes képek.)

A doboz szerint 1987-es, az első katalógus amiben TC-07-ként nyoma van az 1988-as.

 
A másik oldali dobozfülön meg "TC 7 Pepsi Cola". Mi a bánatnak hívjuk akkor, ha az édes jó gyártója sem tudja hogy hívja?! (Ez már friss kép.)