2012/11/01

Átalakítás iskola I. rész: Szétszedés, összerakás, kerékcsere

Jó ideje foglalkoztat bennünket a gondolat, hogy ideje lenne már összeállítani egy cikksorozatot arról, hogy hogyan is érdemes nekivágni egy kisautó átalakításának. Bár porsche kolléga már összefoglalta tapasztalatait egy cikkben, és én is kitértem egy-egy bejegyzés alakalmával az éppen újonnan kifejlesztett vagy egy jól bevált, alkalmazott technikára, tematikusan, csak a folyamatokról nem született írás. Ezt az űrt szeretnénk kitölteni ezekkel az írásokkal, amik a legelső lépésektől (szétszedés, kerékcsere), a komolyabb módosításokig (vágás, rozsdázás). Mindenki azt írja majd, amiben a legtöbb tapasztalata van. De kezdjük is el azzal, amivel már sokat dobhatunk autónk megjelenésén,  a kerékcserével!

Első lépesek
Természetesen nem csaphatunk egyből a közepébe, hiszen a legtöbb 1:6x körüli kisautót úgy rögzítik össze, hogy összeszegecselik a kasznit az alvázzal. Vannak ugyan csavarral rögzítettek is, ott nem olyan problémás a szétszedés. Itt bizony fúrni kell, amit most a fent linkelt cikkből idéznék:

"Első lépés ugye a szétfúrás. Itt a szegecs nagyságától függően változik a használt fúró átmérője. Mindegyik szegecset óvatosan, három különböző átmérőjű fúróval távolítom el, figyelve, hogy maradjon egy kis pereme, amin már le lehet feszíteni az alvázat. Ez fém alváznál picit nehezebb - többnyire nem is sikerül -, műanyagnál könnyebb abszolválni. Jelentősége ennek az összerakáskor van, mivel így vissza lehet pattintani a műanyagot a szegecsre."

Tényleg érdemes ügyelni arra, hogy egy minimális pereme legyen a szegecsnek. Nagyon undok tud lenni a ragasztó, ha mindenhova megy, nem csak oda ahova kellene. Viszont arra is figyeljünk, hogy ha minimális feszítésre nem jön szét a kaszni, akkor inkább fúrjunk rajta kicsit, mert az sokkal rosszabb összerakásilag és esztétikailag is, ha a szegecs körül szét törik az alváz. Ez ugye a műanyagoknál áll fent. Ha fém az alváz ott nagy az esélye, hogy meghajlik és a spiáter jó szokása, hogy csak az egyik irányba hajlik. Visszafelé már törik. Tettem én már így tönkre alvázat és nem éppen üdítő érzés, ha ez egy 40 éves autónál történik. Minden türelem kérdése. Inkább szöszöljünk vele még pár percet, minthogy maradandó kárt okozzunk!

Már vagy 40 autót szétszedtem, de még én is beleszaladok néha ezekbe a hibákba. A legjobb valóban úgy szétfúrni, hogy több, különböző átmérőjű fúrót használunk. Az elsőnél célszerű kisebb átmérőjűt használni a szegecsnél. A második legyen akkora, mint a szegecs. A harmadikra nem mindig van szükség, csak ha nagyon nem akar elválni a kasznitól az alváz. Itt lehet már nagyobb is a fúró, de törekedjünk arra, hogy ne szaladjon meg a szár. Inkább alacsonyabb fokozaton használjuk és ne nyomjuk nagyon oda, mert ha megszalad nem biztos, hogy csak az autóban tesz kárt.

Egy jól sikerült és egy elbaltázott szétfúrás. A Hot Wheels első szegecsénél jól látszik, hogy két darabból lett összefoltozva.

A kerékcsere
Ha sikeresen szétbontottuk az autót akkor jöhet a kerékcsere. Többször hangoztattuk már, hogy a gyártók nagyon el tudják kefélni az összképet egy rossz kerékválasztással. A Hot Wheels esetében gondolhatunk az eltérő méretű első-hátsó kerekekre. De néha csak az autó minőségéhez képest gyenge a görgő. Ilyenkor érdemes esetleg más alakúra, vagy méretűre cserélni. Ám a legtöbb gyártó különböző kerékrögzítéseket alkalmaz. Sőt! Gyártón belül is, a különböző korú autóknál is különbözhetnek. Ezért egy kép erejéig csokorba szedtem pár jellegzetes darabot:
Variációk rögzítésre: a bal oldalon a rugós Matchbox, egy régi Hot Wheels és Majorette. 
A jobb oldalon egy Welly egy régi Siku és egy új Hot Wheels.

Régebben erény volt ha egy kisautó rugózott, de ezt minden gyártó másként oldotta meg. Ezeknél a kerékcsere könnyebb, mert vagy csak föl kell feszíteni a rugót vagy csak ki kell pattintani a helyéről és máris megtörténhet a csere. A mai autók azonban inkább már fix rögzítésűek. Itt is lehet, hogy csak egy műanyag lap vagy a beltérből kialakított fülek tartják a helyükön, de például a Hot Wheels három karommal tartja helyén a tengelyt. Itt szét kell feszíteni, de meg van annak az esélye, hogy visszapattintható. Ha nem, akkor ragasztani kell. Így jöhet az utolsó fázis.

A ragasztás
Itt sem egyféle megoldással találkozhatunk. Porsche kolléga ragasztópisztolyt használ sokszor én viszont pillanatragasztót. Mindkettőnek megvan a hátránya. A ragasztópisztolynál nekem az volt a gondom, hogy a fémen nem igazán akart megtapadni és kissé nehezen adagolható. A pillanatragasztó pedig van amikor olyan híg, hogy végig folyik a tengely mentén egészen a kerékig és ott reagálva a műanyaggal szépen hozzáköti a tengelyhez, ami pillanatokon belül mozgásképtelen lesz. Talán a legjobb a pillanatragasztó gél. Nem folyik, de jól köt. Azért itt is figyeljünk, hogy ne a kezünkön kössön ki a nagy része, mert utána kínkeserves leszedni.

Ha ezzel megvagyunk jöhet az összerakás. Ha sikerült szépen lefúrni a szegecset, akkor ugye csak össze kell pattintani. Ha nem, akkor itt is jöhet a ragasztás. Itt már jobb a pillanatragasztó. Akár a folyékony, akár a gél. Ha  magát nem képes összetartani a kaszni, akkor pár percre még érdemes összegumizni, hogy rendesen megkössön a ragasztó.

Végül itt egy jó példa arra, hogy mennyit is számít egy másik kerék:

Welly békalámpás Subaru Impreza STI Matchbox ötküllősökön.  Eredetileg valami ilyet viselt.

Legközelebb még mélyebbre ásunk a custom világában!


l. rész: Szétszedés, összerakás, futómű
lV. rész: Mielőtt festeni kezdünk
V. rész. Festés
Vl. rész: Dekoráció
Vll. rész: Rozsda

11 megjegyzés:

BalázsK írta...

Én az új Hot Wheelseknél lefeszítem a 3 rögzítő pöcköt, majd kicserélem a tengelyt, utána egy pici darab plexivel, vagy sztirollal rögzítem. Ez úgy történik, hogy a sztirolt pillanatragasztoval a tengely.felé.ragasztom, így a kocsi ugyan úgy gurul.

wmormo írta...

A fúrásnál még fontos megemlíteni, hogy nagyon lényeges a szegecsre merőleges fúrótartás (nehogy megcsússzon oldalt) illetve a puha de határozott alátámasztás. Jobb esetben állványon van a fúrógép ekkor csak az alátámasztást kell megoldani. Én kézben tartom az autót ilyenkor, de a kezem ki van támasztva. Így folyamatosan érzem, hogy mekkora erővel lehet a fúrót nyomni, de nyilván lehetnek más jellegű félpuha alátámasztások is (pl. hungarocell tömb). Viszont a karosszéria eleje legtöbb esetben lejt, vagyis nem merőleges a fúróra. Ebből adódik a nehézség, hiszen ha nincs megtámasztva, akkor az eredő erő eltolja oldalt a kocsit. Ezért kell megtámasztani vagy erősen kézben tartani fúráskor. Nekem ez bevált.

Bog Zoo írta...

Én összerakáskor (amikor még ilyenekkel foglalkoztam) a kasznit és az alvázat kétkomponensű epokitt ragasztóval raktam össze. Egy nap száradási idő után kész volt. Ha nem fúrta vagy feszegette az ember, akkor nem jött szét. (értsd. nem esett szét magától :)

Andrew0807 írta...

wmormo: a fúró abszolult jogos. Fontos, hogy merőlegesen álljon a szegecsre.

BalázsK, BogZoo: itt már sok variáció lehet. Én a gyorsasága miatt szeretem a pillanatragasztót. A sztirol is jó ötlet, de az inkább csak a műanyag alvázaknál használható. A fémen is megkapaszkodik, csak érzékenyebb. Ezt talán még úgy lehet javítani, ha maszkolószalaggal( nem a makettező, hanem a hagyományos) leragasztja az ember és csöppent rá pillanatragasztót. Az egy jó kombó.. Még fém darabok összeragasztására is!

Farkas Sándor írta...

A legjobb az állványos fúró valóban és a merőleges tartás fontosságát nem lehet eléggé kihangsúlyozni, máskülönben csúnya krátert fúrhat az ember az alvázba :)

Hasznos és jó sorozat, csak így tovább! (De jó lett volna egy hasonló régebben, kevesebb autót rontottam volna el :))

porsche írta...

Takonyágyút már egy ideje nem használok, ahogy pillragit sem, mivel annak gőze sokszor megmarja a fényezést is. Már csak két komponensű epokittet használok mindenhez.

Viktor írta...

Most hogy már Én is szétfúrtam egy két kis kocsit nekem is van tapasztalatom benne. Szóval az újabb HW-knák nem kell ragasztani a tengelyt szerintem felesleges, mert a HW duplán biztosít,ha az alsó keréktartókat le is törted a belsőtereket úgy alakítják ki hogy az összepattintva tökéletesen megfogja a kerekeket. Miután összeragasztottam a kasznit már nem esik szét. A többi márkát nem ismerem sajnos. Nálam ez a módszer bevált. persze vannak kivételek.

Márk Makai írta...

Sziasztok!
Mostanában elég sokat olvasok ilyen átalakitásokról szóló blogokat, cikkeket. Nagyon inspirálóak vagytok és megfordult a fejemben hogy én is szeretnék komolyabban foglalkozni ilyennel. Mindig is egy épitgetős emberke voltam de eddig csak rajzban valósitottam meg az elképzeléseimet. szeretném megkérdezni hogy lenne e valamelyikőtök olyan kedves hogy megtanitja hogy is kell ezt az egész átalakitásos dolgot csinálni. Persze nem feltétlenül csak 1 ember, nyugotan tanithattok többen is.
e-mail cimem:mmnogame@gmail.com
Előre is köszönöm!
Üdv: Márk

Sam. Joe írta...

Márk: Ez a post egy sorozat első része, ami pont erről, a "hogyan csináldról" fog szólni. Szabadidőnk függvényében születnek meg majd a folytatások. "Stay tuned!"

Névtelen írta...

Bennem csak az az egy kérdés merült fel hogy ti honnan szerzitek be az uj kerekeket? Jo volna pár ötlet. Elöre is köszi.

Sam. Joe írta...

Kannibalizálunk. Jó kerekű és tengelyű, de amúgy kukaszökevény minőségű kisautókat veszünk bolhapiacon például.