Igen,
Ford A-ból faragva. Az átalakított Matchbox hotrodok korábbi
példányaihoz fölsorakozva. Mint a mások által elkövetett
átalakítások is mutatják, ez kocsi remek alany mindennemű transzformációhoz, a szerkezetét tekintve nagyon
könnyen alakítható. Bármivé, de hotroddá pimpelését szinte
kívánja. Az eredeti autóról már volt szó itt a blogon, ahhoz sokkal
többet nem lehet hozzátenni. Egy kis típustörténeti hátteret viszont én is mellékeltem a legvégén. Ami az én átalakításaimat illeti, azok a következőképpen alakultak.
Hátul figyel a munkás és a polgári, elöl feszít a hotrod
Először - talán az egyes számú rodos alapelvként - leültettem a kasznit. Ez ebben az esetben az alváz elhagyásával történt. Ennek az elemnek tulajdonképpen a csöppnyi magasításon kívül a sárvédődobok kialakíthatósága a célja leginkább. Gondolom gyártástechnológiailag kellett ezt így kitalálni és ezért van még egy plusz zárólemez is alatta. A látszó része a négy sárvédőív, a többi a tartószerkezetük. Ezen elem szerkezetileg eltávolítható, az autó attól még autó marad. Ezért a hiánynak csak olyan következménye lett a kasznisüllyedésen túl, hogy a sárvédők eltűntek, illetve a tengelyeket pozicionáló hornyokat kellett újragyártani az alsó fedőlemezen.
A lerövidített és újragondolt "padlólemez"
A sárvédők hiánya a hotrod műfajban megszokott,
mivel ott egyetlen cél van: minél egyszerűbben megszerkesztett
„autó” legyen. Ezért ilyen külsőségekre nem nagyon adnak. A
hotrodok minden további „öltöztetése” és egyéniesítése
már a létező sokféle alkategória jellemzőinek megfelelően
történik. Az én esetemben nem a „rat” hanem egy utcaibb,
csillogósabb változat elkészítése volt a cél. Ebbe belefért
egy csupasz első kerék, viszont a hátsóhoz egy eredetinél
autentikusabb sárvédőív készült polisztirolból hajlítva. De a
leglényegesebb műtét a tetőlemez lejjebb engedése volt - chop
top.
Ráadásul egy kicsit meg is döntöttem előre az egészet. Talán
ettől is lett olyan "izmos hátsórész" kinézetű.
Ültetve, döntve és még csak alapozva, de már az új sárvédővel
Festőállványon száradás közben
Természetes,
hogy az autó arányai erősen megváltoztak, de a hotrodoknál ez
nem téma. Sőt, talán azt is el lehet mondani, hogy egy teljesen eltorzított eredeti karosszéria egy új megfogalmazásban is nyújthat esztétikus élményt. Csak egy kicsit másképpen, kicsit szabadabb fantáziával és nyitottsággal az eltérő értékekre. A mai szopottcukorka áramvonalasított alakú autók után felüdülés megnézni egy-egy ilyen épített vasat, ahol nincsenek határok, nincsenek előírások csak a képzelet vezeti az ügyes kezeket. És van benne vas a mai pótanyagok helyett. Visszatérve az amerikai kiszáradt sóstavak száguldó motoros fémládáitól a Matchboxomhoz, ami még lényeges és megemlítendő, hogy az első
kerekek tengelye is hátrébb került. Az alváz megvágásával és újra elhelyezésével az autó maga is még rövidebb is lett. Csak a szélessége maradt eredeti. A motor egy Jeep Willysből jött, onnan, ahol nem
mutat jól,
viszont ide meg éppen ez kellett.
Szerintem itt látszik igazán az a finoman erőszakos megjelenésű, nagy motor + kis kaszni és semmi sallang látvány
Mivel az eredeti első
lámpa-hűtőrács-lökhárító egység inkább kevesebb volt, mint
jó, ezért ezeket az elemeket is újragondoltam, sőt újra
összeraktam. A hűtőre szerelt tartóelemet levágtam, így
önállóan áll magában. Erre ragasztottam a bizsu gyöngysorból
kiműtött üvegkristályokat mint lámpákat. Ezeknek a rögzítése
volt inkább nehézkes, de némi türelemmel és ügyeskedéssel csak
odanőtt a helyére. Ez az eredetitől lejjebb van, mert a kocsi arányai, a mintapéldák és
a hotrod elvek valamint az építőjének esztétikai és design elvárásai így kívánják. A lökhárító rövidebbre vágott
tartókarokkal került vissza az eredeti helyére, a hűtőre.
Az új fényszórókkal
A sárga szín az American Graffiti-ben megismert hasonló kocsiról ihletődött, bár nem volt cél annak lemásolása. A
belsejét jótékony homály fedi, mivel alig lehet immár belátni a fülkébe. A
ablakokat iratborítóból készítettem. Kapott még két
cső-kipufogót és egy matricát. Kísérletképpen a hátsó
lámpáját matricából készítettem, így némi fehéren megcsillanó keret is
került a piros folt köré. Ez így mind szép ötlet volt amikor
szerkesztettem a képernyőn, de amikor ki kellett vágni nagyító
alatt, csipesszel tartva, ollóval az már nem volt egy laza menet,
hiszen az egész körülbelül 1 milliméter a valóságban.
Minden hasonlóság csak a véletlen műve! A versenyjelenet az American Graffitiből.
Jobb, mint a gyári, mert hátsó lámpával is rendelkezik immár
Végezetül
úgy gondolom, hogy méltó helyre kerülhet a Ford A-kból
átalakított Matchbox és egyéb hasonló léptékű hotrodok sorában. Mivel nincs két egyforma hotrod autó a világon így a Matchbox léptékű Ford A modellek sora bővült, ezzel is öregbítve gazdag hagyományukat.
Jó társaságba keveredett
A magasságkülönbség itt látható igazán. Az arányok becsapósak, mert ugyanolyan széles mindkettő
Egy kis típustörténet
1926-ban a
régi T modellt leváltotta az új, az A modell. Henry Ford fia,
Edsel erőltette az évek óta szinte semmit sem fejlődő régi
modell helyett a valami teljesen újat, az „új Fordot”. Azt
mondják, hogy Henry 100 millió dollárt költött az A modell
elindításába, a tervezésbe, a gyár felszerszámozására. A
korábbi 5000 darabbal szemben ez a modell 6800 alkatrészből állt.
Az első példányt 1927 decemberében mutatták be. Hétféle
karosszériaváltozatban és 4 (!) színben lehetett kapni.
Négyhengeres 24 lóerős motorja volt. A háromsebességes, Zenith
karburátoros autó 20-30 mérföldet tudott egy gallon benzinnel
megtenni. Mind a négy kerekét mechanikus fékkel szerelték. A
futóműve fél elliptikus rúgóból és hidraulikus
lengéscsillapítóból állt. 65 mérföldes óránkénti sebességet
tudott elérni. Alapfölszerelésébe tartozott az önindító, az
ötküllős felni, műszerfal világítás, tükör, ablaktörlő,
olajnyomás mutató műszer, üzemanyagszint mutató, hátsó és
féklámpa, sebességmérő, szerszámkészlet. Az ára 395 dollárról
indult.
Ezt a képet pedig nem tudtam kihagyni ebben a témakörben
7 megjegyzés:
A szín és a hátsó sárvédő formája miatt nekem egyből Milner coupe-ja ugrott be, ezek szerint nem véletlenül. Amúgy szép munka, egy kicsit durvább kialakítású A-t még én is fogok készíteni, az alkatrészei már összeálltak, csak időm nincs rá sajna :-(
Köszi! Várom a te ötleteidet A-ra. A hotrodban az (is) a szép, hogy kimeríthetetlen kombinációkban lehet összerakni autókat és mégsem lesz ugyanolyan mint a másiké.
Nagyon zsír! Ha minden jól megy jövő hét végén én is összerakok két autót.
"Hátul figyel a munkás és a polgári, elöl feszít a hotrod"
Na ne tessék hülyíteni! Még hogy polgári? Azokkal a lángnyelvekkel biztos nem a nagyi jár a piacra! Hacsak nem a "little old lady from passadena" a tulaj. http://www.youtube.com/watch?v=uX5RY_aa8sU
8-)
Na, a viccet félretéve: Hát leborulás, na! Nekem is rögtön az American Graffiti Duce-a ugrott be, de biztos csak a színe miatt.
Igaz, jogos, módosítom a "polgári" szót eképpen: A valamikor a nagyi, mint jó és átlagos amerikai állampolgár által - többek között a piacra járásra - használt utcai változatú ötablakos kétszemélyes Ford A, amit - miután már az öregasszony elhasznált és lecserélt, de sajnált kidobni, ezért mostanában már az unokája kezdte el használni, átalakítani, festegetni és előbb utóbb hotroddá alakítás érdekes és izgalmas folyamatában elindítani.
Asztaleborult... Nagyon jó! Nálam egy Welly bogár ácsorog vagy hat éve, hogy kitaláljam, mit csináljak vele.
(Onnan tudod, hogy vasútbarát vagy, hogy utánanéztél az utolsó kép hátterében látható mozdonynak. És hogy megtaláltad, pusztán a kép alapján)
somytomy: 8-)))))
Santa Fe 4-8-4?
Megjegyzés küldése