Már
olvashattunk szépen
átalakított
Ford kisteherautókról korábban is. Korántsem szeretném kollégám
érdemeit halványítani ezért én egy kissé máshová helyeztem a
hangsúlyt az építés és annak megírása során. Számomra a
pickupok mindig is valahol az első helyeken voltak az
autórangsorban. Talán a funkcionális kialakításuk miatt.
Munkaeszköz, de mégsem teljesen, hiszen – főképpen a mai
modelleknél - már személyautós kényelemmel és kialakítással
találkozunk. És talán az sem elhanyagolandó, hogy a Matchbox
nagyon jól tudja hozni a modelljeiben az ilyen autókra jellemző
főbb tulajdonságokat: robosztus megjelenés, erős kerekek, magas
felépítés. A Ford hozza talán leginkább ezt a fílinget (MB-06,
MB-57, MB-50, MB-53,
MB-66,
MB-100).
Ford Pickup x 4
Az eredeti kocsiról itt lehetett többet olvasni, ahhoz nemigen lehet többet hozzátenni. Az, hogy a platón mi van éppen – oroszlán, kutya, motorkerékpár vagy csak egy bukókeret- az teljesen mindegy. Sőt számomra a legjobb ha üres a plató. Ezért is örültem amikor a gyerekkori, gyárilag sérült első kerekű sima pickupom és az oroszlános mellé hozzám került egy ugyanilyen páros, de romosabb állapotban. Esélyt kaptam az alakításra. A piros eleje sérült volt és a belsejében is por volt a mérvadó. Nagyon „játszott” példány volt, ezt a tengelyekre csavarodott szőnyegszálak mutatták.
Tipikusan
az úgynevezett játszott állapot. Érdemes megfigyelni a szorosra
tekeredett szőnyegszöszt a tengely és a kerekek találkozásánál. A
valóságban ez akár egy jó kis terepezést követő sár is lehetne...
Gondoltam
itt most variálhatok, mert a két kocsi nagyjából hasonló
felépítésű, és több-kevesebb variálással még össze is
vonhatók az alkatrészek, majd két új kocsi kerül ki az
alkotóelem kupacból. Némi kis keréktuninggal még előnyösebbre
változhatott az autó. A platókészítés volt azonban a fő
kihívás. Ugyanis az oroszlánszállítás (és ezzel a
forgómechanika is szerencsére) megszűnt, ezért újra kellet
szabni a hátsórészt.
És itt meg kell álljak egy pillanatra. A szerencsére szót meg kell magyaráznom. Jómagam nem szeretem, ha a kisautókon mozgó vagy nyíló alkatrészek vannak. Ezek első látásra jópofának tűnhetnek, de a használat során ez lesz a gyenge pontjuk, szinte minden esetben. A konstruktőr számára kihívás megalkotni a mechanikai részt, ezt értékelem is. Általában elfogadható és jó amíg új és működik. De mi a helyzet később? A használók nyitják-csukják, tekerik, forgatják amit csak lehet. Az ő szempontjukból ez szuper, a gyűjtő-restauráló szempontjából pedig csak a kihívások száma és nagysága nő. A mozgó részek kiesnek, letörnek. És máris kaptunk egy hiányos modellt, amit máris más szemmel néz mindenki. Az asztalomon, a munkára váró kisautók között rengeteg ilyen jellegű hiánnyal küszködő példány van. Amúgy meg valami kompromisszum is mindig van a mozgó részek esetében (lásd aránytalanul magas plató, vagy az ajtózsanér miatt csonkolt műszerfal, esetleg a homályosított üvegek.
A kiműtött plató helye és a rögzítőfülek tapaszolása az előtérben, a háttérben meg már figyel az új hátsó elem.
A bordázott plató
Szárazpróbán a futómű és az alváz
Folytatva az átalakítást, miután kivágtam az amúgy is aránytalanul magas – de az oroszlánszédítéshez szükséges mértékben megemelt – platót, az alját és a plató első részét valamint a két kerékdobot sztirollapból alakítottam ki. A korallszínre azért esett a választásom, mert kellően elüt minden eddigi platós Ford színétől. Az eredeti burkolatrögzítő lukjait késtapasszal töltöttem ki.
Megsárgulva, megemelve, megújulva, új kerekeken is büszkén figyel az öreg Ford
Volt és lett. Párhuzamok és különbségek minden dimenzióban
A sima piros pickup viszont sárga lett, ezzel a részével nem is volt
különösebb kaland. Viszont az alvázhoz toldani kellett a
homloklemezt, illetve a picit nagyobb kerekek miatt egy kis
magasítást kellett betennem a karosszériához való illesztésnél.
Csak azért, hogy még jobban keveredjenek a dolgok az ablakokat is
kicseréltem.
A
két autó a gyerekkorom tuningszenvedélyének nyomait viseli,
emlékeztetőként és egyben óvatosságra intve a fiatalabb olvasókat. Talán
sikerült egy kicsit színesíteni és kibővíteni a Matchbox Memories virtuális
parkolójában sorakozó
platós Fordokat.
Feszes hátsók
Platók...
Eredeti verziók és módosítások találkozása
Nem szállít már több oroszlánt
Ez a sárga nem az a sárga, de nem is akart az lenni
2 megjegyzés:
Eszelősen jól sikerült darabok, nagyon tetszenek. különösen az, hogy nem csak "restaurálás" történt, hanem egyedi, új arculatot kaptak az autók. Asszem' én is sárgulok, nem csak a pick-up-ok :)
Grat!
A szívem csücske a Matchbox Ford pickup és összes elfajzása. Porsche átalakítását is imádtam - el is kunyeráltam tőle -, ezekért is odáig vagyok!
Megjegyzés küldése