Átalakítás iskola lX. rész: Extrák, tippek, trükkök

Ebben a fejezetben inkább csak gondolatébresztések lesznek, mintsem szájbarágó és pontról-pontra követendő technikai utasítások. Nem irigységből nem adom át ezeket a részleteket, hanem mert mindenkinek a saját útját kell járni, a főbb irányelvek és szabályok figyelembevételével. Természetesen adott igények technikai megvalósításában szívesen állunk mindannyian rendelkezésre a meglévő tudásunk és tapasztalatunk erejéig, de ez a kérdés olyan sokszínű, hogy csak adott felvetésre lehet igazán értelmes és a lehetőségekhez képest mélyreható választ adni.. Szándékosan nincsen "hogyan csináld" fotó sem ebben a postban, hiszen itt egyrészt ötletek, gondolatébresztések sorolódnak, amik sokszor még meg sem valósultak, csak ötletként merültek fel bennem egy-egy autó nézegetésekor. A szavak alapján legyen mindenkinek agymenése és kezdjen el ihletet gyűjteni. Nagyon nehéz általánosságban beszélni írni egyedi dolgokról. Ez a fából vaskarika tipikus esete. Mégis néminemű tuning ötleteket szeretnék felvillantani. 

Átalakított kisautók Sam. Joe gyűjteményéből, Andrew0807, Porsche, Rájen és egy ismeretlen mester műhelyéből.

 
Fokról fokra

Ha egy kitalált, legyártott és megszokott Matchboxot bármilyen módon átalakítunk az már egy teljesen egyedi példány lesz, a tuningolójának a kézjegyével. Mindegy, hogy csak egy új festést kapott vagy a felismerhetetlenségig átgyúrta az illető, a kocsi már az ő jellemzése is egyben. Minden értelemben! A legegyszerűbben a kerékcserével lehet operálni. Akár Matchbox kereket teszünk fel a régi helyett, akár teljesen máshonnan valót, nagyban megváltoztatja az autóról megszokott képet. Talán innen indul a tuning. Továbblépés, amikor egy kicsit nagyobb kerék kerül alá. Ekkor már a kasznit is meg kell kicsit emelni, netán sárvédő szélesítést is illik tenni rá és a kerékív kivágást is nagyobbítani kell. Lehet rátenni kiegészítőket: szárnyakat, spoilereket, kipufogóvégeket, tetőcsomagtartókat, vonóhorgot, ködlámpát. Akár házilagosakat akár más autókról érkezetteket.

Az ablak egy különleges téma, amiről már volt szó korábban. Lehet felújítani de ki is lehet cserélni például különböző árnyalatú iratborítóra is. Az íveknél nagyon kell figyelni, az már komolyan abszolválandó feladat. Ha valaki nem akar vagy nem tud belebonyolódni a gyártásba de a régi már használhatatlan, felújíthatatlan, akkor „lefóliázhatja”, vagyis fényes feketével befestheti. Ablak „befalazása” vs. ablak kivágása.

A beltér átalakítása szintén jó falat, a kormánycserétől a sportülésekig sok minden belefér. Nemlétező belterek kialakítása. A motorok variálása, egyikből a másikba hekkelése szintén érdekes lehet, arról nem is beszélve, hogy magát a motort is adott esetben le lehet gyártani (például néhány sorhatosból V12-est előállítani). 

Esztétikai kérdés

A lámpák kiszínezése alapnak tűnik, de nem is olyan egyszerű mint hinnénk. Sok múlik a festéken például. És itt is befigyelhet a „Lexus lámpák” színvilága is akár. Ennek a látványnak a kifejlesztésére még nem láttam példát ilyen léptékben. Az első fényszórók tuningja (üvegstrassz implantátum) már komoly kihívást jelent. A karosszéria egyes darabjainak levágása egyszerű módszer, viszont ha egy-egy karosszériarészt új formában készít el valaki, azt meg lehet süvegelni egyből. Utcaiból hotrod kialakítás, nagyon népszerű lehet, minimális (szabály)kötöttséggel, nagy fantáziával, bőséges forrásanyaggal a háttérben.
 

Teherautók, kamionok átgyúrása, tengelyszámok növelése, csökkentése vagy akár a felépítmények átvariálása, cseréje, új gyártása, külön nagy kategória. Nagy pótkocsi felületekre egyedi dekorációk gyártása. Utánfutók átértelmezése más célra, más léptékre: már volt erre is példa. Kékfényes autóból polgári autó vs. polgári autóból kékfényes autó. A „weathering” azaz használat során beszennyeződött, elhasználódott külcsín megszobrászkodása. A karosszéria avulása, kopása, rozsdásodásának ábrázolása. Nem kis kihívás ezt jól elkészíteni ebben a léptékben. Az átalakítások kategóriában végtelen számú üres virtuális rekesz van még. Töltsük meg együtt őket!

l. rész: Szétszedés, összerakás, futómű

ll. rész: Festési előkészületek

lll. rész: Karosszéria-munkák

lV. rész. Mielőtt a festésnek nekiugrunk

V. rész. Festés

Vl. rész: Dekoráció

Vll. rész: Rozsda
VIII. rész: Futómű transzformálás 

lX. rész: Extrák, tippek, trükkök

Átalakítási iskola Vlll. rész. Futómű transzformálás

A meglévő autónk vagy autómaradványunk tervezett átalakításakor előfordulhat olyan eset, amikor az adott gyári futómű helyett egy másik kerül a kocsi alá. Futómű alatt kicsit nagyképűen a két kereket és az azokat összefogó tengelyt értem a továbbiakban. Ha az új futómű szélesebb az sem túl szép és ütközhet a kasznival, ha keskenyebb, akkor meg be sem fér az adott helyre. Ilyenkor történik a futómű átalakítása vagy újrakészítése. Ez az egyik irányú lehetséges mozgatása a kerekeknek. A másik irányú mozgatása az ültetés/emelés, amire szintén kitérünk.

Szép példája a kis süllyesztésnek és a nagyobb kerékkel együtt történt kiemelésnek. Nagyobb kerék esetén a kaszniban levő kerékívet is meg kell nagyobbítani

Új futómű illesztése a padlólemezhez

Ha kicsivel keskenyebb az új tengely+kerekek együttes keréktávolsága, mint a rendelkezésre álló hely, akkor első körben az alábbiakat tehetjük. Célszerű megvizsgálni, hogy van-e arra lehetőség, hogy a kerekek tengelyt magába foglaló középső hengerének belső feléből valamennyit levágjunk. Ezek a belső, tengelyre simuló részek szinte mindig kiállnak a kerék belső síkja elé, hogy amikor a kerék – a lazasági játékának megfelelően – csúszkál, akkor ez a rész érjen hozzá a karosszéria vagy a padlólemez erre a célra kialakított részéhez. Néha elég csak ezt megrövidíteni vagy levágni a kerék síkjáig és a probléma megoldottnak tekinthető.

Másik esetben – az előzővel együtt vagy attól függetlenül is – a padlólemez kerékbelsőhöz hozzáérő részéből kell lecsiszolni, levágni a megfelelő részt. Ez a művelet erősen korlátozott szűkítést tesz lehetővé, mert általában a tengelyrögzítő elemek is gyakorta teljesen kiérnek a padlólemez széléig

A kiemelt kaszni és az eredeti egy kicsit nagyobb kerékkel. Ezért tűnik úgy, mintha süllyesztve lenne

Új tengely készítése

Ha a fentiek nem hoznak eredményt, akkor egyetlen lehetőségünk van, a tengely újraalkotása. Itt jegyzem meg, hogy ha túl hosszú a tengely az adott karosszériához akkor is az alábbi metódust kell követni a megrövidített tengelyvég lezárásához, csak ott nem kell új tengely.

A tengely egyik végének lezárógombája alakulóban

A tengely másik végének kialakításához való befogás egy példája

Az új tengely esetében a tengely anyagául egy, az eredeti tengelyhez hasonló átmérőjű és rugalmasságú huzaldarabot, tűt, szöget, acélszálat vagy akár megfelelő méretű – kiegyenesített - iratkapcsot is használhatunk. Az átmérője és az anyaga (rugalmas vagy merev típusú) mindig az adott padlólemezhez, a felerősítendő kerékhez illetve a komplett tengelyrögzítő rendszerhez illeszkedik. Előfordulhat olyan összetett eset is amikor teljesen egyedileg készül a tengely felfogatása, itt szabadabbak a lehetőségek is a tengelyeket illetően. Viszont a tengelynél figyelni kell arra is, hogy a kerékbelső lukjába jól illeszkedjen, mert ha nem passzentos, akkor billeg rajta a kerék, ami nem túl szép. Ha meg szoros, akkor a kerék nem fog forogni. Ebben az esetben még a keréken levő luk finom felfúrásával vagy tágításával javíthatunk a helyzeten. A legtöbb esetben az iratkapcsot használhatjuk fel leginkább az új tengely készítéséhez, a tapasztalataim alapján. A kiegyenesített kapcsot kicsit hosszabbra vágjuk le, mint amire tényleg szükségünk lesz. Úgy fogjuk be a satuba, hogy csak körülbelül másfél milliméter álljon ki fölül. Ezután kalapáccsal finoman elkezdhetjük körkörösen lapítani a végét, úgy, hogy lehetőleg központosan terüljön szét a lezárógomba. Mintaként az az eredeti lezárást vehetjük. Amikor ez megvan, akkor fűzzük föl a kerekeket a tengelyre. Figyeljünk arra, hogy jól álljanak és tényleg a külseje legyen mindkettőnek kifelé. Ekkor a tengelynek az egyik végén már fixen áll (pontosabban siklik) az egyik kerék. Most van itt az ideje, hogy a pontos tengelyhosszt kijelöljük. Ezt csak úgy végezhetjük pontosan, ha a karosszériához és a padlólemezhez is egyszerre állítjuk be a keréktávolságot.

Teljesen új tengely és tengelyrögzítés

Itt fölmerülhet egyéb tuningmegoldás is, például a kerék döntése esetén szűkebbre kell venni a keréktávot csakúgy mint az ültetésnél, viszont ha nagyon széles jellegű futóművet akarunk kialakítani, akkor meg egészen a karosszériát súrolhatja a kerék külső síkja. Ezt kell most úgy beállítani, hogy a tengelyhossz mintegy másfél milliméterrel álljon ki a kerék tengelynél levő síkjától. Ha ezt bejelöltük és levágtuk, akkor ismét a satuba fogjuk be a tengelyt, de most már az új rész álljon ki fölfelé. Itt előfordulhat, hogy a satu pofája vastagabb, mint a két kerék közötti távolság. Ekkor valamilyen – célszerűen fém pofaszűkítő betétet kell oda még betenni, hogy a tengely kényelmesen befogható legyen. A második lezárógomba is hasonló módon - finom kalapácsütésekkel - készül, mint az előző.

Ültetés, kiemelés

Ültetésről értelemszerűen sportosabb kocsik esetében beszélünk, míg kiemelésre inkább terepjárók esetében van szükség. Általánosságban nehéz jó tippeket és eljárásokat mondani, mivel elég sokféle futómű és felfüggesztés létezik egy adott léptékben is. Gondoljunk csak egyetlen gyártó, futómű és kerék evolúciójára. És akkor még nem említettem a különböző cégek felfüggesztési rendszerének nagy számát. Ezek természetesen kombinálhatók, ha kellően ügyesen tudjuk a rendszerelemeket illeszteni. Történhetnek kompromisszumos megoldások is, például a rugózást is föláldozhatjuk adott esetben, ha – más megoldás híján - fixen kell beragasztani a tengelyt. Viszont a kerekek gurulását csak nagyon extrém esetben szabad föladni, mivel a kisautó mást nem is igen tud, mint gurulni. Speciális esetben vagy különleges átalakításokkor, amikor inkább dísztárgyként szerepel a kisautónk, akkor el lehet tekinteni a gurulástól is akár, de ne ez legyen a cél. Különösen fontos ez az ültetésnél, amikor is a padlólemez már leér a talajra és ezáltal nem tud a kerék gurulni. Előfordulhat egyes padlólemezeknél a kerekek mellett, belül-alul egy kis kiemelkedés is, ezeket ilyenkor le kell csiszolni. Nagyon fontos szempont az autó belterének az új futóműhöz való igazítása. Ez lényeges mindkét irányú tengelymozgatás esetén is mert vagy lötyögni fog a beltér vagy össze sem tudjuk rakni a beltér és a padlólemez összefeszülése miatt a kisautónkat. Mindenkor előre kell ezzel a műveleti résszel is számolnunk. Betoldás vagy kivágás, ameddig az anyag és a térfogat engedi. Fontos az előretervezés és a folyamatos próbálgatás is a futóműállítás közben.

Amikor a beltér elemére némi magasítás kell, hogy a tengelyt is fogja és mégse lötyögjön a helyén. Ragasztóból vagy tapaszból kialakítva

Futóműtípusok

Néhány verziót azért érdemes megvizsgálni az ültetés-kiemelés témakörben is. Maradva elsősorban a Matchboxnál, de érintve egyéb, hasonló futóművel rendelkező márkákat is. A legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha a legújabb típusú, tulajdonképpen rugózás nélküli vagy minimálisan rugózó kerekekkel van dolgunk. Az ilyen rögzítés a legelterjedtebb a többi kisautógyártó esetében is. Ezen tengelyek fölerősítése úgy történik, hogy a kerekeknél, a padlólemez szélén a kerékbevágásnál is ki van alakítva egy-egy „U” alakú vájat a tengelyek számára illetve a fölső részben (második padlólemez, maga a beltér vagy akár a karosszéria) is megvan ugyanaz az „U” alakú vájat, csak szemből kialakítva. Ezek közé kerül a tengely, így a két szemben levő elem pont a helyén tartja a tengelyt és a kerekeket. A szerkezet kialakításából következően itt a vájat helyzetének megváltoztatásával lehet a tengely helyzetét mozgatni a karosszériához képest. Aszerint, hogy emelünk vagy süllyesztünk, a vájat megfelelő részéből kell kivágni, az ellenkező részébe pedig betoldani valamennyit. Ezzel a módszerrel nagyon pontosan lehet állítani a kaszni magasságát. 

A legmodernebb és legegyszerűbb megoldás a rugózásmentes tengelyre, az "U" vájatba a beltér által leszorított futómű

Következő jellemző futómű, a központi hosszúkás acéllemez leszorította tengelyek esete. Ez már bonyolultabb és nem is lehet olyan nagy méreteltéréssel alkalmazni. Az acéllemezt le kell óvatosan szedni a tüskéről amire rá van feszítve a kis karmai által. Ezt a karmok finom kihajlításával tegyük meg, ügyelve, hogy ne teljesen hajlítsuk ki a kis karmokat, csak amennyire szükséges a lecsúsztatáshoz. Ha nem süllyesztünk túl sokat (maximum másfél millimétert  és a tüske teteje még ép, akkor erre a tüskére vissza is csúsztathatjuk a lemezünket a végén. (előfordulhat olyan eset is, hogy a lemezt az eredeti helyére vissza tudjuk tenni a tengelyek fölemelése után is, mert a lemez rugalmassága és hossza ezt megengedi. Kicsit keményebb lesz a rugózás de ez nem is árt ebben az esetben. A lemez visszapréselése előtt a kihajlított kis karmokat egy kicsit hajlítsuk vissza, hogy jobban harapjanak majd rá a tüskére. Ha a rögzítésünket megemeltük, a tengelyt is meg kell emelni. Ez alápolcolással lehetséges legegyszerűbben. Sztirollap(ok)ból lehet bevarázsolni a rétegeket. Célszerű olyan téglalapokat kivágni amik a tengely alatt a padlólemezen kialakított tengelyrögzítő vájatokig tart, mert így jobb lesz a fölfekvése, nem billeg majd. Durvább esetben elfogy majd a vájat, ekkor azt is újra kell csinálni, hogy a tengely pozícióját megtartsuk. Szintén a sztirolból való kifaragását javaslom.

Ha nagyot süllyesztünk, akkor előfordulhat, hogy a tengelyrögzítő lemezt már nem tudjuk a tüskéjére visszatenni. Ilyenkor egy alkalmas ragasztóval kell a lemezkét a helyén rögzíteni. Alkalmas alatt azt értem, hogy míg például a ragasztópisztolyos anyag vagy a kétkomponensű raganyag rendelkezik helykitöltő térfogattal is, addig a pillanatragasztó csak felületet ad. Ez utóbbi esetében alá kell polcolni a lemezt is (sztirollap ismét) a jó felfekvés érdekében. Az első esetben a ragasztó biztosítja majd a felfekvést is a rögzítésen túl.

Ezt a félig meddig rugalmas, de vékony lemezt kell óvatosan lefeszegetni a központi tartótüskéről

Az ábra első részében a központi acéllemezes rögzítés alapesetét látjuk metszetben, míg a második ábrán a kasznisüllyesztés miatt megemelt tengelyt és tengelyrögzítést láthatjuk

A nagyon nagy műtétet kívánó emelés vagy süllyesztés módszere az, amikor a teljes padlólemezt szétvágjuk keresztben és némi toldásos csatlakoztatásokkal együtt újra összeragasztjuk. Kicsit részletesebben: ezek jellemzően a Superfast érából való futóművek, (de a magasítás esetében bármely kisautónál alkalmazható) ahol a vékony acél tengelyt egy belső – a padlólemezre szegecselt - műanyag szétnyújtott „H” elem rögzíti az autó aljához. Nehezíti az esetet, hogy a műanyag elem két szárának alján vannak azok a kis műanyag pöckök, amik a tengelyt hosszirányban pozicionálják, és a helyén tartják rugózás közben is. A helyzetet cifrázza, hogy a padlólemezből van általában kialakítva az autó eleje vagy hátulja vagy mindkettő rész valamilyen módon, akár csak egy lökhárító vagy rendszám erejéig. Tehát ez elem a karosszéria része is, magassági mozgatására nincs lehetőség. Viszont a teljes futóművet mozgatni szándékozunk függőlegesen. Ekkor kell kivágni a futómű részt a padlólemezből, úgy, hogy a két végén levő padlólemez folytatás a helyén marad, csak a középső padlólemez darab mozog. Ilyenkor a kocsi teljes szerkezete megváltozik. Tulajdonképpen úgy kell darabokból összeragasztani. Ami nem okoz problémát, mert a ragasztott részek az autó alatt, nem látható helyen vannak. A karosszériához csatlakozó részeket célszerű bele is ragasztani a karosszéria megfelelő helyeire. Ez azzal az előnnyel is járhat, hogy az eddig fényezetlen részek is kaphatnak a kasznival egy időben festést ha a kisautónk eredetijén is úgy volt. 

A felszegecselt műanyag tengelytartó és pozicionáló elem

Az első ábrán az eredeti, műanyag H elem rögzítéses módszer metszetét látjuk. A második ábra azt az esetet magyarázza, amikor a padlólemezt háromfelé vágva a két végén levőt a kasznihoz rögzítve, míg a középső részt lesüllyesztve (kasznikiemelés esete) ragasztjuk össze ismét.

Itt szerencsére elfért a nagyobb kerék a padlólemez kivágásában és az eredeti tengelyrögzítést lehetett az új kerekeknél is használni. Viszont látszik, hogy a padlólemez eleje le van már vágva

A középső, az eredeti helyén maradó (vagy másik kerékre kicserélt) futóművet is tartalmazó egység most már tetszés szerint mozgatható függőlegesen és a sztirollapokkal való betoldásokkal a kellő helyen rögzíthető is. Figyelni illik arra is, hogy ilyenkor a padlólemez és a kaszni között rés keletkezik, ezt el kell takarni. 

Kaszni kiemelésnél a padlólemez és a kaszni között keletkező hézagot el kell tüntetni. Ez egy bevált módszer erre

A tipikus esete a nagy mértékű ültetésnek: a padlólemez két vége a kaszni elejéhez és hátuljához rögzül, míg az itt látható középső elem a kaszniba csúszik föl. A kerekek elrendezése és mérete egy igazi pályaversenyautó készüléséről árulkodik

Például a padlólemezre ragasztott kis sztirolcsíkokkal, majd a padlólemez színére festeni őket, hogy ne tűnjenek nagyon föl. Ennek a padlólemez-műtétes rögzítésnek azonban nagyon stabilnak kell lennie, nehogy összerogyjon az autó amikor már éppen tennéd a vitrinbe. Lehetőség szerint hagyjunk nagy ragasztási felületeket. Ennek a verziónak egy extrém speciális esete az, amikor egy teljesen más donor futóművét/padlólemezét oktrojáljuk be az adott kisautónkba. Nem lehetetlen csak jó szemet és pontos tervezést igényel. Erre is láthatunk példát majd hamarosan a blogunkon.

Beszegecselt

A legrondább a helyzet a fixen beszegecselt tengelynél van. Itt már a tengely kirobbantása is hosszadalmas és bonyolult művelet. Jó ha van hozzá célszerszámunk, mert anélkül nagyon nehézkes és idegőrlő a feladat. De ha már kint van a tengely és ki is egyenesítettük (mert szinte minden esetben el van görbülve, hiszen csak középen van alátámasztva, két szélén pedig kapja az ellenirányú erőket és nagy az erőkar is) akkor itt egy teljesen új tengelytartó rendszert kell kitalálnunk. Kiemelésről nemigen beszélhetünk, mert csak a padlólemez van alatta ami már nem vékonyítható tovább. 

Vastagabb tengely esetén vagy pedig ültetéskor a padlólemezből is lehet egy keveset kicsiszolni

Ekkor az előzőekben tárgyalt padlólemez szétvágásos módszert lehet alkalmazni. Süllyesztés esetében pedig a réteges alápakolást illetve a teljesen új tengelypozicionáló vájat kialakítását lehet alkalmazni. A tengely újbóli rögzítése ragasztással történhet. Viszont a gyári pontrögzítés helyett - mivel a tengely eddig is fixen állt és csak a kerekek forogtak - a tengelyt teljes hosszában rögzíthetjük. Figyelve természetesen, nehogy ragasztó kerüljön a tengely és a kerék közé.

Jellemző esete a középen beszegecselt futóműnek. Itt már ki van bontva a rögzítési pont a helyéről.

Fixen visszaragasztott tengely esete. Itt azelőtt sem volt rugózás, így nem lesz zavaró

Az alapeseteket áttekintettük. Természetesen ezek számtalan kombinációja is létrejöhet az ügyes kezű modellező által. Mindenre nem lehet kitérni, így ezzel a néhány gondolattal inkább a főbb vonalakat vázoltuk. Mindenki gondolja tovább őket és alkalmazza az adott konkrét esetben annak elvét, részeit vagy egészét. Tulajdonképpen nincs is kettő egyforma eset sem, mivel két egyforma karosszériamegoldás sincs. Bátran merjen minden autóátalakító továbbgondolkodni, kísérletezni a futóművekkel is.

l. rész: Szétszedés, összerakás, futómű

ll. rész: Festési előkészületek

lll. rész: Karosszéria-munkák

lV. rész. Mielőtt a festésnek nekiugrunk

V. rész. Festés

Vl. rész: Dekoráció

Vll. rész: Rozsda
VIII. rész: Futómű transzformálás

Átalakítás Iskola VII. rész - Rozsda

Lassan, de biztosan végre eljutottunk oda, ahol én leginkább otthon érzem magam. A mai napig a számomra legkedvesebb átalakításaim mind rozsdásak. Ahogy wmormo is írta, számtalan módon lehet rozsdás felületet készíteni. Mindenkinek megvan a bevált módszere. Nekem is, bár mindig keresem az új utakat. Az eddigi tapasztalataimat tematikusan mutatom be, nagyjából időrendben.

Fölsorakoztatva állnak most az asztalon az elmúlt év kedvencei. Egyesek talán mérföldkőnek is tekinthetőek. De kezdjük a legelején.

Majorette Simca 1100

Ez volt életem legelső rozsdás autója. Eredetileg nem is készült annak. Csak pár ajtót festettem le más színre.  Később azonban elindult a lavina. Ekkor még csak narancs festékem volt itthon így csak ezzel az egy színnel lett megcsinálva. Akkor nagyon elégedett voltam vele, így sokáig csak ezt az egy színt használtam. A festék felvitelt fültisztítóval csináltam. Mivel nem volt se alapozva se lakkozva az autó így a festék elég sérülékeny volt rajta. Ezért ahol "felpattogzott" ott a fémre kiegészítésként narancsot pamacsoltam fel. A festett részen pedig szintén naranccsal, csíkokat húztam halványan.

Az első. Aki most vág bele először annak ajánlom a fehér színt kezdésnek. Igaz, elég makacs tud lenni, de a narancssárga elkenve rajta elég jó hatást nyújt. De lépjünk tovább.

Norev Volkswagen Golf

Egy-két autó ugyan volt közte és a Simca között, de ott nem történt lényegesebb változás. Egy kisebb ugrást ez a Golf jelentett. Lehet, hogy furcsa, de akkor amikor ezt készítettem még nem hemzsegett annyi fotó az interneten rozsdázott VW-ről. A legtöbb kép ismétlődött. Ennél az autón a rozsdát már két színből csináltam, de csak a motorház kapott belőle. Az első réteg egy fakó barna volt, amire narancssárga került. Az eredmény a mesterséges, savazott elemekre hasonlít leginkább. A felvitelt itt is fültisztítóval csináltam.

A savazott motorház narancssárgával túlsúlyban.

Maisto Porsche 356

Ez az autó volt az, ahol először kapott az egész autó rozsdát, és csak pár helyen volt fellelhető az eredeti szín. Bár még itt is csak két színt használtam, de már erősebb rajta a barna. Itt a végeredményhez már matt lakkot is használtam. Hiszen a rozsda nem csilloghat. Még az alapjáraton matt barna festéknek is jót tett.

Több barna, több matt lakk.

Siku Volkswagen Caddy

A következő darab visszaesés, meg nem is. Visszaesés azért mert itt újra egy színt használtam. Ezúttal azonban a boltban is rozsdabarnaként árult festéket. Azonban előrelépés abból a szempontból, hogy nem a szín került föl előbb a kasznira, hanem a rozsda. A kis részletekben felfestett rozsdát maszkolószalaggal kimaszkoltam, majd azután festettem le. Mielőtt teljesen megszáradt volna a festék feltéptem a papírdarabokat és így a szélénél jobban látszik, hogy a festék alól kerül elő a rozsda. Újítás is meg nem is. Ezután azonban részben megint visszatértem a kaptafához.

Egy szín, de más felviteli technika.

Sokak szerint a rozsdához is legalább annyi, vagy még kicsit több türelem kell, mint egy sima  felújításhoz. Lehet, hogy most sokan ráncolni fogják a szemöldöküket, de én pont azért szeretem, mert gyorsan meg lehet csinálni. A felkent rozsda, mivel matt elég gyorsan szárad. A szín festéket se szoktam teljesen hagyni kiszáradni, mert így a matt lakk kicsit össze tudja ráncolni, ami egy ilyen autónál még előnyként is előjöhet, ahogy a Caddynél is látszik a tetőn. Na, ugorgyunk!

Hot Wheels '65 Ford Mustang

Azt hiszem ez az autó volt az első amit sikerült igazán jól elkapnom. Igaz itt sokat dob a kifúrt fényszóró is. Az viszont nem hiszem, hanem tudom, hogy ez volt az első autó, aminek meghagytam az eredeti festését és arra került a rozsda. A művelet nem bonyolult. Kell egy kis kromofág és egy vékony ecset. Ott ahol úgy gondoltam, hogy egy igazi autó is rozsdásodhat egy kis adagot fölkentem. A felhólyagosodott részt drótkefével eltávolítottam. A fém-tiszta felületre jöhetett a rozsda. Itt már következetesebb voltam. Alulra került a narancs és arra a száradást követően a barna. A motorteret és a hűtőrácsot túlhígított festékkel csináltam meg. Így a legkisebb résekbe is befolyik.

A kifúrt fényszóró és a törött szélvédő csak ráadás.

Majorette Renault 18

Lassan már nem tudom, hogy mit is írjak egy-egy autóhoz. Itt az újítás nem is a technikában hanem az eszközökben történt. A fültisztítót lecserélte a szivacs. Az eredeti szín itt is maradt. Pont annyira volt kopott, hogy rozsdának jó legyen. Az elkészülte után Tommihoz került.

A vörös kerekek erősítik a rat hatást.

Hot Wheels Datsun Bluebird 510 - utcai

Talán ez az autó volt az aminél a legnagyobb váltást csináltam. Itt tértem át a 2-3 színről 5-6 színre. Ezt a technikát használom azóta is, de kicsit finomhangolva. A lényege a következő. Az első felhordott réteg a narancssárga. Ez foglalja el a legnagyobb részt. Azután összekeverek piros, barna, narancs festéket, amihez egy csepp feketét adok. Összekeverve ez a szín adja a második réteget. Ezt azonban egy kicsit kevesebb helyre viszem fel, hogy a perem részeken megmaradjon a rozsda. A második réteg után ugyanebbe a festékbe csöppentek még egy csepp feketét. Újból összekeverem és megismétlem a felvitelt. Ezt még párszor eljátszva az egészen sötétbarnáig megkapjuk a többrétegű rozsdát, aminek a peremén narancs színnel terjeszkedik a friss rozsda.

Többszínű rozsda az egészen régitől a frissig.

Hot Wheels Nissan Skyline KPGC110

Többen mondták már, hogy ez a legjobban sikerült autóm. Vannak olyan részek, amiket szeretek rajta, vannak, amiket nem. Aki először készít rozsdát azt ajánlom, hogy ugyanúgy, mint a kabrió Mustangnál először csak kis részeken marassa fel a festéket és ott pótolja ki rozsdával. Majd csak ott zárja le matt lakkal. Itt is ez történt .Így megmaradhatnak a finom kis részletek, feliratok. Az eredmény elég hatásos lehet.

Az eredeti festék felmarása még hitelesebbé teheti a rozsdát.

Három év alatt eddig jutottam, de még messze a vége. Például nem csináltam még meg azt az autót, ami az összes szakasz legelőnyösebb pontjait ötvözi. Talán az lesz a csúcs. Egyszer. Valamikor. Az biztos, hogy ha elkészül, elétek tárom a tapasztalataimat. Addig is igyekszem minden kis újítást egy-egy újabb átalakítás cikkben leírni. 

Jó munkát és jó szórakozást!

l. rész: Szétszedés, összerakás, futómű

ll. rész: Festési előkészületek

lll. rész: Karosszéria-munkák

lV. rész. Mielőtt a festésnek nekiugrunk

V. rész. Festés

Vl. rész: Dekoráció

Vll. rész: Rozsda

Átalakítás iskola Vl. rész: Dekoráció

Ha túl vagyunk a festésen, a felújított, de akár a meglévő autónkat dekorációval is elláthatjuk. Nagy felület esetén már a festéskor is lehet hatásokat elérni a maszkolások segítségével. Ez sok gyakorlást, nagy türelmet és ügyességet igényel. A másik lehetőség a matricázás. Ez lehet az eredeti dekoráció rekonstruálása, újra kiszerkesztése vagy teljesen egyedi grafika is. A szerkesztést a mérés, esetleg papírsablon készítése előzi meg. A sablonra akkor van szükség leginkább, ha íves felületre kerül majd a dekoráció, de minden esetben pontosabb méretet és alakot eredményez a sima vonalzónál. Íves felületen meglepően torzulhatnak a síknak és egyenesnek vélt dolgok ezért célszerű előtte – vékony papírból fokozatosan hajlítva, vágva – a megfelelő alakot kikísérletezni. Ha ez megvan akkor a beszkennelt sablon lehet a dekoráció-szerkesztés alapja. A szerkesztést erre alkalmas programokkal végez(tet)heti bárki. Lényeges a méret pontos beállítása. A kész dekorációt erre a célra kapható üres matricalapra kell nyomtatni. Itt kell megjegyezni, hogy lehet fehér alapú illetve átlátszó alapú matricalapot is kapni. Mindig az adott célnak megfelelőt válasszuk. Mivel nem olcsó anyagról van szó és a beszerzése is csak szakboltban történhet, célszerű nagyon takarékosan bánni vele. Mivel A4 méretű a matricalap, ezért az előre elkészített különböző dekorációinkat igyekezzünk egy csíkba összeszerkeszteni, minimális üres helyek hagyásával. A fentiekből következik, hogy célszerű előre is gondolkodni, így a tervezett projektjeinkhez előre legyárthatjuk „tömbösítetten”, gazdaságosan a dekorációkat. A matricalapok mind tintasugaras, mind lézer nyomtatóhoz külön kaphatók, erre figyelni kell. 

Dekorációs elemek kiszerkesztve, kinyomtatva, csík kivágva és lelakkozva

Egy matrica sablonja papírból kivágva, némi hevenyészett dizájnelemekkel telefirkálva

Ilyen volt, ilyen lett a rekonstruált matrica, és a felújított dísztárcsa

A nyomtatás után, a tinta teljes száradását követően le kell vágni a kinyomtatott csíkot. Így a lap addig használható (addig vágható le belőle egy-egy csík), amíg a nyomtató görgői mozgatni tudják az egyre rövidülő papírlapot. Ezt a csíkot kell vékonyan, de teljes felületén egyenletesen lelakkozni. Ezt csak spray-vel vagy szórópisztollyal lehet szépen, vékonyan, szinte láthatatlanul elvégezni. Figyeljünk az oldószerre, mert lehet, hogy például a vizes lakk feloldja a tintát. Ki kell ezt is kísérletezni és ha valami beválik akkor a receptet betartani, mit mivel festünk, nyomtatunk, lakkozunk, oldunk, marunk, ragasztunk, mi mivel kompatibilis és mivel nem. A lakk száradása után ollóval vagy szikével lehet az egyes dekorációs elemeket kivágni, közvetlenül a minta mellett. A matricázás tudományának is vannak mélységei, aki többet akar erről tudni, elmerülhet az erről szóló makettes honlapok okosságaiban, fórumaiban. Alapból annyit, hogy a matricát egy pillanatra vízbe kell mártani és egy papírlapra téve megvárni, amíg a hátsó hordozókarton ettől a víztől átázik vastagságában és a ragasztós felületet picit feloldja. Ekkor a matrica lecsúsztatható a hordozórétegről. Ezt csipesz és nedvesített ecset segítségével lehet végrehajtani. Én be szoktam egy kicsit nedvesíteni a matrica helyét a kasznin, így még egy rövid ideig mozgatható a felületen a dekoráció. A matricát óvatosan helyére kell simítani, buborékokat, gyűrődéseket középről kifelé haladva kisimogatni egy nedves ecsettel. 

A matricázás sokoldalúsága: piros-fehér figyelemfelkeltő csíkok, cégfelirat, apró matrica és nagy felirat

Amikor az üveg menthetetlen, "befóliázzuk" vagyis fényes feketével lefestjük vékonyan

Meg kell említeni a lakkfilceket is, amikkel - némi gyakorlás után - remek dekorációkat lehet készíteni. Így például króm díszléceket, fekete gumicsíkokat is megrajzolhatunk vele, a rendszámok betűiről nem is beszélve. Figyelni kell azonban a toll végéből kijövő tinta mennyiségére, nehogy megfolyjon. Előfordulhat, hogy érdemes egy kis fogpiszkáló heggyel fölvinni a toll végéről leszedett tintát a legapróbb alkalmazásoknál.

Külön témakör lehetne a lámpák megfestése, erre is ki kell kísérletezni a festékeket. Itt elsősorban a piros és narancs színűekről van szó, ezekre kell találni megoldást. Értelemszerűen először alapozni kell (például fekete kasznin nem biztos, hogy fedne rendesen a narancs festék), utána lehet a színt rávinni a mindenkori lámpabura osztásának megfelelően egy nagyon vékony kis ecsettel. De itt akár alkoholos filcet is lehet használni, bár tapasztalatom szerint a tintája hamar kifakul. Előfordulhat, hogy érdemes a lámpát matricából kiszerkeszteni és úgy fölrakni az autóra.

Lámpabura kiszerkesztése matricából: sokkal finomabb részleteket tesz lehetővé akár első, akár hátsó lámpákról van szó

Itt a hátsó lámpa színei alá mindenképpen kellett egy alapozófestés is, hogy minél jobban éljen a narancs és a vörös a kis felületen is

A teljes száradás után a karosszéria fényezését és a matricák védelmét és biztos rögzítését (és természetesen a kaszni csillogását) egy vékony, fényes lakkréteggel kell biztosítani. Ha megszáradt a lakk teljesen (akár napokat is célszerű várni), össze kehet rakni a kisautót.

A dekoráció témakörébe tartozik a mostanában erőteljesen felkapott rozsdásítás. Ez önmagában egy szép kihívás, csak figyelni kell a részletekre, mit és mennyire rozsdásítunk, nehogy teljesen öncélú legyen az egész. Csak egy adott karosszériaelem rozsdás egyenletesen (trendi rat irányzat) vagy pedig az autó teljes karosszériája rozsdásodik az időjárás viszontagságai hatására (weathering). Nem mindegy a kettő. Az egyiknél egy homogén felület elérése a cél, a másiknál meg éppen az ellenkezője. Az elsőnél vékonyan egyenletesen fedi be a rozsda az elemet, a másiknál a rozsdás megfolyásoktól kezdve a teljes átrohadásig, az élénk narancsos rozsdaszíntől kezdve a sötétbarna morzsalékos anyagmaradványokig nagy a skála. Ennek megfelelően a technika is egész másképpen alakul. Szóval a rozsdát is lehet hamar színezni és művészien „kiélni” is. Ettől függően az anyagok is változnak. A híg temperától kezdve a dekorációs anyagokon át egészen a valódi rozsdapor használatáig csak a fantázia szab határt, hogy melyik rozsdafajta, melyik változatára melyik anyag(oka)t használjuk. Arról nem is beszélve, hogy a rozsdásításnak nem csak festési, hanem karosszériamunka vonzata is van, nem kicsit! Talán ez megér majd egy külön történetet.

Ugyan nem Matchbox méret, viszont makettautó, amin jól látni a rozsdázás néhány érdekes lehetőségét

Ebben a részben csupán áttekintettük az egyéni dekoráció néhány alaplépését, kedvet inspirálva az egyéni ötletek kidolgozásához. A következő részben egyéb ötleteket is kaphatunk majd a tuning lehetőségekre.

l. rész: Szétszedés, összerakás, futómű

ll. rész: Festési előkészületek

lll. rész: Karosszéria-munkák

lV. rész. Mielőtt a festésnek nekiugrunk
V. rész. Festés
Vl. rész: Dekoráció
Vll. rész: Rozsda

Átalakítás iskola V. rész: Festés

Miután a karosszériát is és a munkahelyet is előkészítettük, beszereztük az általunk legjobbnak vélt festékeket, felszereléseket, következhet a festés. Egy újabb kihívás. Mit, mivel, hogyan fessünk? A következőkben erre próbálunk meg válaszokat keresni, lehetőségeket felsorolni.

A festés alapelvei

Szép festett felületet többnyire csak több vékony, esetleg különböző minőségű réteg felhordásával érhetünk el. A munkát célszerű egy jól tapadó alapozófestéssel kezdeni. Erre jól használható például egy világos vagy fehér matt festékspray is. Ez azért is előnyös, mert az alapozófestés után előtűnhetnek a karosszéria-munkák esetleges hibái, a csiszolási egyenetlenségek. Ha ilyet tapasztalunk, még nem késő megállni és eldolgozni a kérdéses, hibás részeket. Majd új alapozóréteg kell ismét.

Pisztoly vagy ecset. Van aki ecsettel is gyönyörűt tud alkotni és akad olyan is aki képes a szórópisztollyal is nagyon csúnya munkát végezni. Tehát nem ez a mértékadó. Én mindkettő módszert alkalmazom. A helytől, a festendő felülettől függ, hogy mikor melyik a helyénvaló. Karosszéria, nagy felületek: szórópisztoly. Lökhárító, lámpák, kerék: ecset és/vagy lakkfilc. Alapozás, fedőlakk: spray. Gyakorlás után ecsettel is festettem már karosszériát és szerintem – rajtam kívül - csak a hozzáértők mondják meg, hogy melyik az a modell. Nagyon fontos az ecset minősége. Ezen nem szabad spórolni. Javaslom a művészellátókat a papírbolt helyett. Ritkán kell venni de akkor jót érdemes, amelyiknek a vége csúcsos, jól simul és rugalmasan visszaugrik amikor elveszed a felületről. Bátran el lehet kezdeni szórópisztoly nélkül is a festést, csak az alapszabályokat kell betartani. Tehát nincsen tuti tipp. A szórópisztollyal nyilván könnyebben lehet szép egyenletes felületet elérni, viszont sokkal több macera van vele (előkészületek, sűrűség pontos belövése, szétszedés, tisztítás, levegőellátás, helyigény). És gyakorlást igényel ez is. Valami kidobásra ítélt „vasdarabon” gyakoroljunk. Mozdulatokat, technikát, festéket, sűrűséget, festék-kompatibilitást. Legyen ez a következő fokozat, ha már elég biztos a kezünk az ecsettel. 

 

Ecsetek, lakkfilc és folyékony maszkoló. A két jobboldali ecset házilag van levágva (hegyesítve) a célnak megfelelően

A festést alulról fölfelé célszerű kezdeni. Itt a kerékívek alsó felületét, az oldalán a kaszni aljának domborulatát, a díszlécek alját és általában minden lefelé eső felületet kell először festeni. Utána következnek a fölső, fölülről megfesthető, lefújható felületek szépen körben, egyenletesen. Fújásnál (elsősorban) figyelni kell, mert nem biztos, hogy elsőre is tökéletesen fed a festék. Különösen sötétebb fedőszín és világos alapozó esetében feltűnő ez és főképpen az éleken tapasztalható. Nem gond, akár két vagy három réteg vékony festék is kerülhet a felületre. Természetesen az egyes rétegeknek meg kell teljesen száradniuk, mielőtt jön a következő. A kikevert festéket tehát ne dobjuk el, hanem zárjuk le az edényt (folpack+gumi például vagy ha van kis zárható fedeles üvegedény). Egy száradásnyi időre nem lesz semmi baja. Újbóli fölhasználás előtt természetesen jól föl kell keverni és ismét beállítani a sűrűségét. 

Azért ilyen esetben célszerű egy gumikesztyűt fölhúzni, hogy ne legyen festékes a kezünk. A praktikum miatt előfordulhat, hogy csak kézben tartva lehet igazán jól megfújni egy-egy kis rés(z)t

Ez egy olyan hiba amikor nem fed rendesen a festék. Itt kellett volna még egy réteg.

Némi festési rutin után ha szükséges akkor maszkolhatunk is. Erre a célra kaphatók maszkoló szalagok illetve öntapadós maszkolólapok, amikből tetszőleges forma vágható ki.. Maszkolásra más anyagok is (például egyes jobb minőségű, a papírról is leszedhető átlátszó ragasztószalagok, maszkolószalagok vagy vékony öntapadós tapéták) is használhatóak, de ezekkel kísérletezni kell előtte. A maszkolás szélét jól rá kell nyomni a felületre. Kísérlet mindenképpen célszerű, nehogy a maszkolás leszedésekor az alsóbb festékréteg is lejöjjön. Lehet, hogy egy matt lakkréteget is rá kell tenni a maszkolandó felületre. A maszkolás témakörben meg kell említeni a folyékony maszkolóanyagot. Ez egy sűrűbb festékhez hasonlító, kis üvegben kapható anyag, amelyet a – célszerűen apró vagy egyébként mással nehezebben bevonható felületek, helyek – kitakarására használhatunk. Az anyagot kis fapálcikával javasolt felhordani, mert az ecsetet nagyon hamar eltömíti. Hamar gumiszerű anyaggá változik a felületen és azután már rákerülhet a festék. Nem számít a vékonyság, vastagabban és foltosan is föl lehet hordani. Ha vastagabb akkor talán könnyebben lehúzható majd egyben. Teljes száradás után óvatosan le lehet húzni a hártyát. Figyelni kell arra, hogy a maszkolóanyag éle felé lehetőleg ne fújjuk (fessük) a festéket, mert a föltorlódott festék vastagsága – a maszkolás eltávolítása után – zavaró (lépcsős) lehet.

Azzal az esettel állunk szemben, amikor szétszedés nélkül festünk újra egy kiskocsit. Viszont a karosszéria nagyon tagolt ezért - az alsó rész és a kerekek leburkolása mellett - folyékony maszkolót is alkalmazni kell. Itt is látszik, hogy ebben az esetben nem számít a vastagság, sőt jobb ha vastagabb a felhordott gél

Kis lámpák kimaszkolva. Ha fehérek maradnak, könnyebb+szebb utána kifesteni, jelen esetben majd narancssárgára

Öntapadós tapétából vágtam ki a megfelelő formájú maszkot. A fehér alapozó után a maszk alatti szín a sárga került fel. Végül, maszkolás után jött a kék. A maszk eltávolítását követően kapta meg a fedőlakkozást. A végeredmény itt látható

Ecsetes festéskor is nagyjából hasonló az eljárás mint fújáskor. Itt figyelni kell a laza ecsetvonásokra, az egyenletes festékterítésre és a festés irányára. Az ecsetvonások mindig hosszanti irányúak legyenek és párhuzamosan fussanak. Akkor jó a festék ha szépen terül, de nem fut le gyorsan. Ebből következik valamennyire, hogy a festendő felület célszerűen vízszintes legyen. Ki kell tapasztalni mindenkinek magának kísérleti festésekkel. Hőmérséklettől és légáramlástól is függ, hogy egy adott festék milyen gyorsan húz meg. Ha egyszer a festék felszíne megkezdte a száradást már ne menjünk bele újra, mert elrontjuk a felületet.

A frissen festett karosszériát ne mozgassuk ha van rá mód, viszont légáramlás se legyen körülötte, nehogy a levegőben levő szöszök, porszemcsék beleszálljanak a frissen festett felületbe. Ha nagyon jól akarjuk csinálni, akkor egy nagyobb edénnyel, mint burkolattal borítsuk be az egészet a teljes száradásig. Itt figyelni kell arra, hogy alul maradjon szellőzőrés az oldószerek kipárologtatására. 

Ez a kép a védőburkolat elvét mutatja. Szárad is, szellőzik is, látom is és mégsem tud rászállni a por

A végső réteg a lakkozás (a matricázás után természetesen). Itt – célnak megfelelően - szóba jöhet a matt, félfényes vagy nagyon fényes lakk mint fedőréteg. Ezt is lehet egy vagy több rétegben fölhordani, amíg a kívánt eredményt nem érjük el. Szintén használható ecset, szórópisztoly vagy szórópalack. Nagyon felhívom a figyelmet az anyagok kompatibilitására. Nincs annál bosszantóbb amikor a szépen megfestett és kidekorált karosszériát az utolsó fázisban a lakk föloldja! Ki kell kísérletezni az konkrét anyagok egymáshoz való viszonyát.

Itt a lakkozás megmarta a festéket. Ebben az esetben a fekete festék volt érzékeny, amivel a pirosat sötétítettem. Bármilyen kevés is volt benne, megérezte a lakk oldószerét

Itt egy matt illetve egy fényes fedőréteg látható, jelen esetben egy járművön belül

A lakkfilc használatára egy példa: baloldalt az eredeti kerék, jobboldalt a lakkfilccel felújított kerék látható. Ajánlani tudom ilyen kis és fényes dolgok kiemelésére

A lakk teljes száradása után következhet az összeszerelés, óvatosan, akár finom cérnakesztyűvel megfogva a karosszériát, mert nagyon könnyen ottmarad az ujjlenyomat a friss felületen. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy maga a festés a kulcs a szép látványnak. Érdemes rá időt, energiát szánni, hogy minél tökéletesebb legyen. A következő részben az autóink kisebb-nagyobb dekorálásáról lesz szó.

l. rész: Szétszedés, összerakás, futómű

ll. rész: Festési előkészületek

lll. rész: Karosszéria-munkák
lV. rész. Mielőtt a festésnek nekiugrunk
V. rész. Festés
Vl. rész: Dekoráció
Vll. rész: Rozsda

Átalakítás iskola lV. rész: Mielőtt a festésnek nekiugrunk

Miután megtörténtek a karosszéria javításai vagy átalakításai az esetleges tapaszolás utáni végső finom csiszolást már vizes csiszolópapírral végezzük, így kapunk igazán finom felületet. Én a sima fém felületeken is át szoktam finoman menni egy nagyon finom csiszoló polírpapírral. Jöhet a festési művelet, melyhez igencsak elő kell készülni.

Az eszközök

Ecsetek, jó minőségűek, vékonytól a közepesig. Kis edények, kupakok az ecsetmosáshoz vagy a festékek keveréséhez. Rongyok törléshez. Festékek a hozzájuk való hígítóval. Papíralátét (1-2-3 réteg A4 vagy akár A3 lap, egyik oldala használt is lehet legyen használt már. Mi ez ha nem recycling?) a lecsöpögő festék ellen, és a – fényezőkabinokban elvárt - tisztaságérzet erősítése miatt is. Próbafelületek ahol a festéket beállíthatjuk a kívánt színre és sűrűségre. Célszerűen a festendő felülethez hasonló legyen (anyagban, alapozásban, színben). Csipeszes tartó a kis alkatrészek megfogásához (forrasztáshoz használnak ilyet). Szórópisztoly esetében kell még levegőellátás is (kompresszor vagy palackos levegő, én egy időben autókereket használtam). Állványok a modell megtartásához festés közben és a száradás alatt. Keverőpálcika a festékekhez. A szórópisztolyokról a neten lehet többfelé információkat találni valamint az ilyen jellegű fórumokban leírt okosságok is hasznosak lehetnek. Nagyon mélyrehatóak is tudnak lenni ezek az írások. Ki-ki a maga szintjén hasznosítsa az ott olvasottakat.

A festéshez szükséges eszközök alapkészlete

Keverőedény, keverő/adagoló pálcikával

Egy tipp az apróbb alkatrészek megfogására, rögzítésére festéskor és száradáskor

A festékek

Ez egy külön tudomány amely meghaladja ennek a posztnak a kereteit. Bővebben a makettezős oldalakon illetve a forgalmazó cégek ismertetőiben olvashatsz róla. Alapvetően annyit kell tudni, hogy vannak vegyi oldószeres (például lakkbenzinnel hígítható a legtöbb makettfesték) festékek és vannak vízbázisú (akril) festékek. Mindkettőnek megvannak a maga tulajdonságai. Mindenkinek a maga igényei és beszerzési lehetőségei határozzák meg, hogy melyik típust használja. Lehet vegyesen is (nem keverve természetesen, hanem rétegenként, száradás után) használni csak figyelni kell a teljes száradásra és arra, hogy ne támadja meg egymást a két anyag. Célszerű próbákat végezni. Én a kis kiszerelésű makettezőknek gyártott festékeket használom elsősorban, abból is többfélét. Márkát nem írok, mert viszonylag kevés gyártó van, és ezek termékei találhatók meg a szakboltokban. Ki kell próbálni a különböző gyártók különböző festékeit, hogy lásd, neked melyik fekszik jobban, melyikkel tudsz szebb eredményt elérni. még azt is meg merném kockáztatni, hogy ecsethez és pisztolyhoz sem egyformán illik mindegyik festék. van amelyik ehhez jobb van olyan ami ahhoz a technikához. Használhatók még festékspray-k is, bár ezek elég drágák egy kisautó festékigényéhez viszonyítva. Ilyeneket a nagy japán duplacsillagos logojú makett és modellhatalom gyárt. Viszont a festékboltokban ma már rendkívül sokféle és sokszínű sprayt festékszóró palackot lehet találni. De ha esetleg más célra használt ilyen festék még marad az ilyen palackban ne dobjuk ki, mert nekünk csak kevés kell belőle és ezek a plusz színek is változatosabbá teszik a színvilágunkat. Az alapozásról most csak annyit, hogy mindenképpen ajánlott. Egyrész szebb, egyenletesebb színe lesz a fedőrétegnek másrészt egyfajta tapadóhidat képez a fémfelület és az alsó fedőréteg között. Célszerű tehát egy jól tapadó és valamilyen világos színű (de a fedő festéktől mindenképpen eltérő színű) matt alapozót használni. Ennek a fajtájára is lehet kísérleteket végezni de kapható kimondottan erre a célra gyártott makett alapozó festék is a szakboltokban. Meg kell említeni még a tollakat is. Lakkfilc néven fut az a filctoll típus amely több színben (ezüst, arany, fehér) is létezik és nagyon pontosan, finoman lehet vele kis foltokat, csíkokat (lámpa, hűtő) festeni. De adott  esetben egy fekete (élvédő?) vagy narancs (indexlámpa?) alkoholos filc is jó szolgálatot tehet. A makettező ahogy egyre jobban belemélyed a műfajba, úgy szerzi be fokozatosan az eszközeit anyagait. Nyitott szemmel kell járni az ilyen (makettezős vagy művészellátó) üzletekben, hátha megakad a szemed valami használható újdonságon.

A festékkészlet egy része

A munkahely

A festéshez – akár ecsettel akár szórópisztollyal dolgozunk – elő kell készülni. Ami nem kell ehhez a művelethez azt tegyük el az útból. Az ecsetes festés esetén kisebb előkészület kell, de azért itt is biztosítsuk a kellően meleg, huzatmentes, pormentes, jól megvilágított munkahelyet. A szórópisztolyos festés esetében – a fentieken túl - el kell burkolni a környezetet a szálló kilőtt és gomolygó festékpermet káros hatásától. Ha valaki sokat használja a szórópisztolyt akkor célszerű egy kis festőkamrát építenie elszívóval, világítással. Fontos a szellőzés biztosítása és az előírt védőfelszerelések használata a kisebb nagyobb mérgezések elkerülése érdekében. Célszerű, minél fehérebb (napfényhez közeli színű) fényt használni mesterséges világítás esetén. Figyeljünk rá, hogy a fény lehetőleg úgy essen a festendő felületre, hogy ne legyen soha árnyékban az ecset hegye vagy a szórópisztoly. A karosszériát állványra helyezve jó festeni. Az állványt még a festés előtt el kell helyezni és rá kell próbálni a karosszériát, hogy stabilan álljon. Nekem egy alap állványom van amire pluszként egy flexibilis drótból hajlított kiegészítő tartozik például a kabriók festéséhez. Az alap állvány talpa nehéz legyen, hogy a fújási légnyomás ne billentse el az egész konfigurációt. Az enyémnek az alja forgatható is, ez mindig nagyon jól jön, amikor fél kézzel a pisztolyt vagy ecsetet tartva kellett körbemozdítani a karosszériát. A nehéz talpra egy olyan átmérőjű hengeres dobozt ragasztottam ami a minden legtöbb kisautó kasznijába belefér és a tetőn tud megtámaszkodni stabilan. Fontos itt megemlíteni, hogy a kasznihoz alulról is hozzá kell férni az ecsettel vagy a szórópisztollyal, ezért kellően magas állványt használjunk. Mindig legyen kéznél törlőrongy vagy papírzsepi. Ami még hasznos dolog bár első pillanatban horrorfilm díszletnek tűnhet a képen: A pisztolytartó edény. Másoknál csak állványt láttam eddig. Az is jó, de az én megoldásom többet tud . Ez szerintem nagyon lényeges dolog. Azon túl, hogy tényleg megtartja a pisztolyt függőben, amikor nincs rá szükség pillanatnyilag, de még festék van a tartályban, arra is jó, hogy a pisztoly mosásakor kifújódó, egyre inkább hígítóval teli káros permet ne a levegőbe szálljon és minket szennyezzen, hanem az üveg aljában gyűljön össze. Magyarul: ebbe fújom bele a hígítót és nem a szoba levegőjébe (lokális környezet és egészségvédelem!). Én egy kis ronggyal szoktam a rést ilyenkor eltömíteni a cső és a pisztoly között, a permet bennmarad, a levegő – a rongyon, mint szűrőn keresztül – meg ki tud jönni.

Egy kevéssé igényesen kialakított - mondjuk úgy kialakulófélben levő - festési munkahely

A tartóállvány és a szórópisztoly

Kiegészítő - a festendő autókarosszéria méretéhez és alakjához hajlítható - drótkeret 

A pisztolytartó és hígítógyűjtő installáció

A színkeverés

A festék sűrűsége nagyon lényeges dolog. Nem jó a nagyon sűrű, de a túl híg sem. Inkább két vagy több réteg festék kerüljön a felületre, mintsem a túl vastag festék meghullámosodjon vagy eltakarjon finom részleteket a karosszériából. A festéket használat előtt jól fel kell keverni. Ehhez műanyag vagy fa pálcika ajánlott. Ha esetleg megkötött, bőrös rész lenne benne, azt el kell távolítani mert csak gondot okozhat. Ha több színből keverünk ki egy újabb árnyalatot, akkor azt egy külön edényben (én Nivea dezodor kupakot használok, méretében, formájában és anyagában is jól bevált) végezzük, ahová egy közepesen vastag ecsettel vagy célszerűen színenként a keverőpálcikával csepegtessük át a festéket – szinte - cseppenként. Így nagyon finoman be lehet állítani a kívánt árnyalatot. A nagyon jól fölszerelt hobbisták pipettát is használnak erre a célra. A hígítót is ezzel a módszerrel adagoljuk a kikevert festékhez. A cseppentéses módszer a legkiválóbb a kívánt sűrűség beállításához. Kis autóknál kevés festék kell, ezért a cseppekben való adagolás egyáltalán nem túlzás.

A következő fejezetben már valóban festeni fogunk. Ilyen ez a makettezős élet: hosszú előkészület, kicsi  lényeg, hosszabb utómunka, viszont szép eredmény!

l. rész: Szétszedés, összerakás, futómű

ll. rész: Festési előkészületek

lll. rész: Karosszéria-munkák

1V. rész: Mielőtt a festésnek nekiugrunk
V. rész. Festés
Vl. rész: Dekoráció
Vll. rész: Rozsda