Amikor pár hónapja a Matchbox Mercury Cougarról írtam a posztot, már készülőben volt egy újabb, a Totalcar vonal mentén futó projekt. Sőt, ahogy most visszanézem a fényképek dátumát, már eléggé a végső stádiumban állt az autó! Így most a négy hónapja posztolt Winklermobil után jöjjön Karotta Datsun 240Z-je, a Hangyász.
Nehézségek
A Cougarral ellentétben, itt nem csak egy szimpla átfestésről kellett gondoskodnom. Az eredetinek hátul nincs látványosan kivezetve a kipufogója és nincs lökhárítója, elöl pedig keskenyebb az alsó hűtőrács, valamint a motorházon nincs légbeömlő. A Hot Wheels féle autón viszont igen, így ezeket el kellett tüntetni.
A megoldás a kétkomponensű ragasztó volt. Hátul lecsiszoltam a lökhárítót és levágtam az alvázból kinyúló kipufogókat, hogy a helyét fel tudjam tölteni ragasztóval. Elöl ugyanezt játszottam végig. A ragasztó száradás után még jól alakítható, így szépen sikerült a végeredmény.
Következett a festés. Sok mindenre nem kellet odafigyelni, mert egyszínű fehér volt az egész. Csak a hátsó lámpák foglalata és az első lökhárító volt fekete. Ezeket először nem maszkoltam le, de mivel a fehér festéken nem maradt meg a fekete, így lemarattam és kimaszkolás után újra lefújtam. utána már nem volt gond, és a fekete alkoholos filccel szépen el lehet tüntetni a durvább hibákat. Ezután jött a narancs és piros csík a lámpák jelzésére, majd a két oldalsó fekete minta. A matricákat Templair kolléga közreműködésével sikerült megoldani.
A kerekek Matchbox féle dupla 10 küllősök, amiket középen sötétszürkére festettem, bár szerettem volna elöl-hátul ugyanakkora kereket, de a Hot Wheels olyan nagy hátsó kerékjárati ívet csinált, hogy kénytelen voltam egyel nagyobb számút tenni alá. De még így is kevésbé tűnik fel a méretkülönbség, mint az eredeti felnikkel.
Katasztrófa
Nem sokkal azután, hogy teljesen elkészült sikerül is levernem a polcról. Ennek eredményeképpen egy szép darab festék le is pattant a bal sárvédőről. Bár kicsit felhúztam magam, körbemaszkoltam a sérült részt és újra lefújtam. Az ideg akkor pattant el az agyamban, amikor lehúzva a maszkolószalagot a festék is távozott a felületről. Sajnos pont egy rossz pillanatomban történt, így azzal a lendülettel földhöz vágtam a kasznit, amitől az kabrió lett. Ebből is látszik, hogy nem minden sikerül elsőre. Emiatt is lett jegelve a dolog egy időre.
Végül az áprilisi OT Expo-n került hozzám Tomminak köszönhetően egy új alap, így újra nekiálltam. Mivel már kitaposott úton jártam, így elég hamar meglettem vele és már csak a matrica hiányzott.
Augusztus elején megérkezett a matrica is , így már csak azokat kellett felhelyeznem. Most csináltam először ilyet és kissé ideges voltam, de a végül megoldódott minden probléma. Lehetett volna még szélesebb sárvédője, vagy nagyobb hátsó szárnya, de túl komplikált lett volna és a kivitelezés szenvedte volna meg.
És az eredeti?
Az autó elkészülte után elküldtem a képet Nínó Karottának, a megmintázott Hangyász gazdájának. Az ő engedélyével idézem a reakcióját:
"Ó, hogy ma miért nem hoztam cserepelenkát az irodába! Megtiszteltetés közöttetek élni, tényleg. Nagyon köszönöm."
Már ezért a két mondatért bőven megérte megcsinálni!
Sajna ma érkezett a szomorú hír, hogy a valódi Hangyász elkészülte bizony késni fog. Az viszont külön megtiszteltetés, hogy Karotta a postjában bemutatta a munkámat.
Az alap, a háttérben a Winklermobil.
A lökhárító lecsiszolva, a kipufogó elűntetve.
Alsó hűtőrács keskenyítve.
Színre fújva. A maszkolás itt szigszalag volt, mert a maszkolószalagom széle nem olyan szép.
A maszkolás után már nem volt gond a fekete terítése.
Új kerék és a befejezett részletek. Na ezt zúztam le, miután megadta magának a kezdőlökést.
Megtartottam végül, hogy emlékeztessen, ide tényleg türelem kell.
Az első matricadarabok.
Finálé.
Sajnos a második verzión nem sikerült olyan szépen a kipufogó helyének eltűntetése.
Nem, nem olasz.
Bár nem egyformák a kerekek, de nem zavaró a különbség.
Itt szerettem bele.