Egy ideális világban
nagyon sok minden másként lenne. Például a kisautó beszerzések
is a megmintázott modellek időrendjében követnék egymást. Így
akkor lenne rá remény, hogy sorrendben kerüljenek ide a postok. De
ez nem egy ideális világ, így erre nincs remény. De kit érdekel?
A második kis állat,
ami Mustangokat vacsorál
Hogy
legalább némileg próbáljam összekapirgálni az időrendi
sorrendet, szerepeljék
itt az első generációs Camaroról szóló írásra egy link,
aztán arra az írásra, ami arról az autóról szól, ami e post
tárgyának, a
második generációs Camarónak az átdolgozásából lett, a
második generációs Firebirdre. Végezetül pedig
egészítsük ki a képet az utolsó puzzle darabkával és
foglalkozzunk végre a második generációs Camaróval!
Az
amerikai autógyártás mindig is fog olyan sajátságokkal bírni,
ami minket innen a nagy pocsolyán túl fejvakargatásra kényszerít.
Jelen esetben van egy – megkockáztatom – vagány, a megjelenését
tekintve telitalálat autó, amit egészen 1970-től, egészen
1981-ig gyártanak, de rögvest a piacra dobásának az évében
kihozzák a házon belüli konkurenciáját, ami ugyanez pepitában,
csak a frontend különbözik, meg más a felszereltsége és
lényegesen több fajta motorból lehet választani hozzá. Mit ad
isten, ezt is pont 1981-ig gyártják. Igen, a Pontiac Firebirdről beszélek.
Na, szóval ez is valami olyasmi, amit soha az életben nem fogok
fel, hogy miért jó, de hát szemlátomást működött a dolog.
Most majdnem leírtam, hogy „A General Motors csak tudja már, hogy
mit csinál” de aztán rájöttem, hogy történelmileg
bizonyított, hogy nem, nem tudja.
A
második Camaro motorpalettája szegényesebb, mint a tesójáé –
nem véletlen, csak a Chevroletes dobozból építkezhettek a fiúk.
Van 3,8 lityis sorhatos, meg V6-os, 4,1 literes V6-os, V8-ból meg
kerek 5-, 5,7-, 6,5- és 6,6 literes is bele. Váltóból meg 4
sebességes kézi, meg három sebességes automata.
A
felszereltségi szintekben a második generációnál jóval
egyszerűbb a képlet, mint a tesónál, van a mezei Camaro, van a
Rally Sport (RS) ami csicsacsomag, van a Super Sport (SS) pack, ami
már extra lóerőket is tartalmaz, illetve a piramis csúcsán a Z28
trónol. Persze az egész képletet a végtelenségig bonyolítják a
külön rendelhető extrák, ezek kombinációja, illetve az egyes
felszereltségi csomagokat illető exkluzivitásuk, vagy éppenséggel
azokból való kizártságuk.
Camaro katalógus a premier évéből, 1970-ből.
Z28 1971-ből
Bennünket
a kisautó kapcsán, a második generáció, második gyártási
évének Z28 változata érdekel. (A Z28 szerintem így írandó
egybe és nem úgy, ahogy a Matchbox írta az alvázra, azaz
kötőjellel. A Z/28 meg ez esetben szintén hibás, de mintha-talán
későbbi generációknál már lenne ilyen is.) Ebben az évben a
Z28 motorja a 350 köbhüvelykes – 5,7 literes –, small block
(kicsi, igen, bruhahahaha) V8, LT-1 változata.
Sokak
szerint az LT-1 a legjobb Chevy small block V8. Ekkor négytorkú, 780 CFM
(CFM =
Cubic feet per
minute, azaz „köbláb/perc)
átfolyású Holley
karburátor táplálja. Delco tranzisztoros gyújtása volt és a
vörös vonal valahol 6000-es percenkénti fordulathoz volt
berajzolva a Corvettek és Camarok fordulatszámmérőjébe, amikbe
beépítették. (Változó, hogy hová, akár 6500-ig is el lehetett
forgatni, de 6200-felett jelentősen leesett a teljesítménye.)
1971-ben a GM a Camaróban 330 lóerőre taksálta ezt az erőművet, szemben az
előző év 360 pacijával, aminek az volt az oka, hogy csökkentették
a kompressziót, 11,0:1-ről 9,0:1-re.
Az alapváltó a
négysebességes Hurst, de rendelhető hozzá a háromsebességes
automata is.
Szép munka
Akárhogy
is nézem, nagyon szép munkát végeztek az urak a Mattelnél.
Minden pici részlet a helyén és ha már ráírták, hogy ez Z28,
hát minden ezzel járó külsőség ott van a helyén. Teljesítményt
fokozó dekorcsíkok és a Z28 feliratok az ajtók előtt, illetve a
hűtőmaszkon. Egyedül a visszapillantó tükrök hiánya fáj. A
beltér is rendben van, a kormány sem pizza, bár az ülések olyan
pozícióban vannak, mintha előre lennének húzva ahhoz, hogy
könnyű legyen bekászálódni hátra.
Milyen a véletlen, ezen a videón minden stimmel. Z28, 1971-ből és még a színe is kék. Jól látszik, hogy mennyire jó munkát végeztek a Mattelnél. (A két perc után látható tartalomért nem vállalok felelősséget!)
Ez
is egy olyan autó, ami indokolatlanul és értelmetlenül
„alul-foglalkoztatott” - lehet, hogy drága a licencdíja? Az
1-75 sorozatban 1998-ban debütál, mint MB-39. Akkor csak „'71
Camaro” a neve, bár a Z28-ra utaló dekorcsíkok – rendelhetőek
volt külön is, legalábbis azt hiszem – ott figyelnek rajta, meg
a hűtőmaszkon is ott a kis téglalap, amibe a Z28 feliratot kéne
beleképzelnünk, de az oldaláról hiányzik a logó. 2000-ben már
MB-18 és csak az Egyesült Államokban kapható. Zöld helyett
aranyszínű és már „1971 Camaro Z-28” (sic!) a neve, de az oldalsó
azonosítóknak a híján van. Az 1-75 szériában cakk-pakk ebben a két évben jelenik meg - igen, 1999-ben kimarad - és slussz.
Innentől már csak spéci kiadásokban szerepel, amik közt vannak feledhető változatok éppúgy, mint egészen kivételesek is – például a Premiere Collection, meg a Barrett-Jackson aukciós változatok dögletesen jók. Bekerül a Lesney Edition-be is, ahol lényegesen több festék jut az elejére-hátuljára, mint arra a változatra, ami jelen postom tárgya. A 2010-es Classic Rides 5-pack – amiből a másik négy járgányt már bemutattuk e lapokon és már méltattuk nagyszerűségét – amolyan arany középút. A fontos Z28 ismérvek megvannak, de a frontend elviselt volna még némi festéket a részletek kiemeléséhez. Nincs gumis kereke, de cserébe megkapta azt a Matchbox kereket, ami az utóbbi idő egyik legjobbja és ködös időben, messziről még emlékeztet is az eredeti, ötküllős 60x15-ös papucsaira.
Innentől már csak spéci kiadásokban szerepel, amik közt vannak feledhető változatok éppúgy, mint egészen kivételesek is – például a Premiere Collection, meg a Barrett-Jackson aukciós változatok dögletesen jók. Bekerül a Lesney Edition-be is, ahol lényegesen több festék jut az elejére-hátuljára, mint arra a változatra, ami jelen postom tárgya. A 2010-es Classic Rides 5-pack – amiből a másik négy járgányt már bemutattuk e lapokon és már méltattuk nagyszerűségét – amolyan arany középút. A fontos Z28 ismérvek megvannak, de a frontend elviselt volna még némi festéket a részletek kiemeléséhez. Nincs gumis kereke, de cserébe megkapta azt a Matchbox kereket, ami az utóbbi idő egyik legjobbja és ködös időben, messziről még emlékeztet is az eredeti, ötküllős 60x15-ös papucsaira.
Már
többször mondtam ezzel a pakkal kapcsolatban, hogy kivételesen jól
sikerült összeválogatni a benne lévő járgányokat, kifejezetten
sajnálhatja, aki lemaradt róla anno!
Nem nyúlás
Teljesen
kézenfekvő a kérdés, hogy vajon nyúlt-e magától a Matchbox,
amikor a Firebird-öt megmintázta, hiszen egyszerű lett volna ezt,
az előbb létező Camaro-t átalakítani. Főleg, hogy mindkét autó
ugyanabból a gyártási évből, 1971-ből származik. (Na igen, a
fentebb már linkelt postban hosszasan lamentáltam és kerestem
azonosító jegyeket, hogy el tudjam dönteni, hogy mely évből való
a Firebird Formula. Nos, elég lett volna a hátára fordítanom,
mert az alvázán ott az 1971-es évszám. Egyetlen mentségem, hogy
jól okoskodtam, én is 1971-re tippeltem.) A válasz egyértelműen
nem! A Camaro nagyobb, mint a Firebird, az előbbi 1:62-es
méretarányú, míg az utóbbi 1:65-ös – igen, ez az adat is ott
van az alvázukon!
Még kint az udvaron. A hűtőmaszkon az a szögletes izé a Z28 felirat lenne. Igen, itt van hely a festéknek.
Oldalról oké. Z28 embléma megvan, a kilincset és a hátsó szélességjelzőt sikerült kiemelni, az elsőt nem.
Hátulra is elfért volna még némi kiemelés.
Már a szalonban. Az utódja kisebb.
A beltér rendben van, az ülések előre húzott helyzetben.
1 megjegyzés:
Ez volt az egyik verda, amiért megvettem anno ezt a pakkot. Sajnos a tetején van egy kis pukli :-(
Ráadásul nem is egyedi eset az enyém, máshol is láttam ilyen puklis darabot.
Megjegyzés küldése