Matchbox Convoy CY-35 Mack Tanker Orange Juice

Szerepelt már CY-35 tartályos szerelvény e lapokon a kagylós olajcég színeiben. Annál a postnál részletesen foglalkoztunk mind a vontatóval, mind a póttal, ezért javaslom kattintsatok vissza, ha érdekelnek a részletek.

Tehát e post tárgya „csak” egy festési verzió, de kőolajtermékek helyett gyümölcslevet szállít. A festése pont azon a határon mozog, hogy az én ízlésemnek még éppen nem túl harsány. Viszont a gazdag krómozása miatt a „szürke az új króm” érában jelentősen felértékelődött nálam.

Ez a szerelvény premierváltozata, tehát a fentebb már linkelt, Shell-es festésű volt később. Két változata van, ahhoz képest amit itt láttok, a másik vontatóján krómozottak az üzemanyagtartályok is.

Ezzel a posttal le is fedtük a Matchbox teljes Mack CH600-as tartályszerelvény kínálatát, hiszen a Convoy Collectibles változatot is láthattátok már e lapokon.

Aszongya' "Frissen facsart narancs dzsúsz". Bitang nagy narancsnak kellett annak lennie, hogy egy ekkora tartályt megtöltsön a friss levével!

Jól látszik a "Mack" felirat a nóziján.

Nem rémlik, hogy ebből a szögből lefotóztam-e már valaha is. A plezúrok gyári extrák, ezzel a példánnyal biztosan nem játszottak soha. #regensevoltmindenjobb

Manapság minden felértékelődött nálam, ami Matchbox és nem spórolták le róla a krómot.

A pótolhatatlan Convoy Project 1992-re datálja ezt a szerelvényt. Ellenőriztem, tényleg a 92-es katalógusban bukkan fel először. A 31 év nem látszik meg rajta, a krómozása még mindig visszatükrözi a környezetét. #regenmindenjobbvolt

Ezeket a dobozokat nagyon szeretem, pedig nem jellemző rám a doboz fétis! "Ablakos", tehát mindkét oldalról jól szemügyre lehet venni ami benne van, de még van rajtuk olyan stílusú grafika, amik a korábbi arculatra voltak jellemzőek. Ha jobban megnézitek, a "Convoy/CY-35" felirat matrica, felülragasztottak valamit.

Nem fotóztam le, de a dobozfüleken is matricákon vannak a "CY 35 Mack Tartálykocsi" feliratok, négy nyelven. A doboz hátulján nincsenek matricák, de 1990-es keltezés olvasható. Gondolom olyan dobozokat használtak fel, amelyek máshoz lettek gyártva, ami közben kifutott. Soha nem fog kiderülni, hogy mihez készülhetett, nem lehet a doboz rongálása nélkül lenyúzni a matricát.

Matchbox White Rose CY-112 Kenworth T600 New York Yankees

Kvízkérdés is lehetne egy gyűjtői találkozón: „Matchbox, kamion, de nem Convoy, mi az?” A Matchbox Memories rajongói találkozón meg úgy hangzana, hogy „Matchbox, kamion, de nem Convoy, Sam. Joe meg nem halmozza őket, mert nem tetszik neki. Mi az?”

Hangyász, de nem a Karottáé
A Kenworth T600-as sorozatot a 1984 és 2007 közt gyártotta a Paccar. Az e lapokról jól ismert, szintén „csőrös” W900-as szériával szemben – mellyel azért osztozik közös géneken –, légellenállása nem egy pajtáéval vetekszik. Már eleve, az első tollvonástól kezdve üzemanyag takarékosabbnak tervezték, melynek leglátványosabb jele a csapott orra, melyről a legismertebb és legkevésbé trágár becenevét, „Anteater” azaz „Hangyász” is kapta. Az üzemeltetők nagyon jól fogadták az új modellt, mert az alacsonyabb fogyasztás nem csak ígéret volt. Az első modellévben a Kenworth nyergesvontató eladásainak 40%-át tette ki az új modell – mely természetesen nem csupán nyerges változatban létezett. 2008-ban a T660-as modell váltotta le, mely jól megkülönböztethető a még gömbölyűbb vonalairól.

A helyzet az, hogy a T600-as számos más jenki nyergesvontatóval szemben igen jól dokumentált a neten, mi több még katalógussal is tudok szolgálni róla. Igazság szerint többel is tudnék, de a 24 oldalassal szemben az 1997-es, azaz jelen post tárgyának megjelenési événél eggyel korábbi, csak 12 oldalas változatot választottam. Alaposan kihangsúlyozza, az áramvonalas idomaiból eredő megtakarítást, de érdekes módon nem részletezi, hogy milyen motorokkal rendelhető a T600-as. (Nyilván a szokásos, jól ismert jenki beszállítókra kell gondolni.)

Nem szeretem

A bevezetőben azt írtam, hogy „kamion, de nem Convoy”, ezzel szemben mégis „CY” jele van ennek a gyösznek. Hogy lehet ez? Nos, a White Rose és a Matchbox kapcsolatáról már írtunk korábban, a részletekért kattintsatok vissza ehhez a posthoz. Ezt a Kenworth T600-ast és a hozzá kapcsolódó Superstar Transportert a Matchbox gyártotta „speciálba” a White Rose-nak, de a Matchbox kínálatában sehol máshol nem jelent meg sem a vontató, sem a félpót. Eleve azt, hogy a Matchbox a gyártó sehol nem nevesítik, sem a dobozon, sem magán a terméken – majd fogjátok látni a képeket. Én is csak Charlie Mack bibliájából tudom – meg rajtam kívül szerintem nagyjából mindenki más is. Neki meg elhiszem, mert ő bátran tekinthető a Tudományos Matchboxológia pontifex makszimuszának.

A dolog érdekessége, hogy a White Rose amúgy remek, Nascar tematikájú, Convoy alapú termékeket jegyez, melyek egyébként tetszenek is, de semmi nem köt a sportághoz és a pénztárcám, meg a rendelkezésre álló tárolóhelyem is azt mondja, hogy meg kell húznom egy határt. Érdekesség, hogy létezik még egy ilyen, csak a White Rose-nak gyártott szerelvény, egy Ford Aeromax is, ami köszönő viszonyban sincs az előbb linkelt Convoy változattal. Van ilyenem is mutatóba, de előre lelövöm a poént: Borzasztó!

Szóval az 1994-ben debütáló T600-as egyedi, Matchbox, de nem tetszik. A méretaránya ugyan valami hasonló, mint a Convoyoké, talán picit nagyobb. Ugyanakkor nem csaltak vele, nem rövidítették le az alvázat, hogy beférjen az 1-75 szabványdobozba – vagy egyszerűen csak a nagy hálófülkés változatot mintázták meg – ezért kilóg a Convoy szériából. Bár fém a karosszériája és az alváza is, tényleg masszív egy darab, nagyon elnagyolt. A frontend köszönő viszonyban sincs az eredetivel, valami olyan lámpákat sikerült ráfesteni, amelyek a sokkal későbbi T660-aséra emlékeztetnek, de egyértelműen nem azok – időgép kellett volna hozzá, hogy azok legyenek.

A Superstar Transporter – mely megint csak nem összetévesztendő a Convoy sorozat hasonló nevű félpótkocsijával – fém alvázú, de a felépítmény vékonyabb és ridegebb műanyag, mint a Convoyoké. Mindenféle finom részletet nélkülöz, elnagyolt. Mind a traktor, mind ez gumírozott kerekeket kapott, de nagyjából ez az egyetlen részletük, amit szeretni tudok.

Charlie Mack 143 (!) változatot tart belőle számon, szóval sok sikert kívánok annak, aki mindet össze akarja gyűjteni, de én kimaradok a buliból, mert csicsás, ízléstelen festések jellemzik őket, a félpótok pedig – talán kivétel nélkül, de erre nem esküszöm meg – matricázottak.

Ezért egy-egy verziót beszereztem anno mutatóba, hogy legyen ilyenem is, de szándékosan a kínálat legolcsóbb végéből, mert a drágább változatokat sem találom szépnek.

Kenworth T600-as szerelvény a New York Yankees baseballcsapat színeiben. Hát nem a legszebb festésű kamionom, na!

Convoy Peterbilt nyergesvontató az arányok érzékeltetéséhez, mint afféle mérőmókus. Most így utólag belátom, hogy W900-as Kennyt kellett volna inkább mellétenni, ha már, de ez volt kéznél.

Az első lámpák köszönő viszonyban sincsenek az eredetivel.

Eléggé elnagyolt, a hálófülke ablakai elől-oldalt le vannak falazva.

A felniken gumi abroncsok feszülnek, nagyjából ez az egyetlen részlete, amit kedvelek.

A karosszéria és az alváz is, fém. Na jó, akkor ez a másik részlete, amit kedvelek. Sehol nincs nevesítve, hogy ez egy Matchbox termék. Ha kicsit erőltetitek a szemeteket, akkor a "Kenworth" felirat felett, a piros részen egy "White Rose Collectibles" feliratot, alatta meg egy 1997-es keltezést találtok.

Legalább azt pontosan tudjuk, hogy melyik évből való. A vándorcirkuszos címfestők most elismerően csettintenek.

A felépítmény műanyag, minden részletet nélkülöz. Az éleknél szint már vág.

A hátsó ajtót - rámpát? - le lehet nyitni, de csak eddig.

Az alváz fém. "Major League Baseball" a rövidítés feloldása.

Ezt a képet még 2008 februárjában lőttem. Azóta próbálom rávenni magam, hogy megírjam. Ti elhiszitek az ilyen számokat, hogy hány példányban készült?

Hát... Van egy színvilága. "Keresse az 1999-es, tavasszal érkező transzportereinket." Most kicsit elbizonytalanodtam a keltezéssel kapcsolatban.

Sehol nincs nyoma, hogy Matchbox termék lenne, a doboz alján sem.

Matchbox MB-63 1965 Ford C900

A Matchboxnak megvolt az a szokása, hogy a Convoy sorozat vontatóit az 1-75 sorozatban is megjelentette. A 2022-ben megjelent C900-as Ford COE azonban egyelőre nem került be a Convoy szériába.

33 év
Én sokáig azt feltételeztem, hogy a tehergépjárművek minimális változtatásokkal, irgalmatlanul sokáig történő gyártása afféle szovjet, vagy még inkább keleti-blokk virtus. Ennek a Matchboxnak a kapcsán kellett megint rádöbbennem, hogy a csudát! A Ford a C-osztály ezzel a négyszögletes fülkével szerelt verzióját 1957 és 1990 közt gyártotta egészen minimális, kozmetikai változtatásokkal, azaz 33 évig! És ezzel még csak nem is csúcstartó. A Mack R-t – úgy biztos megvan, hogy Gumikacsa csőrös Mack-je a Konvojból – 39 évig gyártották, a Kenworth W900-ast, amivel Cedar Rivert lehet rekeszteni nálunk, 1961 óta gyártják, tehát mikor e sorokat írom, 62 éve. Következzék közbevetőleg a premierév katalógusa!

A C-sorozatot a története során benzint fogyasztó erőforrásokból sorhatos és V8-as Ford és Lincoln motorokkal szerelték, míg dízelből a műfaj amerikai legjei szállították termékeiket, a Caterpillar és a Detroit Diesel V8-akat, a Ford és a Cummins soros hathengereseket. Az viszont nagyon meglep, hogy a C900-as beltere mennyire puritán. Semmivel sem tűnik komfortosabbnak, mint egy szintén „csupa pőre lemez” szovjet teherautó ugyanebből az érából.

Mázli, de a YouTube-on pont egy 1965-ös, gyönyörűen felújított C900-asról van kitűnő videó, ami megmutatja kívül-belül és még meg is járatják. Nem tudok napirendre térni felette, hogy mennyire szovjetesen spártai a beltere!

Még nem Convoy
A C900-as nem először kerül megmintázásra a Matchboxnál. A rövid életű, 2011-es Super Convoy sorozatban – ami bár forgalmazták itthon, nekem teljesen kimaradt, mert egy köztes méretarány volt a Convoyok és a Super Kingsek közt és nagyon drágállottam is akkor – kétszer is előfordult.

Ami az akkor éppen 1-100-as sorozatban 2022-ben megjelent – azaz jelen post tárgya – igazi unikornis. A kialakítása alapján egyértelműen Convoy-vontató, a nyerge a legújabb Convoy sorozat félpótjainak vontatáshoz lett kialakítva. Ennek ellenére sem a 2022-es, sem a 2023-as Convoy szériába se került be. Igazából ez sincs teljesen példa nélkül. A Ford Cargo 2015-ben debütált az 1-120 sorozatban. Szerepelt az 1-125 / 1-100-ban 2016-ban, 2018-ban, 2019-ben és csak a 2020-as Convoy szériába került be végül, egy rönkszállítót húz. (Ez ugyanolyan, mint a Tesla Semi mögé fogott csőszállító, csak farönkökből áll a rakomány.)

Nagyon valószínű, hogy a C900-asnak is valami hasonló sorsa lesz – már ha egyáltalán folytatja a Convoyt a Mattel. Meg aztán... A kora miatt valamiféle olyan félpót állna neki jól, mint ennek a remek, Matchbox Collectibles, 1956-os Mack-nek. Erre meg nem sok esélyt látok, hogy csak az „ő” kedvéért készül ilyen. Hozzá a Shell logó inkább tartálykocsit sugall, bár egy dobozos tréler sem elképzelhetetlen, a kannás motorolajat is kell szállítani valamivel, mint a Sinclair Oil, vagy a Pennzoil témájú spéci kiadásoknál. Porschéval szeretnénk valamiféle hozzá illő tartálykocsit keríteni és moddolni, hogy teljes szerelvényt adjon ki, de kihívásos a dolog, hiszen hogy tartály félpót legyen, Shell festéssel, nagyjából stimmeljen méretarányban és ne legyen modern, na az nem nagyon van eddig metszésben!

Hogy milyen munkát végeztek a Matchboxnál? Nos, én nem látom szemet szúró hibáját az eredetihez képest, de a mostanában fejüket felütő Matchbox betegségektől nem mentes és ez lerontja az összképet. Az, hogy oszlopot szállít a fülkéjében, nagyon otromba és nem tudok megbarátkozni azzal, hogy a szürke műanyag lett az új króm. Ennek ellenére, egy jó Convoy szerelvényben, korhű, vagy legalábbis nem üvöltően sokkal modernebb félpóttal tudnám szeretni. Már persze csak elvben, mert mint az közismert, a jelenlegi, nálunk nem forgalmazott Convoyok mire ideérnek a tengerentúlról, olyan áruk lesz, hogy azt a pénzt egyszerűen nem érik meg.

Az összes kortárs Matchbox betegséget hordozza! A szállított oszlopot ebből a szögből egész jól kitakarja az ablak osztása.

Ez a színezetlen, szürke műanyag a halálom!

A katalógus képei és a videó alapján is lehetne egyszerű fekete a lökhárító és a tartályok is. Ez a "jólvanazúgy" megoldás agyonveri az egészet.

A vörös felniket nem szeretem, de nem is fájnak - nem sikerült a Shell-piros? A hátulja egyértelműen a "jöjjön ez ki egy alkatrészből, Lajosom" megfontolásból elnagyolt. Nem fáj, de nem is tetszik.

Az oszlop a beltérben, áhh... A nyereg a legújabb Convoy sorozat félpótjaival kompatibilis.

NRFB

Matchbox CY-010 Convoy Canon Williams Renault Race Car Transporter

Korábban ejtettünk már szót arról e lapokon, hogy a Matchboxnak a White Rose Collectibles révén volt köze az NASCAR-hoz. Arról viszont még nem, hogy a kilencvenes években a nagy vízen innen népszerű autóverseny sorozathoz, a Forma 1-hez is. Ebben a postban nem csak erről lesz szó, hanem arról is, hogy hová tűnt Damon Hill!

Williams F1 és a legalacsonyabb rajtszám
Anno én úgy tanultam, hogyha felelsz, akkor olyasmiről beszélj, amit tudsz és ne olyasmiről próbálj amit nem tudsz. A Forma 1 nekem abszolút terra incognita, valahogy soha nem hoztak lázba a hétköznapi autóra már csak távolról emlékeztető gépcsodák. Ezért ebben a postban igyekszem a Matchboxokra koncentrálni majd lejjebb, mert a „lecke” ezt a részét tudom, a Forma 1 részét meg puskáznom kell. Ami a Williams csapatot illeti, a Wikipédia igencsak alapos szócikket jegyez róluk magyarul, úgyhogy ajánlom a téma iránt érdeklődők figyelmébe.

Hogy pontosan lássuk, hogy mivel van dolgunk Matchboxban, meg mi ez a 0-s rajtszám, abban az F1 Zona segít. Az előbb linkelt postjukat idézem az alapvető információk ügyében: „1974-ben lépett életbe egy új szisztéma, melynek keretében az 1973-as konstruktőri bajnokság végeredménye alapján társítottak rajtszámokat az egyes csapatokhoz. Az 1-es rajtszám a mindenkori világbajnokot illette meg, melyből kifolyólag csapattársa kapta a 2-es rajtszámot, és csak úgy változhatott egy csapat által használt rajtszámpáros, ha megnyerte a bajnokságot, vagy végleg elhagyta a Forma 1-et. […] Ha az adott évi világbajnok nem indult a következő évben, akkor adták ki a győztes csapatnak a 0-s rajtszámot. 1992-ben Nigel Mansel nyert a Williamsnek, de miután a brit visszavonult, az 1-es rajtszám nem illette meg a helyére érkező Damon Hillt, így a londoni születésű pilóta kapta a 0-át 1993-ra. 1993-ban Alain Prost játszotta el ugyanezt, így Hill további egy évre a nullás számmal állt rajthoz, mígnem Michael Schumacher első világbajnoki címének köszönhetően ért véget a valaha kiadott legkisebb rajtszám eddigi pályafutása.” Ez a szabály azóta változott, az előző évi bajnok még mindig 1-essel indulhat de csak ha akar, ha ragaszkodik a saját szerencseszámához nem kötelező, de mindenki más csak a saját választott számával.

Damon Hill és az ő 0-ás Williams Renault-ja, 1993-ból. (Kép: F1 Zona)

Nigel Mansell és az ő "vörös 5-ös" Williams Renault-ja, 1993-ból. (Kép: F1 Zona)

Tehát innentől már gyerekjáték kikövetkeztetni, hogy ez a szett Damon Hill, 1993-ban használt versenygépét mintázza – szándékosan nem merülök meg abban, hogy pontosan milyen típust, rögtön kiderül, hogy miért. 

Ilyen állat pedig nincs!
Kezdjük a nagyobb vassal, hiszen számtalan Team Convoy, Forma 1-, és más verseny témájú szett alapja a Papa Truck. Nyilván szó sincs arról, hogy bármely F1, vagy bármilyen más csapat használt volna ilyen átalakított Kenworth teherautót, de a Matchboxnál kéznél volt és igencsak látványos holmi, és ha már volt, hát felhasználták. És milyen jól tették, hiszen mesés festésű – bár a valóságban sohasem létezett – versenyjármű szállítókat kreáltak belőle.

A Matchboxnak volt a tarsolyában akár F1-es versenygépnek is nézhető kisautója – lásd ebben a fantasztikus 1989-es szettben – de olyan kis szerethetően bumfordi holmi, komolyan nehéz venni. Gyanítom a licenc adók elé nem is álltak oda vele, hanem inkább kreáltak egy a korszak Forma 1-es autóira sokkal jobban emlékeztető, „egy méret jó mindenkinek” járgányt. Ez 1988-ban az 1-75 sorba is bekerült, mint MB-74 Grand Prix Racing Car (Nagydíj Versenyautó), de az F1 szettekben aztán az volt minden, nem csak Williams, de Ferrari, Lotus, Sauber is! Igazából szerepelt is már nálunk, az 1993-as Footwork Arrows FA14 Mugen Honda színeiben.

1996-1997-es Matchbox katalógus F1 oldala. Az MB-74 számos versenygép szerepében.

Azt már tisztáztuk, hogy ez a szett bizonyosan 1993-as. 1994-ben a Canon-t a Rothmans váltja szponzorként a Williamsnél és ezzel a festéssel is születik megfelelő szett – lásd alább.

Érdekes, hogy az egészen apró részleteket – értsd: a kicsi szponzorlogókat – nem dolgozták ki, sőt az 1994-es verzióra a dohánygyár Rothmans nem annyira kicsi logója sem került fel – gondolom ez utóbbit okkal nem akarták egy gyerekjátékra feltenni, meg talán már akkor is voltak országok, ahol a dohánytermékek reklámja tiltott volt, viszont az F1-es ajándékokat szerették volna értékesíteni ezekben is. Ugyanakkor a versenyző sisakjának jellemző mintája megvan. Azt gondolom teljesen vállalható kompromisszum ez.

Hogy 1997-ben hová tűnt Damon Hill, arról gőzöm sincs, de 1993-ból itt van a vitrinemben, az biztos!

Papa Truck is megkapta a Canon Williams Renault színeket és a 0-ás rajtszámot.

Nyilván a valóságban soha nem létezett ilyen, de azért szépséges, nem?

A nagy pöcök miatt csak így lehet rá feltenni a versenygépet - bár Papa Truck pöcke több helyen és méretben is tud lenni más szetteknél.

Szettidegen, de Mansell is itt van! Ajándékba kaptam attól, akitől vásároltam még réges-régen - egy halom másik F1 cuccal együtt. Fedezd fel az apró eltéréseket!

Ilyen dobozban lakna, ha meglenne még neki. De nem van. Ezt a darabot a Vaterán árulták, de nem kelt el. Ha a kép forrása linkre kattintotok, akkor fel tudjátok venni a kapcsolatot az eladóval, ha rákivántatok volna. Hátha megvan még neki! (Nem, nem én árulom, de ha már használom a fotóját, akkor miért is ne segítenék neki? Szóval a kép forrása: Vatera.hu)

Ez pedig az 1994-es változat ugyanebből. Ez sem csúnya! (Kép: eBay)