Matchbox White Rose CY-112 Kenworth T600 New York Yankees

Kvízkérdés is lehetne egy gyűjtői találkozón: „Matchbox, kamion, de nem Convoy, mi az?” A Matchbox Memories rajongói találkozón meg úgy hangzana, hogy „Matchbox, kamion, de nem Convoy, Sam. Joe meg nem halmozza őket, mert nem tetszik neki. Mi az?”

Hangyász, de nem a Karottáé
A Kenworth T600-as sorozatot a 1984 és 2007 közt gyártotta a Paccar. Az e lapokról jól ismert, szintén „csőrös” W900-as szériával szemben – mellyel azért osztozik közös géneken –, légellenállása nem egy pajtáéval vetekszik. Már eleve, az első tollvonástól kezdve üzemanyag takarékosabbnak tervezték, melynek leglátványosabb jele a csapott orra, melyről a legismertebb és legkevésbé trágár becenevét, „Anteater” azaz „Hangyász” is kapta. Az üzemeltetők nagyon jól fogadták az új modellt, mert az alacsonyabb fogyasztás nem csak ígéret volt. Az első modellévben a Kenworth nyergesvontató eladásainak 40%-át tette ki az új modell – mely természetesen nem csupán nyerges változatban létezett. 2008-ban a T660-as modell váltotta le, mely jól megkülönböztethető a még gömbölyűbb vonalairól.

A helyzet az, hogy a T600-as számos más jenki nyergesvontatóval szemben igen jól dokumentált a neten, mi több még katalógussal is tudok szolgálni róla. Igazság szerint többel is tudnék, de a 24 oldalassal szemben az 1997-es, azaz jelen post tárgyának megjelenési événél eggyel korábbi, csak 12 oldalas változatot választottam. Alaposan kihangsúlyozza, az áramvonalas idomaiból eredő megtakarítást, de érdekes módon nem részletezi, hogy milyen motorokkal rendelhető a T600-as. (Nyilván a szokásos, jól ismert jenki beszállítókra kell gondolni.)

Nem szeretem

A bevezetőben azt írtam, hogy „kamion, de nem Convoy”, ezzel szemben mégis „CY” jele van ennek a gyösznek. Hogy lehet ez? Nos, a White Rose és a Matchbox kapcsolatáról már írtunk korábban, a részletekért kattintsatok vissza ehhez a posthoz. Ezt a Kenworth T600-ast és a hozzá kapcsolódó Superstar Transportert a Matchbox gyártotta „speciálba” a White Rose-nak, de a Matchbox kínálatában sehol máshol nem jelent meg sem a vontató, sem a félpót. Eleve azt, hogy a Matchbox a gyártó sehol nem nevesítik, sem a dobozon, sem magán a terméken – majd fogjátok látni a képeket. Én is csak Charlie Mack bibliájából tudom – meg rajtam kívül szerintem nagyjából mindenki más is. Neki meg elhiszem, mert ő bátran tekinthető a Tudományos Matchboxológia pontifex makszimuszának.

A dolog érdekessége, hogy a White Rose amúgy remek, Nascar tematikájú, Convoy alapú termékeket jegyez, melyek egyébként tetszenek is, de semmi nem köt a sportághoz és a pénztárcám, meg a rendelkezésre álló tárolóhelyem is azt mondja, hogy meg kell húznom egy határt. Érdekesség, hogy létezik még egy ilyen, csak a White Rose-nak gyártott szerelvény, egy Ford Aeromax is, ami köszönő viszonyban sincs az előbb linkelt Convoy változattal. Van ilyenem is mutatóba, de előre lelövöm a poént: Borzasztó!

Szóval az 1994-ben debütáló T600-as egyedi, Matchbox, de nem tetszik. A méretaránya ugyan valami hasonló, mint a Convoyoké, talán picit nagyobb. Ugyanakkor nem csaltak vele, nem rövidítették le az alvázat, hogy beférjen az 1-75 szabványdobozba – vagy egyszerűen csak a nagy hálófülkés változatot mintázták meg – ezért kilóg a Convoy szériából. Bár fém a karosszériája és az alváza is, tényleg masszív egy darab, nagyon elnagyolt. A frontend köszönő viszonyban sincs az eredetivel, valami olyan lámpákat sikerült ráfesteni, amelyek a sokkal későbbi T660-aséra emlékeztetnek, de egyértelműen nem azok – időgép kellett volna hozzá, hogy azok legyenek.

A Superstar Transporter – mely megint csak nem összetévesztendő a Convoy sorozat hasonló nevű félpótkocsijával – fém alvázú, de a felépítmény vékonyabb és ridegebb műanyag, mint a Convoyoké. Mindenféle finom részletet nélkülöz, elnagyolt. Mind a traktor, mind ez gumírozott kerekeket kapott, de nagyjából ez az egyetlen részletük, amit szeretni tudok.

Charlie Mack 143 (!) változatot tart belőle számon, szóval sok sikert kívánok annak, aki mindet össze akarja gyűjteni, de én kimaradok a buliból, mert csicsás, ízléstelen festések jellemzik őket, a félpótok pedig – talán kivétel nélkül, de erre nem esküszöm meg – matricázottak.

Ezért egy-egy verziót beszereztem anno mutatóba, hogy legyen ilyenem is, de szándékosan a kínálat legolcsóbb végéből, mert a drágább változatokat sem találom szépnek.

Kenworth T600-as szerelvény a New York Yankees baseballcsapat színeiben. Hát nem a legszebb festésű kamionom, na!

Convoy Peterbilt nyergesvontató az arányok érzékeltetéséhez, mint afféle mérőmókus. Most így utólag belátom, hogy W900-as Kennyt kellett volna inkább mellétenni, ha már, de ez volt kéznél.

Az első lámpák köszönő viszonyban sincsenek az eredetivel.

Eléggé elnagyolt, a hálófülke ablakai elől-oldalt le vannak falazva.

A felniken gumi abroncsok feszülnek, nagyjából ez az egyetlen részlete, amit kedvelek.

A karosszéria és az alváz is, fém. Na jó, akkor ez a másik részlete, amit kedvelek. Sehol nincs nevesítve, hogy ez egy Matchbox termék. Ha kicsit erőltetitek a szemeteket, akkor a "Kenworth" felirat felett, a piros részen egy "White Rose Collectibles" feliratot, alatta meg egy 1997-es keltezést találtok.

Legalább azt pontosan tudjuk, hogy melyik évből való. A vándorcirkuszos címfestők most elismerően csettintenek.

A felépítmény műanyag, minden részletet nélkülöz. Az éleknél szint már vág.

A hátsó ajtót - rámpát? - le lehet nyitni, de csak eddig.

Az alváz fém. "Major League Baseball" a rövidítés feloldása.

Ezt a képet még 2008 februárjában lőttem. Azóta próbálom rávenni magam, hogy megírjam. Ti elhiszitek az ilyen számokat, hogy hány példányban készült?

Hát... Van egy színvilága. "Keresse az 1999-es, tavasszal érkező transzportereinket." Most kicsit elbizonytalanodtam a keltezéssel kapcsolatban.

Sehol nincs nyoma, hogy Matchbox termék lenne, a doboz alján sem.