Matchboxon kívüliek: Realtoy Mazda RX-8

Az eladhatóság a cél mindenek előtt! Megcélozva a kisgyerekeket, minden blődséggel felcsicsázva egy különben normális kisautót is – vélhetően – jobban értékesíthetnek, a sima egyszínűnél. A komolyabb vevőket, vagy gyűjtőket meg nem kicsit bosszantja a lehetetlen megjelenés, a fölösleges és olykor csak nagyobb munkával eltüntethető tamponnyomat. Ennél a kisautónál is ez a helyzet.

Mint egy közepesnél gyengébb vidéki versenyautó dekorja a hetvenes évekből

Hengersor helyett tárcsák

Adott egy olyan viszonylag kis szériában gyártott és annyira nem is ismert középkategóriás sportkocsi a Mazdától. Talán két dolog miatt érdemes pár mondatot rászánni a típusismertetésre: egyik kuriózum a Wankel motor. Korábban is már pakolt a cég (meg más cég is) ilyen forgódugattyús motort sorozatgyártású autókba és úgy tűnt számukra, hogy sikeres a dolog, ezért folytatták az RX-8-al is a tendenciát 2003-ban. Ebbe egy Renesis nevű Wankel motor került. Reszeltek a korábbi motorokon annyit, hogy (nagyon)kicsit takarékosabb és valamennyivel erősebb, modernebb lett az új. Mármint önmagához képest. Nyilván übertudományos alapokon bebizonyították a japán mérnökök a főnökeiknek és a cégvezetőknek, hogy jó ez a motorfajta, érdemes belefeccölni időt, pénzt, energiát. Mégis elgondolkodtató, hogy csak a Mazda és csak ennél a modellnél alkalmazza az ilyen elvű motort. Talán vannak hibái is?

1308 köbcentis motor, 231 lóerővel (hétezres fordulatszám környékén), hátsókerék hajtással, öt- és hatsebességes váltóval (opcióként hatfokozatú automatával).

Mindehhez jóval több, mint tizenkét literes fogyasztás, gyakori olajcsere és pótlás, még gyakoribb karbantartások, gyors kopás, drága alkatrészek és viszonylag kis nyomaték járul. Viszont exkluzív. Már ha ezt át is tudja vinni a szemlélőbe, aki csak egy autót lát, ami olyan kívülről mint a többi és csak a hangjában van valami furcsa.

Több kis szériás alváltozata/speciális sorozata is volt viszont a legérdekesebb egy harmincdarabos kiadás, amit hidrogénnel hajtottak meg. A második generációját apróbb - inkább szerkezeti és motorikus - módosításokkal 2009-2011 között gyártották és utána végleg lekerült a Mazda-palettáról. Hmm... Bár voltak versenysikerei is meg különböző autós díjakat is nyertek vele mégis körvonalazódik a tény, ez a motor nem az, ami nagy tömegben el tudna terjedni, ezért nem is forszírozzák tovább.

Talán egy picit magasabb a valóságos arányoknál de így is szép a sziluett

Ahogy a bolygómozgásból forgás lesz

A Felix Wankel által kitalált és elkészített motor rotorja domború íves oldalú háromszög alakú tárcsa. Ez a rotor excentrikusan köröz az állórészen belül egy helyhez kötött fogaskerék körül oly módon, hogy csúcsainak három pontja folyamatos kapcsolatban áll a ház belső falával, vagyis súrlódik és folyamatosan kopik (talán ez a rész felel meg leginkább a hagyományos dugattyúk gyűrűjének). Ez az elrendezés három munkateret eredményez, amelyek térfogata folyamatosan változik a dugattyú mozgása közben. A dugattyú egyetlen fordulata alatt az alternáló dugattyús motorok teljes négyütemű ciklusa lezajlik. A szívó és kipufogócsatornák nyílásait maga a forgó dugattyú nyitja, illetve zárja. Ez a működési elv azt jelenti, hogy a három kamrában a négy ütem valamelyike párhuzamosan megy végbe. Ez a folyamat mindhárom kamrában 120 fokkal eltolva, egyidejűleg zajlik. A dugattyú minden egyes fordulatára a házban három gyújtás és munkaütem jut. A Mazda Renesis motorja két forgódugattyúval rendelkezik.

A sok egyéb festék helyett egy hátsó lámpa színezés inkább ráfért volna

Na ki hol száll/fér be?

A másik említésre méltó pontja az autónak a szokatlan ajtókialakítás. Valójában négyajtós a karosszéria. De ha kekeckedünk akkor csak 2x1,5 ajtós. A két hátsó nyíló elem ugyanis az én olvasatomban csak egy amolyan pótmegoldás, ami olybá tűnik, hogy utólag kellett belenyisszantani a kész koncepcióba, mert a valós nagyságú modellbe nem tudtak hátulra beszállni. Önállóan nem működik, ha meg már nyitunk egy ajtót akkor – az összes többi autógyártóhoz hasonlóan – meg kell oldani a hátra való bejutást azokon keresztül is. Ha másnak nem is, de megosztónak mindenképpen jellemezhetjük ezt a megoldást. Nem kis meglepetést okozva, ez az ajtó hátrafelé nyílik, de ez teljesen logikus. Csak szokatlan. Egy sportkocsitól meg pláne.

A kocsi többi része rendben levőnek tűnik, a korának megfelelő stíluselemekkel fölruházva, de a két említett egyedi jellemző van akiket elriaszt. Ők a konzervatívak, van akinek viszont imponál az, hogy nekik – már gyárilag is – extrémebb más az autójuk, mint az összes többi tulajnak. Technikailag és esztétikailag egyaránt. Azért biztosan jó dolog lehet egy RX-8 elit klub tagjának lenni - és mélyen elhallgatva a kellemetlenségeket - a technikai és dizájn kunsztokon élvezkedni a dzsemborik alkalmával.

Kellemes, divatos alapszín, precíz kidolgozás

Agyondimenzionálódott

Ezt a kocsit megmintázza a Realtoy, a megszokott jó minőségben ügyelve arra is hogy a kerekek is szépek és autentikusak legyenek. Pipa. Választottak neki egy olyan színt (a többi szép élénk szín mellett), ami bár valóságban is létezett, nem igazán vonja magára a kisgyerek figyelmét a polcok között sétálva. Na jó. Nosza akkor tegyünk rá egy-két-három-négy színt hamar. Talán így versenyautónak nézik az illetékes kiskorúak. A nyári-gyakorlatos gyári dizájngyakornok-segéd helyettes neki is látott és elhelyezte a kocsin a power, super, racer, sports szavakat természetesen mindet más színben és más betűtípussal, más-más színű alapokon. Matt fekete motorházfedél festéssel máris kész a (verseny)mű. Itt is - egészében véve – a több lett volna a kevesebb, és ez már az ízlésrendőrség dolga.

Most akkor hány is a dimenzió?

A tamponnyomat jó dolog, de akárhogy hajlítják, akkor is gyakorlatilag kétdimenziós marad. Sokan (szinte mindenki!) elkövetik azt a hibát, hogy az első lámpák szuperül, több síkban hajlított felületére rátampozzák a mögötte levő, tényleges világítótestekre utaló(!) formákat. Na ekkor lesz nevetséges az egész. Mert maga a lámpatest szemből kereknek látszik a valóságban, fölülről viszont egy szélesebb vonalként, esetleg háromszögként jelenik meg. Ezt soha nem lehet ábrázolni egy ferde felületen rendesen. Mégis belecsúsznak sokan a lehetetlen megkísértésébe, és ekkor születnek a torz ellipszis-szerű foltocskák a lámpák helyén és mutatnak egy elcsodálkozásra, szörnyülködésre, nevetésre (kinek-kinek mire) ingerlő látványt.

A lámpatampora továbbra sem kellene ilyen formában időt fecsérelni

Aki teheti, tisztítsa meg a kocsit a fölösleges dekortól és máris egy tisztességes kisautót állíthat be a vitrinébe. Mi több egy technikailag is ritka megoldású autó modelljét birtokolhatja. Én még az első lámpáját is befesteném teljesen ezüstre/krómszínre.