Matchbox MB-74: Toyota MR-2

Ha az életben egyszer telitalálatos lottószelvényem lesz, ez lesz az egyik autó a sok közül, amit a garázsomba állítok. Hogy miért? Kicsi, könnyű kasztni, alacsony építés, szögletes formák, középmotor, hátsókerék-hajtás, japán megbízhatóság. Minden adott egy számomra megfelelő élményautóhoz.

Bevásárlóautónak indult

1976-ban a Toyota mérnökei elkezdtek gondolkodni egy új típuson, ami már éppen nem kei-car, de még éppen elég pici ahhoz, hogy nagyvárosokban is ügyesen mozogjon és keveset fogyasszon. Mindezek mellett pedig éppen elég nagy ahhoz, hogy négy felnőtt - vagy két felnőtt és három gyerek - kényelmesen elférjen benne. Persze ez a kényelem relatív, hiszen a japánban átlagos testméretek jócskán elmaradnak mind az európai, mind pedig az amerikai számoktól. Hogy mi úton változott meg a fejlesztés félidejében a koncepció, azt senki sem tudja, de az biztos, hogy az első működő prototípus 1981-re már egy középmotoros, targatetős kis sportkocsi lett.
A szériagyártást 1984-ben kezdték meg, egy 1.5-ös 84 lóerős benzinessel (3A-LU), melyet két évvel később váltott le a legendás AE86-ban is megtalálható 1.6-os 4A-GE, illetve szintén 1986-ban jelent meg az USA, illetve japán piacán a 4A-GZE, mely egy Roots feltöltővel szerelt 1.6-os. Természetesen ez utóbbi motor volt a legerősebb. Mindegyik motorhoz ötsebességes kézi, vagy négysebességes automata váltó járhatott, a vevő kívánságától függően.
Az első generációs W10-kódú MR2-es 1989-ig volt gyártásban, majd leváltotta az W20, azaz a második generáció.
Még egy érdekesség: a francia piacon csak "MR" néven forgalmazták, mivel az MR2 franciául kiejtve "merde", azaz bélsár.

MB-74 vagy MB-09
1986-ban jelenik meg a Matchbox kínálatában, s a fentebbi két sorszámon találkozhattunk vele: 9-es számmal az USA-ban, 74-essel a világ többi részén. Egészen 1990-ig marad is a gyártásban, az 1-75 szériában gyakorlatilag változatlan formában. Eltérés csak a "Toyota" és a "Pace car" feliratok betűvastagságában lehet. Ezen kívül két speciális szériában - Laser Wheels és kínai horoszkóp -  jelenik még meg, majd eltűnik a kínálatból.
A megvalósítás összességében véve szép, de elnagyolt. A lökhárítók például köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel, túl vaskosak, viszont az oldalablakot két részre osztó vonal meg szinte nem is látszik. Ezen felül pedig olyan, mintha kicsit szélesebb és magasabb volna, mint amilyennek lennie kellene.

Túl hangsúlyos a küszöb és a szélesítés is.

Kicsik a tükrök.

Tudom, hogy nem látszik eléggé a beltér, de az egészen rendben van. A pizzakormány mellett váltókar és két kagylóülés is található odabent.

Az eredetin is van ilyen Toyota felirat.

MR2 jó nagy betűkkel. Ekkora rendszámtáblát el sem tudok képzelni.

Ugye mennyivel kecsesebb, mint a játékautó?

Az USA előírások miatt 1986-tól bizonyos piacokon már kellett a merevítés a tető középvonalába.

A végére pedig két videó:

Így látják a Turbometal-srácok az MR2-t.


Ez pedig a Mary PopKids "Nightdrive" című videója, melyben a Turbometal MR2-ese a főszereplő.