2013/10/30

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels HW Workshop – 2013 #190 '55 Chevy Bel Air Gasser

Van úgy, hogy az ember szent elhatározásra jut, hogy márpedig innentől bizony tartja magát az elveihez. Aztán... Aztán szembe jön vele valami a heti rendes, nagy bevásárláskor és a szent elhatározás kipukkadt lufiként süvít el véletlenszerű irányokba...

Tanár úr, az úgy volt...
Szóval van az a dolog, hogy nem szeretem a blown autókat. Azokat, amiknek mindenféle izék, meg bigyók, esetleg mifenék kandikálnak ki a motorházfedelük alól, rafinált lyukakon, vagy éppenséggel nincs is nekik a motorházukhoz fedelük, szóval ők is fedél nélküliek.

Persze ott vannak a kivételek. Vannak azok, amik tulajdonképpen karikatúrák és annyira bumfordiak, hogy már-már szépek. Nem azok, de már-már. Aztán vannak azok, amik Mustangnak, meg Chargernek látszó tárgyak és ezért kivételt képeznek, csakis azért, hogy erősítsék a szabályt. Aztán van – pontosabban nem van, de nagyon kéne – ami Mad Max Interceptor és ezért kéne, de nagyon, pedig nem csak, hogy blown, de 1:18 is, ami nagy és letagadhatatlan otthon, hogy lett. (A „Drágám! Hazakísért! Megtarthatom?” nem működik, már próbáltam.)

Most lett egy újabb kivétel. Ami dragster, közelebbről gasser és teljes betalálás, tökéletesen idéz meg egy stílust és hozzá 1955-ös és Chevrolet Bel Air-ből van. Az meg közismert, hogy kórosan oda vagyok mindenért, ami TriFive, azon belül 1955-ös Bel Air és/vagy Nomad.

A részletek barátaim, a részletek! (Kép: http://www.nickeychicagoinc.com/)

Gasser
Azt már a múltban tisztáztuk, hogy mi az a Hot Rod. Azt talán úgy külön még nem nagyon veséztük ki, hogy a dragster mi fán terem, de ez könnyen és röviden elintézhető – az előbbihez képest legalábbis mindenképp. Olyan versenyautó, amivel ijesztően gyorsan tudható le az egynegyed mérföldes távolság és igazándiból egyetlen dolgot tud többé-kevésbé üzembiztosan: egyenesen menni. A gasser a dragsteren belül egy bizonyos... ööö... nevezzük úgy, hogy „építési mód”!

1950-es években jelentek meg az első gasserek az Egyesült Államok gyorsulási versenypályáin és egészen az 1970-es évek elejéig maradtak versenyképesek. A lényegük, hogy az 1930-as, 1960-as évek között épült amerikai, alvázas konstrukciójú autókat építették át jelentősen, úgy hogy igazából csak a megjelenésük maradt az, ami emlékeztetett az eredeti autóra.
Nagyon meglepődtem, hogy mennyire sok videót találtam az "1955 Chevy Gasser" keresőszavakra. Akármelyik másikat is választottam volna, mindegyikből azt látnátok, hogy ez a kisautó bizony olyan, mint az eredetiek.

A legfontosabb, hogy eltávolítottak belőlük mindent, ami felesleges ballasztnak ítéltetett. Az első felfüggesztésüket jellemzően teherautókból származó, merev tengelyesre cserélték – a hátsó ebben az időben nagyjából magától értetődően volt ilyen konstrukció ezekben a járművekben –, ami nem csak könnyebb volt, mint egy független első felfüggesztés, de magasabban is ült, ami jobb súlyelosztást, egészen pontosan a súlypont gyorsabb áthelyeződését eredményezte gyorsuláskor az „elől van a motor, ami a hátsó kerekeket hajtja” konstrukcióknál. Ugyanakkor a gyári, de megemelt első felfüggesztés sem volt ritka. Gyakori súlycsökkentési technika volt még az üvegszálas karosszériaelemek használata, a belső tér teljes lecsupaszítása, illetve a szélvédőüvegek plexire cserélése, nem ritkán színezettekre. Szinte magától értetődő volt a motorok nagyobbra és erősebbre cserélése – akár típusidegen motoroké is, egy időben a GM, magas kompressziójú V8-asai jelentették a leget, így nem voltak ritkák a hot rod, meg dragster Ford T-kben és Ford A-kban. Nyilván a motorokat módosították, nem ritkán nagyon és az efféle aljasításnak gyakori eszköze volt egy-egy Roots feltöltő, Algon, Crower, vagy Hillborn mechanikus üzemanyag befecskendező.

Mivel a megjelenésük abszolút mértékben alá rendeltetett a funkciónak, ezért a magasra emelt felfüggesztés miatt magasan volt a súlypontjuk amitől meglehetősen esetlennek tűntek. Ha már megjelenésről beszélünk: Jellemző volt az első kerékjárati ívek környékén kivezetett kipufogócső (El tudjátok képzelni a hangjukat? Szerintem nem. Én sem.), a színeik pedig... A feltűnő fényezések éppen olyan gyakoriak voltak, mint a matt feketék és vad betűfajtákat használtak, hogy a szponzorok nevét, vagy a versenygépét megjelenítsék rajtuk.

A gasser név pedig onnan jön, hogy jellemzően a benzinnel hajtott géposztályokban indultak, mintsem a metanolt, vagy nitrometánt kortyolókban. (Magyarázat: „Amerikaiul” a „gasoline”, és ennek rövidülése a „gas” nem gázolajat jelent – ami gyakori fordítói hiba amúgy – hanem azt az üzemanyagot, amit mi benzinnek hívunk.)

A gasser egyenes ági leszármazottja a funny car, de ez már egy másik történet lesz, ha egyszer e lapokra keveredik egy ilyen szörny.

Telibe
A '55 Chevy Bel Air Gasser teljesen új, az idén debütált a Hot Wheelsnél. A szürke változata – nem rossz, nem rossz, de nem -, a pezsgő, vagy arany színű – nagyon nem – verziói nem gyújtották meg bennem a birtoklási vágy szikráját, de ez a matt fekete... Jajj! El vagyok veszve! A karácsony előtti, arcátlanul magas árképzés ellenére bekerült a bevásárlókosaramba a minap, mert minden olyat hoz, amit a gassert teszi.

Ott az irtózatos V8 az elejében, amiről nem tudom eldönteni, hogy superchargert, vagy két, légszűretlen torkú karburátort visel. Mindkét első kerékjárati íve alatt, a kétszer négy hengerből egyetlen csővé egyesülő kipufogó dörög a mit sem sejtő világra. Az első felfüggesztése gólyalábazni tűnik a – hátsókhoz képest mindenképpen – parányi kerekeken. A festése hangulatában abszolút hozza a korszak dragstereiét és hát... Szóval 1955-ös Bel Air! Hozzá nem lehet belekötni, a gasserre jellemző részletek, a típusválasztás mind-mind olyasmi ami stimmel. Igen, ilyen volt, de kár, hogy soha nem láttam ilyeneket még élőben!

Ez az, amiben a Hot Wheels verhetetlen, ami nagyon-nagyon megy neki: az amerikai autó. Soha, semmilyen más gyártó nem fogja ennyire zsigerből „tudni” ezt a műfajt! Egyetlen jelzőt tudok rá, nyilvánvalóan a játékszer kategóriában és az 5-600 forintos árfekvésben: tökéletes.


 Amikor a kevesebb több: minden más esetben szóvá tenném a világítótestek festésének hiányát. Most nem, mert teljesen elképzelhető, hogy "lefalazták" ezek helyét.  Az a dudor ott elől, ami nem is lökhárító, hanem az alváz, vagy egy azon lévő segédkeret, maga a benzintank. Pici, hogy ne legyen nehéz és a súlypont miatt van itt elől.
 A beltér a valóságban sokkal puritánabb. Kipufogó az első kerékjárati ívben, az apró kerekek felett.
 Nem szimmetrikus a két oldal festése. Ez külön tetszik.
Hátul, mint elől. Kevés részlet, de ez így helyes, mint ahogy a nagy hátsó kerekek is.

3 megjegyzés:

porsche írta...

Nekem már a matt szürke is nagyon bejött, abból vettem is (amúgy is a matt szürke a gyengém). Az arany tényleg borzasztó, így kihagytam, ez meg tetszik de inkább nem veszem meg...

Farkas Sándor írta...

Szép autó, nekem sem kellett sokat gondolkodnom a leakasztásán :)

Trolleybus írta...

Szürkével nem találkoztam - feketére sem emlékszem, bár lehet, hogy most abban nyomatják - arannyal viszont annál inkább, úgyhogy én abból vettem. Bár nekem sem a kedvencem ez az irányzat, de mivel szeretem a stílusos örült kocsikat nem volt kérdés, hogy megvegyem e, ezért nem bánom a színét sem, nekem megfelel.