2009/02/28

Matchbox MB-31 BMW 5-series

Itt volt az ideje, hogy sorra kerítsek egy személyautót, mert a Matchbox Memories súlyosan kezdett átmenni haszonjármű-blogba. Éppen ezért egy óriási kedvencemet vettem elő, ami ráadásul valamelyest ritka is.

Többször leírtam már, hogyha megnézzük, hogy a Matchbox mely gyártó modelljeit dolgozta fel a legnagyobb számban akkor egyértelműen a Ford a győztes. A Mercedes-Benz típusok is egészen előkelő helyen állnak a listán, legalább dupla annyi verdát mintáztak meg a stuttgarti márkából, mint a müncheni BMW-kből – de még így is kimaradtak óriási kedvenceim, a W115-ös állólámpások, ezért ezeket más gyártótól kellett őket pótolnom, meg a W123-as „zöldségesek”. (Tud valaki ilyeneket 1:60 körüli méretarányban más gyártótól?) A Matchbox újabb kori történetében kezdi bepótolni a lemaradást és egyre több BMW kerül be a kínálatba. A kék ég előtt fehér légcsavart mintázó logót viselő típusokból azonban szerencsére megvan a Matchboxnál kettő a kedvenceim közül, az E30-as 3-as – igaz csak a Baur kabriolet – és legalább egy a Cápa utáni 5-ös sorozatból.


A BMW 5-ös széria

A sorozat nevének egészen meglepő a története, az Ötös eredetileg úgy lett pont ötös, hogy ez volt az ötödik az „új szériák” képviselői közül a cég V8-as és Isetta korszaka után. Aztán persze idővel borult az egész számozás, ahogy a cég különböző más területeken is kibocsátott járműveket, bekerültek páros számok is a számozásba és már egyáltalán nem volt köze a számnak az eredeti koncepcióhoz. Viszont az Ötöshöz kötődik az, hogy a cég átállt a három számjegyből álló típusjelölésre. Így alakult az ki, hogy az első számjegy a modellt jelenti, a második kettő pedig (általában, kivéve amikor nem) a motor hengerűrtartalmát deciliterben. Ezt még követhetik bizonyos betűk, melyek kismillió dolgot is jelenthetnek, amibe most igazán nem szeretnék belemenni, mert ez a post akkor megközelítené a Háború és Béke hosszúságát és nagy valószínűséggel elszúrnék benne valamit amiért a BMW-szexuálisok – köztük a Kéz – elfogyasztanák a búrám reggelire.


Az Ötösből amikor e sorokat írom öt generáció létezik, amik között a karosszéria gyári kódszámával szokás különbséget tenni (Exx). Az első 5-ös generációt a bennfentesek E12-ként ismerik. A csak négyajtós szedán verzióban készülő, az orr-kiképzés okán Cápának is becézett autót 1972 és 1981 között készítik az öreg kontinensen, aztán még egy kicsit – 1984-ig – Dél Afrikában. 1982-ben jön a következő Cápa, az E28-as, melyet 1988-ig gyártanak. A második generáció – bár nyilvánvalóan új elemekre épül – nagyon emlékeztet az elsőre ezért már olyan kijelentést is hallottam, hogy „stilisztikai evolúciója” az E12-nek. (Nem, nem én találtam ki, ne engem üssetek kedves BMW-szexuális, nagy és erős bácsik!) 1987 közepétől következik a harmadik generáció, az E34, amit 1996-ig gyártanak. A sorozat történetében ez az első, amit kombi verzióban és készítenek és pont ezt mintázta meg a Matchbox.


BMW 5 E34

Az E34 számos díjat bezsebelt „uralkodása idején”. Egyrészt kategóriájában elvitte a legmegbízhatóbbnak járó díjat 1991-ben az Intellichoice-tól, de mind a mai napig minden idők egyik legmegbízhatóbb BMW-jének tartják. A maga idejében az egyik legbiztonságosabb autónak is számított. Ma már talán nem esünk térdre az ilyesmi hallatán, de a nyolcvanas évek végén a légzsákok, az ABS és a nagyon merev karosszéria ha nem is forradalminak, de mindenképp szokatlanul gazdag biztonsági felszerelésnek számított. A magasabb felszereltségű E34-esekben dinamikus stabilitásvezérlést (DSC) is találunk. Az E34 különlegesnek számított abban is, hogy nem csak menni tudott gyorsan, de megállni is. Óránként 60 mérföldes sebességről (97 km/h) 40 méter megtétele alatt tudott álló helyzetbe lassítani, ami 1990-ben a legjobbnak számított a szedán kivitelű sorozatgyártású járművek közt. Szerény és mérvadónak a legkevésbé sem mondható véleményem szerint az E34-es 5-ös BMW megjelenése az egyik legidőtállóbb, holott legalább 22 éves, ami fotómodellben pont jó, autóban azonban vén. Talán emiatt is használják a ZS-kategóriás bűnözők előszeretettel, mint szolgálati gépjármű: Még mindig elegánsnak és drágának hat, holott az általuk preferált – tökmindegy, csak olcsó legyen – állapotban már 300 000 forintért is köp ki találatokat a Használtautó.hu. Kár érte, de a német luxuslimuzinok sorsa már csak ilyen.


Amikor a Matchbox BMW-t mintáz

Azt hiszem, hogy nem is vitás, hogy az E34-es Ötöst meglepően rövid ideig tartják az 1-75 szériában. A járgány az alvázán 1989-es keltezést visel, de szokás szerint először az 1990-es katalógusban találjuk meg, mint MB-31. Ebben az elegáns – na jó, azért lássuk be, hogy kicsit „a maffia szolgálati gépjárműve” jellegű – fekete festésben pedig csak 1990-ben. 1991-ben kap egy szerintem meglehetősen idétlen versenyfestést, ami a túraautó versenyeken szokásos „racsingfestésre” hajaz, 1993-ban pedig végképp eltűnik az 1-75 szériából. Nagyon elégedett vagyok a kisautó kivitelezésével. Az első ajtajai nyithatóak, a belső tér ebben a méretarányban egészen remek, az alváz fém, a kerekek szépen rugóznak, vannak ablaktörlőlapátjai és hátsóablak fűtése is. Érdekes, hogy valamiért jobb kormányos verzióban készítették el. Az pedig még szokatlanabb, hogy nem konkrét modellváltozat számát kapja meg – ami a cég szokása szerint általában a csúcsmodellt szokta jelenteni – hanem csak úgy általánosságban „5-ös szériának” hívják. Valamivel nem voltak elégedettek a müncheniek és nem adták oda egy konkrét típusszám használatának a jogát? Az a példány, ami nekem van meg, egy 1994-es, „Motor Show” nevű spéci kiadásból származik – megtekinthető Arehnél eredeti állapotában! Ez annyiban tér el az 1-75 szériától – nyilvánvalóan a piros festést leszámítva – hogy kifestették az első-hátsó világítótesteket és a hűtőrácsot is. Egyáltalán nem értem, hogy miért ilyen rövid életű ez a modell Matchboxnál. Talán lejárt a licencük? Olyan nyilvánvaló ziccereket hagyott ki a cég, amik a német piacon remekül működtek volna: gondolok itt a nyilvánvaló zöld-fehér „Polizei” festésre, de lévén Angliában sem ritka, egy „Police” kivitel ott is működött volna. (Érdemes elnézni erre az oldalra szokatlan köntösbe bújtatott E34-es ügyben! Gondoltátok volna, hogy a Kaliforniai Autópálya rendőrség tesztelte a sportcsomaggal felszerelt E34-eket?)


Az MB-31 BMW 5-series kifejezetten jól sikerült darab, kár hogy olyan hamar kikerült az 1-75 szériából.


Matchbox MB-31 BMW 5-series. Pontosabban egy arra épülő darab egy spéci szettből.
Meglepő, de jobbkormányos.
Nagyon szépen kidolgozott modell, nem is értem, hogy miért tűnt el olyan hamar az 1-75 szériából.
A hűtőrács, a fényszórók és a BMW-vesék is kifestve, valószínűleg kézzel.
Itt pedig világítótestek kaptak utólagos festést.

2009/02/27

Elcserélném – UPDATE

A jövő héten vasárnap börze – te jó ég! Pont nőnapon! Férfitársak, ti kaptatok kimenőt? Ezért frissítem a cserelistát.


ELKELT! Az elején gyorsan tudjuk le a leglepusztultabbat az adagból: Komplett Convoy CY-10, de szegény Papa Truckkal eléggé elbántak, a Super Boss egy fokkal jobb állapotban van, bár mindkettő egyértelműen filler, vagy átfestésre-átalakításra való alapanyag. Ha nem lenne komplett a CY-10, akkor nem is tenném ide.


A regular wheel modellek alapvetően Lesney Nielsen kolléga reszortja, nálam nem is igazán gyakoriak, úgyhogy még ritkább az, hogy egy halom rw-t dobok fel cserére – konkrétan ezek az első ilyenek ha minden igaz. Ráadásul nem is a leggyakoribb rw-k! Lehet, hogy nagyon kincstárinak tűnik majd a dumám, de mindig igyekszem a tőlem telhető legnagyobb pontossággal leírni, hogy amit árulok milyen állapotban van. Ezek az rw darabok nem hibátlanok, de ha megnézitek, hogy Areh milyen állapotúakat tart a gyűjteményében belőlük, akkor elmondhatjuk, hogy abszolút érdemesek a figyelemre, hiszen ez kettőt jelent: nem a leggyakoribbak és nem is a legolcsóbbak. Én csak azért adok túl rajtuk, mert a legnagyobb gyűjtői mázlim révén nekem tökéletes darabjaim vannak belőlük. Ha nem lennének azok, akkor ezeknek is nagyon örülnék!


ELKELT! A legnagyobb attrakció a Major Pack No. 3. szerelvény – részletek Lesney Nielsen kollégánál és itt. A vontatón van pár apró és egy nagyobb plezúr, a tengelyein felületi rozsda éktelenkedik, de ez utóbbit 5 perc munkával és egy ócska fogkefével simán el lehet tüntetni. A tank nagyjából ugyanilyen. Pár kisebb, és egy nagyobb festékhiány van rajta. A löveg egészen picit hajlott, a torony szépen körbeforog, a lánctalpak megvannak és nem szakadtak, igaz nem forognak könnyedén körbe, mert a sok év állás után a két végében lévő görgőknél megnyúltak már, de azt kell mondjam, ennél a darabnál ez egy 10-es skálán 7-8-as állapot. Állítom, hogy érdemes vele foglalkozni, ha kicsit is vonz bárkit ez az először ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT KIADOTT (!) darab. Biztos, hogy van belőle szebb az eBay-en, de olyan áron, hogy...


ELKELT! Az MB-63 Service Ambulance Ford 3 Ton 4 x 4 egy fokkal jobb állapotú, mint a fenti, Major Pack. Vannak rajta kopások, de egyáltalán nem vészes. A tengelyeken ugyanúgy felületi rozsda van, de ugyanolyan egyszerű rendbe tenni. A két oldalán a vörös keresztek megvannak és csak picit sérültek. Olyan, mint egy használt katonai jármű. A kora ennek is közel ötven év és ugyanaz vonatkozik rá, mint amit már fentebb leírtam.


ELKELT! Az MB-54 Saracen Personnal Carrier a háromból a legjobb állapotú, szinte tökéletesnek tekinthető – a tengelyeket ugyanúgy kezelésbe kell venni, de nem vészes a dolog. A tornya szépen forog körbe. Ez is oldtimer, korban közel az ötvenhez.


ELKELT! Az MB-71 1962 Corvette Rally Vette - A Whale Project / Series One már sokkal fiatalabb és anno amikor postoltam nagyra értékeltétek. Erről az egyről – a fentiekkel ellentétben – nem találtok képet a Használtautó-Kereskedésben, mert azt a darabot bocsátom árúba, ami a postban is szerepelt, tehát a post képeit vegyétek szemügyre. Ennek megvan a doboza is, a képeken látható, kicsit sérült állapotban. Az autó 100 százalékos, a doboz úgy 70-80. Nem a leggyakoribb darab mifelénk elég érdekes történettel – a linkelet post kommentjeit is érdemes átfutni.

2009/02/24

Matchbox CY-10 Kenworth Racing Transporter, MB-66 Tyrone Malone Super Boss, MB-65 Bandag Bandit

Vannak emberek akik showmannek születnek – persze az is kell hozzá, hogy jó helyre és jókor szülessenek. Jerrel Malone ilyen ember volt. A San Franciscótól délkeletre fekvő Visaliában lakó Jerrel „Tyrone” Malone éppen tévét néz. Egy környezetvédő csoportról szóló filmet közvetítenek. A zöldek éppen a „mentsétek meg a bálnákat” programjukhoz gyűjtenek pénzt. Malone-nek hirtelen remek ötlete támad, maga elé ránt az asztalról egy papírszalvétát, amire gyorsan felrajzol egy vázlatot. Pár nappal később, kevés pénzzel, de annál több elszántsággal levelet ír az Egyesült Államok Környezetvédelmi minisztériumának és engedélyt kér egy húsztonnás bálna elejtésére azért, hogy lefagyassza és azt „utazócirkuszként” az országban körbehordozza.

Little Irvy

Szerintem csak az USA az egyetlen hely a világon, ahol Malone engedélyt kaphat ilyesmihez és nem szánakozó körberöhögést. A bálnás ötletből hamar valóság lesz. Malone hajót és legénységet bérel, „Little Irvy”-t elejtik, partra hozzák és lefagyasztják. Malone nem akármilyen rábeszélőkével rendelkezhetett, mert a Kenworthból kidumál egy 1967-es, Conventionalt, és még egy spéci, hosszított trélert is. Az elejtett bálna, „Kicsi Irvy” akkorára nőtt, hogy csak egy olyan félpót volt képes befogadni őt, ami valamivel több, mint fél méterrel hosszabb, mint az USA-ban engedélyezett maximális hosszúságú ilyen jármű. „Ficánka” nem csak hosszú, de nehéz is, ezért Malone közel tíz éven át messzire elkerülte a 335 lóerős, 6-hengeres dízelmotor hajtotta, közel 18 méter hosszú szerelvénnyel az Egyesült Államok autópályái mentén felállított súlyellenőrző mérlegeket. (Az USA-ban leggyakrabban az államhatárokon lévő pihenőhelyeken felállított mérlegekkel ellenőrzik a kamionok súlyát. Ide minden, nem üresen futó kamionnak kötelező behajtani mérlegelésre. A túlsúlyos szerelvényeket díjfizetésre kötelezik és természetesen azokat is szankcionálják, akik megpróbálják elbliccelni az ellenőrzést. Persze lehetséges nem az autópályákon haladni és így elkerülni a mérlegelést, de ez gyakran nagy kitérőket jelent alsóbbrendű utakon.)

Hogy Malone hol mutogatta a 11,5 méteres emlőst? Autó show-kon, gyorsulási versenyeken, vásárokon, mindenféle olyan helyen, ahol sok ember gyűlt össze valamiért nyílt helyen. Nézők légiói fizettek fejenként 35 centet azért, hogy a nyergesvontató végébe kapaszkodhassanak fel, végigsétálhassanak a plexiüveg mentén és közelről vehessék szemügyre a fagyott állatot. Egyik ötlet szülte a másikat, Little Irvy-t – „akit” nem csak Amerikában és Kanadában, hanem 17 európai nagyvárosban is megcsodálhatott a közönség – hamarosan követte egy újabb attrakció, egy másik szerelvényben szintén lefagyasztva három nagy fehér cápát vehetett szemügyre, aki befizette a belépti díjat.

Super Boss

Malone hamar észrevette, hogy míg a gyerekeket és a mamákat a fagyasztott tengeri állatok kötik le, addig a papák inkább a szállítóeszközök nézegetésével ütik agyon az időt. Ezért megépítette a „Boss Truck of America” nevű, V-12-es dízelmotor hajtotta Kenworth szörnyet, agyonkrómozva, 10 000 dolláros narancssárga fényezéssel. (Az előbbi linken megtekinthető, de nem találtok róla képet lentebb, mert szerintem kicsit sem szép.) Ezt hamarosan követte a „Super Boss”, egy 1300 lóerős dragster, mellyel a gyorsulási versenyzők körében legendás Bonnevilleben, a sóstó medrében a 144 mérföld per órás (kb. 231,7 km/h) sebességrekordot sikerült felállítani. (Erről bővebben nem találtam információt, fogalmam sincs, hogy milyen kategóriában állította fel ezt a rekordot és mikor, illetve hogy megdöntötték-e, vagy sem.) Naná, hogy Malone nem ingyen versenyzett. Nagyon eredményes, 17 éven át tartó szponzorációs szerződést kötött a Bandag nevű, teherautókra és más haszongépjárművekre való újrafutózott abroncsokat gyártó céggel.

Bandag Bandit

A Bandag egy kisebb vagyont fizetett Malonenak, hogy fuvarozóknak tartott nyílt napokon szerepeljen gumiabroncs kereskedőknél világszerte. Malone döbbenetes burnoutokat és wheelie-ket (amikor a hátsó kerekeire ágaskodik egy nagy teljesítményű autó induláskor) mutatott be. Persze nem robogóval, hanem vagy a Super Boss-al, vagy az időközben épített Bandag Bandit nevű, fekete, 1978-as csőrös Kenworth-tal. A dragster szörnyetegbe egy 12-hengeres, ikerturbós Detroit Diesel motort épített, ami 1300 lóerőt produkált. Amikor nem volt a közelben reptér, vagy gyorsulási versenypálya, akkor utcákat záratott le és a városközpontban mutatta be a showt. A tengerentúlon a kamionos iparágban mindenki felnézett Malonera. Ő volt a kamionosok királya és egy vagyont csinált a bálnából. A sors iróniája, hogy a „kamionosok királya” pont egy kamionnal ütközve veszti életét. 1997 január 21-én Phoenix-ből hazafelé tartva elaludt a volánnál és egy szembejövő kamionnak ütközött, majd pár perccel később meghalt. A helyszínelők szerint a teherautó sofőrje mindent megtett azért, hogy a személyautót vezető Maloneval elkerülje az ütközést, még az útról is lehajtott. Szegénynek amúgy esélye sem volt, úgy találta telibe a szembejövő kamion oldalát, hogy két 360-fokos piruettet is csinált. (Malone különböző járműveiről ezen az oldalon találtok még sok fotót és információt.)

Tyrone Malone Matchboxban

Hogy mindennek mi köze van a Matchboxokhoz? Nos, 1983-ban CY-10-ként jelenik meg a Convoy sorozatban, Kenworth Racing Transporter fedőnéven – az alvázán lévő névbe még beékelődik a Cabover kifejezés is a második helyre – az, amit Malone csak Papa Truck-nak hívott és a hátán a Super Boss-t hordta. Papa Truck – innentől ragaszkodom ehhez a névhez, mert egyrészt sokkal rövidebb, mint az az elnevezés, amit a Matchbox használ, másrészt sokkal személyesebb és mivel egy tíztonnás teherautót hívnak így, érzek benne egy kis iróniát is – egy alaposan átalakított, Kenworth Cabover, 430 lovas, ikerturbós Detroit Diesel motorral. Amúgy Malone elkészítette a hasonló Mama Truckot is, de a Matchbox egyértelműen Papa Truckot mintázta meg, mert csak annak van hálófülkéje. A Convoy Project a CY-10-ben szereplő Papa Truckból csak egyetlen változatot ismer, mely festésében csak távoli köszönő viszonyban van az eredetivel, bár egyértelműen annak a mintájára készült. Papa később számtalan és egy Code 1 és Code 2 szettnek lesz része – példának szerepeljen itt Ikarus 256 kolléga Schrader Racing Team szettje – de megígérhetem, hogy e lapokon is találkoztok majd változataival még.

A CY-10-ben ott a Super Boss is Papa Truck hátán, de az az 1-75 sorozatban már egy évvel előbb megjelenik, mint MB-66 Tyrone Malone - „Superboss” (sic). A katalógusfotón lévő kivitelben soha nem jelenik meg a dragster kamion. Ilyen típusú kerekek csak a katalógusban láthatóak, kereskedelmi forgalomba végül valamiért nem kerülnek. A festés is különbözik és mintha valamifajta beömlő is lenne a motorháztetőn. Az MB-66 1982 és 1986 között marad gyártásban. Az alvázán csak Kenworth felirat olvasható, semmi több. Charlie Mack 15 különböző verziót különböztet meg aszerint, hogy hol készült, milyen színű a szélvédője, hol és hogyan szerepelnek rajta a piros-kék csíkok, illetve, hogy milyen mintázatú a hátsó kerekei Egyetlen helyen említ a többitől eltérő első kereket, de a valóságban legalább háromféle szélességű első kerékkel szerelték, szóval igen apró eltérésekkel, de dögletesen sok verziója van. Bevallom, nekem ez a dragster sohasem volt a szívem csücske, még így a történetét ismerve sem vált a kedvencemmé – Papa Truck viszont pont ellenkezőleg. Az eredetire csak nyomokban emlékeztet, az azon lévő spoilerek erdeje erről – érthető módon – lemaradt. A Convoy és 1-75 sorozatban szereplő W900-as Kenworthoz azonban ennek a verziónak sok köze nincs, bár elvileg az eredeti ugyanilyenből készült. Az 1-75 sorozatban még egyszer szerepel ez a modell, 1982-ben Amerikában MB-65-ként adják ki, fekete színben és akkor a másik, a valóságban is a Super Boss-ra nagyon hasonlító Bandag Bandit-et mintázza. Ebből Charlie 9 változatot különböztet meg.

Őszintén szólva, nem tudom, hogy mi volt előbb, a tyúk, a tojás, vagy a kakas. Az biztos, hogy Tyrone Malone járművei a Convoy és az 1-75 sorozatban szériaként jelentek meg, de hogy azért, mert ő kereste meg a céget azért, hogy mörcsöndájzingként készítsék el ezeket neki – tőle nem lenne meglepő és aki megnézte a valóságban a járműveit, miért is ne akarnak ilyeneket megvásárolni miniatúrában – vagy a Matchbox gondolta úgy, hogy érdemes lenne Malone munkásságát megörökíteni ilyen módon – ez se lenne példa nélkül.


Kezdetben volt a bálnaszállító.
Aztán - nem közvetlenül utána - jött a sebességi rekord felállító dragster Super Boss.
Nagyon hasonlít rá, de más.
A hátán viszi a fiát.
CY-10 Kenworth (Cabower) Racing Transporter. Az MB-66 Tyrone Malone Super Boss tartozék.
Gyere, gyere, gyere...
... lassan, gyere, gyere, lassan, lassan, gyere!
A festés csak távolról és ködben hasonlít az eredetire.
Na, mibe, hogy ebből a szögből még nem is láttátok őket (katalógus) fotón!
Ne nagyítsátok ki, mert akkor nagyon látszik, hogy nem jó helyen van a fókusz! Köszi! Super Boss nem a Convoy sorozatban lévő Conventional Kenworth modellen alapul.
CY-10 Convoy Kenworth Racing Transporter, NRFB.
MB-66 Tyrone Malone Super Boss. Ez a verzió van a CY-10-ben.
Soha nem voltam érte oda igazán valamiért.
A lelkesedésem azóta sem jött meg.
Amerikai kiadású MB-65 Bandag Bandit, egy évvel korábbról. Gyanítom ez volt előbb, aztán lett hozzá Papa Truck és bújtatták Super Boss köntösbe.
Sok MB-66 és egy MB-65. Elképzelésem sincs, hogy ezek most tényleg verziók, vagy csak különböző módon koptak le.
Kenworth dragsterek egymás közt.
A hátukra fordítva kalimpálnak. Jól látszik, hogy háromféle első kerékkel szerelték őket.


Hagyd a legjobbat a végére: Tyrone Malone guruló cirkusza mozgásban! Köszi a videót Tommyz!

2009/02/20

Matchbox Light & Sound Update – Ford Supervan 2 Fire Observer

A Ford Supervan 2 régi és általatok is kedvelt szereplője a Matchbox Memories-nak, legutoljára a Ford Transit generációk kapcsán említettem volt. Mint a szirénázó, halálra-idegesítő Light & Sound sorozat tagja is szerepelt már itt, igazándiból nem is egyszer.

Bevallom, nem számítottam, hogy ez a konkrét darab működőképes lesz, mert elég egyértelműen látszik rajta, hogy játszottak vele. A sérüléseket valaki piros filctollal próbálta javítani, bár ne nyúlt volna hozzá! Igazándiból azért vettem meg, hogy majd jól szétszedem és akkor végre kiderül, hogy pontosan milyen áramforrás táplálja ezeket a modelleket, de lévén működik, nem volt lelkem cirkumveniálni. A járgányon lévő „Fire Observer” felirat Tűzmegfigyelőt jelent, ami – már ha jól tudom – nem az a tűzoltó, aki tétlenül figyeli, ahogy leég valami, hanem például az az őr, aki figyeli a nagy erdőkben, nemzeti parkokban, hogy nem száll-e
fel valahol füst, nem gyújtott-e valaki tüzet tilalom idején.

Jópofa játékszer, gyerekként egy ilyennel mi lettünk volna a napközi császárai.


A tűzmegfigyelő szolgálati gépjárműve.
Szemlátomást játszottak vele...
...mégis szépen működik. Kár, hogy a hibáit filctollal próbálták javítani.
A Light and Sound Ford Supervan 2-őkön gyári az első fényszóró ezüstre festése.


Legnagyobb meglepetésemre működik, így megmenekült a szétszerelés alól.

Statárium!

Hétfőtől életbe léptetem azt a szabályt, hogy aki két hétig nem postol, az bizony kikerül a Médiatámogatóból! Egyszerűen BÉNA, hogy kiemelek olyan blogokat, melyek sokáig nem frissülnek. Csak "igazi" post számít, a "szolgálati közlemények" - mint ez is - nem érnek. Tessenek tisztelettel iparkodni, merthogy olvasnának ám titeket! Például én! Nahát!

Rájen kollégát felvettem a Médiatáogatóba - tessenek örvendezni és olvasni!

Beszéltem, uff!

2009/02/16

Ándörsztending Mecsboksz piktogramz teknolodzsí

Most jöttem a Modellshow.hu fórumáról, ahol az „erroros” modellekről folyt az eszmecsere és teljesen a hatása alatt vagyok a nyelvezetnek, ezért a cím, amiért ez úton kérek elnézést. („Há' de Maunika! Há' idegállapotba vótam'!")


Az egy Matchbox kollégát leszámítva – merthogy ő biztos tudja, egyébként is régi Jedi még az Alderaan-ról és már hivatalosan is a Matchbox Memories preator maximusának nyilvánítottam – nem sejthetem, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem halvány, lila gőzöm sem volt arról, hogy mi fán teremnek azok a fura piktogramok, amikből kettő is látható például az MB-9 AMC AMX Javelin dobozán is. A piros alapú lefelé mutató fehér nyilat épp annyira nem tudtam mire vélni, mint a kék alapon felborult fehér lakókocsit, a sárga alapon behavazott fehér vasalót. A piros alapon fekete skorpiót meg egészen addig nem is láttam, míg nem kaptam ajándékba egy 1971-es angliai katalógust, mert abban ott a magyarázat.


Nos, az a Matchbox, aminek a dobozán a lefelé mutató nyíl van, az „kompatibilis” azokkal a versenypályákkal, amiken a gravitáció gyorsítja fel a modelleket. A felborult lakókocsi a „Pacemaker” (Békecsináló?! Erre mondaná Miguel a Vaczak Szálló pincére, hogy „Ke”?) kilövővel használható darabokat jelenti, míg a vasalósok a „Superbooster” kilövővel együttműködni képeseket. A skorpió pedig a kérészéletű, „Scorpion” pályákon futó, beépített motorral rendelkező, de számomra totálisan ismeretlen elven működő, cakk-pakk két modell dobozára került rá.



A szóba jöhető szimbólumok.
Abból, amit az 1971-es katalógus ír a Scorpions-ról, attól nem lettem okosabb.
Charlie Mack még ennyit sem ír.
Itt pedig a szóba jöhető többi piktogramhoz tartozó dolgok.

Matchbox MB-59 Vauxhall Frontera

Írhattam volna update-et is a címbe, hiszen a Vauxhall / Opel Frontera szerepelt már nálam egy Two Pack részeként – itt le is írtam mindent a típusról, azt a keveset amit tudok. A jelenlegi példány alvázára a Vauxhall Frontera feliratot tampózták, ami stimmel is a jobbkormányos modellhez. Az európai (ROW) sorban 1995-ben debütál az MB-59. A katalógusban szereplő verzió, melyre az „összecsaptam magam sárral” festést neonrózsaszínnel sikerült felvinni, megérdemelne egy „Optikai Környezetszennyezés” különdíjat. Szerencsére idővel valaki kapcsolhatott az akkor már Tyco kézben lévő cégnél, hogy a sár színe még Barbie-országban sem neonrózsaszín. Na, ez van meg nekem. Ezen végre ugyanazok a „Convoy” kerekek vannak, mint a tetőre szerkesztett csomagtartón, így már majdnem tökéletes, vajh' ha a hátsó pótkerék is ilyen lenne – de nem az. Erős a gyanúm, hogy a hátsó világítótesteket az előző tulaj támadta be egy piros filctollal, de nem zavar, egyáltalán nem gáz. Areh gyűjteménye ékesen bizonyítja, hogy piszok ronda festésekkel is piacra dobták ezt a járgányt, míg a szolid, metál-ezüst festés nagyon jól áll neki!


Ezt a példányt pont Vauxhallnak hívják és így jó oldalon van a kormánya.
A pirossal kikent féklámpa házilag készült az előző tulajnál, de nem fáj.
És ugyanez volt neonrózsaszín díszítéssel. Brrrr...
Ha a hátsó tartón is "Convoy" kerék lenne, tökéletes lenne.

2009/02/15

Matchbox CY-9 Convoy Kenworth Box Truck

Lehetséges, hogy ennek a postnak meg kellett volna előznie a Real Talkin' – Police K9 Unit-ról szólót, lévén a CY-9 annak a szerelvénynek a Convoy sorozatban szereplő, hétköznapi Convoy alkotóelemekből álló verziója. A vontató a Kenworth W900-as, a vontatmány a Box Truck, egyiket sem nevezném újdonságnak.

A Convoy Project felsorol szép sok változatot belőle, de szerintem a két legszebb az egész sorozatból a fekete alapszínű Midnight X-Press – ami az 1983-as katalógusban először szerepel – és a Cool Paint Co. festésű. Ezeket tárnám elétek most. Az előbbiből az okoz rögvest két változatot, hogy a szerelőszalag mellett ülő munkások hogy nyalták fel a matricát a vontatmány oldalára – bár eléggé egyértelmű, hogy a vontatón lévő grafika hogy találkozik a vontatmányon lévővel, de hát amit el lehet szúrni, azt Murphy óta tudjuk, hogy elszúrják. Ezek meg is vannak így. Van szakasztott ilyen, szürke helyett fehér csíkkal az oldalán, ami igazán nem tetszik. A Cool Paint-esből viszont csak egy verzió létezik és az mind meg is van.


Matchbox CY-9 Convoy Kenworth Box Truck - az 1983-as premierváltozat, a helyesen felragasztott matricával a vontatmányon.
Elég egyértelmű, hogy hogyan találkozik a vontatmány grafikája a vontatójáéval és mégis sikerül elszúrni, ami máris változatot képez.
A szerintem a másik a két legszebb CY-9 közül.
CY-9 Convoy Kenworth Box Truck, NRFB.
A dobozon még az is ott van zárójelben, hogy "Midnight X-Press".
A már említett Convoy G-2 Action Pack-ben a rosszul felragasztott matricás CY-9.

Matchbox MB-60 Ford Transit

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a Matchbox kínálatába egy idő után azért kerültek kisteherautók, hogy el lehessen őket adni céges reklámajándéknak – Code 2 – az adott vállalat logójával ékesítve. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy az angliai Ford Transitok szinte összes generációja megjelent az 1-75 sorozatban.

A világ egyik legnépszerűbb kisteherautója a Ford Transit első generációja 1961 és 1965 között készül Németországban. No, ez így nem teljesen pontos! A kölni gyárban készülő autót 1953 és 1961 között még FK1000-nek (Ford, Köln, max. terhelés) hívják. A Ford Taunus Transit nevet 1961-ben kapja meg és 1965-ig, a gyártás befejezéséig így is hívják. Az engem leginkább a Volkswagen T1-re emlékeztető járgányt nem exportálják túl nagy számban, ezért nem is csoda, hogy valószínűleg ti is most hallotok róla először. Arra viszont jó, hogy teljesen felborítsa, a Ford Transitok különböző generációinak megkülönböztetését, ami egyébként sem teljesen egyértelmű, köszönhetően annak, hogy ugyan összesen 3 platformot készítettek ezzel a névvel, de számos ráncfelvarrás bonyolítja agyon azt a kérdést, hogy „ez most új generáció, vagy sem?” Azt javaslom, hogy nemes egyszerűséggel ignoráljuk a kölni Taunus Transitot – főleg, hogy Matchboxban nem létezik – és foglalkozzunk csak a brit generációkkal!

Az első, 1965-78 között gyártott brit Transit széria, Matchboxként mint a platós MB-66, 1978-ban lát napvilágot. A második generáció 1978-86 között készül, Matchboxként mint MB-72 Supervan 2 inkarnálódik. Érdekes, hogy a valódi gyártásának befejezése után, 1987-ben bukkan fel az első katalógusban – a miért kiderül a fentebb linkelt postból. A modellt aztán később is sokáig felhasználják, mint verseny készletek része – erről majd egyszer később – a Light and Sound sorozatban jó sokszor, valamint spéci, promó kiadásokban. Az külön vicces, hogy a Matchbox 1-75 sorozatában ugyanabban az évben debütál a harmadik generációs Transit – melyet 1986-1994 közt gyártanak – MB-60 Ford Transitként, mint az előző generáció.

Arehnél 14 különböző változatban csodálható meg az MB-60 és az a sanda gyanúm, hogy lényegesen több ilyen létezik. Halvány lila gőzöm sincs arról, hogy akár Areh gyűjteményéből, akár az enyémből mi számít Code 2-nek és mi Code 1-nek, de jelen esetben nem is fáj miatta a fejem. Sok szép festésű darab készült az évek során, ha szembe jön velem egy tetszetős darab, akkor kell. Az viszont bizonyos, hogy az MB-60 összesen egy verzióban készült, a zárt, ablaktalan rövid furgon, melynek csak a hátsó rakodóajtaján van szélvédő. Ha itt belesünk, akkor az látszik, hogy a vezető munkahelyének kialakítására is szolgáló szürke műanyagból készült a raktér padlója is. Van egy igencsak apró részlet, amiben azonban különböznek az MB-60-ak. Gyanítom az történhetett, hogy lejárt a Matchboxnak a Forddal kötött licence a Transit név használatáról, ámde szerették volna tovább készíteni ezt a darabot, mint Code 2 alap – ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy az eredetit 8 évig készítik és a következő generáció is nagyon hasonlít rá. Tehát valószínűleg ez az oka, hogy a hátsó ajtóról bizonyos darabokon nem szerepel balról a Transit logó, középről az ajtónyitó gomb, jobbról pedig a Ford embléma, középről pedig a szintén „Transit” feliratú rendszám. (Arehnél ezen a változaton nagyon jól látszanak ezek a részletek.) Ezeknek a „kilúgozott” változatoknak az orráról szintén hiányzik a Ford-ovális, de valamiért az első rendszámtáblán megmaradt a Transit felirat. Elfelejtették volna ezt is törölni? Vagy túl költséges lett volna megváltoztatni a műanyag alkatrészt készítő szerszámot?

Tulajdonképpen nem most először jelenik meg az MB-60 Ford Transit e lapokon, a Royal Mail kollekcióban már szerepelt ez a darab, de akkor nem foglalkoztam vele bővebben. (Mindig bajban vagyok ezekkel a multipackokkal, ha minden bennük lévő darabbal bővebben foglalkozom, akkor egy-egy post olyan hosszú lesz, mint a Háború és Béke.)


Matchbox MB-60 Ford Transit a Cadbury's gabonapehely színeiben.
Szeretem az olyan apró részleteit, hogy az első fényszórók a szélvédővel képeznek egy darabot és így sokkal valósághűbbnek tűnik.
Érdekes, hogy ennek a modellnek a bal oldalon van a kormánya.
Ez is egy "kilúgozott" darab, az orráról a Ford-ovális...
...hátulról pedig az összes, fentebb említett apró részlet hiányzik.
A szétvakuzott fotó megmutatja a raktér műanyag padlóját.
Nehéz megmondani, hogy melyik MB-60 Ford Transit Code 1 és melyik Code 2.
Ez az NRFB nyilvánvlóan a hétköznapi darabok kereskedelmi dobozában van...
...miközben az a belga srác, akitől az eBay-en vettem azt mesélte róla, hogy ezt a Wella termékeket forgalmazók - fodrászok, drogériák és illatszerboltok tulajdonosai - kapták ajándékba a cégtől, tehát valószínűleg Code 2.