A legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években - Ötödik rész: Illegális másolatok - Metalcar

A hazai kisautógyártás egyik meghatározó szereplője akkoriban a ma is működő Metalcar / Metro kft volt. Számos meghatározó modellt dobott a nyolcvanas évek során piacra - elég csak az Atlas, Hondarora, Mercedes kisautókra gondolni - azonban a 90-es évek elején betörő olcsó kínai import árukkal nem versenyezhetett, így részben befejezte a gyártást, részben átállt más termékek gyártására. Nézzük meg mi is volt a cég fő profilja a 80-as években, hogy mely gyártók modelljeit másolták le, igencsak változatos minőségben.

Matchboxon kívüliek: Efsi-3042 és 3062 Mercedes-Benz Army Covered Truck és Army Trailer

1963 és 1974 között gyártotta a Daimler-Benz az LP sorozatú teherautóit. Ez a Matchbox Memories hűséges látogatói számára ismerősek kell legyenek, hiszen a MB-01 Mercedes Truck és MB-02 Mercedes Trailer régi klasszikusok és számos változatuk létezik regular és Superfast kerékkel egyaránt. Egy – nálunk legalábbis – jobbára ismeretlen gyártótól megtaláltam a Matchbox édes testvérét.

Az Efsi vajon mi?

Túrtam a netet lelkesen, de rengeteg ellentmondásos adattal találkoztam. Az mindenesetre biztos, hogy az Efsi, Best-Box (máshol Bestbox) néven kezdi meg működését, de már a kezdetek évében sem értenek egyet a források, vagy 1959-ben, vagy 1962-ben. Az viszont biztos, hogy a cég Holland, hiszen minden modelljük alján ott a büszke felirat: „Made in Holland”. Mi több, a céget a Holland kormány hozza létre csökkent munkaképességűek foglalkoztatására! (Mekkora óriási ötlet ez, nem? Melyikőnk nem venne Matchbox, vagy Hot Wheels közeli minőségű Magyarországon gyártott játékautókat, hasonló áron, ha tudnánk, hogy azokat kik készítik!?) A névválasztás nem véletlenül „Matchbox közeli”, a termékek minősége pedig az összes forrás szerint is teljes egészében összevethető a regular wheel Matchboxokéval. (Én magamtól nem mertem volna ilyen kijelentést tenni azzal a cakk-pakk három Efsi termékkel, ami a birtokomban van, de ezekről nekem is ez volt a benyomásom.) Mi több a Bestbox járművek léptéke is nagyjából ilyen. Valamikor az 1970-es évek elején a cég nevet vált Efsi-re és a források gyanítják, hogy a Matchbox keze lehet a dologban. Innen már elég zavaros a történet, az 1988 környékén a gyárat bezárják és ezzel az Efsi márkanév is eltűnik. Az öntőformák egy Holland-Oto nevű céghez kerülnek, mely egy ma is létező cég, az előző linken megtalálható a weboldaluk.

Mercedes Truck

Sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy a háromtengelyes teherautó és a hozzá tartozó pótkocsi mikor készülhetett, de egészen biztos, hogy a készítők alaposan szemügyre vették a Matchbox fentebb már linkelt szerelvényét akkor, amikor megmintázták. Sok szempontból édes testvérek is lehetnének, mi több megkockáztatom, hogy az Efsi jobban sikerült, mint a Matchbox. Elől a fülkében van beltér, igaz részletesnek nem nevezném. Gyakorlatilag kimerül egy jókora ülőhelyben, kormánykerék, műszerfal és efféle játszi hívságok nincsenek – ezzel persze még mindig több, mint a beltér nélküli Matchbox. A platón lévő ponyva szakasztott hasonló, mint a Matchboxé, pont ugyanúgy le is lehet venni róla, de persze erről elfelejtettem fotót készíteni. Viszont maga a teljes plató hátradönthető. Ennek az a magyarázata, hogy ugyanazt az alvázat számos verzió, köztük dömper készítéséhez is használták. Az külön piros pontot érdemel, hogy nem lebutították fix platósra, hanem megtartották ezt a mozgatható részletet. A plató tengelye képezi a vonóhorgot is és meglepő módon ez az alkatrész műanyag. Az én példányomon a horog csúcsa le van törve – játszottak vele, ez látszik is a kisautón – ezért már csak sík felületen hajlandó vontatni az utánfutót. A kerekek – mint már többször említettem – nagyon hasonlóak a Matchbox regular wheelhez, de a járgány tengelyei sokkal vékonyabbak, mint amit a Matchbox használt, ezért sokkal jobban gurul mint azok. Az utánfutó igazi telitalálat, a pótkerék igazi szeretni való extra és valószínűleg be lehet ragasztva, különben már réges-régen elveszett volna.

Az Efsi pótkocsis Mercedes teherautó szerelvényét szerintem ne hagyjátok ki, ha szembe jön veletek egy, mert nagyon hasonló minőséget képvisel – ebben is bőven van fém – mint a korai Matchboxok. Ha szerettétek az MB-01 és MB-02 Mercedes szerelvényt a Matchboxtól, akkor ezt is szeretni fogjátok!

Efsi-3042 Mercedes-Benz Army Covered Truck. A háttérben nem véletlenül kandikál a Matchbox, Mercedes LP teherautó értelmezésének katonai verziója - aki amúgy eladó. (Ez, és további Matchbox Merci LP modellek, a használtautó-kereskedésben!)

Az Efsi-nek van beltere, még ha bénácska is. Hollandia-Anglia 1:0.

Három tengely, tartályok a kerekek között. Hollandia-Anglia 2:0.

A plató így hátranyitható, ami persze marhaság egy ilyen járműnél, de mint játékszer vadállat, nem? Hollandia-Anglia: 3:0

Ilyen a teljes szerelvény. Szerintem állat.

A vonóhorog műanyag - ez a Matchboxon nagyjából atomcsapást is kiálló fém - az utánfutón a pótkerék viszont mindent visz! Jól látszik, hogy itt vékonyabb tengelyeket használtak, mint a Matchbox - jobban is gurul, viszont simán el lehetne törni, ha erősen megnyomnánk. Hollandia-Anglia 5:2.

A pótkocsin viszont már fém a horog, ugyanúgy mint a Matchboxnál. Hasonlítsátok össze az Efsi-t a Matchbox kivitelezésével és merjétek azt mondani, hogy nem lestek róla!

A billenő plató magyarázata, a dömper változat az Efsi-től. (A kép az eBay-ről származik.)

Konténerszállító, erősen Majorette-re hajazó kerekekkel. Ha lekattintjátok ezt a linket: Szörnyű gondolatom támadt! A részletek alább! (A kép az eBay-ről származik.)

PTT Telecom színekben ugyanaz. Nem rossz! Határozottan nem! (A kép az eBay-ről származik.)

ELF tartálykocsi. A megoldás engem a Metalcar, Matchbox Atlas Truck nyúlásának tartályos változatára emlékeztet. (A kép az eBay-ről származik.)

Ugyanaz Shell színekben. (A kép az eBay-ről származik.)

Ugyanaz nyergesvontatóban. Hú, ez nagyon tetszik, ez nagyon kéne! Az volt a gyanúm, a fentebb linkelt Majorette Magirus szerelvénnyel mutatott apró hasonlóságok kapcsán, hogy volt valami egymásnak gyártás a Franciákkal, de a Majorette kínálatában nem volt Mercedes LP, csak későbbi teherautók. (A kép az eBay-ről származik.)

Matchbox TP-126 Twin Pack MB-trac 1600 Turbo and Hay Trailer 1991

Ti tudtátok, hogy a Mercedes-Benz készített traktort is? Míg a Matchboxot nem láttam, bizony halvány, lila gőzöm sem volt!

Hogy a Porsche készített traktort, az többé-kevésbé ismert tény. Ha lehet ilyen jelzőt használni egy mezőgazdasági gépre, akkor kifejezetten cuki egy jószág. A Lamborghini egyenesen traktorgyárnak indult és ha Enzo Ferrari nem egy öntelt hólyag nincs, nem is lesz sportautógyár. A Mercedes-Benz Unimogja eredetileg egyenesen mezőgazdasági gépnek készült, de hogy konkrétan traktor készüljön a legendás csillag emblémával, az nekem teljesen új volt addig, míg nem szembesültem a Matchbox feldolgozással!

Traktor is kell!
Az egykori Daimler-Benz 1951 óta gyártotta az Unimogot, egy traktorra hasonlító, de általános célú, mindenféle kiegészítő eszköz hordozására és meghajtására alkalmas járművet. A Mercedes-Benz ügyfelei azonban egy kifejezetten mezőgazdasági és erdészeti célú traktort is igényeltek. Ezért a Daimler-Benz 1968. március 25-én fejlesztési megbízást adott ki egy olyan mezőgazdasági traktorra, amely több alkatrészén is osztozik az Unimog 403-as modellel. Ez az a szögletes Unimog sorozat, ami nekem amúgy a kedvencem, amiből meg tudom mutatni a Majorette és a Matchbox feldolgozást is.

Mercedes-Benz MB-trac 1600 turbo (Kép: Wikipédia)

A fejlesztési fázis során több prototípus is épült, amelyeket AM 60-as jelzéssel láttak el. A fejlesztés alatt fontolóra vettek egy 150 LE (110 kW) teljesítményű, megfordítható kormányoszloppal és vezetőüléssel felszerelt változatot is, de ezt kezdetben nem valósították meg. A 440-es sorozatú MB-tracot végül az 1972-es DLG kiállításon mutatták be MB-Trac 65/70 néven. A sorozatgyártás 1973. július 1-jén indult el a Mercedes-Benz gaggenaui gyárában, az Unimoggal párhuzamosan. 1973. december 31-ig összesen 520 darab MB-trac készült el. Az eredeti színösszeállítás kavicsgörgeteg-szürke (pebble-grey) volt, vörös kerekekkel. 1976 márciusában megkezdődött a nehézkategóriás, 442-es és 443-as sorozatú MB-tracok gyártása, amelyek számos alkatrészükben megegyeztek az Unimog 425-össel.

1987-ben a Daimler-Benz stratégiai együttműködésre lépett a Deutz vállalattal, amely abban az időben a Deutz INTRAC-ot, egy hasonló felépítésű traktort gyártott. A közös fejlesztést az 1980-as évek végén a Daimler-Benz (40%) és a Deutz (60%) tulajdonában lévő Trac-Technik-Entwicklungsgesellschaft (TTE) végezte. Költségvetési aggályok miatt azonban a fejlesztést leállították, és a Daimler-Benznél úgy döntöttek, hogy ennek következményeként magát az MB-trac programot is megszüntetik. 1990-ben az MB-trac termékcsalád megkapta az utolsó és egyben legerősebb tagját, az MB-trac 1800 intercoolert. Ez a modell az 1600 turbo változaton alapult, melyet a Matchbox feldolgozott, de kiegészítő intercoolerrel (töltőlevegő-hűtővel) szerelték fel. A gyártás 1991. december 17-én fejeződött be.

Az 1600 turbo is 5958 köbcentis, hathengeres soros dízelmotorral épült, de egy másik blokkra. Ez 2400-as percenkénti fordulaton 156 lóerőt adott le, az 530 newtonméter maximális forgatónyomatékát meg 1600 és 1800 percenkénti fordulatszám közt. 1987 és 1991 között 1072 darab készült belőle.

Mercedes-Benz MB-trac 1600 turbo munka közben.

Szénaszállító
A Matchbox 1:77 méretarányban dolgozta fel a Mercedes-Benz traktor kínálatában az akkor létező aktuális csúcsmodellt, az 1600 turbót. 1990 és 2002 közt hét változata jelent meg, amiből mi most az 1991-es, TP-126 Twin Pack-ben szereplő verzióra koncentrálunk. Ez a sárga-zöld színséma csak erre a változatra jellemző és őszintén szólva engem a John Deere traktorokra emlékeztet. (Az 1990-1993 közt az 1-75 sorozatban szereplő változat hűen követi az eredeti színeit.) Cserébe a színezés megkönnyíti a dolgom: ami sárga rajta az műanyag, ami zöld az fém. Természetesen a felnik is műanyagok, amikre valódi gumi abroncsokat húztak.

A dupla csomagban a Hay Trailer (Szénabála-szállító utánfutó) tartozik hozzá. Ez egy érdekes szerzet. 1967-1970 közt mint MB-40 szerepelt az 1-75 sorban, de még műanyag felniken gumiabroncsos kerekekkel, sötétkék színben, sárga rácsokkal. Ez után már csak olyan kerekekkel bukkan fel Twin Pack-ekben és tematikus csomagokban, mint amilyenek az én példányomon is vannak, változatos színekben és az, hogy a (képzeletbeli nem tartozék) szénabálák lepotyogását meggátló rácsok járnak-e hozzá vagy sem, az változó. A TP-126-hoz eredetileg jártak fekete színű ilyenek, de sajnos az én példányomról már hiányoznak. A Hay Trailer forgózsámolya az 1-75 sorozaton túli verziókon lehet körbeforduló és fixen rögzített is, a TP-126-é is az előbbi, akadálymentesen körbefordítható.

Kitűnő játékszer, német nyelvterületen mind a mai napig nagyon népszerű játékszerek a mezőgazdasági gépek – a SIKU nem véletlenül kínál belőlük figyelemreméltó sortimentet – és még a Mercedes-Benz történetében egy érdekes fejezetet is képviselő járművet is mintáz meg!

A legendás csillag egy mezőgazdasági gépen. Igen, volt ilyen!

Valódi gumi abroncsok a kerekeken.

Ami zöld az fém - a felnik nem - ami sárga az műanyag.

A fülke nem kapott üvegezést a Matchboxtól.

A vonóhorog műanyag, de én még nem láttam olyan MB-tracot, melyről le volt törve. Igaz nem is egy gyakori darab.

Ez a színséma csak a TP-126-ra jellemző.

Az első négy év 1-75 változata az eredeti színeit követi...

...így eléggé zsondéros... akarom mondani John Deere-es lett a fizimiskája.

Ilyen szénabála-szállító utánfutó tartozik hozzá, aminek...

...ilyen bálalepotyogás-gátló rácsok lennének az elején-hátulján, ha még meglennének. De nem vannak. (Kép: eBay)

Szénabála-szállításra készen!

Ilyen a blisterpakkja még NRFB korában. (Kép: eBay)

Vagy ilyen a blisterpakkja még NRFB korában. (Kép: eBay)

Mindannyiunk kedvenc virtuális szállítmányozási cége, a Jolán-TEFU is szállított már MB-tracot, igaz csak 900 turbót, de stílusosan, egy Mercedes-Benz Actros MP3 nyergesvontató közreműködésével!

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 258 Mercedes Pompier Aeroport

Szerintem mindannyian átéltétek már azt az érzést, hogy börzén, vagy máshol böngészve belebotlotok egy régen elfeledett olyan kisautóba, ami gyerekkorotokban megvolt. Persze amúgy attól a gyártótól származó modellek nem a fő csapásirány, vagy éppen azt a méretarányt nem gyűjtitek, de mivel kölyökként imádtátok, hát azonnal meg kellett venni. Én így jártam – és hozzátehetem, hogy nem csak most, sokszor máskor is.

Mercedes-Benz T2

1967-ben dobta piacra a Daimler-Benz a T2-őt, mint köztes méretű járművet az akkor már bekebelezett Hanomag-Henschel, F 25-öse – ennek az utódja a Mercedes Transporter (T1) mely létezik Matchboxként mint azt a mellékelt ábra mutatja – és a nagyobb teherautói közé. A T2 létezett egybe dobozos, platós, vagy busz kivitelben is. Eléggé népszerű darab, 19 év alatt nagyjából 450 000 darabot készítettek belőle és használták mentőnek, tűzoltóságok és más mentéssel foglalatoskodó szervezetek a felszerelés, meg a személyzet cipelésére is. Ha jól értem a német Wikipédián olvasható információkat, akkor a motorizáltsága meglepő. (A német nyelvtudásom a béka sejhaja alatt van, kéne használni. Hmm... Lehet, hogy valamelyik nap megbüntetem magam és megnézem a Manta-Manta című alkotást eredeti nyelven. Kedvenc részem 2:04-nél!) Szóval nagyon úgy nézem, hogy a legnépszerűbb motor a W114/W115-ből, azaz az állólámpás Merciből érkezett, ami a 240D sornégyes, 65-, illetve később 75 lóerős 2,4 literes blokkja volt, de a nem is annyira kicsi – a legnagyobb verzióban hattonnás cipelőképességű – áruszállító legerősebb blokkja is csak 130 pacit tudott mozgósítani.

Reptéri Tűzoltó

Francia barátaink katalógusai közül először 1979-esben bukkan fel a T2, mint „Mercedes Pompier”, azaz Mercedes Tűzoltó. Az alvázon csak „Pompier Aeroport” szerepel, azaz „Reptéri Tűzoltó”. No, őszintén meg lennék lepve, ha a valóságban is létezett volna ilyen verzió, mivel a T2 ehhez a feladatkörhöz szemlátomást kicsi! Különösen olyan konfigurációban ahogy azt a Majorette-nél megformázták, nem tud annyi oltóhabot magával vinni, hogy érdemben meg tudja kezdeni a munkát, míg a hozzá rendelt tartálykocsi útóléri az utánpótlással. Persze gyerekként ez hol a csudába érdekelt?! A vízágyú a tetején körbeforgatható, a rugózása álom, és olyan apró részleteket is kidolgoztak rajta – gondolok itt hátul a műszerekre, meg a cső-miskulanciákra – hogyha akkor az iskolában jön valamelyik Móricka nekem okoskodni, hogy ez „vízágyúnak túl kicsi”, akkor csípőből megmagyarázom neki, hogy ehhez tartálykocsi kell, azért vannak a hátulján azok a bigyók. Először bontatlan csomagolású verziót szerzetem be belőle, amikor az szembe jött velem az eBay-en, amit persze nem volt lelkem kibontani, aztán ezt követően botlottam belé mindannyiunk kedvenc pénztemetőjében az Autómániában a doboztalan verzióba. Ennek viszont ezüst színű a vízágyúja, míg az NRFB – és emlékeim szerint a gyerekkori – példányomon is ez a részlet fekete volt. Hátul ott a jellegzetes Majorette vonóhorog a két nyuszifüllel. A cégnek van egytengelyes víztartálya, amit simán el tudok képzelni mögé vontatmánynak.

Persze elfogult vagyok, hiszen gyerekkoromban volt ilyenem és nagyon szerettem, de most már gyűjtői szemmel is a szívemnek kedves darab.

Részletes, kívül-belül.

Ezen a példányon egészen világosra sikerült a szélvédő, ezért a megkülönböztető jelzés is eléggé színtelen.

Eléggé valószínűtlen, hogy ennyire kis járműből készítettek volna habágyús tűzoltószert...

...de azért az ágyú remekül forgatható.

Hátul mindenféle műszer és csővégződés a tartálykocsihoz, hogy legyen honnan venni az oltóanyagot. Alattuk a Majorettre annyira jellemző vonóhorog a két nyuszifüllel.

Majorette No. 258 Mercedes Pompier Aeroport, NRFB. Ennek lényegesen sötétebb a szélvédője és fekete a vízágyúja is.

Kell magyaráznom, hogy miért nem volt lelkem kibontani?

Ezt a képet a neten találtam és nem láttam még előtte ilyen Majorette csomagolást.

Ilyen az eredeti Mercedes T2. A méretéből egyértelmű, hogy miért valószínűtlen, hogy vízágyút csináltak volna belőle. Hol lenne a víztartály?

A legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években - Tizedik rész: A nagy hazai kerékkatalógus

Kezdjük rögvest a rossz hírrel: A Magyar kisautókat taglaló cikksorozat végére értünk. Viszont egy fontos téma még van a tarsolyomban, ez nem más mint a hazai gyártású kisautók kerekei, avagy a nagy hazai kerékkatalógus. Miért fontos ez? Elsősorban sok esetben kiszámítható belőle egy modell kora illetve segítik a modellek gyártójának azonosítását. Nem utolsósorban rávilágít arra a tényre is, hogy hiába készültek a Magyar kisautók "ezer és ezer" műhelyben és gyártósoron, sok esetben egyazon beszállító cég azonos alkatrészei kerültek több különböző modellbe is. Ez pedig alaposan megnehezíti az azonosításukat, azaz hogy az adott modellt ki gyártotta.

Majorette No. 231 Mercedes-Benz 190E 2.3-16 (W201)

Vannak olyan autók, amikről egyszerűen nem értem, hogy hogy a csudában maradhattak ki a Matchbox kínálatából! A Baby-Benz amelyik óriás kedvencem az egyik ilyen. Nem volt egyszerű alternatívákat találni, de mióta – már jó régen – elmúlt a Matchbox csőlátásom, sikerült! Hiánypótló kisautóról szóló bejegyzés következik, jelentős mennyiségű olvasnivalóval!

A bőség zavara
Szoktam volt panaszkodni afelett, hogyha egy-egy típusról nehezen találok az alapvető információkat összefoglaló bemutatót, tesztet. Nos, ez alkalommal a bőség zavarával küzdök! Nem csoda, a W201-es Merci, amit az autós szleng csak „A százkilencvenes” néven emleget hamar közkedvelt és legenda lett.

Igyekeztem összeállítani egy alapos olvasnivaló listát: 190-es alapozó anyagnak Az Autó cikkét javaslom, leginkább a fotók miatt. Az Origo anyaga már átfogóbban meséli el a 190-es történetét. Végül, szándékosan afféle eltúlzott desszertként a főfogások után Csikós Zsolt három anyagára is elhelyezek itt linket: első, második, és harmadik. Ő úgy általában a csillagos márka praetor maximusa, de a 190-es – mint az előbb mellékelt ábrák is mutatják – olyan szinten tartozik hozzá, hogy éveken át dédelgetett ilyet a saját flottájában úgy, hogy nem fél bekoszolni a kezét ha veterán vagy youngtimer birtoklásról van szó.

A csúcsmodell - 190E 2.3-16
Mivel a Majorette a 190-esek legelső csúcsváltozatát mintázta meg, ezért indokolt, hogy ezzel bővebben foglalkozzunk – jobb híján saját kútfőből.

Az 1970-es évek végén a Mercedes az R107-es sorozat nagy, V8-as kupéival – főként a könnyített Mercedes 450 SLC 5.0-val – versenyzett a rali-világban. A Mercedes a 190 E-t is ralisportba szánta, ezért felkérte a brit Cosworth mérnöki irodát, hogy fejlesszenek egy 320 lóerős motort a versenyautóhoz. A Cosworth-nál ez a projekt a WAA kódnevet kapta. Időközben azonban megjelent az összkerékhajtású és turbómotoros Audi Quattro, ami mellett a 2.3-16 elavultnak tűnt. Mivel a Mercedes továbbra is versenyezni akart a 190-essel, és már a motor is rendelkezésre állt, a rali helyett a Német Túraautó Bajnokság (DTM) felé fordultak. Az itt induló autóknak azonban közúti modellen kellett alapulniuk, így a Mercedesnek sorozatgyártásba kellett vinnie a 190-est a Cosworth-motor fojtott változatával. Ez a sportmodell 190 E 2.3-16 néven vált ismertté, és 1983 szeptemberében, a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be, miután hírnevét már megalapozta: augusztusban az olaszországi Nardó tesztpályán három, külsőleg alig módosított példány három világrekordot állított fel, 247,94 km/h-s átlagsebességet elérve egy 50 000 km-es tartósteszten, emellett tizenkét nemzetközi állóképességi rekordot is megdöntöttek.

A Cosworth-motor az M102-es, négyhengeres, 2,3 literes, 8 szelepes, 136 lóerős blokkon alapult, amely már megtalálható volt a 190-esben és az E-osztályban. A hengerfejet a Cosworth fejlesztette: könnyűfém ötvözetből készült a cég egyedi öntési eljárásával, dupla felülfekvő vezérműtengelyt és hengerenként négy szelepet kapott. A 16 szelepet úgy méretezték, hogy azok a lehető legnagyobbak legyenek, amik még praktikusan befértek az égéstérbe.

Alább a 190E 2.3-16 premierévéből, 1983-ból származó, német katalógust láthatjátok.

Az utcai kivitelben a 2,3 literes, 16 szelepes motor 183 lóerő leadására volt képes 6200-as fordulaton, maximális nyomatéka pedig 236 Nm volt 4500-as fordulatnál. A 95,50 x 80,25 mm-es furat-löket arány biztosította, hogy a motor könnyedén felpörögjön a 7000-es leszabályozásig. Az autó kevesebb mint 8 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra, végsebessége pedig 230 km/h volt. Az amerikai piacra szánt modellek kompresszióját némileg csökkentették (10,5:1-ről 9,7:1-re), így ezek 167 lóerőt és 220 Nm nyomatékot teljesítettek. A motor utcai változatát kisebb szívó- és kipufogónyílásokkal, módosított vezérműtengely-profillal és száraz karteres olajozás nélkül építették meg, a speciális Kugelfischer üzemanyag-befecskendezést pedig a Bosch K-Jetronic rendszere váltotta fel. A motorba olajhűtőt is szereltek, hogy biztosítsák a megfelelő hűtést a versenypályás használat során, amelyre sok ilyen autót szántak. Ezek a módosítások a teljesítményt a kívánt 183 lóerőre korlátozták, de az eredmény így is egy rendkívül rugalmas motor lett, lapos nyomatékgörbével és széles teljesítménysávval. A hengerfejeket a Cosworth worcesteri öntödéjében gyártották, majd Németországba szállították őket az összeszereléshez. A motor egyes alkatrészei – például a könnyű, préselt könnyűfém dugattyúk és a magasabb fordulatszámra tervezett gyűrűk – eltértek a széria 2,3-as blokkban lévőktől, míg a hajtókarok, a csapágyak és a csapágyfedelek alaphelyzetben is elég erősnek bizonyultak, így azokon nem változtattak. 1988-ban a 2,3 literes motort egy megnövelt, 2,5 literes egység váltotta fel.

A 2.3-16 és a későbbi 2.5-16 modellek bodykitje 0,32-re csökkentette a légellenállási együtthatót – ami az akkori négyajtós limuzinok körében az egyik legalacsonyabb érték volt. Megjegyzem szerintem kifejezetten csinosra, visszafogottra még éppen ízlésesre sikerült a „király új ruhája”. Mi több az ilyen nélküli, szerényebb modellek némiképp kopasznak tűnnek nekem e nélkül.

A kormánymű áttételezése közvetlenebb, a kormánykerék pedig kisebb lett a többi 190-eshez képest, az üzemanyagtartály méretét pedig 55-ről 70 literre növelték. A Getrag ötsebességes kézi váltója kizárólag a 16 szelepes kiváltsága volt, és „dog-leg” kiosztást kapott, ahol az egyes fokozat balra lent található. A váltási érzetet ugyanakkor „akadósnak” és „nehézkesnek” írták le, amivel szemben az ugyanezt a váltót használó BMW M3-at (E30) nem érte ilyen kritika.

A szigorúan négyszemélyes belső térben alapfelszereltség volt a sportülés, elöl és hátul egyaránt hangsúlyos oldaltámaszokkal. A középkonzol három extra műszert – olajhőmérőt, stoppert és voltmérőt – kapott. A 190 E 2.3-16 mindössze két színben volt elérhető: kékesfekete metál (az USA-ban Pearl Black) és füstezüst árnyalatokban. A 2.5-16 kínálata az Almandinvörös és az Asztrálezüst színekkel bővült. Minden 2.3-16 szelepes modellt alapáron önzáró differenciálművel (LSD) szereltek, de elérhetőek voltak a Mercedes ASD rendszerével is, amely a 2.5-16v esetében már szériafelszereltség volt. Az ASD egy elektronikusan vezérelt, hidraulikusan záródó differenciálmű, amely szükség esetén automatikusan aktiválódik. Az elektronikus vezérlés lehetővé teszi a zárás mértékének változtatását az alap 15%-tól egészen 100%-ig. Ez azonban nem kipörgésgátló rendszer: nem akadályozza meg a kerekek kipörgését, csupán maximalizálja a tapadást. Az ASD működését a sebességmérőben kigyulladó borostyánsárga háromszög jelzi.

A 16 szelepes modellek felfüggesztését módosították az alap 190-eshez (W201) képest. Amellett, hogy alacsonyabb és keményebb lett, gyorsabb lengéscsillapítókat, vastagabb kanyarstabilizátorokat, keményebb szilenteket és hátul hidraulikus szintszabályozót (SLS) kapott. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a hátsó hasmagasság teljes terhelés mellett is változatlan maradjon.

Némi tépelődés után úgy döntöttem, hogy a fenti videót elhelyezem itt, annak ellenére, hogy a felolvasó hölgy némiképp küzd a hangsúlyozással és egyes idegen szavak kiejtésével is. A látvány kárpótol, az elhangzottak helytállóak és foglalkozik az utódmodellekkel is, melyekkel én szándékoltan nem.

A franciák Baby-Benze

A Majorette 1986 és 1995 közt kínálta a 200-as sorozatban a 190-es első csúcsmodelljét 1:59 méretarányban. Az adatbázisokban a kerékváltozatokat is figyelembe véve legalább 14 verziója szerepel. Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az a premiermodell második verziója. 86-ban eredetileg háromküllős kerekekkel debütál – olyanokkal, amilyeneket ez a szintén Mercedes-Benz kisautó is visel – de 87-ben váltotta ez a „nyolclukú felni” ami szerintem sokkal jobban mutat alatta, bár a másik sem rossz. Ilyen metálzöldben csak ebben a két évben gyártották.

Összesen hét utcai fényezésű változata készül. Mindegyik nagyon szép, de mint a fentiekből kitűnik, a franciák nem foglalkoztak azzal, hogy az eredeti autó milyen színekben készült, a Mercedes-Benz-t pedig szemlátomást ez kicsit sem zavarta. 1992 és 1995 között már csak versenyfestésű változatban kínálják. Nem nevezném rossznak, de nem is vonz. Ezeken kívül legalább két, „Code 2” változata is ismert.

Az öntvényről nincs sokat beszélni azon túl, hogy szerintem egészen kitűnő! Részletes, az első ajtók nyithatóak. Az első lámpák a szélvédő anyagából, a hátsók pedig a beltér műanyagjából készültek. A beltérben felismerni a 190-es jellegzetes kialakítását, a kormány sem egy pizza, ugyanakkor inkább nevezném elnagyoltnak, mintsem részletesnek.

Ó igen! "Tolja a csillagot!" #regenmindenjobbvolt

Első lámpák a szélvédő anyagából, a nyolclyukú kerék pedig mindennek jól áll, még akkor is ha nem a Matchbox-féle! #regenmindenjobbvolt

Nyitható ajtók akkoriból, amikor még az ilyesmi nem került extra-pénzbe. #regenmindenjobbvolt

Metálzöld. Nem gyári Mercedes-szín, de úgy tűnik a németeket ez nem igazán zavarta.

A beltérben felismerhetőek az eredeti vonásai, de inkább elnagyolt mint részletes. A kormánykerék azonban mégsem csak egy pizza! Ami a hátsó rendszámtábla tartójának tűnik, az a fül amivel az alváz és a karosszéria összekapaszkodik. Ez is egy olyan megoldás, amit én mindig is nagyon szerettem. Gondolom a műanyagból készült alvázak miatt tűnt el. #regenmindenjobbvolt

A hátsó lámpák a beltér anyagából kerültek kialakításra. A hátsó légterelő fém, a karosszéria anyagából kialakítva. Bár hátulról úgy tűnik, nincs a szárny és a csomagtérfedél közt rés. Nagyon ügyes megoldás, mert a felületes szemlélőt átveri, nem sérülékeny, nem lehet akarva vagy akaratlanul letörni! A feliratok és a csillag szintén öntvényből. #regenmindenjobbvolt

Ebből a szögből jobban látszik az, amit fentebb említettem a beltérről.

Nagyon nagy bajban lennék, ha választanom kéne egy 190E Merci és egy E30-as BMW közül, hogy melyik legyen a játszóautóm!

Ezzel a kerekekkel, ebben a színben csak 1987-ben készült. Szerintem ez a szebb változata.