2008-as Matchbox Convoy szpotting! Vagy még mindig nem?

Talán emlékeztek még erre a postra, amikor rácsodálkoztam pár új Convoy szerelvényre. Akkor Matchbox kolléga elmesélte, hogy azok bizony még mindig a 2007-es modellévhez tartoznak, de 2008 elején jelentek meg a boltokban.

Mostmár félve jelentek ki ilyet, de úgy tűnik, hogy a Matchbox 2008-ra azzal szórakoztat minket, hogy összekócolta a Convoy vontatók színezését, illetve a vontatók és a vontatmányok egymáshoz való viszonyát!

A képek az eBay-ről magukért beszélnek. Mind egy ausztrál kereskedőtől származnak. Persze lehet, hogy ő „gyártott” ilyen szín és vontatókombinációkat – ha így van, akkor remélem elpusztul a kutyája –, de sehol nem említi, hogy ezek Code 3-ak lennének. Olyanokat is árul, de azt teljesen külön szekcióban.

Valami infó bárkinél?

Matchbox 2008 USA Superfast MB-04 ’72 Ford Bronco 4x4

Az a helyzet, hogy nincsenek érzelmeim ezzel az autóval kapcsolatban. Oké, ugyanabban a modellévben készült, mint én, pár filmből rémlik is, de nagyjából ennyi. Nem indukál bennem semmit, nem olyan klasszikus, mint akármelyik Jeep, vagy Land Rover. Az egyetlen ok, amiért birtoklom, hogy elém ugrott egy hypermarketben még májusban az Egyesült Államokban.

Amennyire én a történetet tudom, ez az autó a 2007-es modellévben került be az 1-75 sorozatba, mint MB-58. Ikarus 256 kolléga jegyez is egy ilyet a gyűjteményében. Idén mifelénk MB-69 és ha minden igaz, citromsárga mint a kanári. Én már elvesztem a színváltozatok erdejében – mint a mellékelt ábra mutatja, van belőle bőven. Az idei Superfast sorozatba is bekerült, mint MB-04. Ha a brazil kollégáknak lehet hinni, akkor az idén a Superfast sorozat azonos az USÁ-ban és a világ összes helyén. Mint az előző linkből kiderül – kicsit elszúrták, erre a lapra nem mutat link a főoldalról – meg is van nekik az idei Superfast 04, csak éppen világoskék, ami meg nekem megvan, bizony lila! (Furák lettek a képek, mert a valóságban ugyanolyan lila, mint a papírdobozon, de a fényképezőgép kéket csinált belőle. Lehet, hogy a braziloknál is ez a helyzet.)

Ikarus 256 kolléga rendszám dekódolási módszere ennél is működik, az amerikai szabványú, off road regisztrációs rendszám, „49RT LVR”, DIRT LVR-re kódolódik ki. A „dirt” itt sár, vagy föld, az „lvr” pedig a „lover” torzított, rövidített változata, ami kedvelő, vagy szerető. Tehát „sárkedvelő”. Zseniális!

MB-04 Superfast ’72 Ford Bronco 4x4, NRFB. Ez konkrétan amerikai, de az európai kiadás is ilyen.

Simán ki lehetne nyitni, de nem nagyon van miért, ez a csomagolás minden részletet feltár.

A fényképezőgép kéket csinált a lila autóból.

Movie Cars – Matchbox Star Car ADAM-12 Plymouth Gran(d) Fury

Hol is kezdjem? Tanácstalan vagyok, mert ez a darab tökéletesen megtestesíti a tévedések vígjátékát. Az első tévedés, hogy alaposan benéztem, nem azt vettem, amit hittem, hogy veszek.

Valamilyen ostoba okból azt gondoltam, hogy ez az autó a T. J. Hooker című tévésorozatból van, ami mindig is kedves volt a szívemnek, az akkor még arcátlanul fiatal és hihetetlenül vonzó Heather Locklear miatt. Először ott kellett volna, hogy leessen a tantusz, hogy a csomagoláson nem az autó neve van, hanem a sorozat címe. Másodszor ott kellett volna kapcsolnom, hogy azért az eBay-en lévő képen is elég világosan látszott Los Angeles város rendőrségének jelvénye – bár az is igaz, hogy a T. J. Hooker sorozatban használt jelvény emlékeztet arra. (Igazából nevesítve sohasem volt a sorozatban, de ott LCPD volt, ami a sohasem létezett Lake City Police Dept. lenne. Nem pedig LAPD, mint Los Angeles Police Dept. Ráadásul a járművek festése kísértetiesen emlékeztet a hetvenes években Los Angelesben használt fehér-fekete festésre.) Harmadszor meg ott kellett volna kapcsolnom, hogy T. J. Hooker leggyakrabban 1977-es Dodge Monaco-ban csapatta – azért leggyakrabban, mert hébe-hóba 1979-es Dodge St. Regis-t is látni. Mentségemre szolgáljon, hogy a Monaco hátulról szerintem megtévesztésig hasonlít a Plymouth Fury-re, ami nem véletlen, lévén ugye mind Mopar és ezek a darabok valamilyen szinten közös tőből is fakadnak. (Később azért kiderül majd, hogy az eltérő típusok nem felismerése nem is volt akkora marhaság a részemről.)

T. J. Hooker intró.

Az ADAM-12 amúgy egy zsarusorozat, ami 1968 és 1975 között futott az államokban – míg a T. J. Hooker meg 1982-1986 közt. (Jó, a hőség kezd az agyamra menni, a rendőrautóból valószínűleg mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy nem egy brazil szappanoperáról van szó.) Két Los Angelesben szolgáló hétköznapi zsaru történetének négykerekű főszereplője előbb egy 1968-as Plymouth Belvedere (valami ilyesmit kell elképzelni, ez konkrétan egy 1969-es), később egy 1972-es AMC Matador. Itt viszont torpanjunk meg egy kicsit! Amit a Matchbox a dobozba rakott, az először 1979-ben látott napvilágot a kínálatukban, mint MB-10 és mint Plymouth Gran Fury. A modellév nincs ott, de némi kutakodás után én az 1975-1976-os modellévek Gran Fury-jait sejtem benne. (Némi képanyag stílszerűen rendőrautókról ITT és ITT [alulról a 6-7-8 kép].) Tehát az a Matchbox, amihez az Universal odaadta a licencet, nem egyezik meg a sorozatban szereplő autók típusával és évjáratával sem! Már nem is számolom, hogy ez hányadik tévedés ebben a történetben. MB-10 ügyekben érdemes felkeresni Areh oldalát, ő több változatot is jegyez, de pontosan emlékszem kölyökkoromból, hogy ennél lényegesen több létezett belőle. Csak az osztályunkban több fajta volt nekünk, amivel szirénáztunk a szünetekben. (A modell szerepelt már itt is, mint a kettőből az egyik SuperKings-em.)

ADAM-12 promó.

A legutolsó tévedés a történetben, hogy a Star Car Collections dobozát elírták, Gran Fury helyett, Grand Fury szerepel rajta!

Ezek után lehet ezt a szegényt nem szeretni?!

Matchbox Star Car Collection: ADAM-12 Plymouth Gran(d) Fury. NRFB. A bal hátsó ajtó kilincsénél a dzsuva az autón gyári extra! A részletek szokatlanul részletesek és szépek! Eredetileg 3.99 dollár volt. Azt nem mondom meg, hogy nekem mennyibe fájt! Mondtam már, hogy mennyire utálok blistert fotózni?

Így nézne ki, ha ki lenne bontva. A kép Dan Zsebehazy - lásd a linkgyűjteményt! - oldaláról származik.

Miatta szerettem a T. J. Hooker sorozatot. Bocsánatos bűn, nemde? ;-)

Dobozfétis: Matchbox hordtáskák – CC-1 és CC-24

Ikarus 256 kollégát leszámítva nem tudom, hogy ki hogyan tárolja a gyűjteményét. Nálam a cuccok 99 százaléka nagy papírdobozokban lakik a szekrényben, egy tucatnyi a Fast Lane Superliner-ben az asztalomon áll, fél tucat Convoy meg a polcon porosodik. Ez még így is marad addig, míg nem lesz egy méretes vitrin a dolgaimnak, de leginkább egy még méretesebb lakhely, ahová a vitrin helyezhető. Akinek bírja a zsebe, az fektetheti Matchbox gyűjtői táskákba is, hogy stílusos lakhelye legyen a dolgainak. Az enyém nem bírja, de pár gyűjteményvásárlásom ilyen dobozokban érkezett, ezért van néhány. A jelzésük, „CC” az angol elnevezésből, „Carry Case” jön. Kicsit még hezitálok felette, de megfordult a fejemben, hogy elkótyavetyélem ezeket a darabokat. Ha valakit érdekel esetleg, akkor bombázzon meg egy kommenttel!

CC-1 hordtáska, 18 Matchboxnak.

Kis fül, mint zár. Ugyanez létzik kékben is.

A matricán lévő dátum szerint 1985-ből.

CC-24, szerszámosláda (toolbox) hordtáska. Igen, ebből kettő is van.

Az alján lévő keltezés szerint 1981-ből való. A benne lévő tálcákat más kivitelű hordtáskákban is használják.

Matchboxon kívüliek: Corgi Juniors Mercedes-Benz 240D (W115) UPDATE!

Sohasem bocsátom meg a Matchboxnak, hogy kihagyták a klasszikus állólámpás Mercit a kínálatból, ezért a Corgi Juniors W115-ösével vigasztalódtam. Viszont időközben kibővült a készlet, szert tettem a „civil” és a taxi változatra is.

A taxi verzió nem tagadhatja le a közös alapokat a rendőrségi verzióval. A szabadjelző feliratának a megoldása nem is lehetne primitívebb: az üreges műanyagban egy darab papundekli van, „TAXI” felirattal. Úgy kéne a helyén maradnia, hogy az első ülések mögött és a hátsó ülések előtt a gravitáció tartja a helyén a téglalap alakú papírdarabot. Igen, az utastér közepén van egy darab papír! Borzasztó primitív, ez van. Ráadásul az enyém valamikor párát kaphatott, mert a papír kicsit elfáradt és csálén áll.

A „civil” változatok azonban kifogástalanok! Ebből rögvest sikerült három különböző árnyalatút is megkaparintani, kettőt a netről, egyet pedig TRf gyerekkori gyűjteményéből.

Remek darabok!

Remekül eltalált, kifejezetten Németországra jellemző taxiszín.

Így talán nem is látszik annyira, hogy mennyire béna a szabadjelzőben a papír.

Három civil verzió, három árnyalatban. TRf, kitalálod, melyiket kaptam tőled?

A teljes készlet.

Matchbox MB-57 Wild Life Truck

1973 volt az év, amikor az első Rolomatics modell napvilágot látott. Izé… Rolamatics. Vagy Rola-matics? Passz, lövésem sincs, mindenki össze-vissza emlegeti és még fel sem soroltam az összes írásmódot, amivel láttam. Kivételt csak az egy Charlie Mack képez, aki hallgat róla, mint a sült hal. Kénytelen vagyok a saját fejem után menni és a dobozokon olvasható embléma után Rola-matics-nak hívni ezt a dolgot, ami… Mi is? Szóval az év 1973. Fel szerették volna dobni valamivel az 1-75 sorozatot és előjöttek a Rola-matics ötletével. A hangzatos név egy nagyon egyszerű, ezért üzembiztos mechanikát takart, amitől az adott modellen egy működő részlet csinál valamit – hogy mit, az minden modellnél más volt. A hátsó tengelyen lévő kerekek egyike kapott egy kis tüskét, ami a járgány haladtával mozgatta azt a bizonyos kis mozgó részletet. Nekem kölyöknek több Rola-matics járgányom is volt – most „nem kölyökként” sincs ez másként – de akkor nem szerettem őket, mert nem futottak olyan egyenletesen, mint a többi járgány, viszont kattogtak, ahogy a mechanizmus működött, miközben a kiálló tüske folyton beleakadt a kedvenc játszópokrócom bolyhaiba.

Ellenben volt egy Rola-matics járgányom, amit nagyon szerettem – persze azután, miután kicsit megpimpeltem és azt az átkozott csattogó izét cirkumveniáltam. Már az akkori eszemmel is átláttam, hogy a mechanizmus lelke a hátsó, vastag, Superfast kerékből kiálló tüske. Én és társam a körömvágó olló, gyors és visszavonhatatlan pusztítást végeztünk. A szóban forgó járgány az MB-57 Wild Life Truck. Nem véletlen ez a post most és itt, hiszen egyenes ági leszármazottja az egyel korábban tárgyalt MB-6 Ford Pickup-nak. Konkrétan teljesen ugyanaz, mínusz stepside. Különbségek még? A regular, vagy vékony Superfast kerekek helyett széles Superfast abroncsokkal, ami ad is neki némi off-road jelleget a big foot-ságon innen. (Amúgy én nem tudok keskeny kerekű Rola-matics-ról, bár ettől még bátran lehet.) Nincs kidolgozva a vezetőfülke belseje, éppen ezért erősen színezett, vörös, vagy lila ablakokat kapott. A legnagyobb attrakció persze a platón kialakított kör alakú platform, amin egy hím oroszlán „sétál körbe”. A ponyva helyett pedig áttetsző borítást kapott.

Nekem a sárga változat volt – sőt, van – meg, az elején elefántfejet mintázó matricával és Ranger felirattal. Bár a pimpeléskor a búrára emlékeztető „ponyvát” elszórtam valahová, az oroszlán mind a mai napig megvan – ennek majd lesz szerepe. A matricát eltüntettem és valami autókatalógusból vágtam ki egy Dodge és egy Dodge Trucks feliratot a két oldalára – hol érdekelt engem a plató ajtaján lévő jókora Ford felirat? Szóval alaposan elintéztem.

Mikor rákaptam a Matchboxok felhalmozására, akkor nyilvánvaló volt, hogy kell nekem ebből egy hibátlan állapotú darab is. Lett. Teljesen ugyanolyan, mint amilyen az eredeti volt. A minap azonban felhívott TRf cimbi, hogy ambulanter kell neki egy AGP-s videokártya, de mánis és azonnal. Megoldottam a dolgot, de mondtam neki, hogy nincs semmi ingyen, markoljon fel otthon 2-3 Matchboxot. Erre beállított egy kis halom csodával, köztük az MB-57 másik verziójával, a zebracsíkos fehérrel. Ez mindig is nagyon tetszett és ez mit sem kopott, pedig egy Győző nevű, két lábon járó szénvegyület mindent megtesz annak érdekében, hogy lejárassa a zebrák csíkjait. Charlie Mack tucatnál is több változatot különböztet meg az MB-57-ből, de a rengeteg változat a két főbb verzión – sárga és zebrásított – kívül csak apróságokban térnek el. Az viszont érdekes, hogy a fehérnek is sárga a ringlispíl forgó alkatrésze – gondolom legyártottak ebből pár millió darabot előre, el kellett hát használni. Visszatérve TRf rám ruházott Wild Life Truck-jára – már csak azért is, mert mindig izgalmasnak találtam egy régi Matchbox történetét, ha az ismert: az közel tökéletes állapotú, de hiányzott belőle az oroszlán! Viszont nekem megvolt a régi, gyerekkori darabból az állatok királya! Ezért összehoztam a kettőt, és így most van két közel tökéletes darabom ebből a járműből.

Matchbox MB-57 Wild Life Truck, Ford Pickup alapokon.

Ez a darab pedig TRf gyűjteményéből, zebrajelmezben. Nem látszik jól a képen, de a körbe forgó korong ezen is sárga. Az oroszlán viszont az én régi darabomból származik.

Balra a gyerekkori példány, amit khmmm... kicsit megpimpeltem anno.

Itt jól látszik a Rola-matics embléma az alvázon, a kis tüske a bal hátsó keréken és a sárga forgó korong.

Túl a tízezren!

Szombaton volt a napja, hogy a Matchbox Memories számlálója átfordult a 10 000-en! Köszönet nektek, akik látogatjátok ezt az oldalt.

Matchbox MB-06 Ford Pickup

Ha készítenénk egy ilyen kimutatást, akkor szinte biztos, hogy a valaha megjelent Matchboxok között a leggyakoribb márka a Ford. A pickupok pedig ebből a márkából mindig is népszerűek voltak a cégnél – már ezeken a lapokon is láthattatok többet is, így tényleg csak találomra belinkelem a kedvenceim: mondjuk ezt, és ezt, meg ezt, no meg egy ilyet is.

A tréfás az, hogy voltak olyan darabok az évek során a sorozatban, melyek szemlátomást valamelyik régebbire épültek. Hogy ezt nem én vettem észre elsőnek, annak ékes jele, hogy Areh mester is egy kalap alá vesz ezekből egy rahedlit. Az egy tőről fakadó darabok apukájának én mindig is az MB-6-ot tekintettem. Az alvázon nincs keltezés, az első katalógus amiben felbukkan, az 1969-es. A regular wheel változat tudja az „Auto Steer” trükköt, azaz ha megdöntjük valamelyik irányba, akkor az első kerekei elfordulnak. A gépet átviszik a Superfast sorozatba is és az utolsó katalógus, amiben még nyoma van, a vékony Superfast kerekű kisteherautónak, az 1973-as. Ilyenem sajna nincs, de ezzel gyakorlatilag ki is merítettük a verziókat: a régi, és az új kerekű változatok ugyanabban a vörös színben pompáznak, a különbség kimerül abban, hogy a hűtőrács és a lökhárító fehér, vagy krómozott műanyag.

A stepside kivitelű kisteher – fordítsuk „oldalfellépősnek” akármilyen bénán is hangzik –, a Ford amerikai, F-100-as sorozatát mintázza, annak is az ötödik generációját, melyet 1967-72 közt gyártottak az USÁ-ban. (Aztán 1971-től kb. 1992-ig, gyártották Brazíliában.) Ez a részletet is megvan rajta, de éppen csak-hogy, a felületes szemlélő simán csak egy kis díszlécnek nézi. Ami arról árulkodik, hogy ez a fellépő a fülke és kerékjárati ív közt az, hogy az ív mögött már nincs ilyesmi. A vezetőfülke belső kialakításánál megelégedtek a három személynek is elegendő „egybe pad”, a kormány és egy jelképes műszerfal kialakításával, de én ebben a méretarányban elégedett is vagyok ennyivel. A plató kapott egy borítást, amit sokan csak ponyvaként emlegetnek, de én hajlamos vagyok keménytetőnek gondolni – erre utal a két téglalap alakú oldalablak, bár a hátsó rész kivágása tényleg inkább ponyvára utal. Sajnos pont ez az alkatrész szokott a leggyakrabban hiányozni ezekről a járgányokról, mint az alábbi képekről is látszik, nekem is van egy hiányos darabom.

Matchbox MB-06 Ford Pickup, 1969-ből.

Itt látható legjobban az oldalsó fellépő és a ponyva, vagy keménytető.

Létezik Superfast kerekes verzió is, ugyanilyen színben.

Számos későbbi modell fakad ebből a tőből - mint a mellékelt ábra mutatja.

Auto Steer. Valami, amit a Superfast tűtengelyei már nem bírtak el.

Ilyen az eredeti.

Egészen jól sikerül a Matchbox, nemde?

A plató feletti keménytető egy későbbi, hagyományos oldalú verzión.

Matchbox MB-12 Land Rover Safari - UPDATE

Egészen röviden is el lehet intézni ezt a bejegyzést: Megjött a Superfast kerekű az MB-12 Land Roverből! Az látszik, hogy játszottak vele és a doboz egyik füle is hiányzik, de megvan keze-lába. Nekem változatlanul a kék tetszik a legjobban, ez az arany elég egy idétlen szín egy vérbeli terepjárónak. Sőt, valahogy a vékony Superfast kerekek sem állnak neki igazán jól. Ebből a regular wheel az igazi.

Matchbox MB-12 Land Rover Safari, Superfast kerekeken.

Az arany elég idétlen szín egy terepjárónak.

Nos, ezzel szemlátomást játszottak.

Dobozfétis.

Sikerült úgy lefotózni, hogy nem is látszik, hogy...

...az egyik füle hiányzik a doboznak.

Matchbox MB-43 Pony Trailer

Utálok bezzegezni, mert szerencsére amit mostanában látunk a Matchbox kínálatában, az kezd beállni egy olyan minőségi szintre, amit mindahányan szeretünk. Viszont az elmúlt 40 évben voltak olyan ötletei az ezzel a logóval megjelenő kisautókat gyártó cég(ek)nek, amiket örömmel látnánk újra. Az egyik ilyen, hogy – azt gondolom – mindannyian örömmel vennénk utánfutókat az 1-75 sorozatban! Akár úgy is, hogy régi darabokat újítanak fel, mert bőséggel voltak szép utánfutók a sorozatban.

Areh 1968-ra datálja az MB-43 Pony Trailer-t – meglepően sok változattal bír belőle, nekem fogalmam sem volt, hogy ennek a klasszikus darabnak ilyen festésű változatai is voltak – amit kivételesen sem megerősíteni, sem cáfolni sem tudok az alvázon lévő keltezés alapján, ugyanis ezen a darabon nincs évszám. Az biztos, hogy az első katalógus, amiben nyoma van, az az 1969-es, de azt is jól tudjuk, hogy ez a világon semmit sem jelent. Az viszont biztos, hogy Superfast kerekekkel egészen az 1973-as katalógusig megtaláljuk, amikor is váltja a Dragon Wheels dragster. Az viszont nagyon érdekes, hogy Twin Pack-ekben meddig életben tartotta a cég, Arehnél van egy 2005-ös csomag, amiben szerepel.

Az viszont változó, hogy a premierkiadáshoz még mellékelt két paripa jár-e hozzá vagy sem. Míg az 1-75 sorozatban van, addig biztos hogy tartozék a két ló, az 1976-79 között gyártott TP-003-hoz, de a 2005-ös csomagban már nincsenek benne.

Azt gondolom, hogy szépen kidolgozott, klassz játékszer, a lenyíló hátsó ajtajával, az ablakokkal, a lovakkal. Kedves Mattel emberek! Kérünk szépen ilyeneket újra az 1-75 sorozatba!

1968-as Regular Wheel MB-43 Pony Trailer

Az 1965-ös MB-12 Land Rover Safari mögé fogva remekül mutat, nem? Jól látszik a "napfénytető" is.

A hátsó ajtó lenyitható és ha benézünk látszik, hogy még a padlódeszkákat is kidolgozták!

Ma már valószínűtlen, hogy ilyen pacikat mellékeljenek bármihez is, mert a kissrácok megcsócsálják, lenyeleik, az orrukba dugják az ilyesmit és ezért egy bizonyos országban élő szülők szénné szokták perelni a cégeket.

Lovak a helyükön, az ajtó zárva, mehetünk!

Matchbox MB-01 ’68 Citroen DS

Emlékszem, hogy amikor kissrác voltam és általános isibe jártam, akkor az iskola utcájában állt egy koszos-fehér Citroen DS. Nagyon lepusztult állapotban volt, a gumik leeresztve, az autó a hasán ült. Persze nekem akkor fogalmam sem volt, hogy milyen autó ez, csak megcsodáltam minden nap, amikor elmentem mellette, mert annyira más volt, mint minden más autó akkoriban. Az orrán óriási ikerfényszórói voltak búra mögé rekesztve és valahogy olyan volt, mint egy ragadozó állat, ami a szeme sarkából méregetné azt, aki elhalad mellette. Az irányjelzői meg a tető vonalában voltak, furcsa, harsonának tűnő csövekbe ültetve. A kormányában egyetlen küllő volt, a belső visszapillantó tükre pedig a műszerfalból nőtt ki. Nem volt rajta egyetlen egyenes elem sem, ami nagyjából annyira ütött el az akkori szocialista dobozautók formavilágától, mint egy narancs egy vízilabdakaputól. Én amit akkoriban leggömbölyűbb autónak ismertem, az a VW Bogár volt és ez a fura szerzet ez teljesen elütött még attól is. Persze akkor fogalmam sem volt mi ez. Azt el tudtam olvasni, hogy Citroen van ráírva, de semmi több. Aztán láttam ilyeneket francia filmekben. Nem mondom, hogy akkor tetszett, de mindenképp különleges volt és ezért meg kellett bámulnom.

A Citroen DS vitán felül legenda, de abban biztos vagyok, hogy valaki vagy csodaszépnek, vagy döbbenetesen csúnyának találja. A Totalcar remek típustörténeti cikket jegyez, felesleges lenne bármiféle próbálkozás az én tudásommal, hogy kiegészítsem.

A Matchbox 1-75 és 1-100 sorozatokba az idén került be újra ez a legenda - bár az alvázon szokás szerint 2007-es keltezés van-, mint MB-1 és én nagyon örülök neki, hogy valaki, valahol úgy döntött, ilyeneket vesz bele a Matchbox kínálatba! Igen, „újra”, mert mint azt Areh oldala ékesen bizonyítja, 1959-ben már szerepelt DS, igaz a korábbi változat. A vicces dolog az, hogyha a DS jut az eszembe, akkor az nekem automatikusan fekete. Ezzel szemben, ami nekem van, az a zöld egészen érdekes árnyalatában pompázik! A lámpák, rendszámtáblák és egyebek festése, amikkel az utóbbi pár évben kezdett el operálni a cég, ezt a darabot is nagyon feldobja. Az viszont baki, hogy a hátsó indexeket – a szélvédő két felső sarkában – nem festették le.

Kitűnő darab, öröm látni újonnan megmintázva az ilyen klasszikusokat!

Matchbox MB-1 1968 Citroen DS. Amerikai kiadású NRFB blister.

Tegye fel a kezét, aki látott már ilyen színű DS-t!

A szélvédő felett középen a kis bumszli az a szinte kötelező antenna helye.

A szélvédő két felső sarkán ott az index és a hozzá tartozó "harsona", csak éppen kifesteni felejtették el őket.