Matchbox MB-38 Honda Motorcycle with Trailer

A motorkerékpárok egyszerűen kívül esnek az érdeklődési körömön, de az a Matchbox, amit ebben a bejegyzésben láthattok, különösen fontos szerepet játszott a gyerekkoromban. Igazi klasszikus, amihez hasonló később már nem született. #regenmindenjobbvolt

Honda RC110

A nálamnál sokkal okosabbak szerint amit a Lesneynél megmintáztak az a Honda RC110-es vagy RC111-es versenymocija. Mellékeltem róla a képet, de őszintén szerintem annyiban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőnek két kereke van és motorkerékpár. Sokkal több részletet látok rajta, amiben eltér, mint amiben egyezik.

Honda RC110 versenymotor 1961-1962 közöttről, amiről állítólag a mintát vették a Matchboxhoz. Hát... Szerintem több az eltérés, mint az egyezés a részleteiben.
(Kép: Wikipédia)

Nos, amit érdemes róla tudni, hogy mindössze 1961-1962 közt készült ez a négyütemű, 14 000-es fordulatszámig elforgatható ötven köbcentis, melynek karrierje során 5-, 6-, 8- és kilencsebességes váltóval is versenyeztek. Nem volt különösebben sikeres a kilenc és fél lóerős gép, az ellenfelek kétüteműi könnyedén maguk mögé utasították.

Viszont a korszak versenymotorjainak összes olyan versenymotor jellegzetességét hordozza, mint mondjuk a csutkakormány, hátrahelyezett lábtartó, áramvonalas burkolat nélküli, "csupasz" dizájn (bár ez pont akkoriban kezdett terjedni, amikorból származik), hosszúkás üzemanyagtank.

FRISSÍTÉS: Játékdoki szerint sokkal inkább a Honda CB72 adhatta az ihletet és a kép amit mellékelt, abszolút igazolja a teóriáját. Mi több, a CB72-nek az az utolsó gyártási éve, amikor a Matchbox debütált. Ez úton is köszi a kiegészítést!

Honda CB72 Hawk (héja). A fotó Játékdokitól van.

Előd
Bőven óvodás voltam még, mikor egy nálam kicsit idősebb pajtikánál láttam egy ilyet, a nagyszülőknél töltött nyaraláskor. Akkor szembesültem vele, hogy az én születésem előtt is készültek Matchboxok, olyan fura gombkerekekkel. Én már a Superfast-érába születtem bele, 5-6 évesen csak ilyen Matchboxokkal találkoztam. Óriási rácsodálkozás volt a részemről, de talán egy ovisnak ezt nem lehet felróni. Úgyhogy bár a mocik nem mozgatnak meg bennem különösebben semmit, ez a konkrét Matchbox annál inkább.

Az MB-38 1967-ben debütál. Az utánfutója narancsszínű, nyilván még apró regular wheelt visel és nincs rajta matrica. 1968-ban váltja az a változat ami nekem is megvan. 1970-ben Superfast kerekeket kap és 1972-ig marad az 1-75 sorban. 1977-ben a TP-08 Twin Pack a hattyúdala ahol egy Field Car-ral lakik együtt – arról megkockáztatom, hogy igazából nem is kettes, hanem sokkal inkább hármas pakk.

A rajta szereplő motor egyértelműen a későbbi, Matchbox motorkerékpárok apukája. Az 1-75 szériához borzasztóan aránytalan, nagyon nagy, cserébe remekül lehet vele játszani. Úgyhogy fogjuk rá, hogy nem csak költséghatékonyságból cserélik le az apró műanyag mocikra a Twin Pack-ekben! Magától nem képes megállni, mint utódai, ezért egy aprócska, különálló kitámasztó alkatrésszel érkezik, amit én még csak képen láttam, mert annyira törvényszerű, hogy ha valóban játszottak is vele és nem csak nézegették, vagy befektetési Matchbox volt, akkor az elvész.

Annyira törvényszerű, hogy a külön alkatrész kitámasztó elvész, hogy én még csak képen láttam.

(Kép: Matchbox Cars Wiki)

Amit ebben a postban láttok, az Magyarországon a leggyakoribb változata, mert ezt állami boltokban is  lehetett kapni valamikor az 1968-1970 közti időszakban. A korábbi egyetlen és a későbbi változatok sokkal ritkábbak felénk. Mind a motor, mind a tréler öntvénye rengeteg apró, nehezen észlelhető változtatáson megy át a gyártás öt éve alatt. Ezeket felsorolni is nehéz lenne, bocsássatok meg nekem, hogy meg sem kísérlem. Azért ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy a Lesney-nél mennyire nem volt szempont a költséghatékonyság, hiszen minden ilyen változtatás az öntőszerszámokon egy vagyonba fájhatott. Vagy akkora mennyiségben gyártottak, hogy az elhasználódott szerszámok cseréjéhez kapcsolódtak a változtatások? Érdekes lenne tudni!

Ami viszont a színeket illeti, már sokkal könnyebb dolgom van: 1971-ben a kékeszöld-metál motorból... khm... Rózsaszín lesz, ami szerintem kimondottan ocsmány. 72-re a mályva egy sötétebb árnyalatát kapja, ami egy selyem estélyi ruhán gyönyörűen állna egy nőnek, versenymotornak... Háááát... Legalábbis érdekes. A TP-08 utánfutója narancssárga és a motor az itt láthatónál érzékelhetően, több árnyalattal sötétebb.

Léteznek „pénteki speciálok” is belőle, Honda matricák nélkül, illetve olyat is láttam már, hogy valaki a Holden Pickup, „Superbike” matricájával próbálta elpattintani „szuperritkaként” a sajátját, természetesen csillagászati áron. Érdekes próbálkozás, hiszen nyilvánvaló anakronizmus.

Klassz, masszív, műanyagot még csak nyomokban tartalmazó darab és nekem gyerekkoromból emlékezetes is.

A szög, amiből egyetlen katalógusban sem láthattátok még. Nincsenek rajtszámváltozatai.

Sokkal nagyobb, mint az 1-75 sorozat játékautói.

Pakolós doboz a tréler platóján. Szeretem az ilyen részleteket!

A moci felhelyezhető rá így is...

...meg úgy is. A motoron sem sok a műanyag. Mennyire egyértelműen ő az apukája a későbbi Matchbox motoroknak?!

A kitámasztója nyilván az enyémnek sincs meg - eléggé egyértelműen játszottak vele - ezért a mocit csak az imádság tartja meg ebben a helyzetben.

Ilyen a tréler platója. Elképesztően masszív, csak a kereke műanyag.

Ebből a szögből sem látható katalógusban!

A kis fül, ami miatt a klasszikus Matchbox utánfutók nem potyogtak le a vonóhorogról.

Az 1-75 széria kisautóihoz képest óriási. Hagrid kedveli ezt.

Indulhatunk! Statisztaszerepben Matchbox MB-56 Mercedes-Benz 450 SEL, 1979-ből.

Type B Superfast dobozom van hozzá, ami semmiképp sem lehet az eredeti doboza, hiszen Superfast. Persze, hiszen ez a doboz a Barn Find dobozaim közül való.

Hozzá még picit meg is van nyomorgatva, amit hiába próbáltam meggyógyítani.
Ez a két kép még 2008 szeptemberében készült, az MB-38-am jóval később lett.

Ilyen Type E - nem a Jaguár, hanem az utolsó előtti fajta regular wheel Matchbox - doboz volna hozzá való. (Fotó: eBay)

Matchbox MB-28 Mack Dump Truck

A bányadömper még akkor sem túl gyakori téma nálunk, ha – egyesek szerint egészségtelenül – nagy rajongást mutatok a tehergépjárművek iránt. Több mint egy éve volt nálunk utoljára ilyesmi – hozzá az kifejezetten érdekes egy holmi volt, mert ugyanaz az öntvény megjelent Hot Wheels-ként és Matchboxként is – ezért előhozakodnék egy újabbal.

Mack M-25X
Nem kevés kutatómunka után ki merem jelenteni, hogy amit a Matchbox megmintázott, az az 1960-as években és talán a hetvenesekben is regnáló Mack bányadömperek egyike. A helyzet az, hogy az M-szérián belül (18-, 20-, 25-, 50) leginkább csak tippre állítom, hogy az M-25X-ről nézegették a legtöbb képet.

Sikerült egy korabeli katalógust megkaparintanom a típusról, ami nagy szó annak a tekintetében, hogy még fotókat sem nagyon találni – legalábbis értékelhető felbontásban – sehol netszerte! Ennek viszont olyan a felbontása, hogy remekül olvashatóak a műszaki adatok is!

Transitional

Szeretem a fenti kifejezést kicsit kibővített értelemben használni – a részletekért lásd a májusban frissült szlengszótárat – és ezt a járművet is ebbe a halmazba veszem, hiszen 1968-ban debütál az 1-75 sorban még gumis kerekekkel és vöröses-narancssárga színben. 1969-ben is marad ilyen, de 1970-ben már megkapja a Superfast kerekeket és zöldes-sárga festést kap. 1973-ig marad az 1-75 sorozatban. Hogy a gyártás első-, vagy második két évéből származik-e egy adott példány, onnan lehet tudni, hogy a lépcsőin a fokok közt átálátni, vagy sem. Az én példányom tehát a második halmazból származik, mert nincsenek rések a fokok közt.

1977-ben még visszatér a TP-16 Twin Packbe khakizöldben, bármennyire is szokatlan egy bányadömper katonai színekben.

Döbbenetesen masszív, szinte elpusztíthatatlan darab, bár az én példányom egyik előző tulajdonosa szemlátomást mindent megtett ennek az érdekében.

Masszív, közel elpusztíthatatlan, bár egy korábbi gazdája mindent megpróbált ennek érdekében.

Akkor lesznek egy Matchbox kerekei ilyen csálék, amikor kisgyerek úgy játszik velük, hogy a teljes súlyával ránehezedve tolja őket - bár ez eléggé vághatta a tenyerét.

Onnan lehet tudni, hogy ez a példány 1972-ben vagy 1973-ban készült, hogy a lépcsőfokok közt nincs rés.

A billenőplató felnyitható és úgy is marad. És ez a mutatvány így 52, vagy 53 évvel később is megy neki! #regenmindenjobbvolt

Nézzétek a billenőplató tengelyét! Elképesztően masszív az egész, úgy ahogy van.

Nem szimmetrikus a két oldala.

Bár az eredeti billenőplatóján a hátsó kerekek felett van egy kitüremkedés én ezt M-25X-nek gondolom...

...leginkább a féloldalas fülke és az ezen az oldalon jól látható, a fülke elejével egy vonalban lévő függőleges lemez miatt.

Katalógusok: Husky 1968

Felénk kevésbé ismert gyártó katalógusát láthatjátok ebben a postban. Ha a címkefelhőben lekattintjátok a Husky tag-et, azért találtok tőlük ezt-azt a blogon.

Mások gyűjteményei: Peti ZTMK NSU Ro 80-asa

Nagyon egzotikus kisautógyártó és nagy érdekes autó kedvéért lépünk ki a komfortzónánkból és egy 1:43 méretarányú modellt mutatunk be. Ha ez nem volna elég, másvalaki gyűjteményéből. A Hot Wheels egy kevésbé ismert üzleti próbálkozásáról és akvizíciójáról is beszélni fogunk!

Forgódugattyús 80-as

Az utókor magabiztosságával kijelenthetjük: Ha nincs az NSU Ro 80, akkor az Audi és a VW sorsa is nagyon másként alakul. Mégis ezt az autót meglepően kevesen ismerik. Szerencsére van nekünk Csikós Zsoltunk, aki 12 évvel ezelőtt tesztelt egy döbbenetesre restaurált példányt és erről cikket is jegyez a TotalCar-on. Típusismertető, autótörténeti visszatekintés és teszt letudva. Amit hozzá tudok csapni, egy korabeli videó, amit én egy afféle a mi Deltánkhoz hasonlatos csehszlovák tévéműsorból valónak gondolok. A mondanivalót gondolom pont annyira fogjátok érteni mint én, de a képsorok aranyat érnek!

A fura alcím magyarázata: Furta az oldalam, hogy honnan jön az autó neve. Nos, a „Ro”-ról eléggé nyilvánvaló volt, hogy a „Rotary” azaz forgódugattyús motor rövidítése, míg a 80 csak egyszerűen egy típuskód, mint később az Audi 80, vagy Audi 100.

Meccanica Bessana Toys

Jelen post tárgya egy kevésbé ismert olasz gyártó termékének illegális másolata. Az eredeti gyártójának története viszont annyira érdekes, hogy remek ürügyet szolgáltat arra, hogy alaposabban is foglalkozzunk vele!

A Mebetoys-t Ugo és Martino Besana alapította 1959-ben az olaszországi Oleggio Castellóban. Testvérük, Mario Besana 1967-ben csatlakozott a céghez, egy évvel annak indulása után. Mind a piacot akkor uraló brit triumvirátushoz – Corgi, Dinky, Matchbox – mind a kontinentális konkurensekhez – a dán Tekno, az olasz Polistil és Rio, francia Solido és Majorette – képest eléggé megkésve, hiszen ezek a játékgyártó cégek jellemzően az 1950-es évek elején-közepén kezdték meg működésüket. A cég jellemző méretaránya az 1:43 volt, de készítettek 1:24-hez méretarányú modelleket is. Nekem a kedvencem tőlük a Fiat 124-es, amit – kapaszkodjatok – „Fiat 124 Ziguli” néven is árultak, az első ajtókon szovjet lobogós matricával. A Mebetoys kisautóit nagyon részletgazdag, nagyon igényes modellként tartották számon – a mi érdeklődési körünkből csak a méretarányuk miatt esnek ki.

1969-ben a Mattel megvásárolta a Mebetoyst. Nem sikerült kiderítenem, hogy mi állt a felvásárlás hátterében. Az amerikaiak ily módon akartak terjeszkedni Európában, vagy a cég került szorult anyagi helyzetbe? Passz, mindkét verzió elképzelhető, de én az előbbire gyanakszom – majd alább kiderül, hogy miért.

A Mattel a cég nevét a Mattel S.p.A.-re (Società Per Azioni – részvénytársaság) változtatta. Akkoriban a Mebetoysnak 40, 1:43-hoz méretarányú modell szerepelt a kínálatában. Az amerikaiak folytatták ezt a termékvonalat, de a gumi abroncsokat a jobban guruló műanyagokra cserélték – azt hiszem ismerjük ezt a történetet valahonnan. A Mebetoys márkanév azonban megmaradt az átvett modellek alvázán. Az 1:24/25 méretarányú termékvonal is megmaradt, amiben meglepően sok szedán szerepelt, aminek az állhatott a hátterében, hogy az autókereskedésekben kínált dealer modelleket is ők gyártották. A különböző források más-más évszámokat említenek, de 1981-1984 közt a Hot Wheels olaszországi gyártását felszámolták. Ezzel a Mebetoys örökség is felszámolásra került.

Érdekes és vicces is, hogy a Mattelnek egy időben volt egy olyan elképzelése, hogy a Hot Wheels nevet, ami – mint tudjuk – szleng a „Menő Verdákra” és mint ilyen nehezen fordítható frappánsan, próbálják meg lokalizálni a kiszemelt nagyobb külföldi piacokon. Olaszországban ez „Sputafuoco” lett, szó szerinti fordításban „Tűzköpő”. Németországban „Heisse Räder” volt ugyanez, aztán szerencsére valamikor kapcsoltak és hagyták a csudába az egészet.

Hogy miért gondolom, hogy a Besana testvérek nem voltak pénzügyi zavarban, amikor eladták cégüket a Mattelnek? Nos, nem ültek sokáig a babérjaikon és megalakították a Martoys-t. Ez a cég mindössze két évig, 1974-től 1976-ig gyártott 1:24-es méretarányú autómodelleket. Aztán, valószínűleg a Louis Marx and Company-val (New York-i székhelyű, nálunk kevéssé ismert amerikai játékgyártó, mely 1919-1980 közt működött) való névhasonlóság miatt a nevet Bburago-ra változtatták, melyről azt hiszem mindannyian hallottuk már. 2006-ban ezt a céget a Maisto vásárolta fel, de ez már egy másik történet lesz egyszer.

Ukrajnából szeretettel
Porsche barátom kollégája Peti nagyon erős a szovjet játékszer vonalon, hiszen ő az, aki a Fehéroroszország fővárosában készült Lada 2101-est is tulajdonolja és nem szándékozik megválni tőle. Az illegális Mebetoys Ro 80 kópiát az 1960-as évek végétől kezdődően gyártották Ukrajnában a zaporozsijei (Óriási, ezt „záporőzsíjei-re” akarja javítani az Open Office Writer helyesírás ellenőrzője!) ZTMK gyárban. Végeztem némi kutatást és kijelenthetem, hogy a Szovjetunió játékgyártása elég szabadosan értelmezte a szerzői és kapcsolódó jogokat. A Mebetoys népszerű célpontjuk volt, bár pont az ukrán gyárban egy másik olasz gyártó, a Politoys Ferrari 250 GT Berlinetta készült, 6-8 másik helyen kopírozták a termékeiket Szovjetunió szerte.

Érdekes, hogy az eredeti modellen nem butítottak semmit. Az összes nyitható ajtó – motorháztető, csomagtartó, két első ajtó – megmaradt, de még az előre dönthető ülések is, ami felettébb értelmetlen funkció egy négyajtós szedánnál. Persze a felhasznált anyagok sokkal hitványabbak, mint az olasz eredetin. Érthetetlen módon az eBay-en sokszor Mebetoys név alatt futnak a ZTMK kópiák is – jobb esetben odabiggyesztik, hogy „remake” ami azért nem túl elegáns. Matchbox Memories pro tipp: A Mebetoys Ro 80-asok csak nagyon szép barna árnyalatú beltérrel készültek. Ha nem ilyet láttok, akkor az ZTMK. 1970-ben – tehát már a Mattel tulajdonlás idejében – a cég együttműködési megállapodást írt alá a francia Solidóval és az ő nevük alatt is forgalomba került az Ro 80-as. Ez is kizárólag barna beltérrel készült.

Autótörténeti szempontból is érdekes jármű, duplán érdekes gyártótól és még az illegális kópia is figyelemre méltó minőségű! Az alábbi képek és a videó is porsche kolléga munkája.

Illegális kópia létére egészen tisztességes minőségű!

A szovjetek nem butítottak rajta érdemben semmit, az összes "működő" részlet megmaradt, de az olyan jellegzetességek is, mint a szélvédő anyagából kialakított első világítótestek, vagy az óriási "NSU" felirat a motorháztető előtt.

Nyilván a felhasznált anyagok nem olyan jó minőségűek és a fényezés sem olyan szép, mint az eredetin - link fentebb.

Nem látni sorjákat és öntési hibákat sem sehol!

Az első ajtók nyithatóak. Az eredeti Mebetoys Ro 80-asok csak gyönyörű barna árnyalatú beltérrel készültek.


És akkor mind együtt, a "Reptér" dallamára: "BELTÉR!"

A Zaporozsijei gyárban nem spórolták le a világítótestek festékkel való kiemelését! Figyelsz Mattel fiam? Még a szovjetek is! Áh, dehogy figyelsz!

A táska a Mebetoys eredetiben is ott van a csomagtartó közepén.

A kerekek is maradtak gumírozottak.

Motortér. Lehet ám helyesen, előre nyíló motorháztetőt is készíteni ám! Mattel fi... Áhh... Hagyjuk!

Cirilbetűs (fél)típusjelzés. Az eredetit is csavarok tartják össze.