A Superfast mint speciális sorozat, 1986-ban lát napvilágot és egészen 1990-ig volt jelen. A sorozat huszonöt járgányt tartalmazott, melyek közül mind megkapta a speciális, jobban guruló kerekeket. A később megjelent, ugyanilyen elnevezésű szériákkal ellentétben, itt még jogos volt az elnevezés, ugyanis tényleg gyorsabbak voltak a normál modellekkel szemben. Aki emlékszik a Laser Wheels Racing Porsche 935-ről szóló postra, annak minden bizonnyal ismerősnek tűnik ez a darab, ugyanis az a széria is az itt debütáló kerekeket kapta, csak nem ezzel a küllős dekorációval. Az itt csak röviden Porsche 935-ös modell mindkét szériában a hatos számozást, és ugyanazt a tamponozást kapta, a kerekeken kívül csak az alapszínben van eltérés, ugyanis itt normál piros, amott metál bordó. Nem mintha szükséges lenne, de ennek ellenére azért a Matchbox nem bízta a véletlenre, és a csomagolás hátulján feltüntette, hogy a kerekeket és a tengelyeket ne olajozzuk meg. Ők is tudták, hogy milyen jó kis tuning fogás pár csepp műszerolaj.
Ha már a tengelyeknél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy azok rugóznak, a szokványos központi laprugós megoldással. A Majorette által használt megoldással is készült Porsche 935-ös, ahol U alakú fémrúd szorítja le a kerekeket az alvázhoz annak széleinél, melyre a kisebb átmérőjű tengelyek miatt lehetett szükség. Gondolom így akarták elkerülni a gyengébb tengely görbülésének bekövetkeztét, mert így kisebb az erőkar, mint ha csak középen lenne rögzítve. Szétszedett állapotban ugyan nem tudom nektek megmutatni, de egy harmadik, ilyen kerékkel szerelt sorozat tagján lefotóztam alulról is a modellt. Igen harmadik ugyanis kiaknázták a kerék adta lehetőségeket, ami további sorozatot szült, mely Lightning névre hallgat. Sajnos azt nem tudtam kideríteni, hogy ez a fekete verzió valóban ide tartozik-e, mivel a kerék mintája nem villámos, de mindenhol oda sorolják, így ide teszem én is. A kerekek elég érdekesek ezen az autón - amit találtam képeket neten, azokon is mind ilyen -, ugyanis az első kerekek nyomtávja messze túlmutat a sárvédők méretein, hátul viszont ez stimmel, de az autó feneke picit ül. ne kérdezzétek miért lehet, mert magam sem tudom - aki esetleg tudja a megoldást, ne habozzon megosztani velünk. A mára már kissé megkopott fényezése elég "érdekesre" sikeredett, nem egy visszafogott megjelenése van, az biztos. A szélvédő krómozott, de ezt is "feldobták" egy kis fekete mintával. A beltérről meg is feledkezhetünk, elvégre úgy sem látszik - ennek ellenére azért ott van. A modell színvilága visszaköszön a Sperfast/Laser/Lightning kerék dekorációján, beleértve a krómozott szélvédőt is.
Superfast SF06 Porsche 935, NRFB
Kedvencem, a keretes írás
Jól néz ki ez a felni
Valójában nem ennyire rózsaszínesAnnyira "szép", nem? Mintha egy elefánt ült volna a hátuljára Ezen a képen jól látszik az első tengely széles nyomtávja
Speciális kerék, speciális rögzítés
A Lightning sorozat csomagolása (kép: eBay)A hengerben lehet tárolni az autót (kép: eBay)
Igyekszem a gyűjteményemet kizárólag a Matchbox kínálatából származó modellekkel gyarapítani, de olykor be-becsúszik más gyártó terméke is, főleg akkor, ha az egy Porsche-t mintáz. Ebből kifolyólag került hozzám egy Corgi Porsche 935-ös modell is. Nagyon tetszetős a kicsike, sokkal részletesebb a Matchbox kivitelénél, de ugye annál meg is írtam, hogy kicsit felületesre sikeredett. A képeken jól látszik, hogy mekkora a különbség köztük, mondhatni ég és föld. A Corgi vonalvezetése sokkal közelebb áll az eredeti modellhez, lágyabban bántak az élekkel, több ívet csempésztek bele, mely jól megfigyelhető például az ajtók mögötti sárvédő kitüremkedéseknél. Az orra sokkal laposabb, mélyre húzódó orrspoilere viszont már kicsit túlzó ugyan, de jól mutat. Itt elkövettek még egy kis hibát, ugyanis a lámpákat nem tolták ki elég szélre, de ez tényleg már csak kukacoskodás részemről. A motorháztető is megfelelően kidolgozott, még a sárvédő széleinél található szélterelő kitüremkedések is kivehetőek. Oldalról nézve az elefántfül ablak kialakítása, illetve a C oszlopon és a hátsó légterelőn kialakított levegőbeömlőkre lehetünk figyelmesek. A hátsó fertály mindkét modellnek érzékeny pontja, de a Matchbox-al ellentétben itt nincs nyoma oly mértékű túlzásnak, azonban a Porsche felirat itt is megtalálható. A karosszéria zöld színe és a rajta levő POLO felirat nem a fantázia szülte dolog, ugyanis egy régi cukorka csomagolását tükrözi - amilyet gyerekkorom óta nem is láttam. A beltérrel megadja a kegyelemdöfést a konkurenciának, ugyanis ez versenybelsőt kapott, épp csak a bukócsövek hiányoznak. Csak a kormány mögött van egy kagylósított ülés, jobbra tőle és mögötte pedig a nagy üresség tátong, leszámítva a hátsó kereszt merevítőt. A kerekek a szokásos négylevelű lóherés, ami az első tengelyhez picit széles, a hátsóhoz meg pont annyival keskenyebb. Összességében véve a Corgi alaposabb munkát végzett, mint a Matchbox műhelye, de nekem valahogy még is a Matchbox modelljének egyszerűbb megjelenése tetszik jobban.
Corgi Porsche 935
Merőben más megközelítés, mint a Matchbox
Sokkal részletesebb a Corgi orra, de a lámpa rossz helyen van
Közös erővel összegyűjtöttük a 2009-es év Matchbox legjeinek jelöltjeit, négy kategóriában is. Az első három kategória szavazása már le is zárult, de az eredményeket majd később, mind a négy kategória megszavazása után teszem közzé és emelem képzeletbeli dobogóra az érintett modelleket.
Mostantól azonban indul a szavazás az utolsó kategóriában! A szavazási idő a szokásos egy hét.
Ez alkalommal az év legrosszabbját keressük, azt a modellt, amiért igazán kár volt, az alábbi jelöltek közül:
MB-01 1971 Oldsmobile Vista Cruiser
MB-09 '61 Jaguar E-Type
MB-14 TVR Tuscan S
MB-16 Lotus Evora
MB-29 Dodge Magnum (piros+woody, szörfdeszkákkal)
MB-55 2008 Ford F-350 Ambulance
MB-60 Ladder Truck
MB-61 Dodge Charger Police
MB-81 Dune Buggy
A szavazást megtaláljátok a menü tetején, a jobb oldalon!
"Lelki füleimmel” már hallom Tommit felhördülni, hogy „Hot Wheels nálad?!” Nos, tényleg nem vagyok Hot Wheels rajongó, ami egész egyszerűen annak tudható be, hogy nekem teljesen kimaradt a márka, de ez azt is jelenti, hogy semmiféle ellenérzést sem táplálok az irányában, egyszerűen ugyanolyan helye van nálam, mint a Corgi Juniorsnak, Sikunak, vagy bármi másnak. Viszont ha a kedvenc márkám nem készít el egy szeretett autót – mint az „állólámpás” Mercit például – akkor más gyártók, 1:64-körüli termékei felé is kikacsintok. Tehát így landolt nálam egy Hot Wheels. Nem is akármilyen.
T-Hunt, Treasure Hunt, Super Treasure Hunt, T-Hunt$
Aki HW ügyekben nagyjából úgy járatlan, mint én, annak biztos újat mondok azzal, amit mostanság sajátítottam el én is. A Treasure Hunt (KincsVadászat), vagy T-Hunt sorozatot 1995-ben indította el a Mattel. Akkor mindössze 10 000 darab ilyet készítettek, de 1996-ban már 25 000 darabra emelték a számot és később már nem is korlátozták a darabszámait ezeknek a modelleknek. Általánan 12 T-Hunt jelenik meg minden évben, de 2005-ben volt egy bónusz, tizenharmadik is – ezek szerint nem babonásak a Mattel srácok.
Hogy mi fán is terem ez a T-Hunt dolog? Az ebben a szériában megjelenő modelleket a hagyományos kiadásoktól spéci festés, egyedi tervezés és néha gumiból készült kerekek jellemzik. A blister kártyáján zöld csíkba írt Treasure Hunt, vagy T-Hunt felirat olvasható, így könnyű azonosítani, ha ilyenre bukkan valaki. (Mondjuk ez nem feltétlenül törvényszerűség, amerikai, nagykártyás blisterből láttam zöld csík nélküli TH-ot is.)
2007-ben a két verziója jelenik meg a TH autóknak: a hagyományos TH és a Super Treasure Hunt. A Superek festésükben és valódi gumiból készült, felnis kerekeikben különböznek az előbbiektől. A blistereik kártyáin is látható a különbség, ezeket T-Hunt$-nak írják. No, én egy ilyet kaptam ki magamnak.
Mustang már megint
Nem tudtam ellent állni a lenyitható tetejű Ford Mustangnak. A közelmúltban írtam a Mustangról – és a Pony Car-ról – egy Matchbox értelmezés kapcsán, és azt hiszem akkor világossá vált, hogy nagy kedvencem a típus. Amikor szembe jött velem ez a bordó convertible, akkor nem tudtam ellenállni neki. Persze csak itthon vettem észre, hogy érdemes lett volna még kicsit turkálnom, hátha találok egy szebben kivitelezett darabot. De haladjunk sorban!
Remek modell, pocsék összeszerelés
A Hot Wheels Mustangjának az alváza is fém, így már-már szokatlanul nehéznek tűnik – persze csak ha a kortárs Matchboxokhoz hasonlítjuk. Ezen 1983-as keltezés olvasható, ami egy régi öntőszerszám elővételét sejteti. A kerekek valódi gumiabroncsokat kaptak, bár ici-picit szélesek a modellhez képest, de ez csak akkor feltűnő, ha szuperközeli képeken nézzük, a valóságban nem ennyire súlyos a helyzet. Elképesztően csendesen fut rajtuk, de az én példányom eléggé balra húz.
Manapság már óriási dolog, hogy egy ilyen méretarányú kisautón a motorháztető felnyitható. Jelen esetben egy V8-as blokk búvik meg a fedél alatt. Ebből nyolc apró pöcök, a közepén elől meg egy kilencedik áll ki. Ez utóbbit a gyújtáselosztónak sejtem, a többi nyolcra pedig a hengerekhez tartó levegőleömlő a tippem, amihez kéne a közvetlen levegőleömlő (Ram Air) leglátványosabb alkatrésze, a motorháztetőn lévő légterelő nyílás. De nem van, igazolatlanul hiányzik!
A motorháztetőn és a csomagtartó fedelén futó fehér csíkok a GT változat teljesítménynövelő festésére emlékeztetnek, de persze szó sincs arról, hogy ez az autó autentikus Mustang változatot mintázna. Ez egy alaposan átépített gép, ami egy ilyen 45-46 éves autónál teljesen hihető és egyáltalán nem ritka eset. Az első kerékjárati ív mögött található „TH” betűk is az átalakított autó képét erősítik, meg persze utalnak a T-Hunt$ szériára.
Az autó frontendje nagyon tetszik, elől az alváz fémjét – beleértve a rajta lévő irányjelzőket – is megfestették, hogy az eredetin a vékonyka lökhárító alatti, színre fújt lemezt mintázza. Ha nagyon megerőltetjük a szemünket, a hűtőrácson vágtázó lovat is látni véljük – ebben a méretarányban kitűnő munka. A hátsó fertályon hasonló a helyzet, kifestett féklámpák és indexek néznek vissza ránk – bár a középső, korong alakú embléma már hiányzik. Itt van egy rút egyenetlenség az öntésben és a festék is megfolyt egy picit. Ebben a méretarányban a nyitott tetejű autó mindig hálátlan feladat, mert a beltérre lényegesen több figyelem terelődik, mint egy zárt kocsinál. A legfontosabb elvárásaimnak a Hot Wheels Mustangja ezen a téren is megfelel. A háromküllős, jellegzetes kormánykerék megvan, illetve a mindkét oldalon, szimmetrikusan „púpos” műszerfal is ott a helyén.
Ellenben az összeszerelési minőség ennél a darabnál egyenesen csapnivaló. A belteret sikerült csálén összeszerelni – illetve ez így nem is teljesen igaz, én nyomtam a helyére, mert annyira elállt. Tehát a pontos kórtörténet az, hogy a hibás összeszerelés miatt a műszerfal jobb oldala – az autó hátulja felől nézve jobb – el is görbült és hiába van most már a teljes beltér a helyén, a műszerfal görbe maradt. A szélvédő nagyon eláll, egyáltalán nincs a helyén, előre-felfelé dől. Töprengtem rajta, hogy nekimegyek pillanatragasztóval, de féltem, hogy azzal meg kárt teszek a fényezésben, ezért inkább marad úgy, ahogy van.
Összességében ez egy kitűnő modell, ha szembe jön veletek egy ilyen, akkor ne hagyjátok ki, de vizsgáljátok meg alaposan, hogy ne egy olyan pontatlanul szerelt, ezért tökéletlen darabot fogjatok ki, mint én.
Ebben a méretarányban ezek a részletesség teljesen rendben van! A kicsit túl széles kerekek megbocsáthatóak.
Nyitható motorháztető manapság már igazi ritkaság. Nyolc+egy bütyök a V8-as blokkon. A magyarázat alább.
A szín, a piros falú gumik! Remek! A szélvédő csúnyán eláll és előre bukik.
Megfolyt festék, és némi öntési hiba. A beltér már visszapattintva a helyére.
A műszerfalon megvan a két, szimmetrikus "púp". A hibás összerakástól még mindig eláll a műszerfal jobb csücske.
Magyarázat nyolc bütyökre. A közvetlen levegőleömlőhöz tartoznia kéne egy légterelőnek is a motorháztetőn. A kép bal felső részén látszik is a légterelő belső oldalához tartozó szivacs, a szigetelés. Amúgy ez az 5 lityis blokk is pont egy Mustangban lakik.
Ez pedig egy másik Mustangba szerelt V8, csak normális légszűrővel. A magyarázat a kilencedik bütyökre, az elől kiálló gyújtáselosztó.
Háromküllős kormány és a jellegzetes, szimmetrikusan púpos műszerfal.
Na, ilyen sem sűrűn volt még itt! Hot Wheels blister. Super Treasure Hunts – 2009 #043 Ford Mustang, NRFB.
Legutóbb, a fehér Matchbox Continental GT kapcsán is írtam, hogy Joe szerint az a verzió éri meg legjobban az árát. Nos, valóban nagyon szép abban a színben, de nem nagyon tudnék közötte, és a 2009-ben megjelent barna verzió között választani, ugyanis ez a szín is eszméletlen jól áll neki. Régóta vadásztam egy ilyen variációra, de végül tavaly decemberben rám köszöntött a szerencse, és egy játékbolt maradékai között felbukkant, egy hasonlóan régóta vágyott másik modell társaságában. A két verzió között csak színbeli eltérés van, ami érintette a belteret is, ugyanis a külső színhez hasonlóan, az is sötétebb lett. Tökéletesen kimeríti a recolor fogalmát, melynek kapcsán be is került a 2009 Matchbox legjei - Az év legjobb recolorja szavazásba.
Matchbox MB-39 Bentley Continental GT
Szép fény-árny játék
Nem króm, de szerencsére nem is fekete a kipufogó
A kép mindennemű természetes fény nélkülözése mellett készült
A közelmúltban értesülhettünk arról, hogy az idén sem lesz új Convoy, meg egyébként is tényleg iszonyú régen írtam Convoyról, ezért míg ez változik, egy videó a Mack teherautók történetéről - például arról, hogy mitől a buldog a cég emblémája. (Az első pár másodperc után majdnem lelőttem az egészet, de bírjátok ki Ti is, megéri!)
Találtam pár jó képet olyan járművekről, melyeket Matchbox formájukban ismerünk, az eredetijükről meg szinte semmit sem tudunk. Gyorsan közétek szórom őket!
A nagyon kis léptékben készített teherautók kevesek szívének a csücske, de ettől még szerintem az MB-21 Foden Concrete Truck egy nagyon szép darab. A már régen megszűnt brit cég egy 1961-ben megjelent, kétoldalas hirdetése került a kezembe. Ami minket érdekel a jobb oldalon terül el – fentről lefelé a második –, de a többi Foden is olyan érdekes, hogy nem volt lelkem kivágni ezt a darabot.
Egy 1961-es Foden hirdetés. (Ha megkattintod, olvasható méretűre nő.)
A 2009-es modellévben jött ki az MB-43 Heritage Ice Cream Truck – sajna ilyenem még nincs, de ami késik az a vonat. Tipikus, „nincs nevesítve, de sejthető mi ez” modell. Szerény véleményem szerint ennek az eredetije egy brit jármű, egy 1952 és 1969 között gyártott Bedford CA lehet. Sok izgalmasat nem lehet róla összehordani, 1508 köbcentis, sornégyes benzines motorja volt, mely kiviteltől függően kb. 52-55 sátáni lóerőt adott le.
MB-43 Heritage Ice Cream Truck. A képet Porsche sütötte el a Modellshow fórumon. Hátul a premiermodell, elől az újabb kiadás.
Ez pedig egy 1961-es Bedford CA. Hasonlít, nemde?
Jé, ez pedig egyenesen egy fagyis járgány, Bedford CA alapokon, más hűtőráccsal.
Matchbox kolléga ebben a postban már közénk hajította a hírt, hogy az idén nem lesz Superfast, ellenben lesz helyette Lesney Edition. A nagy kérdés már csak az, hogy csak a Nagy Pocsolyán túl lesz-e, vagy itt az öreg kontinensen is. Az viszont újdonság, hogy a Lesney Edition modellek alváza is fémből készül, nem csak a karosszériája! Az első adag (1st batch, 1st wave) már megjelent Amerókában. Pár képet is találtam az első fecskékről - tulajdonképpen Matchbox az Index fórumra rakta fel őket, amin egy picit meg is vagyok azért sértődve. Nagyobb felbontásban nem leltem meg őket, bocs a bélyeg méretért.
LE-04 1960 MG A. Gondolom ennek a tesója lehet az Elvis szettben. Hé, ezt is elszúrták volna? Ezt nem MG A-nek kéne írni, úgy mint ahogy én is?
LE-02 Chevy Stepside. Nem rossz, nem rossz, de az eddigi festések (ITT, meg ITT) nekem jobban tetszenek.
LE-03 Cadillac Sedan DeVille. Ezt látni kéne élőben, de a negyvenedik évfordulós Superfast kiadás eddig sokkal jobban tetszik. (Meg lehet szavazni Best of 2009 recolornak - már amikor ezt a post megjelenik, akkor még.)
LE-01 Austin Mini Cooper. Na, ez szép! (Matchbox kolléga a fentebb linkelt postban Mini Van-t említ, de gondolom az egyszerű elírás.)
A Chrysler 2005-ben kezdte árulni a 300C modellt, melynél a HEMI név is előkerült. A típus nagyot ütött megjelenésekor, elég sikeres modell lett. Az alapok tehát megvoltak, így összedobtak belőle egy kombit, melyet Dodge Magnum név alatt forgalmaztak - sajnos csak három évig. Ennél a pontnál kellett volna megállniuk, de nem tették, és leporolták a Charger nevet, mely a hatvanas években megjelent modellekkel a kultuszautó státuszig vitte.
De mi az a HEMI? A HEMI félgömb alakú égéstérrel rendelkező motorok gyűjtőneve, ez a név az angol hemispheric – hemiszférikus szó rövidítéséből ered. A HEMI motor tulajdonosa a Chrysler Corporation, melyeket autókban 1949-től kezdve használtak. Az első ilyen motor egy hathengeres erőforrás volt, melyet egy Jaguar-ban használtak, a tervezője Harry Westlake volt, aki repülőgép-motorok tervezése közben szerzett tapasztalatait használta fel. Néhány évvel később, 1951-ben a Chrysler bemutatott egy 180 lóerős, nyolchengeres, 331 köbinch-es (5.4 literes) motort, melyet sok modellben használtak. Az erőforrás sikerein felbuzdulva a cég folytatta a HEMI motorok fejlesztését, melynek eredményeként megjelent a 354-es (1956), és a 392-es (1957) is, majd valamivel később, 1964-ben bemutatkozott az azóta legendássá váló 426-os (7 literes) hajtómű is. Elsősorban versenyre tervezték, és a NASCAR amerikai autóverseny-sorozatban elért sikerei mutatják a motor elképesztő képességeit. Egy évvel később mégis kiadták az utcai változatot 426 street HEMI néven, a teljesítménye pedig 425 lóerő volt. (Forrás: Wikipédia)
A Charger régen és ma A muscle car-ok fénykorában a Charger nem volt más, mint egy több mint öt méter hosszú, kétajtós kupé, hatalmas motorokkal, egészen a 426-os HEMI blokkig. Sikeres modell volt, a mai napig számos film fő-, és mellékszereplője, mondhatni már legendás modell. Ellenben a mostani változat egy ötméteres négyajtós sedan, mely nyomokban sem nagyon emlékeztet elődeire, leszámítva a hatalmas motorokat - akár 6,1 literes HEMI blokkal is kérhetjük. Az autó maga nagyon jól néz ki, agresszív a megjelenése, jól átültették a Dodge modellekre oly jellemző négy részre osztott hűtőrácsot. A tető vonalát igyekeztek kupésra rajzolni, és a C oszlopnál egy kis vállat is kialakítottak neki, bár jóval elmarad az ősétől. Jól néz ki, jól megy. Joggal kérdezhetitek, hogy akkor mi vele a bajom, ráadásul úgy, hogy tetszik is. Nem más, mint a neve. Nem értem, miért ezt a nevet kapta, mikor semmi köze sincs az elődeihez, egyértelműen csak a még nagyobb eladhatóság miatt kapta a vadló elnevezést. Amiként a Magnum modellre, ehhez is készült egy rendőrségi csomag, azaz így már kész rendőrautókat kínálva a hivatali szerveknek. Gondolom a kombi nem volt olyan népszerű a rendőrség köreiben, ezért volt szükség egy sedan-ra.
Matchbox Charger
Katalógusban 2005-ben láthatjuk először MB-61 néven, tehát a most bemutatott darab a premier modell. Következő évre már MB-12 és kék színű lett, míg 2007-ben már fényhíd nélküli rendőrségi jármű és MB-50. 2008-ra sportosabbra vették a figurát, és egy eléggé vad, zöld színt kapott, melyet fekete motorházzal kombináltak, amit ezúttal MB-14-ként találunk a katalógusban. Tavaly újfent rendőr, és MB-61 lett, azonban volt recolor-ja is. Ezek mellett a különböző pakkok sem kerülték el, valamint a Superfast sorozatban is feltűnt, itt megtekinthetitek a különböző variációit. A modell minden részletre kiterjedően, szépen megalkotott darab, amiként ez megszokottá válik mostanában. Fő pozitívumként kiemelném, hogy az alvázat krómozták a kipufogók miatt, ami a későbbiekben eltűnik, illetve átkerül a Superfast éra kiváltságaihoz. Ami negatívumot el tudok mondani erről a darabról, az kimerül a ködlámpák festésének, illetve a hátsó rendszám hiányában, de cserébe kárpótol a többi elem részletes festése. A kerekek sem tartoznak a telitalálat kategóriába, de csúnyának még sem mondanám vele az összképet.
Közös erővel összegyűjtöttük a 2009-es év Matchbox legjeinek jelöltjeit, négy kategóriában is. Az első két kategória szavazása már le is zárult, de az eredményeket majd később, mind a négy kategória megszavazása után teszem közzé és emelem képzeletbeli dobogóra az érintett modelleket.
Mostantól azonban indul a szavazás a harmadik kategóriában! A szavazási idő a szokásos egy hét.
Ez alkalommal az év legjobb recolorját keressük, az alábbi jelöltek közül:
40th Anniversary Superfast: MB-04 '69 Cadillac Sedan Deville
MB-06 Citroën DS
40th Anniversary Superfast: MB-09 '77 Chevy Van
MB-11 Chevrolet El Camino
MB-20 Porsche 911 GT3
MB-21 Audi R8
MB-22 Dodge Viper GTS-R
MB-26 Honda Civic Type-R
MB-39 Bentley Continental GT
MB-40 Lincoln Navigator
MB-41 Chevy Van
MB-47 Ford F100
MB-86 Desert Thunder V16
MB-92 Chevy Stepside
MB-93 VW Type 181
MB-94 VW T2 Bus
MB-96 Land Rover Discovery
A szavazást megtaláljátok a menü tetején, a jobb oldalon!
Pokoli nehéz legendákról írni, mert a legendákat mindenki ismeri többé-kevésbé és persze mindenki máshogy ismeri őket. Ezt a konkrét legendát először 1964 április 17-én ismerte meg a közönség a Világkiállításon New York-ban. Az akkor debütáló Mustang, mára a Ford második legrégebben, folyamatosan használt márkaneve az 1953-óta futó, F-sorozatú teherautók után és a második legsikeresebb új, piacra dobott termék a Model A után.
A változó Mustang
Eredetileg a Mustang valami másnak indult, mint ami lett. A prototípus még egy középmotoros, kétüléses roadster volt, de még időben meggondolták magukat a cég vezetői és nem készítettek egy házon belüli konkurenciát a Thunderbirdnek. A tervezőcsapat az első prototípus elkészülte után öt új „parancsolatot” kapott a sportos megjelenésű kétajtós megalkotásához: az új autónak négy kagylóülése kell legyen, a padlón kell lenni a váltójának – a kormányoszlopon lévő váltót akkoriban a gyengék fegyverének tekintették, amiben van is valami, mert a padlón lévő karral sokkal gyorsabban lehet váltani –, nem nyomhat többet, mint 1133 kilogramm, nem lehet hosszabb, mint 4,5 méter, nem kerülhet többe, mint 2500, 1960-as évekbeli dollár, illetve számos teljesítmény, komfort és luxus opciója kell legyen. Tulajdonképpen vicces, hogy a 4,5 méteres kétajtós autó akkor kompaktnak számított. Manapság egy kombi Opel Astra ekkora (nagyjából) és azt családi kombiként szoktuk számon tartani. Persze Európában vagyunk és pár évtizeddel később.
A Mustang rekordidő, 18 hónap alatt öltött testet. Igaz, a költségeket kímélendő az akkori szintén kompaktnak számító Ford Falcon – totálisan jellegtelen dobozautó, ami előtt hosszasan gondolkodnak a levegőmolekulák, hogy ez most az eleje, vagy a hátulja-e a gépnek, de én szeretem a dobozautókat, ezért tetszik – és a középkategóriásnak számító, az automobilizmus történetében szintén nem túlságosan mély nyomokat hagyó Fairlane alkatrészeiből építkeztek – inkább az előbbiből, mint az utóbbiból.
Hányféle az első generációs Mustang?
A Mustang háromféle kivitelben készült. Lenyitható tetejű (convertible), keménytetős (hardtop) – mellékes, de nekem ez tetszik a legjobban – és a lefordíthatatlan fastback verzióban. (A Matchbox ezt mintázta meg, szóval egyszerű elintézni a dolgot annyival, hogy „nézzétek meg a képeket, na olyan!”) Az viszont felettébb érdekes, hogy a tudományos mustangológia egy kalap alá veszi és első generációsnak tekinti az 1964-1973 között gyártott összes verziót. A köztes váltásokat a megjelenésben egyszerűen ráncfelvarrásnak tekintik, pedig szerintem a különbség óriási. A Matchboxnál a Mustang kedvelt téma, sokszor feldolgozzák – néha úgy, hogy nem hívják Mustangnak, csak mi tudjuk azt, hogy az –, tulajdonképpen az első generáció mindhárom verziója megvan, igaz néha nagyon torz változatban.
A pony car
A Mustang fogadtatása messze meghaladta a várakozásokat. Az első modellévre a Ford 100 000 Mustang értékesítésével számolt, ezzel szemben az első két gyártási évben majdnem 1,5 millió darab készült. Három üzem ontotta az autókat, hogy kielégítsék az igényeket.
A Mustang stílust teremtett, aminek neve is van: pony car. Abban, hogy mi fán is terem a „póni”, arról nincs általánosan elfogadott, kőbe vésett definíció. Ameddig mindenki egyetért, hogy a pony car egy megfizethető, stílusos, sportos megjelenésű, kétajtós amerikai autó, mely az ős-Ford Mustang arányait követi. Hosszú motorházfedél mögött viszonylag rövid, jellemzően négy utasnak helyet biztosító utastér terül el, amit rövid far zár le. Amiben már nem mindenki ért egyet, hogy a pony car-nak szükségszerűen nagy teljesítményűnek kell-e lennie, vagy csak a megjelenése kell, hogy sportosságot sugározzon. Én az utóbbi állásponton lévők táborát erősítem. Ha megnézzük a Mustang motorizáltságát, akkor bizony sorhatos, 2,8 literes blokkal kezdődik a motorok listája, ami 101 pacit adott le. A majdnem 1,2 tonnás autóhoz ez nem valami olyan hű de sok. Nem is véletlen, hogy az alapmotor szerepét nagyon hamar a 3,3 literes, szintén sorhat veszi át, ami már 120 lovas – igaz, ez sem az, amit a gyorsulásira vinnék. Tehát az ős-Mustang egyáltalán nem szükségszerűen bivalyerős, bármivé lehetett konfigurálni a megrendeléskor, az akkori mércével gazdaságos, „munkába járós” kétülésestől kezdve. Tehát nem minden Mustang muscle car is egyben. (Jelezném, hogy ez alapvetés! Tessék megjegyezni, hogy a pony car nem egyenlő muscle car, illetve hogy nem minden Ford Mustang muscle car!)
A Mustang érkezése szinte felkészületlenül érte a konkurenseket. A General Motors csak 1967-ben tudott konkurenst állítani a Mustanggal szemben a Chevrolet Camaro és a Pontiac Firebird képében. Akkor már a piacon volt a Ford házon belüli konkurense is, a „luxus-Mustang” a Mercury Cougar. A „nagy háromtól” független AMC 1968-ban dobta piacra a Javelin-t. Még a Chrysler volt a leginkább résen, mert az első generációs Plymouth Barracuda még pár héttel meg is előzte a Mustangot és később a típus elismert és igencsak kívánatos konkurense lett – bár az első generációt nem nevezném szépnek, de pony carnak sem, bár vannak akik szerint az. (Rájen: Nudge-nudge.) Az 1967-ben debütáló második generáció már más tészta – bár megjelenésben a Mustang szerintem még mindig megeszi reggelire –, a harmadik, 1970-es generáció azonban igazi Mustang-evő, gyönyörűséges fenevad.
Matchbox Mustang 2008-ból
Mint azt már említettem, a Matchboxnál a Mustang számos verzióját megmintázták az évek során. A mostani verziót csak és kizárólag logisztikai okokból vettem elő. Az alvázán 1998-as keltezés olvasható, ami annak tudható be, hogy 1999-ben MB-72 volt a nagy pocsolyán túl, de ez a konkrét kék darab, 2008-as kiadás. Érdekessége, hogy időtlen-idők óta az első fém alvázas Matchbox volt 2008-ban, ezért én már láttam börzén irgalmatlan áron is árulni, pont e mellékszolgáltatása okán. Hogy maradéktalanul elégedett vagyok-e a fastback Mustang e megjelenítésével? Nos, nem teljes egészében. Egyfelől az óriás szekérkerék felnik és irgalmatlanul peres abroncsok nem illenek ehhez a járgányhoz. Sokkal „ballonosabb” kerekekkel is megjelent ugyanez a cucc más kiadásokban, érdemes szemügyre venni hozzá Areh gyűjteményét. Igen, ez ugyanaz az öntvény! De még ezek is túl nagyok alá, szerintem bigfoot jelleget kölcsönöznek neki, de ma valahogy ez egyáltalán nem szokatlan, sajna. Másrészt a „GT-ségével” sem vagyok elégedett. A fehér csíkok túl szélesek és a motorháztetőről hiányzik az – amennyire én tudom –, az 1965-ös GT felszereltségi szinthez járó szipoltyú. (Azt, hogy ez csak díszítő elem volt-e akkor, vagy működött is, azt már nem tudnám megmondani.) A gép oldalán, a hátsó kerék előtti szipoltyúk sem állnak ki eléggé. Ezt leszámítva, ebben a méretarányban teljesen elfogadható a gép.
Bevallom, nekem csak ezt a fotót felnagyítva sikerült elolvasnom, hogy ott a csíkban az a felirat "Mustang".
Nincs a motorház fedelén szipoltyú, pedig elvben kéne lennie - már ha jól tudom.
Fastback. Tudja valaki, hogy ezt egyébként minek fordítjuk?
Matchbox MB-13 1965 Ford Mustang GT, NRFB.
Ilyen az eredeti. A Matchboxon nem stimmel a fehér csíkok szélessége, a szipoltyú és a lökhárító alatti idom sem - már ha ezt az autót autentikusnak, változtatás nélkülinek tekinthetjük.
Más idők, más reklámok. Én ettől biztos nem kaptam volna kedvet, hogy Mustangot vegyek. (Megjegyzés: A képeken szereplő garázs Porsche kézügyességét dicséri! Igaz, egyszer már szerepelt itt, de akkor elfeledtem érdemben megemlékezni a teljesítményről.)
Rendrakási projekt keretében kezembe került jó pár tárgy, amitől szabadulnék, mert csak fogják nálam a helyet teljesen feleslegesen. Mint mindig, csere érdekel.
Matchbox CC-1 és CC-24 hordtáskák
ELKELTEK! Ezekről 2008-ban még postot is kanyarítottam és már akkor is megfordult a fejemben, hogy megválnék tőlük. Mivel azóta sem használtam őket semmire, most döntöttem. Menniük kell! A linkelt postban láthatóakhoz képest azóta sem változott az állapotuk. A CC-1-ből – a piros – egy darab van, a CC-24-ből – a kékek – kettő.
Prefo Auto Rennbahn
ELKELT! Akkor, amikor gyerekkoromban megkaptam, talán egyszer volt összerakva ez a slot car pálya – bár akkor fogalmam sem volt róla, hogy így hívják – és azóta se került ki a dobozából. A Német Demokratikus Köztársaságban készült holmi ovális pályát ad ki, minden kiegészítője – korlátok, rajt-cél tábla –, az elemek, az azokat összefogó műanyag pücükék és a két irányító megvan, hibátlan, hiánytalan és működőképes. Ellenben a két autóról elképzelésem sincs, hogy hová tűnhetett! Én nem vettem ki belőle és bár feltúrtam értük mindent, nem találom őket. Képek a Használtautó-Kereskedésben!
Ferrari és F1 relikviák
A 2004-es Marlboro Magyar Nagydíj hivatalos programfüzete.
2004-es Ferrari Pit Tour Guide, angolul és olaszul.
2004-es Ferrari (ferrariworld.com) kiadvány a széria és a versenyautókról, angolul és olaszul.
A bogárhátú Volkswagen kitűnő alapot nyújt, hogy egyedi autókat építsenek belőle az erre hivatottak. A kezdeti időkben strandcirkálókat alkottak belőle, de készültek például trike-ok is Bogárból. A krúzolás jó dolog a parton, de a száguldás még jobb a terepen, amire az előbbi modellek nem alkalmasak, de könnyen alkalmassá lehet tenni rá, így született meg a Baja Bug, ami kis hunyorítással ráillik a most bemutatott Matchbox modellre. Utóbbira a kerekek és a névválasztás miatt van szükség, mivel ezek szerint egy négykerék hajtású terepjáróról van szó, ami nem igazán jellemző a bogárból készült átalakításokra. A Mattel a fantázia és a licencelt modell egyvelegét alkotta meg ilyen formában.
A Matchbox 2007-es katalógusában bukkan fel MB-61-ként - beharangozó képen ott is van az utalás eredetére a rendszámtáblán. 2008-ra átkeresztelték MB-31-re, ami a 2009-es évre is megmarad. Ezek mellett rendszerint feltűnik a különböző pakkokban is., hasonlóképpen elődjéhez, ugyanis a korábbi, hasonló kivitelű Beetle 4X4-et váltotta le. A kidolgozás minősége egy erős közepesre tehető, elnagyoltan bár, de minden részlet megtalálható, amiként a hasonló kivitelű fantázia szülte járgányokon. Sok energiát nem öltek e modell fejlesztésébe, ugyanis az alváz és a motor a leváltott típusból jött, még a beltere is megmaradt, csak a karosszéria jelent újdonságot. A belsejéből továbbra is kimaradt a kormány, ugyanakkor van egy üzemanyag kanna a hátsó ülések helyén és egy elsősegély csomag a kalaptartón. Mivel a karosszéria ezúttal magasabbra került, így a beltér elég mélyre került, a műszerfal és a szélvédő között hatalmas űr tátong. Összességében egy aranyos kis modell lenne, de a bumszli kerekek sokat rontanak az összképen, kisebb kerekekkel sokkal jobban mutatna.
Kedves Gyerekek! Akkor most a Boney M együttes, „Brown Girl in the Ring” című dalának dallamára énekeljük el, hogy „Le vagyunk húzva, salla-lalla-la! Le vagyunk húzva, salla-lalla-lala!”
Teljesen világos, hogy egy Best of British sorozatban a londoni taxi az kötelező jellegű gyakorlat. Ez oké, nincs vita. De drága Mattel! 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben is elsütni, minden különösebb extra nélkül, egyszerű recolorként, egy „Best of” szériában azért már nagyon ciki! Most tényleg akkora kaland lett volna felnyomni az oldalára legalább egy hirdetést úgy, mint a valóságban számtalan FX4-en látni lehetett? Tetszik tudni, csak azért, hogy méltó legyen az 1-75 szériához képest többszörös árra.
Olyan jó lenne egyszer legalább tíz percet beszélgetni valamelyik Mattel fejessel, aki a Matchbox termékfejlesztésekért felel...
Matchbox 2009 Best of British: Austin FX4 London Taxi, NRFB.
Válasszuk ki a Best of British sorozatban megjelent jármű azon extráit, melyek indokolják az árát! Menzai pörköltzaft szín? Nem! Kifestett kilincsek és oldalindex? Egynek talán jó, bár ezt egy korábbi 1-75 is tudta.
Borostyánszínű szabadjelző, kifestett hűtőrács és lámpák? Ilyesmi is volt már korábban az 1-75 sorban. (Link mint fent.)
Mindenféle kiemelés nélküli hátsó? Hmmm... Ilyen is volt már 1-75, de kifestett is. Szóval? Mitől is érdemesített ez a darab a "Best of British" sorozatra?
Superfast SF06 Porsche 935, NRFB
Kedvencem, a keretes írás
Jól néz ki ez a felni
Valójában nem ennyire rózsaszínes
Annyira "szép", nem?
Mintha egy elefánt ült volna a hátuljára
Ezen a képen jól látszik az első tengely széles nyomtávja
Speciális kerék, speciális rögzítés
A hengerben lehet tárolni az autót (kép: eBay)
A hengerben lehet tárolni az autót (kép: eBay)
