A hatvanas évek végéről, és a hetvenes évekből származó japán autóknak van egy olyan sajátságos bája, ami engem teljesen le tud venni a lábamról. Egyáltalán nem értek hozzájuk, de csodálom a külső-belső dizájnjukat. Ebből az érából származó kétajtós, Toyota kupé a mai bejegyzés sztárja, egy alsó polcos gyártótól. Hozzá még gyerekkori példányom is!
Az 1968 szeptemberében debütáló, első generációs Corona Mark II afféle köztes modell volt, ügyesen beillesztve a kínálatba a valamivel kisebb és kevésbé jól felszerelt Corona fölé és a Crown alá. A négyajtós szedán kódneve T60. Nagyon nem akarok elkalandozni a post tárgyától, de említésre méltó, hogy akkoriban ez volt a Toyota kínálatában az egyetlen típus, melynek pickup változat is volt. Mi több, duplakabinos, de még mindig kétajtós verzióban is kínálták, ami egy eléggé érdekes megjelenésű autót adott ki.
Az 1965-ben piacra dobott Crown 1600GT hardtop kupéra épülő Mark II hardtop kupét 1965 szeptemberében mutatták be – ennek a kódneve a T70. Kétféle felszereltségi szint és kétféle motor közül választhatott a kedves vásárló. A csúcsot az 1900SL (Sport Luxury) képviselte, az olcsóbb kivitel az 1900 Deluxe volt. Az SL olyan hívságokat is felvonultatott, mint a motoros odalablak-mozgatás, fűtőszál a hátsó ablakban. Négyféle színből állt a választék, de a beltér mindenképp fekete volt. A műszerezettség tekintetében nagyon is jól felszereltnek számított. Alapáras volt a kör alakú fordulatszámmérő, sebességmérő – jóhogy –, feszültségmérő, hűtővíz hőmérő, olajnyomásmérő és természetesen üzemanyagszint kijelző. A Deluxe-hoz szintén négyféle színpaletta társult, a beltere lehetett piros, vagy szürke, de az 1970-es években divatos, egészen „Lada-stílusú” sebességmérője volt, vízhőmérővel és üzemanyagszint kijelzővel.
Mindkét felszereltségi szint ugyanazt a négyhengeres, SOHC, 8R-C kódjelű motort kapta, mely maximum 109 lóerőt adott le 5500-as fordulaton, de a maximális 174 Newtonméteres nyomatéka már 3600-as fordulaton rendelkezésre állt. (Ezek az Kaliforniába szánt modellek adatai.) A Mark II a hátsó kerekeit hajtja, de az piaconként eltérő, hogy hány sebességes és milyen kialakítású váltón keresztül! Japánban a manuális váltó lehetett négy- és háromsebességes is, míg az automataváltó csak kétsebességes. A háromgangos automatával csak az exportpiacokra gyártották! A „születési helyén” még Toyopetnek hívták, az exportpiacokon viselte a Toyota nevet.
1969-es szeptemberében a kupé kap egy ráncfelvarrást. Az 1900SL lesz az alapmodell melyhez társul az 1900GSL és az 1900GSS is. Az utóbbi erősebb motort is kap. 1972-ben váltja a második generáció.
Azt gondolom, hogy a Matchbox Memories egyik egyedi vonása, hogy mindig igyekszünk katalógusokat is prezentálni a bemutatott kisautók eredetijéről. Az alább látható USA brossúrát a forrás az 1970-es modellévre datálja, tehát 1969-ból való kell, hogy legyen és még pont azt a premierverziót mutatja, ami minket érdekel. Ugyanakkor a Toyota japán oldalán található egy egészen szenzációs katalógusgyűjtemény is, amivel kapcsolatban arra biztatnálak benneteket, hogy semmiképp se hagyjátok ki, lapozgassátok végig!
Saját kútfőből?
Érdekesen ellentmondásos darab. Magának az öntvénynek a minőségével én teljesen elégedett vagyok és rá merem fogni, hogy felveszi a versenyt gyerekkorom „pedigrés” kisautóival. Még az alváza is fém. Ugyanakkor az összeszerelés minősége gyalázatos! A hátsó futómű gyárilag leszakítva érkezett hozzám – becs' szó nem én voltam – és a szélvédő is furán áll benne, ami leginkább a hátsó ablakon látszik. Gyanítom ez az impozáns fényhíd pontatlan belső rögzítése miatt van, egyszerűen lenyomja a másik műanyagot. Civil változata is van, 10 körüli változatot adnak ki a különböző szín- és kerékváltozatok.
Hogy úgy fogalmazzak, a Playart szellemiségétől nem áll távol, hogy más kútfőből merítsenek. Sokkal jobban kéne ismernem a távol-keleti kisautók világát, hogy magabiztosan ki merjem jelenteni, hogy másolták-e valakiről a Mark II értelmezésüket, vagy sem. Az biztos, hogy a Tomica is megmintázta a típust, de az ő feldolgozásuk nyitható ajtókat is felvonultat, illetve az első-hátsó lökhárítók is az alvázzal képeznek egy alkatrészt. Hogy a Playartnál vettek-e mintát a Tomicáról? Nos, erre a válaszom egy magabiztos „talán”.
A kisautókon az eltúlzott méretű fényhidak mutatnak jól. A Playartnál támogatták a fényhíd-ipart!
#regenmindenjobbvolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése