Ma idegen tollakkal ékeskedem. Játékdoki barátunk zsenijét dicséri ez az átalakítás, amit úgy tudnék összefoglalni: Jobb mint az eredeti!
Végre eljutottam oda, hogy a dolgozószobám – egyben férfibarlangom – kezd eljutni oda, hogy a szívemnek kedves darabok állandó kiállítóhelyre (értsd: vitrin) kerüljenek. Játékdokitól igazolt át hozzám ijesztően régen ez a Corgi Kenworth teherautó, de mielőtt hozzám került volna, az eredeti gazdája vállalta, hogy átalakítja.
Az ötletgazda én voltam, mert elmeséltem neki, hogy az a tervem, hogy majd átmegyek rőzseszedőbe, fogok pár gallyat és befőttes gumival rögzítem őket a platón. Neki tetszett az ötlet, leginkább az a része, azt hiszem azt érezte kihívásnak - ami nekem persze mg sem fordult a fejemben, hiszen hozzáértésem pont nulla -, hogy hogyan kezelje a fát úgy, hogy élethűnek tűnjön a rakomány ebben a méretarányban. A tartókeretről azonban szó sem esett. Amikor átadta nekem egy börze alkalmával a végeredményt, akkor sokáig kerestem a lepottyant állam darabjait a padlón. Külön hihetőbbé teszi a végeredményt, a rajta lévő pár plezúr, meg némi kosz.
Az átalakítást ő kitűnően dokumentálta, úgyhogy arra biztatnálak benneteket, hogy tekintsétek meg a folyamatot nála! Ciki, nem ciki, még sokkal jobb képeket is csinált mint én.
Nekem annyi maradt, hogy megmutatom, hogy eredetileg milyen volt a kiindulási alap és eldicsekedek a végeredménnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése