MB-37 Maserati Sun Burner

Pont egy héttel ezelőtt azt ígértem, hogy hamarosan visszatérek az MB-32 Maserati Bora spéci kiadásaira. Most szeretném részlegesen beváltani a fenyegetésem.

Akkor a kommentekben a Matchbox, nyolcvanas években piacra dobott, olcsó sorozatában, a Super G.T.-ben megjelent verzióra tippeltetek – főleg, hogy gonosz módon az egyik kép hátterébe becsempésztem egy ilyet –, de igazából egy mindössze két évet megért kiadásra gondoltam elsősorban. 1982-ben és 83-ban MB-37 szám alatt futott, csak és kizárólag az Egyesült Államokban a Bora egy... hát... fogalmazzunk úgy, hogy feltűnő festésű változata. A fekete alapszín szerintem remekül áll, a méltánytalanul alulértékelt sportautónak már az 1:1-es méretarányban is – lásd ez ügyben a fentebb már linkelt postot a Boráról, ott látható egy fotó egy fekete példányról is – és a kisautónak is, de ez utóbbit alaposan agyonvágták számomra teljesen érthetetlen, redneck csicsával.

Azt hiszem tudom honnan fúj a szél, a jellemzően – és ez most nem bántás, egyszerű tény – hasonlóan harsány festésű Hot Wheels-ekkel szerettek volna a konkurálni, hiszen akkor még nem a Mattel kezében volt a cég. Viszont a feliratot rajta nem értem. Angolul a „sunburn” napégést jelent, azt a jól ismert dolgot, amikor a tűző naptól megpirul a bőrünk. A „sun burner” szó szerint „nap égetőt” jelent, amit én még magyarul sem értek. Ha valaki vél felfedezni valami értelmesebb mögöttes tartalmat, vagy sikerül kicsomagolnia valami mélyebb jelentést ebből a szójátékból, az kérem bátran használja a kommentelés lehetőségét, hogy megossza velünk! Előre is köszi. Azonban attól tartok, hogy teljesen jó nyomon járok ezzel a napégéses ostobasággal, mert az orrán és az oldalain lévő motívum lángoló napkorongot mintáz.

A Sun Burner egy lényeges dologban még eltér az 1-75-ös Maserati Borától: van neki vonóhorga. Gyártásának két éve alatt csak színárnyalatbéli különbségek fordultak elő belőle, de ugyanazon a módon, ahogy az 1-75-ös testvérénél is, azaz a festékkeverőnek nem sikerült azonosan belőnie az árnyalatokat.

 Szeretem ezt a fajta dobozt a nyolcvanas évekből, de ez az erősen "amerikanizált" változat már nekem is sok.

Itt jól látszik a vonóhorog. Az én példányom marad NRFB, így is jól látszik, hogy mennyire agyonvágták ezzel a csicsával az amúgy gyönyörű autót. Azt hiszem nagyon jó alany lenne egy átfestési projekthez egy lepukkant állapotú Bora.