Már régebben értekeztem
afelől, hogy vannak olyan autók, amiket
a
Matchboxnál anno „elfelejtettek” megmintázni, ezért más
gyártók felé kell, hogy forduljon az ember figyelme, ha birtokolni
akarja őket. Ezt
a
jelen sajnálatos eseményei kapcsán ki kell egészítenem
azzal, hogy „ja barátaim, ha csicsás vándorcirkusz autókat
akartok letolni a torkunkon, akkor ne csodálkozzatok azon, ha nem
vagyunk többé hűek a márkához!” (Lassan már le is
cserélhetnénk a cégérünket valami másra, mert túlsúlyba
kerülnek e lapokon a nem Matchbox kisautók.)
Amikor
a
legutolsó börzén Rájen
kolléga elkótyavetyélendő cuccai között szembe jött velem
egy 1:64 közeli
FIAT SEAT 131-es, azonnal feltört
bennem a birtoklási vágy. Ez is egy olyan autó, amit
gyerekkoromban láttam az utcán – na jó, hát közel sem olyan
számban,
mint
mondjuk Trabantot vagy
Wartburgot
–, naná hogy kell!
Világautó
A FIAT 131-es a mifelénk
Zsiguliként ismert és szívünknek oly kedves 124-est váltotta és
1974-ben debütált a Torinói Motor Shown. A Torinóban gyártott
autót egészen 1984-ig gyártották olasz barátaink, de jó hosszú
és szerteágazó utóélete is van,
hasonlóan
a Peugeot 504-eshez. A járgány Mirafiori néven is ismert,
azután a külváros után, ahol született és az egyike azon első
fiatoknak, melyek szakítva az 1960-as években bevezetett
hagyománnyal már nem csak egy három számból álló jelzést
kaptak, hanem valódi nevet. Az egyik forrás úgy tudja, hogy 1 513
800 darab készült belőle, de erős a gyanúm, hogy ez csak az
Olaszországban készült, pontosabban FIAT emblémát viselő
darabokat jelenti és már ez sem kevés.
Fiat 131S Mirafiori 1600 (Forrás: Wikipedia)
A 131-es két- és
négyajtós lépcsőshátú és kombi kivitelben létezett. Igazi
dobozautó, amiket én szívből szeretek – nincs mit tenni, az én
generációm úgy szocializálódott, hogy a Lada volt az országutak
királya. Az autó bevallottan sok tekintetben a 124-esre épült,
például az első generáció motorjai is ugyanazok a soros,
négyhengeres 1,3 és 1,6 literes erőművek voltak, 64-, meg 74
lóerős teljesítménnyel. A 131-es kombi modellek a Fiattal
történelmileg jó kapcsolatokat ápoló SEAT-tól érkeztek és
minden piacon FIAT emblémát viseltek, kivéve Spanyolországot.
A bennünket most
komolyabban nem érdeklő FIAT verziókat és generációkat
átugorva, időzzünk még el afelett, hogy hol készültek még FIAT
131-esek, illetve annak mutációi!
Legalább 1982-ig egy El
Nasr nevű cég az egyiptomi Helwanban készített ilyen autókat,
majd a szintén FIAT 131 alapú, török Tofaş – imádom ezt a
betűt – 131-et gyártották 1991-től. A Tofaş 131-et 2006-tól
kezdődően Etiópiában is gyártotta egy Holland Car nevű
kompánia. Nekem teljesen új volt, hogy Fiat 131-eket az FSO is
szerelt össze 1975-1981 között, de ez nyilvánvalóan azért volt,
mert Polski Fiat 131p-k nálunk nem voltak kaphatóak akkoriban. E
fentieken kívül a Wikipédia szerint még az alábbi helyeken
gyártották a 131-est:
- Córdoba, Argentína,
FIAT Córdoba
- Bogotá, Kolumbia;
(Compañía Colombiana Automotriz)
- San José, Costa Rica
(S.A.V.A.)
- Dzsakarta, Indonézia
(Daha Motors)
- Kuala Lumpur, Malajzia
- Casablanca, Marokkó
(SOMACA)
- Lisszabon, Portugália
(Fiat Portuguesa SARL, Somave Sarl)
- Szingapúr (Sharikat
Fiat Distributors)
- Bangkok, Thaiföld
(Karnasuta General Assembly Co.)
- Caracas, Venezuela
(FIAT de Venezuela C.A.)
- Lusaka, Zambia
(Livingstone Motor Assemblers Ltd)
Saját SEAT
A SEAT 131-esek gyártását
1975 elején kezdték meg Barcelonában. Kétféle változatot
kínáltak, a 131 L-t szögletes első lámpákkal, 1433 köbcentis
motorral és négysebességes váltóval, és a 131 E-t, aminek –
szerintem legalábbis – sokkal vagányabb, négy kerek lámpája
volt elől, 1592 köbcentis motorja a fedél alatt és öt fokozatú
váltója.
Seat 131 L, 1980-ban, Salamancában. (Forrás: Wikipedia)
1976-ban debütált a
kombi, Familiar néven, 1977-ben érkezett az automata váltós
Automatico, majd 1978-ban a nagyon limitált példányszámban az 1,8
literes motorral szerelt 131 CLX 1800.
1978-ban a SEAT-ok is
megkapták a FIAT 131 első ráncfelvarrásának vonásait,
ugyanakkor mint amikor az olaszok is bevezették ezt. A motorkínálat
nagyjából maradt ugyanaz, de 1979-ben debütált az 1,8 literes,
Perkins gyárotta dízel. (1981-ben egy új, 2,5 literes, Sofim dízel
érkezett a kínálatba, ami sokkal erősebb volt, mint a Perkins –
72 paci a 49 helyett – és ezzel megszületett Spanyolország
akkoriban jellemző taxija.)
1980-ban újabb spéci
kiadás is debütált, ez úttal már csak CLX néven. Csak ezüst
metál és bronz metál színben volt kapható, 1919 köbcentis szíve
114 lóerő leadására volt képes.
1982-ben a SEAT is
megkapta a FIAT 131-es újabb és egyúttal utolsó ráncfelvarrását,
a csúcsfelszereltségű Diplomatic változat szervokormányt,
légkondit, meg villanyablakokat is kapott. Spanyolország rendőrsége a kombi
(Panorama) változatot pedig mint járőrautó kezdte használni.
1984 pedig a SEAT 131-esek utolsó gyártási éve lett. Utódjának
az 1985-től gyártott
SEAT
Málagát
tekinthetjük, ami a FIAT Ritmo spanyol változatának, a SEAT
Ronda – nem vicc – lépcsőshátú verziója.
A Spanyolok saját
játékautó márkája
Hogy
kegyetlenül őszinte legyek, a Guisval-ról én mindössze annyit
tudtam, hogy létezik egy ilyen nevű kisautógyártó és a 70-es
80-as években sok olyan autót megmintáztak, amire nekem fáj a
fogam. Aztán amikor még régebben, véletlenül bevásároltam a
Ford Escort raliautójukból a Vaterán, mert Matchboxnak néztem, az
eladó meg persze cselesen rá is játszott a hasonlóságra – mond
valakinek az valamit, hogy JátszásAutóCsecsemő? – akkor
sikerült az első gyártmányukat érzékszervi vizsgálatnak
alávetnem. (Ne keressétek, nem szerepelt még e lapokon.) Így
utólag azt mondom, hogy az a darab konkrétan egyáltalán nem
rossz, de ha tudom, hogy Guisval és nem Matchbox, nem licitálok rá.
A
lényeg a lényeg, hogy akkor elkezdtem túrni a netet információ
után és szembesültem azzal, hogy érdemi információ a spanyol
gyártóról csak anyanyelvükön lelhető fel. A minimálisnál is
sokkal gyengébb nyelvtudásom – kb. értem, ha elküldenek az
anyámba ezen a nyelven, amire volt is példa, bár az akkor nagyon
vicces volt, sikerült négy újságíró kollégát nagyon zavarba
hoznom, amikor elhitettem velük, hogy minden szavukat értem, majd
alkalomadtán egyszer elmesélem, mert járművel függ össze az ügy
–, meg a különböző fordítógépek alapján azt sikerült
kihámoznom a történetükről, hogy 1962-ben alapították a céget.
Kezdetben a Matchbox Regular Wheel-ekhez hasonló, vastagtengelyes
termékeik voltak, aztán az 1970-es évek fordulóján a nemzetközi
konkurenciához hasonlóan ők is váltottak a tűtengelyes
megoldásokra. Külön érdekes számomra, hogy – cáfoljatok meg,
ha ismertek még ilyen céget – ők az utolsó nagyobb európai
kisautógyártó akik meg tudták tartani a gyártásukat otthon és
a termékeiken nem kamu a „Made in Spain” és még mindig talpon
vannak. Az oldaluk szerint 35 országba exportálták termékeiket,
de lehet hogy jó húzás volt tőlük, hogy meg sem próbáltak
betörni a konkurenciával bőven ellátott Egyesült Államokba?
(Azzal együtt a gyártáshoz hozzáteszem, hogy láttam én
Guisval-ra matricázott RealToy-t Barcelonában, nagyjából úgy
mint
Corginak
címkézettet Londonban.)
A
cég weboldala még akkor is megérdemel egy vizitet, ha az
embernek vajmi kevés köze van a nyelvhez. Egyfelől katasztrófa,
mert folyton akkor berreg, meg animál, amikor nem kéne, ugyanakkor
a Mattelnél megnézhetnék, mert a Spanyolok vették a fáradtságot
arra, hogy készítsenek egy – ugyan pici és merőben hiányos, de
érdekes – múzeum részt.
Egyetlen
modellből, meg abból a nagyon kevés képből amit találtam a
neten, nem akarok messzemenő következtetések levonni, de több
dolgot is rá lehet fogni a gyártóra. Egyfelől érdekes a
figyelmünkre, mert jó csomó olyan európai gyártmányú autót
megmintáztak, amit más nem. Csak példaként: a SEAT
124, SEAT 127, SEAT Málaga,
SEAT Ritmo, Jaguar
XJ12C, az első generációs Opel Corsa, Alfa Romeo GTV6, Citroën
BX, SEAT Panda mind-mind ott van a Guisval kívánságlistámon.
Másfelől annak ellenére, hogy a kínálatukon látszik, hogy...
khmm... erősen rajta tartották a szemüket a konkurensek
gyártmányain – megkockáztatom, hogy volt nem egy olyan
gyártmányuk, ami szemenszedett koppintás, azt a fentebb említett
Escortot sem véletlenül néztem Matchboxnak – valahogy mégis van
egyfajta sajátságos, szerethető egyedi Guisval charm. Engem nagyon
sokban a hetvenes évek Majorette-jeire emlékeztetnek az autóik, de
ezt a hangulatukra értem.
Ezzel együtt nem bírok a véremmel és mutatnék pár Guisval terméket! Fedezzük fel az apró különbségeket a Matchbox bizonyos termékeihez képest!
Guisval CAMION LIMPIEZA PUBLICA először,
másodszor,
Kicsit sárgább,
kicsit savanyúbb
Tényleg
nem akarok messzemenő következtetéseket levonni egy gyártó
termékeinek minőségét illetőleg egyetlen modellből, annál is
inkább, hogy tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy az
ex-Rájen kollekció Guisval manipulált darab, nevezetesen hiányzik
a műszerfala és az eredetileg krémszínű beltér is kapott némi
fekete filces kezelést az üléseken. Az első szélvédő alatti
folytonossági hiányosságokról a fémben sem tudom eldönteni,
hogy gyári öntési hiba, vagy valaki ablaktörlőket akart ide
applikálni utólagosan. A festés sem makulátlan, a tetőn valami
fura lenyomat van, igaz ez lehet valamilyen anyagtól – mondjuk
műanyag zacskó –, amivel évekig érintkezhetett és az rongálta
meg. Az viszont biztosan a gyártó javára írható pozitívum, hogy
az első ajtók nyithatóak, míg negatívum, hogy sem kilincseket,
sem hátsó lámpatesteket nem dolgoztak ki az autón. Cserébe
viszont fém az alváza, aminek az anyagából masszív, inkább
vonószem, mint vonóhorog áll ki hátrafelé.
Nem
hibátlan, nem hiánytalan, de szerintem abszolút szerethető darab.
Az első ajtók nyithatóak.
A szélvédő tövében azok vagy gyári öntési hibák, vagy valaki ablaktörlőket akart oda applikálni.
Érdekes, hogy se kilincsei, se visszapillantó tükre.
A műszerfalát elvesztette valamikor az idők folyamán.
Hátulra nem jutott világítótest, így nem ellenőrizhető, hogy ez melyik SEAT 131-es. Ha nagyon akarjuk, akkor ebből a szögből már ráfoghatjuk, hogy egy ritka CLX. A bronz metál festés még stimmel is, csak az első lámpák nem.
Fém alváz, masszív vonószemmel, mintsem vonóhoroggal. A lyukak rögvest értelmet nyernek, ha meglátjuk, hogy milyen dobozban lakott eredetileg.
Valami hasonlóban mint ez. A rögzítési megoldáshoz hasonlót a Majorette-től láttunk egy időben. Ebben konkrétan a tűzoltó parancsnoki verzió lakott. (Forrás: eBay)
Ilyen ni! Ezzel a kerékkel sem csúnya. "Vezető Tűzoltó". Szép ez a nyelv, na! (Forrás: eBay)
Ez meg a rendőrségi változat, olyan kerekekkel, mint amilyen az enyémen is van. (Forrás: eBay)
Ezüst verzió, ronda -
kiköpött Yatming amúgy - kerekekkel. Jól látszik a műszerfal, ami az én példányomból hiányzik. (Forrás: eBay)