Guisval Audi Quattro

Érdekesen kettős a mai post. A mi földrajzi koordinátáinkon szinte ismeretlen a gyártó, míg a megmintázott autó meg egyenesen legendás.

Audi Quattro ügyekben errefelé tessenek kedvesek lenni megkezdeni a tájékozódást! Meglepően sok gyártó hozza a típust!

A spanyol kisautógyártó termékeiről ez a harmadik postunk, szóval végképp nem fog elkopni a nevük a címkefelhőben. Az első róluk szóló bejegyzés itt található, ahol némileg birizgáltuk a történelmüket, de érdemben infót azon túl, hogy 1962-óta megvannak, egy időben khm... „rajta tartották a szemüket a Matchbox termékeken” nem nagyon tudtunk mondani. Ugyanakkor pont a hétköznapi autókból dolgoztak fel rengeteget, amikért én lelkesedem és jelenlegi kínálatukban is van ilyesmi. Sajnos anno nagyon nem olyan minőségű ötvözettel dolgoztak, mint a korabeli konkurencia, úgyhogy a tartósságuk hagy némi kívánnivalót maga után, mint azt a saját káromon megtanultam. Érdekes adat: A Metalcar az Ő csepp-Kadettjukra nyúlt rá anno.

Értelemszerűen jelen post tárgyáról sem tudunk igazából semmit. Időben valószínűleg az eredeti járművel kortárs. Remek, hogy nyithatóak az ajtajai, de az arányai nem jók, egyértelműen túl alacsonyan van a teteje.

Érdekes, Magyarországon ritka kisautó, de nem különösebben jó, sőt!

Hol a négy karika?

Tadáááá! #regenmindenjobbvolt

Egyértelműen túl alacsonyan van a tető! Mintha chop-top lenne.

Nem vagyok oda a csicsás kisautókért, de ez a dekor valamiért tetszik. Ja, megvan a négy karika is, jól van!

A Guisval érdekesen nyomja a vonóhorgot. Inkább vonólyuk.

A belteret csak elmesélni tudom, mintsem tisztességesen megmutatni: Bármelyik kortárs kisautó megirigyelhetné a Mattel kínálatából. Közepesen részletes és a kormány sem pizza. #regenmindenjobbvolt

Részletek az ajtók belső oldalán és az autó hátsó fertályán is. Ebből a szempontból simán felveszi a versenyt a nagy gyártókkal!

Fotó az aljáról, mert ilyet sem látunk minden nap!

Guisval Ford Escort WRC

Ezzel a posttal megduplázódik blogunkon a Guisval termékekkel foglalkozó postok száma! A spanyol gyártó mifelénk – nem csak e lapokra, de a földrajzi koordinátáinkra értve is – ritka madár.

WRC
A Ford Escort RS Cosworth egyenesági leszármazottja a WRC, azaz a World Rally Car. Ezért logikusan annak a történetét folytatnám onnan, ahol azt befejeztük ebben a postban. 1996-ban a Ford figyelme a következő szezonban debütáló WRC felé fordult. Míg kifejlesztenek a világbajnokság kifejezetten erre a sorozatára szánt versenygépet – úgyis mint Ford Focus WRC –, szükségük volt valamire, ami betölti az űrt. A FIA (Fédération Internationale de l'Automobile – Nemzetköti Automobil Szövetség) áldását adta a Coswort átalakítására a WRC előírásoknak megfelelően. A hátsó felfüggesztést MacPherson rendszerűre cserélték, változtattak a sebességváltón és valamelyest a karosszérián is – bár utóbbin annyit, hogy ha az életem múlna rajta, akkor sem tudnék megkülönböztetni egy Escort WRC-t egy Cossytól.

Ebben az összeállításban Carlos Sainz használja rendeltetésszerűen a Ford Escort RS-t és a WRC-t?

Nagyjából ebben az időszakban kerül képbe Carlos Sainz a spanyol ralilegenda. A karrierje elején járó pilóta a Repsol csapat színeiben 1996-ban még Escort RS Cosworth-al nyeri a Rally Indonesiát, 1997-ben már WRC-vel az Acropolis Rally-t és ismét győz Indonéziában.

Gusival
A Seat 131-esük kapcsán egy jó pár évvel korábbi postban már megírtam mindent, amit a spanyol gyártóról tudok. Ehhez annyi hozzáfűzni valóm lett, hogy szemlátomást mind a mai napig működnek és meglepő módon még mindig gyártják – igaz más festéssel – e post tárgyát az Escort WRC-t.

A legfontosabb, hogy a Guisval a múltban Sainz, Repsol színekben pompázó versenyautóját készítette el és ami a versenyfestést illeti, szerintem remek munkát végeztek.

A Sainz-Repsol Escort WRC. A helyszín: Rally Sweden. (Képek: Boxrepsol.com)

Ami viszont ezt a konkrét példányt illeti, hát nem volt vele szerencsém. A kisautó ajtajai nyithatóak lennének, de ennek a szegénynek valaki a múltban letörte az ajtajait. Az eladó a Vaterán nem csak azzal vezetett meg, hogy elhallgatta a járgány gyártóját – akkoriban még volt némi Matchbox csőlátásom – de a tényt is, hogy ő bizony modellragasztóval fixen beragasztotta a két nyílászárót. Mára ez a ragasztó elengedett és csak a gravitáció tartja a helyén az ajtókat míg arra kedve szottyan – nem volt egyszerű fotózni így.

Ha lehet még ezt tetézni, a példányom festése elkezdett megrepedezni. Még hasonlót sem láttam soha kisautón. Az okot csak találgatom: lehet hogy rozsdásodik alatta az öntvény?

Összefoglalva: szép kiállású járgány ez, ralitörténeti szempontból legalább olyan izgalmas, mint a Matchbox, amit már linkeltem korábban, de ez a példány pechemre bizony rettentő állapotban van sajnos.

Itt még semmi gyanúsat nem látni.

A festés remekül visszaadja az eredeti versenygépet. Az ajtók leszakítva és modellragasztóval fikszálva. Valamiért a teljes fényezés kezd repedezni. Az egyik legrosszabb Vaterás vásárlásom. Az eladó már réges-régen eltűnt a színről.

Sainz és Moya neve is rákerült a gépre, mint az eredetin.

Hátul is csúnyán dobja le a festéket. Rozsdásodna alatta?

Matchboxon kívüliek: Guisval SEAT 131

Már régebben értekeztem afelől, hogy vannak olyan autók, amiket a Matchboxnál anno „elfelejtettek” megmintázni, ezért más gyártók felé kell, hogy forduljon az ember figyelme, ha birtokolni akarja őket. Ezt a jelen sajnálatos eseményei kapcsán ki kell egészítenem azzal, hogy „ja barátaim, ha csicsás vándorcirkusz autókat akartok letolni a torkunkon, akkor ne csodálkozzatok azon, ha nem vagyunk többé hűek a márkához!” (Lassan már le is cserélhetnénk a cégérünket valami másra, mert túlsúlyba kerülnek e lapokon a nem Matchbox kisautók.)

Amikor a legutolsó börzén Rájen kolléga elkótyavetyélendő cuccai között szembe jött velem egy 1:64 közeli FIAT SEAT 131-es, azonnal feltört bennem a birtoklási vágy. Ez is egy olyan autó, amit gyerekkoromban láttam az utcán – na jó, hát közel sem olyan számban, mint mondjuk Trabantot vagy Wartburgot –, naná hogy kell!

Világautó

A FIAT 131-es a mifelénk Zsiguliként ismert és szívünknek oly kedves 124-est váltotta és 1974-ben debütált a Torinói Motor Shown. A Torinóban gyártott autót egészen 1984-ig gyártották olasz barátaink, de jó hosszú és szerteágazó utóélete is van, hasonlóan a Peugeot 504-eshez. A járgány Mirafiori néven is ismert, azután a külváros után, ahol született és az egyike azon első fiatoknak, melyek szakítva az 1960-as években bevezetett hagyománnyal már nem csak egy három számból álló jelzést kaptak, hanem valódi nevet. Az egyik forrás úgy tudja, hogy 1 513 800 darab készült belőle, de erős a gyanúm, hogy ez csak az Olaszországban készült, pontosabban FIAT emblémát viselő darabokat jelenti és már ez sem kevés.

Fiat 131S Mirafiori 1600 (Forrás: Wikipedia)

A 131-es két- és négyajtós lépcsőshátú és kombi kivitelben létezett. Igazi dobozautó, amiket én szívből szeretek – nincs mit tenni, az én generációm úgy szocializálódott, hogy a Lada volt az országutak királya. Az autó bevallottan sok tekintetben a 124-esre épült, például az első generáció motorjai is ugyanazok a soros, négyhengeres 1,3 és 1,6 literes erőművek voltak, 64-, meg 74 lóerős teljesítménnyel. A 131-es kombi modellek a Fiattal történelmileg jó kapcsolatokat ápoló SEAT-tól érkeztek és minden piacon FIAT emblémát viseltek, kivéve Spanyolországot.

A bennünket most komolyabban nem érdeklő FIAT verziókat és generációkat átugorva, időzzünk még el afelett, hogy hol készültek még FIAT 131-esek, illetve annak mutációi!

Legalább 1982-ig egy El Nasr nevű cég az egyiptomi Helwanban készített ilyen autókat, majd a szintén FIAT 131 alapú, török Tofaş – imádom ezt a betűt – 131-et gyártották 1991-től. A Tofaş 131-et 2006-tól kezdődően Etiópiában is gyártotta egy Holland Car nevű kompánia. Nekem teljesen új volt, hogy Fiat 131-eket az FSO is szerelt össze 1975-1981 között, de ez nyilvánvalóan azért volt, mert Polski Fiat 131p-k nálunk nem voltak kaphatóak akkoriban. E fentieken kívül a Wikipédia szerint még az alábbi helyeken gyártották a 131-est:

- Córdoba, Argentína, FIAT Córdoba

- Bogotá, Kolumbia; (Compañía Colombiana Automotriz)

- San José, Costa Rica (S.A.V.A.)

- Dzsakarta, Indonézia (Daha Motors)

- Kuala Lumpur, Malajzia

- Casablanca, Marokkó (SOMACA)

- Lisszabon, Portugália (Fiat Portuguesa SARL, Somave Sarl)

- Szingapúr (Sharikat Fiat Distributors)

- Bangkok, Thaiföld (Karnasuta General Assembly Co.)

- Caracas, Venezuela (FIAT de Venezuela C.A.)

- Lusaka, Zambia (Livingstone Motor Assemblers Ltd)

Saját SEAT

A SEAT 131-esek gyártását 1975 elején kezdték meg Barcelonában. Kétféle változatot kínáltak, a 131 L-t szögletes első lámpákkal, 1433 köbcentis motorral és négysebességes váltóval, és a 131 E-t, aminek – szerintem legalábbis – sokkal vagányabb, négy kerek lámpája volt elől, 1592 köbcentis motorja a fedél alatt és öt fokozatú váltója.

Seat 131 L, 1980-ban, Salamancában. (Forrás: Wikipedia)

1976-ban debütált a kombi, Familiar néven, 1977-ben érkezett az automata váltós Automatico, majd 1978-ban a nagyon limitált példányszámban az 1,8 literes motorral szerelt 131 CLX 1800.

1978-ban a SEAT-ok is megkapták a FIAT 131 első ráncfelvarrásának vonásait, ugyanakkor mint amikor az olaszok is bevezették ezt. A motorkínálat nagyjából maradt ugyanaz, de 1979-ben debütált az 1,8 literes, Perkins gyárotta dízel. (1981-ben egy új, 2,5 literes, Sofim dízel érkezett a kínálatba, ami sokkal erősebb volt, mint a Perkins – 72 paci a 49 helyett – és ezzel megszületett Spanyolország akkoriban jellemző taxija.)

1980-ban újabb spéci kiadás is debütált, ez úttal már csak CLX néven. Csak ezüst metál és bronz metál színben volt kapható, 1919 köbcentis szíve 114 lóerő leadására volt képes.

1982-ben a SEAT is megkapta a FIAT 131-es újabb és egyúttal utolsó ráncfelvarrását, a csúcsfelszereltségű Diplomatic változat szervokormányt, légkondit, meg villanyablakokat is kapott. Spanyolország rendőrsége a kombi (Panorama) változatot pedig mint járőrautó kezdte használni. 1984 pedig a SEAT 131-esek utolsó gyártási éve lett. Utódjának az 1985-től gyártott SEAT Málagát tekinthetjük, ami a FIAT Ritmo spanyol változatának, a SEAT Ronda – nem vicc – lépcsőshátú verziója.

A Spanyolok saját játékautó márkája

Hogy kegyetlenül őszinte legyek, a Guisval-ról én mindössze annyit tudtam, hogy létezik egy ilyen nevű kisautógyártó és a 70-es 80-as években sok olyan autót megmintáztak, amire nekem fáj a fogam. Aztán amikor még régebben, véletlenül bevásároltam a Ford Escort raliautójukból a Vaterán, mert Matchboxnak néztem, az eladó meg persze cselesen rá is játszott a hasonlóságra – mond valakinek az valamit, hogy JátszásAutóCsecsemő? – akkor sikerült az első gyártmányukat érzékszervi vizsgálatnak alávetnem. (Ne keressétek, nem szerepelt még e lapokon.) Így utólag azt mondom, hogy az a darab konkrétan egyáltalán nem rossz, de ha tudom, hogy Guisval és nem Matchbox, nem licitálok rá.

A lényeg a lényeg, hogy akkor elkezdtem túrni a netet információ után és szembesültem azzal, hogy érdemi információ a spanyol gyártóról csak anyanyelvükön lelhető fel. A minimálisnál is sokkal gyengébb nyelvtudásom – kb. értem, ha elküldenek az anyámba ezen a nyelven, amire volt is példa, bár az akkor nagyon vicces volt, sikerült négy újságíró kollégát nagyon zavarba hoznom, amikor elhitettem velük, hogy minden szavukat értem, majd alkalomadtán egyszer elmesélem, mert járművel függ össze az ügy –, meg a különböző fordítógépek alapján azt sikerült kihámoznom a történetükről, hogy 1962-ben alapították a céget. Kezdetben a Matchbox Regular Wheel-ekhez hasonló, vastagtengelyes termékeik voltak, aztán az 1970-es évek fordulóján a nemzetközi konkurenciához hasonlóan ők is váltottak a tűtengelyes megoldásokra. Külön érdekes számomra, hogy – cáfoljatok meg, ha ismertek még ilyen céget – ők az utolsó nagyobb európai kisautógyártó akik meg tudták tartani a gyártásukat otthon és a termékeiken nem kamu a „Made in Spain” és még mindig talpon vannak. Az oldaluk szerint 35 országba exportálták termékeiket, de lehet hogy jó húzás volt tőlük, hogy meg sem próbáltak betörni a konkurenciával bőven ellátott Egyesült Államokba? (Azzal együtt a gyártáshoz hozzáteszem, hogy láttam én Guisval-ra matricázott RealToy-t Barcelonában, nagyjából úgy mint Corginak címkézettet Londonban.)

A cég weboldala még akkor is megérdemel egy vizitet, ha az embernek vajmi kevés köze van a nyelvhez. Egyfelől katasztrófa, mert folyton akkor berreg, meg animál, amikor nem kéne, ugyanakkor a Mattelnél megnézhetnék, mert a Spanyolok vették a fáradtságot arra, hogy készítsenek egy – ugyan pici és merőben hiányos, de érdekes – múzeum részt.

Egyetlen modellből, meg abból a nagyon kevés képből amit találtam a neten, nem akarok messzemenő következtetések levonni, de több dolgot is rá lehet fogni a gyártóra. Egyfelől érdekes a figyelmünkre, mert jó csomó olyan európai gyártmányú autót megmintáztak, amit más nem. Csak példaként: a SEAT 124, SEAT 127, SEAT Málaga, SEAT Ritmo, Jaguar XJ12C, az első generációs Opel Corsa, Alfa Romeo GTV6, Citroën BX, SEAT Panda mind-mind ott van a Guisval kívánságlistámon. Másfelől annak ellenére, hogy a kínálatukon látszik, hogy... khmm... erősen rajta tartották a szemüket a konkurensek gyártmányain – megkockáztatom, hogy volt nem egy olyan gyártmányuk, ami szemenszedett koppintás, azt a fentebb említett Escortot sem véletlenül néztem Matchboxnak – valahogy mégis van egyfajta sajátságos, szerethető egyedi Guisval charm. Engem nagyon sokban a hetvenes évek Majorette-jeire emlékeztetnek az autóik, de ezt a hangulatukra értem.

Ezzel együtt nem bírok a véremmel és mutatnék pár Guisval terméket! Fedezzük fel az apró különbségeket a Matchbox bizonyos termékeihez képest!

 Guisval CAMION LIMPIEZA PUBLICA először,

 másodszor,

 majd harmadszor, valamint Matchbox MB-07 Ford Refuse Truck. (Forrás: eBay vagy jelölve a képen)

 Guisval csónak és Matchbox MB-05 Seafire Boat. (Forrás: eBay)

 Guisval Camion Americano Tuning és a Matchbox Convoy / MB-45 Kenworth Cabover Aerodyne. (Forrás: eBay)

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb

Tényleg nem akarok messzemenő következtetéseket levonni egy gyártó termékeinek minőségét illetőleg egyetlen modellből, annál is inkább, hogy tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy az ex-Rájen kollekció Guisval manipulált darab, nevezetesen hiányzik a műszerfala és az eredetileg krémszínű beltér is kapott némi fekete filces kezelést az üléseken. Az első szélvédő alatti folytonossági hiányosságokról a fémben sem tudom eldönteni, hogy gyári öntési hiba, vagy valaki ablaktörlőket akart ide applikálni utólagosan. A festés sem makulátlan, a tetőn valami fura lenyomat van, igaz ez lehet valamilyen anyagtól – mondjuk műanyag zacskó –, amivel évekig érintkezhetett és az rongálta meg. Az viszont biztosan a gyártó javára írható pozitívum, hogy az első ajtók nyithatóak, míg negatívum, hogy sem kilincseket, sem hátsó lámpatesteket nem dolgoztak ki az autón. Cserébe viszont fém az alváza, aminek az anyagából masszív, inkább vonószem, mint vonóhorog áll ki hátrafelé.

Nem hibátlan, nem hiánytalan, de szerintem abszolút szerethető darab.

 Az első ajtók nyithatóak.

 A szélvédő tövében azok vagy gyári öntési hibák, vagy valaki ablaktörlőket akart oda applikálni.

 Érdekes, hogy se kilincsei, se visszapillantó tükre.

 A műszerfalát elvesztette valamikor az idők folyamán.

 Hátulra nem jutott világítótest, így nem ellenőrizhető, hogy ez melyik SEAT 131-es. Ha nagyon akarjuk, akkor ebből a szögből már ráfoghatjuk, hogy egy ritka CLX. A bronz metál festés még stimmel is, csak az első lámpák nem.

Fém alváz, masszív vonószemmel, mintsem vonóhoroggal. A lyukak rögvest értelmet nyernek, ha meglátjuk, hogy milyen dobozban lakott eredetileg.

Valami hasonlóban mint ez. A rögzítési megoldáshoz hasonlót a Majorette-től láttunk egy időben. Ebben konkrétan a tűzoltó parancsnoki verzió lakott. (Forrás: eBay)

Ilyen ni! Ezzel a kerékkel sem csúnya. "Vezető Tűzoltó". Szép ez a nyelv, na! (Forrás: eBay)

 Ez meg a rendőrségi változat, olyan kerekekkel, mint amilyen az enyémen is van. (Forrás: eBay)

Ezüst verzió, ronda - kiköpött Yatming amúgy - kerekekkel. Jól látszik a műszerfal, ami az én példányomból hiányzik. (Forrás: eBay)