MB-27 Mercedes 230 SL – UPDATE

A kisautógyűjtés bizony olyan sport, hogy hosszú-hosszú évek tudnak eltelni míg egy bizonyos valamiből befut egy újabb változat. Jelen esetben több mint öt.

Előttem az utódom

Aztán a kisautógyűjtés még olyan sport sem, ahol a különböző változatok időrendben érkeznek be, úgyhogy ez alkalommal is az történt, hogy az MB-27 Mercedes-Benz 230 SL-nek az 1970 és 1972 közt regnáló, transitional verziója előbb szerepelt e lapokon, mint a gombkerekű. Elég sok minden hozzáfűznivalóm van az ott elhangzottakhoz!

Egyfelől adós voltam egy tisztességes leírással az eredetiről. Ezzel én most is adós maradok, de Csikós úr nem, az ő szövegszerkesztőjéből olvasható egy zanzásított szösszenet a lényeggel a W113 kódú, Pagoda becenevű Merciről. Ezen felül leltem egy kitűnő, dokumentumvideót is a járműről, tessenek fogyasztani!

Régen minden...

Míg jelen postunk tárgya, a regular wheel verzió mindössze 1966 és 1969 között készült, mindössze kétféle változatot tudott felvonultatni, a krémszínűt és a fehéret. Az én konkrét darabom az előbbi. Sajna közel sem makulátlan, a vonóhorgát is cirkumveniálták valamikor élete során. Az eltelt öt évben arra is rá kellett ébrednem, hogy a fentebb linkelt, korábban tárgyalt Superfast kerekű változatból dögletesen sok variáció létezik, annak ellenére hogy csak három évig kínálták. Kezdetben nem molesztálták a karosszériát és a vékony Superfast kerekeket illesztették alá, majd később szabtak óriási kerékjárati íveket, hogy a széles kerekek is aláférjenek. Az én példányom afféle köztes lépcső, keskeny kerekekkel, de már rút, nagy kerékjárati ívekkel. És akkor még nem is beszéltünk a rengeteg színvariációról!

 Csajozós. Nagyon! És az ajtajai is nyílnak.

 Kell nekem a transitional változatból is egy, ilyen kerékjárati ívekkel!

A beltér elnagyolt, ami egy kabriónál nem a legszerencsésebb, de 47 évvel ezelőtt nem volt jellemző, hogy részletesebb műanyagöntvényeket készítettek volna kisautókhoz. A vonóhorog megcsonkítója nem én voltam!

Átalakítás: Matchbox MB-60 Ford Transit

A Transitok második, harmadik és negyedik generációjáról is volt már szó ezeken az oldalakon. Ezúttal a negyedik generáció (Mk3) egyik példánya változott meg. Talán hirtelen fel sem tűnik, hogy mi a változás, ha a színt nem számítjuk, mivel a szemünk már annyira megszokta az utcákon ezt a változatot is, hogy szinte természetesnek gondolnánk, hogy a Matchbox is kiadta már. És nem! (A fenti generációs kérdés és a hozzá tartozó "Mk3" jelölés közti eltérés onnan jön, hogy volt egy Németországban gyártott és forgalmazott (Taunus) Transit mielőtt az a Transit piacra került, amit a világon számos országban forgalmaztak. Wmormo a Transitológiailag pontos, tudományos megjelölést követi, amit én az egyszerűség kedvéért nem szoktam követni. Sam. Joe)

A finoman kidolgozott beltér (na jó, egy kicsit azért sorjás maradt)

Fémforgácsgyártás

Szokásomhoz híven megint egy olyan kis módosítás történt egy népszerű és alaposan ismert, kitárgyalt furgonnal, ami már a gyártó részéről is időszerű lett volna. A körablakos körben ablakos változatot vagyis a mikrobuszt készítettem el. Tulajdonképpen roppant egyszerűnek tűnik a dolog, de a kivitelezés azért odafigyelést igényel. Nem lehet például előre tudni, hogy a meggyengített szerkezet a munkák során nem deformálódik-e el. Ezért is nagyon óvatosa kellett megfogni, rögzíteni a karosszériát a mechanikai beavatkozások során. Végeredményben azért kiderült, hogy statikailag el lehetett volna készíteni gyárilag is a verziót, hiszen voltak ennél jóval vékonyabb szerkezetek is már kisautókon.

Az ablakok körvonala a belemezelt változatnál is adott. Ezen vonalakon belül fúrtam ki a gyengítő lyukakat és emeltem ki az ablakot helyettesítő panel nagy részét. Utána következett a jóval idegörlőbb munka, az ablakok éleinek pontos méretre csiszolása. Ez különféle tűreszelőkkel történt, finoman, fokról fokra követve az előnyomott íveket és egyeneseket.

Daraboló furatok

Indulhat a tűreszelő

Mi lehetett volna belőle

A kocsi szétszedése után meglepődtem két dolgon. Egyrészt, az amúgy nem nagyon látható belső rész, konkrétan a raktér teljesen ki van dolgozva a belső panelen. Meglehetősen szépen, meglehetősen pontosan. Másrészt viszont a kocsi üvegezését jelentő átlátszó műanyag elem is teljes felületű körben. Tehát nem csak elöl és hátul van elkészítve és összekötve valami vékonyabb gerinccel, hanem folyamatos a kiképzése. Ez a két tény csak akkor derül ki ha valaki szétszedi a Transitot. És ennek tudatában viszont el lehet morfondírozni, hogy milyen kevés kellett volna egy mikrobusz kasznis változat megjelentetéséhez. Igaz, hogy az üvegpanelen van némi merevítőborda, pont az egyik potenciális ablak helyén, de úgy vélem ez könnyen módosítható lett volna. Egy másik érdekesség, hogy a kasznin belül is, éppen az egyik ablak helyén egy fém borda húzódik függőlegesen. Szerintem nincs funkciója igazán, tehát ennek átszervezése sem lehetett volna akadály. A végső okot talán sohasem tudjuk meg, de az a tudat is már jó, hogy akár lehetett is volna nagyon egyszerűen.

Az ablakpanel az érthetetlen merevítőbordákkal

Mi lett belőle

Nekem most lett egy ilyen. Az ablakok kialakításának fent említett okai miatt az eredeti ablakpanelt kettévágtam. Az első részt fölhasználtam, de mivel a hátsó ilyen formában sajnos nem volt alkalmas a további alkalmazásra a hátsó traktus üvegezését - egy jó családi kisbusz megjelenéséhez méltóan - sötétített ablakként, barnás iratborítóból alakítottam ki. Ez azzal a további előnnyel is járt, hogy nem kellett legyártanom a hiányzó hét ülést a hátsó térbe. Végül is a lényeg nem ezen múlik. A kocsi színe is inkább egy családi vagy komolyabb cégvezetői mikrobusz színét, megjelenését felszereltségét idézi, mintsem a korabeli, kosszal borított és hámló cégfelirattal díszelgő melósbuszok bemattult hagyományos fehér, bordó vagy szürkéskék színét.

Hátul már bent van a fóliázott ablak

A kiskocsi népszerűsége okán talán megkockáztathatom a nem túl szerény viszont ma már közhelyként hangzó kijelentést, mely szerint hiánypótló modell jött létre ezúttal is.

Transitok egymás között

Ez még a legelső szériás, a narancs indexburás

Alig tűnik fel a különbség

Lemezelt vs. ablakos

Az eleganciát a "könnyűfém" felnik és a széles gumik is sugallják.

Nem látni be annyira, hogy feltűnne az ülések hiánya.

Hajnali napfény a metálszürke fényezésen.

Éppen kellően látszik át a fóliázás.

Living on (Hot Wheels) Video IV.

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban porsche kolléga már írt a Hot Wheels, Streex nevű termékéről. Akkor ő linkelt egy német nyelvű reklámot, David Hasselhoff főszereplésével, ami elég magas pontszámot ér magában is a büntetőskálán. DE! Álmomban nem gondoltam volna, hogy ugyanez a reklám előfordult valaha is MAGYAR televízióban! David Hasselhoff magyar hangja Forgács Péter!

De most egészen komolyan! Mekkora kutyaütőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki a Hot Wheels-t "Tűzkeréknek" fordítsa le? Illetve mekkora kutyaütőnek kell lennie valakinek annál a cégnél, aki forgalmazza ezeket a termékeket itthon, hogy elfogadja ezt a fordítást?! Mattel Magyarország, Emese, KÖSZÖNJÜK!

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Race Bait (Ferrari) 308

Annyira jók azok a történetek, amiket tudunk arról, hogy egy-egy cég termékét majdnem sikerül licencelnie valamelyik kisautógyártónak, aztán az utolsó pillanatban mégsem. Valami ilyesmi lehetett itt is a háttérben, amikor a Hot Wheelsnél megmintázták minden idők legbaróbb Ferrariját, a hetvenes évek végén, hogy aztán egészen 1994-ig ne hívják Ferrarinak!

308

Minden idők legkirályabb Ferrarija a 308-as, ez történelmi tény. Persze ebbe belejátszik valami tömött bajszú, tévés magánnyomozó csávó is, akit pont úgy hívnak mint egy jégkrémet, de akkor is! Az eredeti autó történetéről kétféle kivitelű Matchbox kapcsán is értekeztünk a múltban. Aztán szerepelt e lapokon a Siku-féle, Ferrari 288 értelmezés, ami egy nagyon hasonló autó, de mégis más. Mi több, szerepelt itt már Hot Wheels 308-as Ferrari is, ami ebben a háromhüvelykes méretarányban eddig a királynak tekinthető. Illetve volt itt egy harmadik kivitelű Matchbox is. De identitászavaros Hot Wheels még nem volt. Eddig.

 A jó borhoz az a bizonyos cégér.

Ne hamukázzatok, hogy láttatok már ilyesmit - mármint hogy Ferrari katalógust - úgysem veszem be!

Minek nevezzelek?

A Hot Wheels hajlamos arra, hogy időről-időre elővegyen régi öntvényeket, amin időnként bosszankodom, időnként meg örülök neki, amikor egy-egy igencsak jól sikerült holmiba lehelnek új életet. Ez jó alkalom arra, hogy az ember olyat birtokoljon kortárs kisautó áron, aminek a korábbi változatait, szép állapotban csak a józan ész határaitól északra elterülő árakon lehet amúgy beszerezni.

Jelen esetben is erről van szó, a Ferrari 308-as 1978-ban debütál a Hot Wheelsnél és úgy fest, hogy 2004-re datálódik az utolsó verziója, amikor elővették. Ami külön érdekes, hogy legelőször 1994-ben nevezik a nevén a gyereket. Addig a Hülye Nevek Minisztériuma látja el elnevezéssel a jobb sorsra érdemes kisautót. A következő neveket aggatják rá: „Race Bait 308”, azaz „VersenyCsali 308”. A legrosszabb talán a „Quick Trik”, ami nagyjából „Gyors Trükk” és eredetiben is pont olyan gáz, mint lefordítva, nagyjából „Hápi Kacsával” – a „kacsa csacsacsát” az életben nem fogom kiheverni – indul egy ligában. Illetve van még „Street Beast” is, ami „Utcai Szörnyeteg”, amire talán az sem tudná a magyarázatot, aki kitalálta.

A poén az egészben, hogy bár a név nem kerül rá az autóra, vidáman használják a Ferrari, ágaskodó lovas emblémájá(ra nagyon hasonlító) festést rajta, de ez már legyen a szabadalmi ügyvédek fejfájása.

1994-ben, egy Ferraris 5-ös csomagban lesz először hivatalosan Ferrari 308, aztán 1995-ben egy kicsit megint Street Beast, aztán változóan hol Ferrari 308, hol meg Ferrari 308 GTB.

Megfáradt

E postunk tárgya szemlátomást lehúzott jó pár műszakot kisgyerekeknél rendeltetésszerű használatban. Van, hogy az ilyen darabok sokkal kedvesebbek a szívemnek, mint a patika állapotúak és valamiért ez most is így van.

A kisautó megmintázásával nagyon is elégedett vagyok, sok-sok fontos részlet a helyén, szerintem simán hozza azt a színvonalat, amit a fentebb már többször is linkelt Matchbox. A festés – amiről inkább érdemes ezt a képet megnézni, hogy eredetileg milyen volt – azonban a „nettó hülyeség” kategóriában indul. Ez a kiadás 1982-es és mint ilyen ő is Race Bait néven fut. A teljesítményfokozó dekorcsíkokat hajlamos vagyok megbocsátani, a nyolcvanas évek elején ez amúgy is ultramenő lett volna. A Ferrari emblémára hajazó izé indokolt, de a „Turbo” nagyon nem stimmel. Jó, tudom, ez is a nyolcvanas évek, ami turbó, meg lézer az menő, de a bibi az, hogy a 308-asban soha nem lakott hivatalosan feltöltött motor, csak és kizárólag természetes módon lélegző! Ha meg igen, akkor azt 208-nak, vagy 288-nak hívták, ami két igen hasonló, de másik autó.

Szépen kimunkált, régi darab, egy tökéletes állapotút nem utasítanék vissza, de valamiért a szívemnek kedves ez a megviselt, öreg csataló.

 Ezt legalább egy kisgyerek rendeltetésszerűen használta, az biztos!

 Hivatalosan nem Ferrari, de az emblémához hasonló valami odakerült rá.

 A Turbo felirat külön jó, hogy megkopott, mert butaság. A háttérben a Matchbox testvére ebből a postból - pontosabban egy sokkal szebb állapotú, friss beszerzés.

 Biztos ami zicher, a rendszáma is 308!

Elcserélném - UPDATE

Támogassátok kedvenc kisautós blogotokat, vásároljatok, vagy cseréljetek kisautókat velünk! Az amúgy a jobb felső sarokban, a "Használtautó-kereskedés" ablakban bármikor megtekinthető - klattintásra előbújnak a nagy felbontású fotók - készlet ismét frissült, mutatom a friss készletet!

Matchbox MB-46 Stretcha Fetcha

Ha már a közelmúltban úgy az egekig magasztaltam, akkor  vegyétek-vigyétek ezt a mentőautó szörnyeteget! Ez nem az a darab, ami a postban is szerepelt - az egy picit szebb -, de tulajdonképpen gyűjtési szempontból teljesen vállalható, a képeken látszik, hogy milyen állapotban van.

Matchbox MB-61 Peterbilt Wreck Truck

Ebből lett egy szebb darabom, szóval ennek mennie kell. Az állapota nem is lenne vállalhatatlan, de sajnos valamelyik korábbi tulaj úgy döntött, hogy lecsípi az egyik kipufogójának a végét.

Matchbox MB-05 Peterbilt Petrol Tanker

Ismét egy Convoy közeli darab, közel hibátlan, aminek csak azért kell mennie, mert lett belőle egy egészen elképesztően tökéletes.

Matchbox MB-46 Stretcha Fetcha / Viper Van

Több mint tíz nappal később az első poszt után, meg merem kockáztatni, hogy egy változattal riogassalak benneteket egy olyan autóról, amit nem szeretek. Ja, és van rá egy jó apropóm is! A színe.

Vidám virággyerekek, kokós dürrögése az albioni nyárestében

Valamilyen különös oknál fogva a Lesney nem merte ráengedni a Stretcha Fetchát az Egyesült Államokra. Amennyire én a történetet tudom, párhuzamosan azzal, amikor a világ nagy része úgy kapta meg az MB-46-ot mint ahogy az előbb linkelt postban bemutattuk, az amerikaiak mást kaptak. Valami olyasmit, ami mellett a mentő verzió már egészen tetszeni is kezd. Ha megnézzük az alvázát, az pontosan ugyanolyan és a nevén sem változtattak. Csak az „üvegezés” lett kékből sárga, a fehér festésből lett OLYAN ZÖLD, mint amilyet Homer Simpson ok***tt azután, mikor Marge kiszedte a ruhája alá szorult izotópot otthon, illetve kapott egy „Viper Van” (kb. Vipera Furgon) feliratot. Cserébe a páciens maradt odabent úgy, ahogy volt és a nyitható hátsó ajtó is maradat fehér, mert az első az igényesség!

Próbáltam épp eszű magyarázatot fabrikálni mindehhez. Leginkább az tűnik valószínűnek, hogy még 1972-ben is tartott a „félünk a Hot Wheelstől, hát próbálunk valami hasonló stílusút fabrikálni mi is” para, de a brit tudósok tervezők nem jutottak olyan minőségű tudatmódosító szerekhez, mint az amerikaiak. Fogadjuk el ezt és ne várjunk magyarázatot, mert szerintem az sem tudná megindokolni, hogy „ezt, most, így, hogy” aki tervezte, elfogadta és a gyártáshoz megrendelte a festéket.

Collezione Grüne Slájm

Amikor egy idei ötös csomagból származó, Ford GT-ről írtam, végig az motoszkált bennem, hogy „én ez valamiért nekem furcsán ismerős”. Aztán beugrott, hogy a színe az, amit láttam már! Ez a zöld, bizony az OLYAN ZÖLD! Persze, a két járgány, két OLYAN ZÖLD változata közt 41 év a korkülönbség, szóval létezhetetlen a tudatosság a dologban, meg ugye ismerjük a cég tulajdonlása körüli történéseket, szóval még az sem lehet, hogy a gyár eldugott sarkában találtak pár hordó OLYAN ZÖLD festéket, de... A hasonlóság sokkoló!

Nem tudok ellenállni a gonosz énemnek és nem összegyűjteni az OLYAN ZÖLD kisautókat egy hevenyészet kollekcióba! Igen, a mostani kettőn kívül én még legalább egy ilyen, pontosabban OLYAN ZÖLD színűt tudok, de későbbre tartogatom.

 OLYAN ZÖLD szín, sárga ablakok és megkülönböztető jelzés...

 ...Viper Van felirat. Nagyon ócska tudatmódosító anyagot fogyaszthatott, aki ezt tervezte!

 A hátsó ajtó maradt fehér. Előzenekar: az IGÉNY!

 Azt hiszem ez a kép be fog égni a monitorotokba! 2013-as színtestvérkéjével duóban.

Collezione Grüne Slájm.

Living on (Hot Wheels) Video III.

Az eddigi, "csak videó" postjaink kivétel nélkül Matchboxokról szóltak. Nos, ezúttal a Hot Wheels játékok tervezőiről szerepeljen itt egy anyag! A videó elkészítését a Mattel szponzorálta, de szerintem nem lett "corporate" szagú, a gurító versenyesdit - pontosabban az átalakításokat - ki nem néztem volna belőlük!

Matchboxon kívüliek: Majorette Citroen DS 21

A minap olyan szerencsés voltam, hogy egy istennővel találkoztam. Nézegettem, csodáltam az alakját, a formákat, az íveket, a domborulatokat, először csak messziről aztán közelebb léptem. Megtapogattam, simogattam az előbb csodált idomokat. Végül bele is ültem. A DS21 fotelszerű epedarugós, kék bársonnyal kárpitozott ülésébe. Belesüllyedtem. És belülről is elkezdtem csodálni a finoman kialakított formákat, gondosan megdizájnolt krómtól csillogó kilincset, a furcsa egyküllős kormányt, a vékony pálcikájú bajuszkapcsolókat. És elámultam, hogy mennyire finom tervezési munka ez az egész jármű. Látszik rajta, hogy örömből csinálták bármelyik részét, nem kötelességből. 

Ül, lapul és mindössze elegánsan elénk tárul

Szakítsunk!

A hagyományokkal és készítsünk egy autót teljesen új elvek alapján. Ez is ott motoszkálhatott a tervezők agyában miközben reszelgették a külsőt, a belsőt, a technikát. Aki ebbe az autóba ül, annak szinte mindent újra fel kell fedezni, meg kell találni, rá kell jönni a működtetésének titkára. Mert minden addigi technika belekerült, sőt annál jóval több, csak egy kicsit másként. Nemcsak a forma volt űrkorszaki 1955-ben a bemutatásakor és később is a pályafutása során végig, hanem rengeteg olyan technikai újdonságot is tartalmazott, amit autó azelőtt soha. Ezek közül néhány azóta belekerült a későbbi autókba, néhányat elfeledtek vagy nem vált be.

Ezt már csak azért is érdemes megnéznetek, hogy lássátok, hogy mennyit változott a tévéreklámok világa úgy fél évszázad (!) alatt!

Ezt az autót meg kell tanulni elölről

A részletes ismertető itt, a Totalcarnál olvasható, én csak néhány csemegét adnék még hozzá. Az ajtajain keret nélküli ablakok vannak, a hátsó indexlámpa a tető oldalvonalának kiszélesedéseként keletkező tölcsérben van elhelyezve. A hidropneumatikus rugózásról már olvashattunk, de azt is tudni kell, hogy a rugózáson és az ezzel együtt járó többfokozatú szintbeállításon kívül minden más hidraulikával is működtethető berendezés (fék, kormány, sebességváltó, kanyarkövető reflektorok) is azonos rendszerről működik. Tulajdonképpen ez a nagy hátránya is mert ha ebben a rendszerben valami hiba akad – márpedig akadt bőven – akkor gyakorlatilag az egész autó lebénul. Leül, a fékpedálgomb kőkemény lesz, kormányt tekerni csak izomból lehet ezután és csak lépésben lehet elgurulni a következő garázsba ahol értenek is hozzá és hozzá is mernek nyúlni.  (Viszont mozgásképes marad a szerkezet, ami nagy szó, hiszen ha belegondolunk, egy mai korszerűnek mondott autónál ha egy szenzor tönkremegy, a vezérlés azonnal meghal, leszabályoz mindent és jó esetben hazáig eljuthatunk de sok esetben leáll a motor és a tréleré lesz a főszerep.)  Márpedig az egész autót behálózó olajcső rendszer a maga sok kis csatlakozójával, tömítésével, bilincseivel és könyökeivel elég nagy lehetőséget biztosítanak a hiba előfordulásához. Mindez nem azt jelenti, hogy rossz ez a fajta megoldás, csak másfajta hozzáállást, karbantartást igényel mint egy hagyományos autó. Még inkább lelke van...

Részleteiben az erénye

A kulcsot - ugyanaz a kulcs nyitja a zárakat és indítja az autót is, mindez a hatvanas években! - baloldalt lent teszem be a helyére és máris finoman indul a 2,1 literes százegy lóerős OHV motor. A krómozott, finoman hajlított vékonyka kormányváltó bottal (létezett automatával is), finoman beklattyintom az egyest és selymesen elindulok. Ez egy ilyen autó, erről szól. A finomságról a kényelemről. Aztán fékeznék de nincs meg a pedál! Hoppá, azért valami csak van ott: egy kerek tárcsa van a fékpedál helyén amit megnyomva érezhető, hogy egy kis gombot vezérlek vele, ami már magától (a mágikus hidraulika rendszeren keresztül) fékez. Meg kell szokni mindenesetre. Elöl már tárcsafékek vannak benne. A féktárcsák viszont nem a keréknél, hanem a féltengely belső felén vannak, ez viszont már versenyautós megoldás. A beltérben sok minden máshol kapcsolódik, tekerődik, állítódik mint megszokhattuk. Érdekes, hogy az amúgy ívesen kialakított formavilágban a teljesen műanyag műszerfalban levő kis billenőkapcsolók meg teljesen szögletesek, mint ahogy más belső elemek is. Ezt furcsának találtam. Maga a beltér nagy. Elöl is és hátul is bőven van benne hely, talán a mai nagyobb kategóriás autókéval egyező mennyiségben. A belső visszapillantó tükör a műszerfalon van, meg kell szokni, hogy hova néz a sofőr. A padlója sík, szőnyegezett. Vastagon. Menet közben a rugózásra figyeltem nagyon. Mindenkinek aki kicsit is érdeklődik a – Citroën hidropneumatikus rugózási - technika iránt, megvan a szlogen és a reklám, hogy a rázós, gödrös úton is teljesen billegésmentesen áll a kaszni és nem lötykölődik ki a a pohárból a pezsgő. Hát bizony ez a reklám is túloz, de van igazsága az ilyen rugózási és csillapítási rendszernek. Valóban jócskán simítja a falusi utak egyenetlenségeit.

A Totalcar egy valaha készült legjobb anyaga is az Istennőről szól.

Forgatja a szemeit

És amit nagyon vártam: a kanyarkövető fényszórók. A reflektor a két belső lámpa, és tényleg határozottan és nagyon jól elfordul a kormány tekerésekor. Teljesen jól bevilágít oldalt is mindent. Mindezt mechanikusan. Ma már ilyet teljesen elektronikus módon valósítanak meg, fizikális mozgás nélkül, ezer szenzor jeleire alapozott programozott algoritmussal. Az amerikai változaton egy teljesen más lámpakialakítás van, ami sokkal kevésbé semennyire sem illik a kocsihoz. Úgy kell nekik.

Materiális titkok

Érdekessége, hogy a hátsó kerekeket úgy lehet csak cserélni, ha a sárvédőidomot – egyetlen csavar kicsavarásával – eltávolítjuk. A kerékcsere amúgy sem a megszokott módon történik. A leírás helyett, inkább megmutatjuk!

Így kell emelőre tenni az Istennőt!

Nagyon ütős megoldás, hogy a hátrafelé keskenyedő (cseppalak!) karosszériában a hátsó nyomtáv jóval kisebb mint elöl. Így a kerekek beférnek a kaszni alá. A tető üvegszálas műanyag, a motorházfedél alumínium.

Mint hosszan gyártott és sikeres típust ezt is többféle karosszéria verzióban gyártották, a kombi és nyitott változat mellett extra verziók is készültek, sőt versenyzésre is használták. Több földrészen is gyártották szerte a világon.

1975-ben készült el az utolsó, a 1 455 746. darab DS 21. Azóta is volt hasonló – extra megjelenésű és tartalmú - törekvése a Citroennek (CX, GSX) de egyik sem volt olyan átütő mint ez, bár ennek a technikájára épültek mind. A DS kiejtve: Déesse, istennőt jelent. Hát ez a kocsi olyan is. Szép is, szeszélyes is, rejtélyes és titokzatos, de ha jól bánnak vele akkor teszi a dolgát és hű társa lesz a gondos társnak, az átlag földi megszokásokon magasan felül.

Kisistennő

Nem ez az első Istennő e lapokon, de azzal szemben az én kisautóm is francia, egy Majorette DS 21. Korabeli példány, akkor jutottam hozzá, amikor még valóságban is gyártották. Ehhez képest teljesen jó korának megfelelő állapotban van. Mindösszesen a csomagtartó és motorház tető van fehérre festve. Ez a korabeli festési mániám eredménye. Sorry! Viszont megjegyzendő, hogy a két mozgó elem nagyon finom vékony kialakítású és a tengelyezése is úgy van megoldva, hogy egy bizonyos görbevonal mentén kicsúsztatható a karosszériából. (Ez ingerelt engem annak idején a kivételére.) Ami karosszéria egyébként teljesen pontos, filigrán és törékeny. Fém az alja is. A színe egy nagyon szép metál bordó, ami teljesen passzol az autó eleganciájához. Ugyan készült más színekben is de szerintem ez a legszerencsésebb verzió. A kerekei is nagyon kis finomak, külön anyagból van a felni/dísztárcsa rész. A vastag tengelyeknek köszönhetően rugózása nincs. De lehet, hogy erre a kocsira nem is ez a jellemző? Hmm. Éppen emiatt nem is gurul olyan jól. A beltere semmi különöset nem mutat. Világosbarna beltér erősen eltúlzott méretű, de küllős szerkezetű kormánykerékkel. A motorházfedelet felnyitva némi motor imitációt láthatunk ami megfelelőnek mondható. A csomagtartó belseje is félig megrakva. Az első lámpái talán kevésbé laposak mint az eredeti, de független fölerősítésűek. Az ablakai mára már kissé megkoptak de nincs velük semmi gond, a vastagságukat leszámítva. Ami pozitívum még: Van rajta egy fém, az alvázból kialakított vonóhorog. Alig venni észre, olyan kicsi, legalábbis a megszokott kisautós kampókhoz képest. 

Némi  - már-már háromdimenziós - motorimitáció már látszik, de ami itt nagyon ütős lenne az a legelöl ferdén elhelyezett pótkerék, pont hiányzik

A Majorette-en kívül rengeteg kisautó gyártó kínálatában szerepel, speciális verziókban is akár.

Összességében ez a kisautó egy teljesen jó leképzése az eredeti szépségnek, finomságában, színében kialakításmódjában. Mérete kissé kisebb, mint a Matchboxok, talán inkább a Schuco kisautókkal lehet egyszerre megjeleníteni. Nézzünk együtt Istennőt!

Picurka, de amikor ő született, akkor a legtöbb Matchbox is hasonló méretű volt

Az eredetihez nagyon hasonlító dísztárcsák

Kortársak között

Nem kicsit eltúlzott méretben, de azért ott a logo és a típus

Reálisnak mondható méretű, de már funkcionáló vonóhorog, mindenféle rögzítőfülek nélkül. Így kell(ene) ezt!

A gömbölyű és a szögletes közötti áramvonalas átmenet jellemzi a sziluettjét

Elnézést a korabeli kályhaezüstös megoldásért, de szerencsére a vitrinben ez már nem látszik

Matchbox MB-59 Mercury Park Lane Fire Chief (Police)

Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Nem ittam, nem szúrtam és nem szívtam semmit! Ezt a cuccot tényleg majdnem így nevezi a Matchboxszexualitás (nem létező) tudománya. Hozzá még mindig az egyik kedvencem egy újabb változata.

Tűzoltók, rendőrök

Gyorsan essünk túl a történeti részen, ami csak ránézésre bonyolult. Kezdetben vala a Mercury Park Lane regular wheel változata, ami bár első látásra valószínűtlennek tűnik, a Matchbox Memories bebizonyította a linkelt postban – fáradtságot és költséget nem kímélve – hogy létezett a valóságban is! Ez a változat mindössze 1968-1969 közt volt megtalálható az 1-75 sorozatban. Őt váltotta ugyanennek a transitional, vékony superfast kerekű verziója ami 1969-1970 közt teljesít szolgálatot. Ezek a rendőrségi verziók és azt hiszem eddig teljesen világos a történet.

Ez előtt, még 1966-ban a Matchbox rend őrei Ford Galaxie-kat kapnak, hogy azokban teljesítsenek szolgálatot. (68-ban érkezik az első Mercury, mint ugye az fentebb kiderül.) Ugyanekkor a tűzoltóparancsnokok is megkapják a maguk Galaxie-ját, ami azt jelenti, hogy az 1-75 szériában párhuzamosan ugyanaz a kisautó fut két verzióban. Míg a rendőröket egészen hamar új típusba ültetik, a tűzoltók egészen 1970-ig Galaxie-val nyomják, ami azt is jelenti, hogy a Superfast éra beköszöntével elkészül számukra a transitional verzió. (Hogy ez miért fontos, az alább rögvest kiderül.)

A szöveg monotóniáját megtörendő, egy kép egy évjáratban is stimmelő Mercury Monterey-ről. (Kép: CarGurus.com)

Verziók, verziók, verziók

1971-ben a tűzoltóparancsnokok is megkapják a Mercury Park Lane-jüket, de ez a Park Lane nem az, amit a rendőrök használtak. A rendőrségi verzió alá a vékony Superfast kerekeket szánják, ezért nem kell átszabni hozzá a karosszériát. A tűzoltósági verzióhoz viszont már szélesebb kerekeket szánnak, így átszabják a hátsó kerékjárati ívet. Ha összehasonlítjuk az előző verzióval, akkor feltűnő mindez, az én gyermeki agyamba ez a verzió rögzült és ennek kapcsán hangzott el az az ominózus beszélgetés „a tűzoltók parancsnokának autójáról”.

Valamiért a tudományos Matchboxszexualitás ezt a darabot (is) úgy hívja, hogy Mercury Park Lane Police, de teljesen önhatalmúlag, megkülönböztetendő a fentebb már linkelt, tényleg rendőrségi változatoktól én bátorkodom úgy nevezni, ahogy a címben szerepel. Tudománytalan, egy Matchbox-inkvizíció máglyára is vetne ezért, de a későbbi korok minden bizonnyal felismernék a zsenialitásom és utcát neveznének el rólam. Tehát: Az 1971-ben debütáló, piros színű, tűzoltóparancsnoki, Mercury Park Lane, aminek nagyobbra szabott hátsó kerékjárati íve van, ül benne két figura és egyetlen, „cici” formájú – angol nyelvterületen ugyanez „rágógumiautomata” –megkülönböztető jelzése van, azt én bizony így hívom, ahogy a címben.

Mi több még azt az aljasságot is elkövetik, hogy a későbbi – amennyire én tudom a történetet, az 1-75 sorban nem is, csak spéci kiadásokban és egyéb különleges csomagokban szereplő, fényhidas – változatokat is így nevezik. Majd ezeknek is kifundálok valamilyen spéci nevet, amint a történetben eljutunk addig.

Ami jelen post tárgyát, az 1974-ig regnáló tűzoltóparancsnoki verziót illeti, ebből bizony kismillió verzió létezik, annak függvényében, hogy milyen alkatrészeket használtak fel hozzá. A Matchboxnál ugyanis az új változathoz felhasználták a korábbi Mercury Park Lane rendőrségi változatából és a Ford Galaxie tűzoltóparancsnoki verziójából megmaradt alkatrészeket is! Bár a karosszériát a széles Superfastokhoz szabták át, létezik keskeny kerekű verzió is, de széles kerékből is többféle.

A matrica fronton meg totális a káosz! Egyrészt használták a Galaxie-ról megmaradt jelzéseket, ezeket keverték is a későbbi, már csak a Mercuryn láthatókkal, illetve az teljesen változó volt, hogy megkapta-e mind a három matricáját! (Egy a motorháztetőn, kettő az első ajtókon.) Állítom, hogy ez úgy lehetett, hogy műszak közben kifuthattak a komponensekből, a műszakvezető góré meg mondta, hogy ne foglalkozzanak vele, jut ahogy jut. Meg sem kísérlem leírni a verziókat, tessenek kedvesek lenni elfáradni Falkensteiner úrhoz és nála szemügyre venni ezeket!

Az én Mercurym

Az én verzióm első ránézésre makulátlan és gyönyörűséges, sőt még doboza is van. (A gyerekkori verzióm is megvan valahol, mint szégyellnivaló roncs, bemutatásra alkalmatlan állapotban.) Matrica csak egyetlen jutott rá a motorházának tetejére, ami teljesen legitim változat. Viszont a belteret sikerült rosszul beszerelnie a futószalag mellett ülő hölgynek, vagy úrnak, a műszerfal egészen becsúszott a motortérbe, amitől a bent ülő – rendőrsapkás, merthogy a beltér az ugyan az, mint a korábbi, rendőrségi változatoknál – tűzoltók úgy tűnnek, mint akik egészen a szélvédőre tapadva néznek valamit.

(Ez a post sokkal előbb is létre jöhetett volna, ha a Digi szolgáltatta internetünk nem megy el már megint több órára!)

"Te Bajusz! Látod ezt? Látom Tibi! Godzilla!" A belteret sikerült rosszul beszerelni, a műszerfal becsúszott a motortérbe. Amúgy makulátlan. Szerintem az elmúlt 42 évben ki sem vették a dobozából.

 A széles kerekű Superfast verzió lejjebb ül, mint a vékony kerekű.

 Jól látszik, hogy a hátsó kerékjárati ívet átszabták a regular wheel-hez, illetve a transitionalhoz képest, de valahogy ezen az autón ez nem zavaró. Vagy csak az én agyamba égett bele így még gyerekként.

 Itt is jól látszik a magasságkülönbség a kettő közt. A piros még jobban kiemeli a Mercury feliratot a csomagtérfedélen.

 A rendőrségi, transitional verzió alváza.

 A széles kerekű Superfast, tűzoltóparancsnoki verzió alváza. Hoppácska!

 Dobozfétis.

 Versenyfelfüggesztés, könnyűfém felnik és tesztelt. Nem piti.

A Mercury sztori eddig megjelent részei:


1968
Mercury Cougar (Regular Wheel)
Mercury Park Lane Police Car (Regular Wheel)
Mercury Commuter (Regular Wheel)


1969
Mercury Park Lane Police Car (Superfast)


1970
Mercury Cougar (Superfast)


1971
Rat Rod Dragster (Mercury Cougar)

Mercury Park Lane Fire Chief (Police) – Ezt a postot olvasod most.

Hot Wheels 2009 45th Anniversary Mustang 5 Pack - '99 Mustang

Van úgy, hogy az ember az eredetiről személyesen szerzett élményei kapcsán gyűjti egy autó töpörítettt változatait. Nem panaszképpen, de nekem megadatott a harmadik generációs Ford Mustanggal kapcsolatban, hogy személyes élményeket szerezzek, így elköteleződjek az 1:64 méretarányú verzióinak halmozása irányában.

A típusismertető, a történet a találkozásunkról, illetve a bizonyíték arról, hogy a harmadik generáció nekem már akkor tetszett mielőtt kijött volna a vitán felül ütős negyedik és visszamenőleg menő lett a harmadik, megtalálható itt. Szóval a Matchbox Mustang kupé után nyilvánvaló volt, hogy kellett a tető nélküli is, és a Hot Wheels értelmezésére sem tudtam nemet mondani.

 1999-es Ford Mustang katalógus, mert szép. (Kép: FoMoCo.)

 Nem tudtam kihagyni, hogy ne kerüljön ide az utolsó oldal.

Hogy a 2009-es kiadású,negyvenötödik Mustang évfordulós ötös csomagból származó kisautó hogyan került hozzám, azt már nem tudnám megmondani, de talán nem is fontos. A lényeg, hogy leleplezzük a nagy, konszernen belüli összeesküvést, miszerint a Hot Wheels és a Matchbox kannibalizál egymástól termékeket: Nincs mit leleplezni! A Matchbox és a Hot Wheels 99-es Mustangja egyértelműen más-más öntvény. Szerintem a HW amúgy ami az arányait illeti kicsit pontatlanabb, valahogy „tojásdadabbra” sikerült. Az összes HW stílusjegyet viseli, amitől én jellemzően sikítófrászt szoktam kapni, azaz a szekérkerekeket és az eltúlzott festést, de ennek az autónak ezek egyáltalán nem állnak rosszul. Tetszik az is, hogy a belsejében is megvannak a jellemző Mustang vonságok – azaz a vezető és az utas előtti íve a műszerfalnak –, bár a kormánya nyelespizza.

Megkockáztatom, hogy egyáltalán nem rossz ez és bizony vannak még olyan kivitelei, amikre nem tudnék nemet mondani!

 A feketét rühelli a fényképezőgépem, a pirosat meg imádja... Ha kinagyítjátok, azért látszik, hogy vannak ott szépen kidolgozott részletek.

 Ez a dekor éppen a határán van annak, ami még belefér az ízlésembe. Szerintem egy kicsit tojásdad lett, a Matchboxnak talán jobbak az arányai, de nem rossz ez sem.

 A lökhárítón kéne lennie egy jókora "MUSTANG" feliratnak, annak anyagából homorítva, de ezt a részletet a Matchbox is lespórolta. Időnként a HW ugyanezt az autót Mustang GT-nek süti el, ami azért ciki, mert ott egyenesen "MUSTANG GT"-nek kéne lennie.