Átalakítás: Noname Tanker Trailer

Nem is emlékszem már pontosan, hogy milyen célzattal adta át nekem Joe ezt a teljesen műanyag tartálykocsit, de ha jól emlékszem azt mondta, hogy egész pofás, de a kerekeivel kéne valamit kezdeni. (Én emlékszem, de nem lövöm le a poént, mert remek kis projekt! Sam. Joe) Otthon megvizslatva egyszerűnek tűnt a dolog, hiszen csavarokkal lehet szétkapni, így hamarjában be is próbáltam a Matchbox Convoy kerekeit alá. Aláment ugyan, de a futófelületük összeért, így kis töprengésre volt szükség a végső megoldáshoz. A donorjaim között körbenézve kezembe akadt a kukássá avanzsálódott Peterbilt teherautó levágott hátsó fertálya, ami már első ránézésre használhatónak tűnt. Mindene megvolt, amire szükség volt: képes a Convoy kerekek befogadására, vannak sárvédői és fémből van, ami ad egy kis nehezéket az amúgy pillekönnyű félpótkocsinak. A még rajta levő felesleges dolgokat eltávolítottam, reszelővel megigazgattam, majd a régi tengelyrögzítést egy sniczerrel eltávolítottam az utánfutóról. A fémdarabot odapróbálva a helyére magam sem hittem, hogy ilyen tökéletesen fog passzolni, már csak festenem kellett a ragasztás előtt - kétkomponensű epokittel ragasztottam. Na jó, előtte még azért kicsit be kellett reszelnem a rögzítő csavarnak a helyét, illetve az eredeti tengely leszorító műanyagot is kicsit szabdalni kellett, hogy stimmeljen minden - az egyik csavar ezt is tartja. A tartály részével is kezdenem kellett valamit, ugyanis levakarhatatlan szürke pöttyökkel volt tele, így átszaladtam rajta nitrós ronggyal és átfújtam azt is feketével. A felirat kicsit még kivehető a domborúságának köszönhetően, de nem vészes. Sajnos eddig nulla tapasztalatom volt/van műanyag festéssel, így nem mertem drasztikusan nekiesni bármivel is. Száradás után összeraktam, de nem voltam vele elégedett, nagyon fekete volt, valamivel fel kellett dobnom. Elsőre a tartály felső műanyag elemét - amibe a csavarokat is csavarjuk - átfújtam króm effekttel. Tetszett az eredmény, de még kevés volt, így kifestettem a négy kerek hátsó lámpát és a csőcsatlakozásokat mindkét oldalt. Ha már a csőnél tartok, akkor megemlítem, hogy gyárilag ki lett alakítva mindkét oldalt tömlőnek hely, amihez gondoltam keresek átmérőben megfelelő tömlőnek látszó tárgyat. Első körben egy számítógépház reset gombjának a vezetékét próbáltam oda, ami tökéletesen beleillett a gyári karmokba. Gyorsan levágtam méretre két darabot, majd biztos ami biztos alapon kis ragasztóval azért odafixáltam a két kis vezetéket - a vezető rész még benne van, de nem látszik ki sehol, így nem láttam értelmét kihúzni a szigetelésből. Miután ezzel is kész lettem, összeraktam és késznek nyilvánítottam a pótkocsit.
 

 Ez volt a kiindulási alap

 A kerekek problémájával indult az egész

 Egy Peterbilt teherautó hátsó része megszabadítva minden fölöslegtől

 Drasztikusan kivagdostam a régi tengelyrögzítőket és a sárvédőket, mert szűk volt a hely a Matchbox kerekeinek

 Tökéletesen passzol a helyére

 Ezeket fújtam át feketére

 Itt csak összedobtam, hogy milyen lesz. Komor fekete, ezért tettem ellene.

 Végül ez lett a végeredmény

 Kapott egy kis lámpafestést is

 A tartály felső elemét lefújtam króm színűre, szerintem jól feldobja az összképet

 Kreáltam hozzá csövet és a csatlakozókat is kiemeltem

Sikerült a hátsó tengelynél is meghagyni a csavaros rögzítést

Matchbox GMC Wrecker - UPDATE

Kisautós gyűjtésem egyik mellékága a Matchbox GMC Wrecker különféle verzióinak összeszedése. Ebből a típusból nemrég sikerült szert tennem egy újabb variánsra, ezt tárom most elétek. 1993-ban került le a futószalagról egyenesen egy öt autónak helyt adó csomagolásba. Konkrétan az Emergency névre keresztelt pakkban landolt, ahol is a rendőrség autómentőjeként teljesít szolgálatot. Színösszeállítása a "nem lehet elrontani a végeredményt" elemeiből áll, vagyis fehér alapszín, narancs szélvédő, króm alváz, a kerekek tekintetében pedig a jól bevált Convoy szett van alatta. A dekoráció is elég jó lett szerintem, jutott a motorháztetőre is, ám az első sárvédőn egy csúnya elírás található, ami talán első pillantásra fel sem tűnik az embernek.

 POLICE helyett POLIOE felirat. A címerben sikerült rendesen leírni

Rendőrségi, vészhelyzeti autópálya mentészet! Tetszik érteni?

Átalakítás: Hot Wheels - Datsun Bluebird 510

A Hot Wheels Datsun Bluebird 510-es modellje egy igazán szépen összerakott kisautó, már régóta fontolgattam, hogy jó lenne belőle egy a gyűjteményemben. Végül elég sokáig tartott, míg lett belőle, mert vagy nem találkoztam vele, vagy épp a nem tetsző verzió került a kezeim közé. A kegyelemdöfést az idén felbukkanó második recolorja adta meg, azt egyszerűen képtelen voltam nem megvenni. Persze ezen is hezitáltam egy darabig, mert volt pár apró részlet, ami nem igazán tetszett. Majd vettem egy mély levegőt, beletettem a kosaramban és megvettem. Elhatároztam, hogy a számomra nem túl szép részletekkel kezdek valamit - persze nem olyan mélységben, mint ahogyan Andrew tette. Az első ilyen a kerekek száműzése volt. Pár napja találkoztam pár képpel, ahol  valaki lecserélte azokat a Studebaker Champ Good Year feliratos kerekeire. Mivel abból volt nekem egy garnitúra itthon - igaz, máshova szántam -, gyorsan abszolváltam a cserét. Ezek után olyat tettem, ami rám nem nagyon jellemző, elkezdtem kifesteni pár részletet, mint például a lámpatesteket, a kipufogót, valamint a hűtőrács körüli krómkeret. Utóbbi azért is volt elengedhetetlen, mivel annál a résznél elég csúnyára sikeredett a matt festék felvitele, ezzel a mozdulattal pedig mindez szépen eltűnt. Mivel eddig nem nagyon csináltam ilyen pingálásokat, így csak óvatosan és módjával bántam a festékfilccel, de a C oszlop szellőző rostélya még szúrja a szemem, azt talán még majd megcsinálom. Ilyen függő tétel még a két lökhárító krómozása is, meg filóztam a bukócső matt feketével való átkenésén, majd meglátom. Szerencsére összeragasztanom nem kellett, mert elég passzentosan rögzül a lefúrt szegecsnél az alváz, így bármikor könnyedén szétkapható, ha esetleg még is úgy gondolom, hogy folytatom a pingálást. Eme szolid átalakítás során szerencsére semmit sem sikerült elrontanom, aminek nagyon tudok örülni, hiszen már ezzel a pár "tollvonással" is sokkal jobban néz ki, mint eredetileg.

  Az eleje kicsit bibis, de nem tudtam válogatni

Szép, részletgazdag modell

 Ezen a felnin nem tudok napirendre térni

 Kis modding után ez lett a végeredmény

 Eleve ezekkel a kerekekkel kellett volna kihoznia a Hot Wheelsnek

  A króm keret festésétől tartottam a legjobban

 A kipufogó dobját is kipingáltam, persze előtte körbemaszkoltam

Minimál lámpafestés, a rendszámvilágítást is "lekrómoztam"

 El lehetne még itt is mélyedni a részletekben

 Így néz ki a beltere

 Hot Wheels - Datsun Bluebird 510

Matchbox MB-74 '70 Chevy El Camino

Nos feleim, ha eddig kételkedtetek volna abbeli szavamban, hogy a muscle car lehet más is, mint kupé, akkor itt az idő, hogy megtérjetek!

UTE Americano

Adunk alaposan az ismeretterjesztő jellegnek, hiszen fentebb – a linken elérhető anyagra gondolok – már tisztáztuk, hogy mi is az a muscle car. Most rögvest egy olyan fogalmat használunk, amit szintén tisztáztunk már egy hosszabb, elbeszélő jellegű anyagban, szóval lassan, de biztosan jogalapot formálunk a szórakoztató-oktató jellegű blog titulusra, ezért érik nekünk valami állami támogatás. Tessenek kedvesek lenni ez ügyben levelet írni parlamenti képviselőjüknek, kedvenc rádióműsoruknak! Köszönjük!

Tisztázandó, hogy mai szeánszunk alanya milyen állatfajta is, bonyolódjunk bele a meghatározásába! Ha ausztrál lenne, akkor UTE-nak hívnák, de nem az, hanem amerikai. Bár ez bizony teljesen ugyanaz a dolog, mint az UTE – csak ugye a jó oldalon van a kormánya – és a Wikipédia is Coupe Utility Vehicle-nek is hívja, amiből mint tudjuk az UTE kifejezés is jön, nincs olyan élő ember a nagy pocsolya azon partján aki így nevezné az ilyesmit. A Ranchero, az El Camino, is pickup nekik, meg truck, de hogy mikor melyik... Arceltépősen tudománytalan ez a meghatározás, de maradjunk abban, hogy ez az amerikai UTE.

Platós Chevelle

Korábban már tisztáztuk, hogy a Chevrolet Chevelle-je mi fán is terem, így őrülten könnyű dolgom van az eredeti autó leírásával kapcsolatban: Az El Camino az a dolog, amire már a Chevelle postban is utaltam, a Chevelle platós kivitele. Az autó apropója pontosan ugyanaz, ami ausztrál pajtijáé, egyszerre munkaeszköz – platós kisteher – és személyautó.

A Chevy El Camino első generációja 1959-ben debütál és elkészítésének az apropója a Ford Ranchero első generációjának sikere. Nagyon jó kérdés, hogy a spanyol név – jelentése „az út” – vajon honnan jöhet, de sajnos erre nem tőlem fogjátok megtudni a választ. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy az El Camino mifelénk sokkal ismertebb, mint a Ranchero, pedig az volt az első és megkockáztatom, hogy semmivel sem kevésbé vonzó autó, mint az El Camino.

Bennünket azonban az 1968-ban debütáló, harmadik generáció érdekel, abból is az 1970-es változat, ami nem mellékesen a teljes El Camino sorozat – szerintem legalábbis – legszebb darabja. Ebben a modellévben hatféle motorból állt a kínálat: 250 köbhüvelykes sorhatos, 155 lóerővel, 307 köbhüvelykes V8, 200 lóval, 350 köbhüvelykes V8, 250, vagy 300 pacival, 400-asnak hívott, de gyanúm szerint a valóságban 402 köbhüvelykes V8, 330 lóerővel, illetve a táplálkozási lánc csúcsán az SS 396 V8. Az 1969-es Matchbox Camaro kapcsán már tisztáztuk, hogy a Super Sport (SS) kivitel az, amitől a Chevrolet vásárlóknak felá... beindul a nyálelválasztása még akkor is, ha a felárért nem sokkal kínál többet az adott típus, mint pár műanyag emblémát és rendszerint az adott széria csúcsmodelljét jelenti. Az 1970-es El Caminonál az SS 396 valóban a csúcs, a blokk 350 lóerőre elég, és bár mindenhol 396 van feltüntetve, a valódi hengerűrtartalma 402 köbhüvelyk. Az alapváltó a háromsebességes manuális, ami szerintem annak tudható be, hogy az autó inkább látszódjon kistehernek a gyanútlan szemlélődő számára, mintsem elfajzott személyautónak. Ezen felül opcionálisan rendelhető négysebességes manuális, két- és háromsebességes automatával is.

Tulajdonképpen az El Caminoban az a legszebb, hogy szinte bármilyen olyan extrával tele lehet tömni, mint magát az alapot adó Chevelle-t, például színezett üvegeket, légkondit, állítható kormányoszlopot, szervokormányt, elől tárcsafékeket, teljesítményt fokozó dekorcsíkokat, vagy éppen vinyl borítású tetőt.

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb

A Matchboxnál az 1970-es El Camino meglehetősen érdekes karriert fut be. 1998-ban debütál, akkor MB-32 az Egyesült Államokban és mindenhol a világon, 1999-ben már csak Amerikában jelenik meg, akkor mint MB-74 – a post is erről a verzióról szól –, 2000-ben már MB-60, aztán eltűnik, hogy 2008-ban mint MB-08 térjen vissza Amerikában, aztán mint MB-11 2009-ben. Ilyen-olyan spéci kiadásokban, ötös- és tízes csomagokban azonban az 1-75/1-100 szérián kívül is sokszor előfordul, legutoljára éppen tavaly.

A háromhüvelykes, játékszer kategóriában – azt gondolom – a Matchbox kifogástalan. Elég részletes a gyűjtő számára, közben elég izgalmas mint játékszer. Azt gondolom a platós játékautókról, hogy hiba a rakterüket lefedni, vagy oda gyárilag a kasztni anyagából kialakított, de nem mozdítható tárgyakat tenni, mert ezzel veszít az érdekességéből mint játékszer. Hát nem sokkal klasszabb oda dobókockát, vagy valami más kis frinc-francot tenni és azt elvinni vele a szőnyeg egyik sarkából a másikba, mintha nem pakolható oda semmi? Szóval ezt az akadályt az a járgány megugorja, de valamiért egyetlen kivitele sem tetszik nekem úgy igazán. Vagy a színe nem tetszik, vagy idétlen a dekorációja, ha meg ezek okék, akkor sikerül rettenetesen béna kerekeket biggyeszteni alá. Konkrétan ez a krém+barna+kék kombó, a kék belső térrel felér egy optikai környezetszennyezéssel. Amikor megvettem, akkor is így gondoltam, de annyira vágytam az 1:6x környéki El Caminora, hogy az elnyomta a szépérzékem.

Amúgy szerepelt már nálunk minden ízében gyönyörű El Camino Matchbox, csak nem ez a méretarány.

1970-es Matchbox, Chevrolet El Camino elől, míg a valódi autó édes mamája, a szintén 1970-es, Hot Wheels Chevrolet Chevelle a háttérben. A kisautóknak nincs köze amúgy egymáshoz.

A megmintázás kitűnő, a díszítés... Hát az egy csapás!

Platós játékautók attól lesznek izgalmas játékszerek, ha lehet rájuk rakományt tenni.

Ezt a festést nem fogom egy darabig kiheverni...

 Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne még szörnyűbbé tenni ezt a brossúra borítót! Kiscicák gombolyaggal a gépháztetőn?

 Igen! Ebben a kivitelben kérem szépen, ne is menjünk tovább! Így jó! Nyamm!

 Featúrák. Nektek is feltűnt, hogy ez a műszerfal mennyire más, mint...

...ez a műszerfal?

Szövet beltér, vagy vinyl?

Matchbox MB-65 DAF 3300 Space Cab

A Convoy széria fénykorában rendszeres volt a Matchboxnál, hogy egy-egy nyergesvontató bekerül az 1-75-ös kínálatba is, természetesen vontatmány nélkül. Nem volt ez másképp a DAF 3300 Space Cab-el, igaz ez az eset csak egyszer fordult elő, 1999-ben. Annak ellenére, hogy én nem vagyok ráállva a Matchbox kamionjaira, ennek a kivitelnek azonban egyszerűen nem tudtam ellenállni. Azonnal megfogott a narancs-fekete szín kombináció, amit ráadásul bőséges grafikával igyekeztek még vonzóbbá tenni.

 Színével könnyen kitűnik a tömegből

 Tetszenek a kis piktogrammok

A nyereg kicsit elnyújtottra sikeredett

Vendégpost remix – Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2012 Premiere #21 BMW 2002

Ilyet sem csináltunk még, hogy egy másik kisautós blog postját átvegyük, de hát amikor Rájen előrukkolt az idei Hot Wheels termés egyik legjobb újdonságának postjával, úgy éreztem, hogy iszonyú nehéz dolgunk lesz, hogyha valami pluszt akarunk hozzátenni ahhoz, amit ő alkotott. Úgy éreztem, csak szájbarágóssá tudom tenni a postot, jobbá nem. Először poén szintjén dobtam fel a szerzőnek, hogy ennek a BMW-nek a postja nálunk úgy fog kinézni, hogy lesz egy darab link az övére. Szó-szót követett és megszületett ez a vendégpost a Matchbox Memories stílusára átszabva. Én nem bánnám, ha ebből hagyomány születne, mert azt jelentené, hogy a konkurenseink jobbnál-jobb postokat közölne, szóval nekünk is fel kell kötni a tunikánkat, hogy tartsuk velük a lépést!

Szöveg: Rájen – Szirszarjaim

Fotók: porsche – Matchbox Memories

Bevezető és képfeliratok: Sam. Joe – Matchbox Memories

2002

A kisautógyűjtők minden bizonnyal közös nagy megelégedésére a Hot Wheels idén kihozott egy csodás kis BMW-t. A „csodás” és a „kis” jelző az igazi esetében is megállja a helyét, de most azért inkább a kicsiről lesz szó.

A nagyról csak egy kis bevezető erejéig: Onnan kell kezdenem (via wikipedia), hogy 1962-ben a BMW bemutatta az Új Osztályt (Neue Klasse), azaz a kompaktok egy új sorozatát. Ide tartozott az 1500-östől az 1602-n át egészen a 2002-ig minden. Többek között az ebben a sorozatban alkalmazott, egyébiránt azóta bőven legendássá vált M10-es, négyhengeres motor indította el a bajor gyártót azon az úton, amit azóta is követ, kábé innentől datálódik a BMW úgy, mint az autóbuzikat kiszolgáló, jórészt teljesítmény-orientált világmárka. A BMW 3-as sorozatának előfutáraként hivatkozott BMW 2002 minden idők egyik legsikeresebb bajor modellje. Állítólag az 1-es Coupé formája is a nagy elődöt idézi. A nagyobb teljesítményű 'ti' változat talán a legkedveltebb belőle, de az 1973-ban – első európaiként – bemutatott turbó sem nagyon marad el a népszerűségi listán. A 'ti' a versenysportban is letette a névjegyét, Hans Gruberrel Stuck-kal a volán mögött 1970-ben megnyerte a 24 órás Nürburgring-versenyt, de az aszfalton kívül is voltak sikerei. 

 Színes, korabeli újsághirdetés.

 Fekete-fehér, korabeli újsághirdetés. Azt mondja: Golyók. Bátor. Üt.

Korabeli teszt és egy sokkal frissebb imidzs-film csak most, csak nektek, fogyasszátok egészséggel!

Naranja

Tömör gyönyör. A narancs szín telitalálat, a festés is tetszetős, a kerékívek szélesítése remek, és az, hogy szépen elhagyták az első lökhárítót, megadták a kegyelemdöfést: ez egy zsigeri versenyautó, amely férfiembereknél lúdbőrözés előidézésére fokozottan alkalmas. Teljesen jó kereket választottak hozzá odaát, és a beltér sem lett annyira spórolós. Ha még az elejét kis kifestették volna, nem tudnék belekötni, így meg nem akarok. Még sok hasonló kisautót viszont igen...

 Az eredeti mint versenygép.

 2012-es Hot Wheels értelmezés.

 Az eleje elbírna még némi festést, de minden fontos részlet a helyén, a kasztni anyagából kidolgozva. Komolyan, mint egy régebbi Matchbox! Imádom!

 Végre egy JÓ versenyfestés!

 A hátulján is lenne hová tenni festéket.

 A kortárs Hot Wheelseknél mindig kritikus pontot jelentenek a kerekek. Ezek sem kicsik, de a szörnyű, eltérő méretű szekérkerekek helyett, végre versenykerekeknek tűnő felniket kaptunk! Nézzétek csak meg a képet az eredetiről!

 Az első kerekek túlnyúlása sem bántó,...

 ...sőt! Kifejezetten tetszetős!

 A B-oszlop hiánya sem feltűnő.

  Hot Wheels 2012 Premiere #21 BMW 2002, NRFB. Az én példányom - ha csak nem találok egy másik példányt valahol - marad így. Utcai festéssel is megvenném.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Rig Wrecker és Semi Fast II

A Hot Wheels Rig Wrecker nekem meglévő példánya a nem éppen visszafogott festése ellenére is belopta magát a szívembe, így amikor pár napja lehetőségem adódott két újabb színvariáció beszerzésére nem haboztam. Elsőként kezdeném a szebbik kivitellel, ami pont a lángmintás utáni évben, vagyis 1998-ban volt kapható. A fehér alapszínen a fő motívum egy "kockás" zászló, ami a többi felirattal egy versenypálya belszolgálatos vontatójának tekinthető. Kerekei kicsit sportosabbak a kelleténél, de szerintem összességében jól mutat. A másik ismét egy fekete darab, ám ezúttal a lángnyelvek helyett egy szolidabb céglogó köszön vissza rajta, főként arany színben, mindez az ezredfordulóból. Utóbbi szín sajnos a kelleténél nagyobb szerepet kapott, ugyanis minden krómozható elemet bearanyoztak, még a háromküllős kerekeket is. Szerencsére a gém fehér lett és nem nemesfém színű. A fekete és arany kombináció összepasszolását nem vitatom, de ebben a formában csak a dekoráció erejéig mutat jól - szerintem. Persze ellenállni így sem tudtam neki.

A két Ford vontató mellett jött egy harmadik is, igaz az se gémmel, se billenthető raktérrel nem rendelkezik, neki más jutott. Nagyon más, mégpedig egy giganagy motor és egy hatalmas légterelő leledzik rajta rakományként. Persze egyik sem szállítmány, hanem a kamion szerves része, feltehetőleg valami gyorsulási versenyre átalakított példány lehet. A motor megvalósítása elég részletesnek mondható, szépen vezették el a kipufogó leömlőit is, és a váltóról sem feledkeztek el, azonban a jármű összhatását tekintve borzalmas az egész, jócskán eltúlzott rettenet négy évvel ezelőttről - szerencsére azóta nem csináltak belőle több variációt. Beszerzését tekintve egy kis mentséggel szolgálhatok, ugyanis szeretnék belőle egy nyergesvontatót csinálni, kedvet kaptam Viktortól.

 Ez a "csopolt" fülke még mindig tetszik

 

A dekoráció nagyon eltalált

 

Itt is megtaláljuk a már korábban megismert eszközöket

 A túlzott aranyozás nem tesz neki jót, főleg, hogy kétféle árnyalatban is fellelhető

 A festéssel szerintem semmi gond nincs, az még tetszetős is

 A fülkéig még semmi gond

 Talán egy tengerjáró hajóból került ide ez a motor?

 A hátsó szárnyról se feledkezzünk el, bár mérete miatt elég nehéz is lenne

 Úton a műhelybe