Matchbox Major Pack M-2 Bedford Truck and York Trailer

A Matchbox, Major Pack széria ritka vendég mifelénk – egészen konkrétan két ilyen szerepelt itt fennállásunk óta, ez és ez itt – egészen egyszerűen azért, mert a benne megjelent darabok ára messze északra terül el a józan észtől. (Jöhetnék azzal az átlátszó kifogással, hogy a Major Packok jó része nem is feltétlenül az a méretarány, amit mi halmozunk, de nyilvánvalóan nem ez az igazi ok.) Persze ez nem csoda, ami ilyen koros az szükségszerűen drága is, ha gyűjthető. Márpedig az 1957 és 1967 közt forgalmazott széria a maga 56-46 év közötti életkorával kisautóból bizony koros és hát kisautó, naná hogy gyűjthető! Még a nemzetközileg ismert, „nagyfiúk” is tartanak egészen levitézlett darabokat is a gyűjteményükben, mert az ilyen korú holmikból egyre kevesebb a tökéletes(közeli) állapotban megmaradt darab és az árakról ezeknél szó se essék! A hosszas bevezető annak szól, hogy újabb Major Pack landolt nálam és – a korábbiakkal ellentétben – ez bizony sajna közel sem tökéletes állapotú, amire a fentebb említett okokat tudom felhozni mentségnek.

Igásló

Angliában a Bedford teherautók valami olyasminek számítanak, mint nálunk a Csepelek. Igáslovak, amik lehettek a maguk idejében jók-rosszak, de mára már mindenképp valamiféle szeretetteljes aura lengi körül őket. A TK sorozatot 1959-ben vezették be a szigetországban és egészen a nyolcvanas évekig gyártották – sejtésem szerint köszönhetően leginkább a katonai megrendeléseknek. Minden elképzelhető felépítménnyel és kivitelben készültek, tűzoltószerek, katonai járművek, lószállítók, dömperek, tartálykocsik, „cseresznyeszedők”, platós és dobozos teherautók és nyergesvonatók is megtalálhatóak voltak a szériában.

A TK-val kapcsolatban érdekes, hogy bár a fülkéje a motor előtt és felett volt található, az össztömegét tekintve 4-22 tonna közötti járművek kabinja fixen volt szerelve és nem volt előrebillenthető, hogy jobb hozzáférést biztosítson az erőműhöz. Apropó motor! Azt sikerült kitúrnom, hogy a kínálatban soros négy- és hathengeres benzines és dízel erőforrások is voltak, de hogy ezek milyen teljesítményt nyújtottak, és mekkora volt a hengerűrtartalmuk, arról a kevésnél is kevesebb információt leltem. Állítólag a hathengeres, ismeretlen méretű dízel 103 pacis ménest rejtett.

Bedford TK nyergesvontató. A típust nagy számban és sok változatban alkalmazták a brit fegyveres erők, mind a hadsereg, mind a haditengerészet. (Forrás: http://miliblog.co.uk/?cat=85)

Maga felé

A Matchbox korai éveire jellemző volt, hogy maguk felé hajlott a kezük, sokat mintáztak meg a brit ipar termékei közül és szerintem ez természetes egy brit gyártótól. A Major Pack szériában a Bedford TK nyergesvontató 1961-ben debütál. Magából a szerelvényből – már ha jól tudom – olyan nagyon sok változat amúgy nincs, mindössze öt. Ezen belül is kétféle eltérő festés van. Az első a narancssárga vontatós, szürke/ezüst félpót a Davies Tyres felirattal, narancssárga raktérajtókkal és szürke műanyag kerekekkel a premiermodell, ezt követi ennek a fekete kerekű változata – képünkön. Az eltérés aprócska a megjelenésben, de árban a szürke kerekű 18-as karikás. Ezt követi egy ezüst vontató, gesztenyebarnának mondott, de szerintem már inkább bordós árnyalatú félpót, LEP feliratokkal és fekete kerekekkel. Ebből három verzió szalad, a gesztenye alvázú és ajtajú félpótos – ez a legértékesebb –, a fekete alvázú, de narancssárga ajtajú – gondolom ez úgy keletkezhetett, hogy az első leosztásból megmaradt egy csomó ajtó –, illetve a fekete alvázú és ajtajú. (Na, pont ezek a leheletnyi eltérések, amik egyáltalán nem izgatnak fel, nekem egy közel tökéletes állapotú, Davies Tyres és egy LEP verzió bőven kielégítené a felhalmozási vágyam.) A dobozverziókat meg ne is birizgáljuk, a dobozok sohasem izgattak.

Ami a minőséget illeti, a korszak Matchboxait hozza. A részletek mind a karosszéria és az alváz anyagából vannak. Masszív és elnyűhetetlen, csak a kerekek és a szélvédő készült műanyagból, szóval még az a fajta Matchbox, amire ha rálépsz mesztéláb, akkor nyolc napon túl gyógyulsz.

„York napsütése rosszkedvünk telét...”

Hogy felrúgjam a szokásos sorrendet, a kisautóról szóló rész utánra iktattam be a létező és valós félpótkocsiról szóló sorokat. Tettem ezt azért, mert nem sokat tudok elmondani az eredetiről. Már eleve az nagyon érdekes, hogy a megnevezésre került a dobozos félpót gyártója, illetve maga a termék is: York Freightmaster. A gyártó cég ma is megvan. Könnyű volt azonosítani őket, mert az emblémájuk nem sokat változott 1961 óta – ott ékeskedik a doboznak a vontató felé néző oldalán, ami külön tetszik –, és nem lettek cukorkagyártók, bőséggel vannak nálunk mindenféle félpótok a kínálatban.

Matchbox reinkarnációjáról egy dolgot hiányolok, nevezetesen a kitámasztólábat, ami a szegről-végről utódjának tekinthető Twin Pack nyergesvontatókról is hiányzik és csak a Convoy sorozaton jelenik meg. Masszív darab ez is, ami a vontatóról úgy választható le, hogyha derékszögben jobbra elforgatjuk a vontatót – ezt egyébként az M-9 is így csinálja. Nem mértem össze őket, de emlékezetből nagyjából azonos méretaránynak tippelem őket. Sohasem voltam jó az ilyesmi megbecsülésében, de talán picivel kisebb, mint az 1:100 körüli Convoyok.

A York Freightmasterhez legalábbis nagyon hasonló félpót egy Bedford TK mögött. (Forrás: Ez a remek stream a http://www.flickr.com-on)

Sajna az én darabom a születése óta eltelt évtizedek során elveszítette az ajtajait és kapott jó pár plezúrt is, de hogy a matricái javarészt megvannak, az egészen meglepő. Arra nem számítok, hogy belátható időn belül ennél jobb állapotú darab kerül a birtokomba, úgyhogy ennek a közepesen viharvert példánynak is nagyon örülök.

 Nagyon részletes kidolgozás, ahogy a regular wheel korszak modelljeitől megszoktuk. Beltér nincs, ennek szól az erősen színezett szélvédő. Viszont a félpót gyártóját és típusát hirdető matrica megvan a vontatmánynak a Bedford TK traktor felé néző részén.

 A vontatmányról csak a kitámasztó lábakat hiányolom.

 Masszív darab, csak a kerekei és a szélvédője műanyag. Ha egy ilyenre rálépsz, biztosan nyolc napon túl gyógyulsz!

 Sohasem voltam jó a méretarányok megbecslésében, de az biztos, hogy kisebb, mint az 1:100 körüli Convoy. (A háttérben porsche kolléga kitűnő Peterbilt átalakítása látható.)

 Sajnos az én példányom elvesztette az évek során a hátsó ajtajait, de még ilyen viharvert állapotban is nagyon örülök neki! A raktérbe Convoy kerekeket rejtettem.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels - Bugatti Veyron

Mit is írhatnánk egy olyan autóról, amit mindenki ismer? Bátran írom le eme kijelentésemet, mivel 2005 óta szinte a csapból is a Veyron folyik. 1000 lóerő, 400 km/h óra feletti végsebesség, hogy csak a legismertebb dolgokat említsem róla. Ha kiejtem a számon a "Bugatti Veyron" nevet, az előbbi két adatot még a nem különösebben autómániás ismerőseim is tudják.

Bugatti

Az szebb napokat is látott, Ettore Bugatti által 1909-ben alapított cég a második világháború után tönkrement, teljesen abbamaradt az autók gyártása. Egy újabb típus megszületésére egészen a kilencvenes évekig kellett várni, amikor is megjelent az addigra már a harmadik tulajdonos által fémjelzett EB110-es. Nem aratott túl nagy sikert, hasonlóan a DeLoreanhez, itt is maradtak több autóra való alkatrészek a gyártás beszüntetésekor - ha jól tudom, akkor ezek is a DMC sorsára jutottak. A történet azonban itt nem ér véget, ugyanis Ferdinand Piëch - Ferdinand Porsche unokája - megvette a Bugatti márkanevet a Volkswagen részére 1998-ban.

A német autóipari óriás szerencsére nem ült a babérjain, ugyanis gyorsan kidobtak két tanulmánymodellt, - EB118 és EB218 - ám azokból a luxusmodellekből sajnos nem lett semmi. Kár azonban bánkódni, ugyanis egy-két prototípus után 2005-ben már a kész, megvásárolható Veyronnal álltak elő.

Veyron
A Volkswagen AG 2001-ben döntötte el, hogy gyártani fog egy olyan szupersportautót (vagy inkább hiper...), amilyet még senki sem csinált a világon. 2003-ra készen álltak a működőképes prototípussal, majd 2005-re néhány változtatás után készen lett a Veyron EB 16.4. A név egyben tiszteletadás és utalás a műszaki adatokra. Tiszteletadás Pierre Veyron - a Bugatti egykori tervezőmérnöke és Le Mans-i futamgyőztese - és Ettore Bugatti előtt. Utalás a műszaki adatokra: az autóban egy 8 literes, W16 hengerelrendezésű négyturbós motor működik és állítja elő az 1000 lóerős (a SuperSport verzióban 1200) teljesítményt.
A Top Gear 9. évadának 2. részében James May kipróbálta, hogy tényleg megfutja-e a gyár által megadott 407 km/h-s végsebességet és sikerült neki elérnie. A menet után azt mondta a műsorban, hogy "Az ekkora sebesség dezorientálttá tesz. Amikor lelassítottam és kijöttem a pályáról, ki akartam nyitni az ajtót. Szerencsére a biztonsági rendszer nem engedte, mert még mindig 70 km/h-val haladtam."

Bugatti Veyron kicsiben
A Mattel 2003-ban dobta piacra a lekicsinyített Veyront a Hot Wheels színei alatt. A képeken maga a premier modell látható, ami egyben a legszebb is szerintem. Megvalósításban nagyon oda tették magukat, minden apró részlet a helyén, a két színű fényezést sem spórolták le. A hűtőrács, a kipufogó és a motor külön krómozott elemből áll, ami az utastérbe is "bekéredzkedett" a középkonzolra. Az első lámpákat igen, de a hátsókat már sajnos nem festették ki, az már nem fért bele a költségvetésbe.  Ettől persze még nagyon elégedettek lehetünk vele, mivel még a felni is nagyon hasonlít az eredetiére.

A króm hűtőmaszkot jól kiemelték

Ezúttal van létjogosultsága a nagyobb hátsó keréknek

Hátul kicsit komor fekete lett

Egy vállalható motortér, bár láttunk már szebbet is ebben a méretarányban

A kormány nagyon felejtős, pedig a műszerfalra is került króm "berakás"

Ilyen a Veyron nagyban

Sikerült színben egyezőt találnom

Átalakítás: Matchbox MB-41 Opel Vectra / Vauxhall Cavalier GSi

Az Opel Vectrája egy sikertörténet. Jelen vizsgálódásunk tárgya egészen pontosan az „A” Vectra (1988-1995) vagyis az Ascona után megjelent új formájú középkategóriás Opel első szériája. Annak is a négyajtós változata. Érdekes, hogy a Matchbox két néven hívja az 1990-ben debütáló modellt, de egyáltalán nem véletlen. A jobbkormányos verziót Vauxhall Cavalier GSi-nek hívják és persze az emblémáktól eltekintve ugyanaz az autó, mint az Opel. A Matchboxnál ez nem példa nélküli, az Opel Kadettel is hasonlóképp jártak el.

Fénykorában valahogy így festhetett, de gyári állapotában nálunk még nem szerepelt.
(Kép: http://www.diecastlovers.com)

Ilyen lett: a hot rodok színvilága elevenedik meg

Yellow Submarine Hot Rod

A hozzám került példány nem is volt túlságosan lerúgva, csak éppen már nem volt egészen friss. Belülre nézve azért a döbbenet rám jött: már nem csak az igazi autók rohadnak hanem a Matchboxok is. A tengelyleszorító acéllap ugyanis olyan mértékben ki volt rozsdásodva, hogy nemcsak a tengelyt nem tartotta a helyén de önmagát sem bírta megtartani. Sokat úszhatott szegény Vectra. Az alkatrészt természetesen a megfelelő dobozomból való tartalékkal pótoltam.

Ilyen volt

Most akkor rohad az Opel vagy nem?

Valamit tehát kezdenem kellett az autóval. És itt átvillant az agyamon egy párhuzam! Ugyanis ennek a Vectrának az édestestvére a Calibra, a főbb elemeikben meg is egyeznek. Ez a Calibra a fiatalabb korosztály erősen kedvelt alanya az átalakításokra, pimpelésekrea sufnituningtól kezdve a professzionális megoldásokig. A tulajdonosaik ugyanarra az esti Opel dzsemborira járnak, mint a Vectrások. Tehát a gondolatsor vége az lett, hogy a Vectrám is egy stílusosan megtuningolt speciálgép lesz, a mai kor és a divat elvárásainak megfelelően. Ekkor megláttam egy piros Matchbox felnit és beugrott a kép: matt fekete kaszni, piros közepű felni, fehérperemes gumik, fehér lámpaburák, ezüstözött ablaksötétítések. Mondhatnánk minimáldizájnnak is de én inkább az amerikai hot rodok világában emlékszem ilyen színösszeállításokra. Mindegy, szombat este a nagyparkolóban így is erősen megnézi majd a többi Opeles!

Külcsín

A karosszériával nem volt sok teendő. Mindössze a csomagtartófedél hátsó függőleges elemét kellett pótolnom, mert teljesen hiányzott. Így ha már újrakészítem, a célnak még megfelelőbb is mint az eredeti, mert én teljesen síkra készítettem el, mintha – a mai bizonyos trendeknek megfelelően – belemezelték volna a különböző mélyedéseket. Természetesen egyszínű lett a lámpával és így máris egy teljesen komplex – ezüstösen csillogó – hátsó elemként jelenik meg a fényforrásokkal együtt. A karosszéria két réteg matt fekete festéket kapott. A fehérburás lámpákat és az ezüst elemeket lakkfilccel készítettem el. A felnit alkoholos filccel kezeltem ezáltal megmaradt a csillogása is a kerék ép belső részének. Kicsit olyan mintha metálos lenne a színe – vagy talán eloxált? A felni köré a „gumin” lakkfilccel húztam meg a vékony fehér csíkot.

Az ablak újraélesztés: eredeti állapot, újjávarázsolt állapot. És a végén áttetsző lett mint újkorában

Belső(s) munka

Nagyjából ennyi volt a külmunka. A belsejét egy kicsit kifestettem, bár nem nagyon látszik. Ami még említésre méltó, az az ablakpanel. Kissé karcos volt de nem törött. A szélvédő kivételével amúgy is be akartam fedni a dizájnelveknek megfelelően, ezért csak a megmaradó, látszó részt vettem kezelésbe. Polírpapírral homogenizáltam a felületet, majd portalanítás után kapott egy réteg – kicsit vastagabb - fényes lakkot. Ezáltal szinte az új ablak minőségét sikerül létrehoznom. Csillog is és átlátszó is és nem is kopik le.

A többi ablakra pedig alumínium fóliát simítottam rá, így a többi ezüstös felülettől elüt és mégis ablakcsillogás hatása van. A kész kocsi hozza a korábban eltervezett hatást, sikerült teljesen megvalósítanom az elképzelésemet. Irány az éjszakai gurulás...

Profilból semmi különöset nem mutat a Vectra

Mattfekete+csillogóezüst/piros

Megvillan a fakormány

Indulnak menőzni a nagyparkolóba

A lámpakialakítások árulkodnak a közös gyökerekről

Minimáldesign

Fehér-átlátszó burás lámpa, króm csomagtérpanel

Azért a beltérbe is be lehet pillantani

Átalakítás: Majorette BMW 3.0 CSI

Érdekes az, hogy egy olyan pedigrés gyártó, mint a Matchbox hogyan tudott annyira mellé nyúlni a saját 3.0-jával. Ezt anno már említette Joe is itt. Ezzel ellentétben a Majorette verziója maga a tökély. Így csak ez utóbbi keltett bennem ingereket arra, hogy valamit alkotni belőle.

Kult Style

Mivel kicsiben és nagyban sem egy gyakori darab, nem is merült fel bennem az, hogy egy pötty rozsda is kerüljön rá. Azonban a teljesen gyári autó megalkotása még mindig nem az erősségem, emiatt egy picit belenyúltam a hasmagasságba. Vagyis nagyon. A legtöbb autónak nagyon is jót tesz egy ültetés, hiszen ez sokkal jobban kiemeli az autó valódi vonalait. Ez ennél a kis BMW-nél is így van. Az ültetés mellett egy kerékcserét is intéztem, ami kicsit nagyobb és peresebb, mint az eredeti "háromküllős" virsli kerék. A választás a Hot Wheels féle WSP (wire spoke) kerekeire esett, ami kissé emlékeztet a klasszikus BBS felnikre. De mivel már elég kopott volt, ezért a küllőket lakkfilccel aranyra festettem, majd a felni peremét szintén filccel kihúztam ezüsttel.

A kaszni színén sokáig nem gondolkodtam, mivel sok festékem most nincs. Elsőre egy króm effektes színnel próbálkoztam, de azzal annyi negatív tapasztalatom lett fél óra alatt, hogy végül nem ezt a színt kapta. Helyette a selyemfényű fekete került rá, ami remek kontrasztot ad a felnikkel. A száradás után kifestettem a lámpákat, majd óvatosan tapétavágóval lekapartam a díszlécekről a festéket, hogy króm hatást keltsen. Az alvázon az ültetésen kívül még az orrán és a farán végeztem egy kis módosítást. Kifestettem feketére a lökhárítók alatti részt, hogy még karcsúbb legyen az autó. Majd kapott még egy kis színt a hűtőrács is.

Az utolsó lépés a beltér volt. Itt matt homokszínű festéket használtam, ami száradás után bőr hatást kelt. Mivel elég jól bele lehet látni az autóba, a kaszni belső fele is ugyan ezt a színt kapta. Végül jöhetett az összerakás és a többi közé emelés. Az utóbbi időben egyre több rozsdamentes projektem volt, de már úton van a következő, amin mindent be fogok pótolni. Addig viszont jöjjenek a képek!

Nem volt különösebben rossz állapotú

Hamar lehasalt. Igaz, hogy így sokkal jobban érvényesülnek a vonalai?

Jól áll neki a fekete.

A feketére festett alváztól még karcsúbbnak tűnik.

Hátul is minden rendben. A részletek kifestve. A "krómozás" itt is lekaparással történt...

... akárcsak oldalt.

Átalakítás: Matchbox MB-73 Mercedes T1

A sors már csak ilyen. Megkínált egy karosszériadarabbal. Alkatrészturkálás közben a romraktárban megakadt a szemem egy furgon karosszéria maradványon. És ihletet kaptam. Egy korábbi gondolat nyomán beindult a fantáziám. Mi lenne ha...? A gondolatok a hetvenes-nyolcvanas évek versenypályáinak hangulata körül jártak. Régi formák, régi hangulatok, régi vagy kevésbé régi járgányok. Mindjárt szebben láttam a kezembe került spiáterdarabot. Én már csak ilyen vizuális fantáziával rendelkezem, hogy egy fémdarabban meglátom a felmatricázott szervizautót  ami egy klasszikus versenygépet húz maga után a tréleren. Ez az! Ezt meg kell csinálni! Miniatűrbe kell szoborkodni a víziót vagy ha jobban tetszik a gyerekkor, versenypályán begyűjtött élményeit.

Ahogy megihletett

Mercedes-Benz T1/TN

Az eredeti Merci furgon mindig is tetszett, legtöbbet mentőautóként - esetleg szerencsésebb helyeken 

nyugatról idekerült tűzoltóként - láthattuk annak idején, aztán meg főképpen a „zőcségesek” és kőművesbrigádok rogyasztották porba amíg csak mozdulni tudtak. A furgon eredeti neve T1 volt hivatalosan, de a TN (Transporter Neu) névre is hallgat. Sikeres ősökkel rendelkezett, így olyan rossz modell nem születhetett már. Sokféle kóddal (207-407, 208-408) jelölték, de végső soron a forma szinte ugyanaz volt mindegyiknél. Az autós sikertörténetekre jellemzően rengeteg variációban gyártották, a különleges buszfelépítményektől kezdve a lakóautón át egészen a billencsig és a speciális céljárművekig. Meg a mentőkig, hiszen az egyik etalon alaptechnika volt és ma is az a mentőfelépítményekhez. 1977-1996-ig gyártották Brémában, 2,3-2,9-es dízelmotorokkal szerelték őket. Többféle tengelytávval, kerékvariációval, teherbírással, fülketípussal készült, ezért a hosszú modelltörténet alatt rendkívül sokféle verzió és kombináció létrejött. A Cobra 11 rajongók sem úszták meg, több részben is törték a típust rendesen, de még művészeket is megihletett.

(Közbe kell szólnom! Egyrészt most már hivatalos, a Matchbox Memories szerzőgárdáját megfertőzött Vanitiszt egyértelműen elkapta wmormo is! Másrészt az itt tárgyalt gépjármű közel sem újdonság e lapokon, kettő a Matchbox értelmezések közül megtekinthető ITT és ITT, de a gyanúsan hasonló Welly gyártmány és a teljesen civil MC Toy is szerepelt már nálunk. Sam. Joe)

 

Az alkotás folyamata

Az alkatrészt kezembe vettem és nézegettem. Mit is kell tulajdonképpen elkészíteni hozzá? Egy alvázat, a hozzá tartozó futóművel, vonóhorgot, egy tetőmagasítást, az új ablakokat, mögéjük az új belsőt, a dekorációs matricát, a festést. Ennyi. Az utánfutó már szerencsére készen volt és versenyautók között is válogathatok immár. Lássunk munkához, amíg tart a lendülete a szinte nulláról indított projektötletnek!

Készükl a tetőmagasítás

Festéktelenítés, tervezés, polisztírol csíkok, ragasztások, próbálgatások, síkok alakítása, illesztése, (kis ábrázolós emlékek), alkatrészkeresés az alváznak valóhoz. Van egy kicsit nagyobb darabom, valami Mazdáé lehetett, de a tengelytáv stimmel. Ez már megvan, levágtam a nagy részét és elkezdtem reszelgetni, illeszteni.

Egy másik kisautó alvázának igazítása az új kerekekhez és a kész vonóhorog

A tetőmagasítás is megindult. A kiindulást az eredeti kék műanyag tető adta, amiről levágtam a fölöslegesen kilógó dolgokat. Mivel ez egy „járható tető„ volt, így ezt is síkba hoztam a műanyaglappal. Az oldalát kellet kétoldalt és hátul kivágni és fölragasztani először. Miután stabilan állt és a próbálgatások nyomán illeszkedett is a meglévő karosszéria fém fölső keretéhez és a tetőmaradványhoz is, föl lehetett ragasztani, hogy hozzá lehessen illeszteni a szpoilernek is funkciónáló íves homlokelemet. 

Festéshez készítve

Amikor már körben jól állt minden, némi tapaszolással tömítettem a réseket, és tulajdonképpen a bódé készen is állt. Mivel matrica lesz rajta, a karosszéria oldalán és hátulján levő panelosztások, ablakdomborítások és hátul a lámpa és egyéb – többé-kevésé helyes – rücskök így feledésbe kerültek és a nagyon kiállókat le is csiszoltam.

A festés letudva

Készült új beltér is

Levonó

A dekoráció itt egy kicsit nagyobb munka volt, mivel egyben szerettem volna elkészíteni az egész oldalt befedő képet. Van ahol így csinálják ezt mostanában már igaziból is, így a sok kis ragasztgatás helyett, egy nagy grafika az egész oldal. A matrica egy fantázia szülte csapatra utal. A valóság benne a két hátsó lámpa, ami az eredetinek a képe bemontírozva a helyére. Az egész elképzelés a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idéző, valójában már a mában játszódó dolgot próbál mutatni. Ezt hivják Historic rallinak. Itt lehet látni a gyerekkorunk versenyautóinak egy részét ismét vagy akár először élőben. És persze a hozzá tartozó dolgokat, mint például a szervizbuszt  A jobb csapatoknál a kiszolgáló autópark is azt az időt idézi. Én egy jobb csapatot képzeltem el, így került a képbe egy BMW 2002 versenyautó és egy Mercedes szervizkocsi.

Kétségtelen, hogy nagyon átalakult a Merci furgon, de viszont így létrejött a Matchbox berkein belül egy új alváltozat. A kiindulási anyag nem csak a valóságban jó alap az átalakításhoz vagy a speciális felépítményekhez hanem kicsiben is. Az arányai, a jellegzetes törései mindig ugyanazt a kocsit juttatják eszünkbe. És a kort amelyben tulajdonképpen ezen kocsi fehér színű, kékvillógós változata képviselte a nyugati technikát sokáig mifelénk.

Indul a csapat

Hella ködlámpákkal sportosítva

A szervizbusz

BMW és Mercedes, itt jól megférnek együtt

Érdekes a valóság és a dekoráció párhuzama

Az arányai is mint a valóságban

Matchbox MB-17 Porsche 959

Nem, nincs vége a világnak, néha más is postolhat ide Porschékat, nem csak az, akinek ez a nickneve! A dolgom könnyű, hiszen az előbb említett úriember már a múltban megírta, amit a típusról tudnunk érdemes, így nekem nem sok dolgom van azon kívül, hogy megmutatom az 1999-es, amerikai kiadást, a Matchbox 959-eséből.

Ezen a képen nagyon látszik, hogy a Matchbox Porsche 959-es "gólyalábazik" az eredeti autóhoz képest. A játékszer kategóriában azonban elégedett vagyok vele. Apropó játékszer: Mint látszik, ezzel bizony játszottak.

Biztos forrásból tudom, hogy ez a szín, amit én eddig metál-pörköltzaftnak tudtam, bizony bronz-metál. Tegye fel a kezét, aki tudta! A díszítéssel kapcsolatban én a "megosztó" jelzést gondolom a legtalálóbbnak, de a felnik egyáltalán nem rosszak, sőt!

Mintha nem lenne rendesen illesztve a szélvédő - bár elől meg jó.

Ezen a képen lebukik, hogy a spoiler összenőtt a karosszériával ott is, ahol amúgy nem kéne neki.

Hasonló szín a valóságban is létezik és nézzétek csak azt a csíkot az oldalán! (Kép: tuningfever.fr)