Matchboxon kívüliek: Maisto Honda Civic és Hot Wheels Honda Civic Si

Az 1996 és 2000 között gyártott hatodik generációs Civic-el kapcsolatban picit elfogult vagyok, ugyanis volt a birtokomban egy ilyen autó.

Az egész úgy indult, hogy egy kis német háromajtós autóra terveztem lecserélni a Trabimat. Sajnos hot hatch nem jöhetett szóba, tartanom kellett magam az 1500 köbcenti alatti sávban. Sokáig az egynégyes 6N2-es Polo volt képben - közben a klíma is szempont lett -, de egy elszabadult pillanatomban kíváncsiságból rápillantottam, hogy mi is kapható az adott feltételekkel japánból. A szűrőmön főként Civic-ek akadtak fent. Az ötödik generáció képviselőit élből lehúztam, ugyanis azok gyakorlatilag nem rendelkeznek csomagtartóval. Maradt tehát a hatodik generáció, ami gyorsan belopta magát a szívembe, főleg az ezerötös, 114 lóerős motorral szerelt változat. Lefelé az 1,4 literes 75 vagy 90 lóerős változatai kínálták magukat, amik még nem változó szelepvezérlésűek - VTEC. 1600 köbcentis motorból is volt kétféle változat, egy szintén 114 lóerős, és a hot hatch kategóriás 160 lóerős VTi kivitel - Type R 185 lóerő, de ez a kivitel gyakorlatilag nem létezik, annyira ritka. Az autóvásárlási hercehurcám végén egy háromajtós, 1,5-ös motorral szerelt változat forgalmijában landolt a nevem. Tulajdonképpen csak egyvalami nem stimmelt az eredeti elképzelésekkel, mégpedig a "kis" jelző. Háromajtós létére csak tíz centivel rövidebb, mint egy Opel Astra F Caravan, ami mellett anno parkoltam - a szélessége közel azonos. A jó vezetési élménye köszönhető az alacsony hasmagasságnak, valamint a sarkokba kihelyezett kerekeknek, melyek az átlagosnál leheletnyit keményebbre hangolt futóművel igen jó kanyarsebességre teszik képessé. A fékei lehetnének picit markánsabbak is, ekkora teljesítmény már megérdemelte volna a négy tárcsaféket. A motorról ugyanakkor csak jókat tudok mondani, ha kell gazdaságos városi cirkáló - van ECO lámpa a műszerfalon -, de ha szeretnénk kicsit megkergetni a ménest, abban is partner. Alul picit nyomatékszegény - főleg dugóban araszoláskor érződik -, de ha elkapja a megfelelő fordulatot és vált a vezérlés, érezni lehet egy kis lökést - mint ha működésbe lépne egy kis turbó - és üvöltő vadállattá válik. Amíg nem tapasztaltam, nem tudtam, hogy mit lehet szeretni a túlpörgetett japán vasakban, de most már tudom. Merőben más élmény, mint egy sornégyes európainak lepadlózni, aki teheti, próbálja ki. Én a mai napig visszasírom, ezért is szerettem volna már, hogy legyen megint egy, még ha csak kicsiben is.

Hatchback a Maisto-tól
Tökéletes mása az enyémnek, vagyis széria állapotú, tetőablakos és a ráncfelvarrás előtti modellt mintázza. A cég nagyon oda tette magát, a legapróbb részleteket is megtaláljuk a kisautón, igaz a lökhárítóban található betéteket van ahol megeszi a festés. Sajnos minőségi szintje hagy némi kívánni valót magán, ami az ablakok és a tetőspoiler éleinél fellelhető sorjában érhető tetten. A szélvédőre stilizáltak egy igen randa ablaktörlő lapátot, hátul szerencsére ezt nem ismételték meg. Beltere jónak mondható, van küllős kormány a műszerfalon, váltóbot, könyöktámasz az ülések között, valamint egy kalaptartóra is futotta. A gyártótól megszokott Matchbox-ra hasonlító kerekek vannak alatta, amiknek nyomtávja picit karcsú lett, ám cserébe jól rugózik, és jól is gurul. Összességében teljesen elégedett vagyok vele, hiánypótló típus, részletgazdag megvalósítással.

Coupe a Hot Wheels-től
A Mattel műhelyéből is kiszabadult egy hatodik generációs Honda Civic-et mintázó kisautó, ám ők a Coupe verziót vették górcső alá. Abból is a legerősebb, Si verziót, ami nálunk VTi-ként futott. Nem lenne a Hot Wheels az ami, ha megelégedtek volna az alap kivitel kiadásával. Alapos tuning kúrán esett át, ám szerencsére egy pillanatra sem rugaszkodtak el a valóságtól. A netet böngészve számtalan, hasonló kinézetű, átépített Civic-be botlik az ember. Szerintem elég szép munkát végeztek, 1:1-es méretarányban is vállalható lenne, bár ez ügye ízlés kérdése. A piros fényezés egy még épp tűrhető dekorációt kapott. Tetőablak itt is van, ám csak jelképesen, mint amiként a B oszlop is ilyen, amit a szélvédő műanyagjából alakítottak ki, hasonlóképpen a szép első ablaktörlőkkel. Mivel ez a műanyag elég sötét színű, így hiába világos a belső tér, alig vehető ki a kipakolt, sportosra épített belső, amiből a bukócsövek mellett a nagy hangszórók sem hiányoznak. A kerékválasztásnál sem nyúltak mellé, illik hozzá ez az ötküllős felni. Egyedül a tükrök hiányát tudnám felróni, valamint egy első lámpafestés sokat dobna rajta - amiként a Maisto-n is. A dolog pikantériája, hogy erről a Hot Wheels kivitelről, a legutóbbi börze előtt pár nappal szereztem csak tudomást, akkor ki is néztem a nekem legjobban tetsző, idei Mistery Car sorozatban futó darabot, ami persze nincs nálunk. Legnagyobb szerencsémre, azonban a börze vasárnapján nagyon hamar elém vetette magát ez a 2001-es First Edition darab. Persze habozás nélkül elhoztam, elvégre ritkán van az embernek ilyen szerencséje.

A Maisto-nál nagyon alapos munkát végeztek, leszámítva az első ablaktörlőket

Minden apró részlet meg van

A nyomtáv picit szűkösre sikeredett

Jelen esetben a Hot Wheels nem rugaszkodott el a valóságtól

A kipufogó is elég markánsra sikeredett

Merőben más kivitelezés

Ilyen az igazi

Tipikus ferdehátú

Ilyen a Coupe modell

Matchboxon kívüliek: ERTL '57 Chevy

Azt hiszem, hogy az 1957-es Chevy függőségemet kezelhetjük ismert tényként és a típusismertetővel sem bajmolódnék a múltbéli posztok okán – biztos ami biztos, lesz ebben a postban is olyan link, ahonnan eljuttok oda. Volt itt már belőle több jó, pár közepes, de igazán csúf még nem. Mostanáig!

ERTL

Az amerikai illetőségű játékgyártót 1945-ben alapították. A cég fénykorában gyártott mindenféle járművet, mindenféle méretarányban, még műanyag makett kitteket is, de idővel persze őket is utolérte a sárga veszedelem. Ma is léteznek, de kínálatuk csak amerikai mezőgazdasági gépek modelljeire korlátozódik – mondjuk amennyire én meg tudom ítélni, ezt viszont nem csinálják rosszul. Legnagyobb meglepetésemre úgy tűnik, hogy pedálos traktorokat is készítenek. Ez csak a blogjukról derül ki, amire érdemes ránézni, bár nem viszik túlzásba a blogolást. Anno az én radaromra úgy került fel a cég, hogy készítettek modelleket – többek között – 1:6x méretarányban, a Hazárd Megye Lordjai mörcsöndájzing keretében és az eBay-en böngészve valahogy beléjük botlottam. Mondjuk a sorozathoz több cég is készített járműveket változatos méretarányokban, de a játékszer kategóriában, az ERTL cuccai igencsak egészséges ár-teljesítmény viszont nyújtanak. Persze a király 1:6x-ben még mindig a Johnny Lightning. Tengeren innen én még nem láttam ERTL cuccokat, úgyhogy nem nevezném a márkát a mi környékünkön különösebben ismertnek.

A sárga rém

Az ERTL 1957-es Chevy értelmezésének hibáit mindössze egy mondatban össze tudom foglalni: egy nagy hátránya, hogy semmi előnye. Na jó, ez egy ici-picit túlzás így. Például a kerékjárati íveket jól alakították ki, mely részletet sok modellen elszabnak, különösen a hátsókat. Ráadásul ezt leginkább szándékosan szokták tenni, hogy beférjenek az adott modell alá a gyártónak a többi autóinál használatos kerekei.

A többi? Huhh, hol kezdjem? A képek nem mutatják meg ezt jól – ellenben sok másik részletet jól kiemelnek –, de az arányai teljesen rosszak. Túl keskeny és túl magas, amitől túl hosszúnak tűnik. Az orra még csak-csak, de a hűtőrácson keresztbe futó krómrúd teljesen rossz, nem fut végig a maszk teljes szélességében, a középen lévő pajzsból az emblémával egy négyzet lett, és a rajta lévő lámpák sincsenek jó helyen. A motorháztetőn az eredetin is olyan mélyedések vannak, mint amik egy vadászgép előre tüzelő fegyvereinél, de ezen rettentően mélyek és túl nagyok.

Oldalról sokkal több hibát mutat. A kerekek nagyon hátracsúsztak, B-oszlop nincs, az ajtó túl elől kezdődik, illetve lefestették a hagyományosan fehér sávot a fecskefarkon. A kisautónak körben mindenhol van szélvédője, ami jó, de szinte már tejüveg szerű. Így hiába van beltere, nem lehet belátni.

Hátulról még egész jó is lenne, de a csomagtartó fedele ívénél keresztbe fut egy irtózatosan ronda csík, amit a szerszám okozott, amivel készítették.

Hogy visszatérjünk az elejéhez: értékelendő, hogy nyitható a motorház fedele, de ahogy elkészítették és ami alatta van, az köszönő viszonyban sincs az eredetivel. A fedéllel együtt kéne nyílnia a „harcsaszáj” felső „ajkának”. Odabent óriási fémkolonc látható, amire az alvázat tartó szegecs miatt van szükség. A motorblokk helyén pedig inkább egy csomagtartó van, nem motortér. Elől mindkét oldalon vannak valamiféle tárgyak, melyek akár akkumulátorok is lehetnének, de beljebb már csak halvány körvonalakat látunk, de csak ha nagyon erőltetjük a szemünket.

Az alváza fém, ráadásul valami olyan masszív és vastag, amihez még csak hasonlót sem láttam még ebben a méretarányban! Nagyjából háromszor olyan vastag, mint egy hetvenes évekből származó Matchboxon. Ettől – is – a modell meglepően súlyos. Ha ezzel valakit fejbe dobnak, annak bizonyosan nyoma marad.

Nem egy jól sikerült kisautó, egy kevéssé ismert gyártótól. Az már csak külön érdekesség, hogy az ERTL, ugyanebben a méretarányban készített egy sokkal jobb 57-es Chevy értelmezést is. Abból a másik két ERTL modellből, ami nekem megvan, nem mernék messzemenő következtetéseket levonni az élethűséget illetőleg, de azok nagyságrendekkel jobbak.

ERTL '57 Chevy. A hűtőrács köszönő viszonyban sincs az eredetivel.

A motorháztetőn a mélyedések túlzóak.

Bár a motorháztető nyílik, talán jobb lenne, ha nem lenne ez a részlet. A "harcsaszáj" felső "ajkának" is a motorháztetővel kéne nyílnia, az alvázat és a karosszériát összetartó szegecs "másik oldalát" képző fémkolonc borzasztó. A képen nem látszik jól, hogy mi van odabent, de jobb is, mert annak semmi köze az eredetihez.

A kerekek rettenetesen hátul, b-oszlop nincs, - a Bel Air-ek esetében legalábbis - hagyományosan fehér sávot a fecskefarkon lefestették.

A karosszériában is bőven van anyag. Ebből a szögből jól látszik, hogy motorháztető, illetve a karosszéria sem éppen papírvékony.

Körben mindenhol szélvédő, de szinte tejüveg átlátszatlanságú, így nem tudom megmondani, hogy milyen a beltér, azon túl, hogy fekete.

A hátulja egészen jó lenne - már persze a krómozott alkatrészek sárgára festésétől eltekintve -, de ezt is sikerült elrontani a ronda hibával, amit a szerszám okozott.

Én még ilyen vastag alvázat tán' nem is láttam! Nem kicsit nehéz.

Nem szoktam az autók fenekét lefotózni, de ezt érdemes volt! Nézzük csak a feliratokat! Fent még semmi gond. "TheERTLco". OK, logó, dizájn, elmegy. Helyesírás karó: "DyersvilleIowa USA". Majd amin - pontosabban az előző sorral történő együttállásán - hangosan röhögtem: MadeIn Hong Kong".

Egy kép az eredeti orráról, hogy lássátok miért rossz a modell.

Egy kép az eredeti oldaláról, hogy lássátok miért rossz a modell.

Egy kép az eredeti hátuljáról, hogy lássátok, hogy egészen jó is lehetne a modell.

Gyönyörűen krómozott moci, de az akku, a hűtő és nagyjából minden más az eredeti helyén van. A modellen gyakorlatilag egy csomagtartó köszön vissza.

Matchboxon kívüliek: Realtoy Ford Focus WRC

Én bevallom őszintén, hogy kedvelem a Realtoy termékeit. Az árukhoz képest egész jó minőséget produkálnak. A jó formai megvalósításaik mellett szeretem, hogy gazdagon tampózzák a kisautóikat, melyek ezáltal még élethűbbek, szebbek lesznek. Nincs ez másként a most bemutatni kíván Ford Focus WRC-vel sem, ami nekem jobban tetszik, mint a Matchbox utcai kivitelű megvalósítása. Szolidabb verzióban már szerepelt nálunk is - Tommi-nál is - egy ilyen járgány, illetve Ikarus 256 kolléga jól kitárgyalta az ugyanilyen, általam is megvásárolt példányt. Magam is csak a randa kerékválasztást tudom felróni neki, éppen ezért megmutatom, hogy milyen is, ha szép, hozzá illő kerék van alatta. Szétfúrás után a Matchbox talán legszebb, sokküllős felnijét dobtam be alá, amit elöl egy kis ültetéssel egészítettem ki. A beltere is meglepően részletes, főleg, hogy rendes kormány van benne, a sportülésekről nem is beszélve - igazából csak azok miatt vettem meg -, ám egy bukókeret még elfért volna benne, amit az árulkodó jelek alapján szerintem terveztek is bele.

Ha már a Realtoy bizarr kerékkombinációinál tartok, a Focus vásárlásánál rászántam magam, és az eddig mindig otthagyott piros Boxster-t és kék Cayenne-t is elhoztam. A helyzet ugyanaz ezekkel is, mint a Focus-al, korábban volt normális kerékkel szerelt változatuk - lásd linkek -, de mára csak ezekkel a borzadályokkal lehet megvásárolni. Remélhetőleg felhagy a Realtoy ezen rossz szokásával, mert számos olyan típust megmintáztak, amit mások nem az 1:6x méretarányban. Csak hát előszeretettel tesznek alájuk diszkófelniket.

Van olyan ember, akinek tetszik ez a felni?

Matchbox-ot megszégyenítő a tampózás mennyisége

Ugye mennyire jobban mutat, ha szép kerék van alatta?

Részletesen kidolgozott a műszerfal. A padlón és a kerékdobon levő lyukak egy bukócsöves verziót sejtet.

Realtoy Ford Focus WRC
Realtoy Porsche Cayenne
Realtoy Porsche Boxster

Mások gyűjteményei: Autómánia – Irwin Toy No. 624 / Matchbox C-24 Carry Case

Na mibe, hogy Ti sem láttatok még ilyet? A 24 darabos C-24 Matchbox hordtáska nem menne olyan hű de csodaszámba, a 70-es évek katalógusaiból jól ismerjük, meg a négytálcás változatát is – szerintem az utóbbi a gyakori. Az érdekessége, hogy ennek a fedelén a feliratok angolul és franciául is olvashatóak, mi több, büszkén hirdeti, hogy Kanadában készült. A számozása sem a Matchbox-ra jellemző. A nagy kérdés, hogy tényleg a Matchbox termékek egykori kanadai importőre, az Irwin Toy készítette, vagy csak a papír borítót tették hozzá ők.

A lesifotókat sokunk kedvenc pénztemetőjében készítettem, meglehetősen mostoha fényviszonyok mellett. Érdekessége, hogy nem eladó – legalábbis egyelőre –, hanem használatban van.

Matchbox C-24 Carry Case. Ilyet még csak katalógusban láttam.

A kanadai verzióról pedig végképp nem tudtam.

Kanadában fabrikálták.

Az 1971-es katalógusban is benne van, meg pár korábbiban, csak azokról nincs ilyen szép szkányom.

Matchbox MB-96 Chevy Van Snack Truck

A cím ne tévesszen meg senkit, ugyanis az a már jól ismert 4x4 Chevy Van egy verzióját takarja. Mondjuk a dekoráció tartalma alapján én inkább a Chevy Ice Cream Truck nevet adtam volna neki. Az autóról sok mondanivaló már nincs, maximum csak annyi, hogy ezen a kivitelen nem matt a szélvédő műanyagja, így könnyen megnézhetjük, hogy mennyire üres a beltér. A gazdagon feliratozott dekorációból a "100 Amazing Flavors" rész sejtésem szerint az 1-100-as sorozatra utalás, főleg úgy, hogy csak abban sorozatban volt kapható 1999-ben.

Eddig csak ennél találkoztam ennyire átlátszó szélvédővel

100 bámulatos íz a Matchbox világában

Matchbox MB-96 Chevy Van Snack Truck, NRFB

Matchbox MB-50 City Bus

Néha magam sem tudom, hogy miért tetszik ez vagy az a járgány, mint ahogy azt sem, hogy miért nem. Ez a 2008-as kiadású városi busz egyértelműen nem tetszik. A Matchboxnál a múltban egyértelműen készültek kitűnő buszok. A Greyhound Scenicruiser nyilvánvalóan baró, az Airport Coach valószínűleg csak nekem kedvencem, de az emeletes buszok egyenesen az ikonjaivá váltak a cégnek. Az Ikarus Coach-ot pedig lehetetlen nem szeretni, hiszen az egyetlen magyar gyártmányú járművet mintázó Matchbox. A Setra zseniális, annyira hogy koppintják is, a Merci busz pedig szintén régi, nagy kedvencünk.

Szóval ezek mind kafák, de az iciri-piciri túlzással „tégla négy keréken” városi busz... Valamiért nekem nem áll össze. Tán a túlzóan nagy kerekek tehetnek róla? Nem is tudom. A beltérben az alvázat a karosszériával összekötő két hatalmas oszlop pedig kifejezetten iszonyú. Harmincnál is több változata létezik és gyanítom, hogy ez a szám csak növekedni fog.

2008-as Matchbox MB-50 City Bus, NRFB.

Óriási oszlop a beltérben elől. Hátul is van, csak az nem ennyire feltűnő.

Olyan... Semmilyen.

Matchbox 40th Anniversary Superfast: MB-55 - '70 Volkswagen T2 Bus

Van némi lelkifurdalásom azzal kapcsolatban, hogy mindenszentek alkalmából rátok zúdítottam ezt az iszonyatot, amit Porsche kolléga is tetézett egy hormonzavaros csettegővel. Ezért most következzék egy olyan Matchbox, ami ritka, kitűnő modell és olyan festése van, hogy az áll koppan tőle a padlón!

Volkswagen Transporter eleddig csak az első generációval (Type 2, T1) képviseltette magát itt nálunk, egy Regular Wheel kempingező – némi modellismertetés ugyanott – és egy egészen friss kiadású 21-ablakos képében. Bátran fenyegetőzhetem azzal, hogy az utóbbiból megjelenik még itt majd variáció, mert van a tarsolyban, egyébként is egy jól sikerült, „szeretjük” modell. A további Regular Wheel változatokkal kapcsolatban nem ígérhetek semmit, de azt leszögezném, hogy a szándék megvan! A második generáció (Type 2, T2) még nem volt itt, pedig az MB-23-as 1970-ből óriási kedvencem. Van is belőle két közel sem tökéletes, de szívemnek annál kedvesebb darab, csak logisztikai okokból nem férek hozzá. 2008-ban újra megmintázták a T2-őt, a premiermodell és pár recolor is akad belőle a láda fiában és csak azért nem szerepelt még itt, mert sajna nem főállásban művelem a blogolást. (Valaki nem tud erre megoldást?) Ha már így alakult, akkor az itteni bemutatóhoz egy különleges verziót vonultatnék fel.

Volkswagen Type 2 T2

A Volkswagen Transporter ötletének szülője egy holland VW importőr, bizonyos Ben Pon nevű úr – a nevével kapcsolatos, Hahota szintű poénoktól most elegánsan tartózkodnék. 1946-ban járt Wolfsburgban, hogy VW Type 1-eket (azaz Bogarakat) vásároljon hazájába importálás céljából. Ott csodálkozott rá a gyárban használt, VW Bogár alkatrészekből improvizált teherkocsikra – a mi gyönyörű nyelvünkben erre is létezik szakszó, az ilyesmit hívjuk csettegőnek –, melyeket alkatrészhordásra használtak a gyáriak. Ekkor jegyezte meg, hogy nem lenne butaság ilyesmit kereskedelmi céllal is előállítani a Bogár alapjain, persze valami autóra lényegesen jobban emlékeztető formában. Még egy skiccet is készített az elképzeléséről, ami tényleg emlékeztet a későbbi Type 2, T1-re, de mielőtt kikiáltanánk zseninek, ismerjük be, hogy bármelyik hatéves kissrác is ilyet alkotott volna. Akkor a gyáriaknak éppen elég feladatot adott a Bogár igények kielégítése, ezért az első T1 csak 1950-ben tudott legördülni a gyártósorról. A Type 2, T1 történetére a visszatekintést itt meg is szakítanám, mert a fentebb már linkelt Camper postban lefedtem a kérdést, igaz külső segítség bevonásával.

Csomagoljuk ki gyorsan ezt a Type 2, T akárhány kérdést! Minden VW Transporter Type 2 1950 óta hagyománytiszteletből, illetve azért, hogy a gyáriak elmondhassák, hogy azóta gyártják ezt a modellt. Attól elegánsan tekintsünk el, hogy a különböző generációk – amit a T1-T5 közötti számok reprezentálnak – milyen relációban vannak egymással, hiszen minden generáció jelentős előrelépést jelent az előzőhöz képest. Nyilvánvalóan a Type 1 a mára már sajnálatos módon kiveszett Bogarat jelenti.

A Transporter második generációja (Type 2, T2) pont akkora legenda, mint az 1950-1967/1975 között gyártott első. Az első T2 1967-ben került le a gyártósorról és Brazíliában még mindig gyártják és ha minden igaz 2012-ig gyártani is fogják ott. Szerintem óriási királyság lenne hozni onnan egy 1:1-es méretarányú, vízhűtéses motorú (!), légzsákos (!), ABS-es (!) modellt. Ha megnyerném a lottó ötöst, akkor egy ilyen frankón jobban kéne, mint egy... mittudomén... Lamborghini Gallardo. A T2 nagyobb és nehezebb is, mint a T1, ezért valamivel nagyobb motort is kap, ami még mindig léghűtéses és hátul tanyázik – a legjobb VW hagyományok szerint. A Type 2, T2 változatok tudományos elemzéséhez ajánlanám a Wikipédiát, mert egyrészt paraméterek hosszú - és kicsit unalmas - soráról van szó, illetve olyan részletekről, hogy az indexlámpák milyenek és hol tanyáznak, a lökhárítók pedig milyen alakúak, amikbe meg félek, hogy belesülök.

Negyvenedik évforduló

Csupán ismétlés képen: tavaly volt negyven éves a Superfast termékvonal a Matchboxnál. Ezt megünnepelendő, két tízes hullámban piacra dobtak 20+1, különleges kivitelű, évfordulós modellt. Minden szentnek maga felé hajlik a keze: ezeket csak az Egyesült Államokban dobták piacra, így a tengeren innen élő gyűjtők nem feltétlenül foglalták imába a Mattel nevét. Persze hozzáférhetőek voltak az autók alternatív forrásból – eBay –, de az ezzel járó postaköltséget szívesen megspóroltuk volna. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezek nekem megvannak ebből az első tíz megvan, egy részüket már láthattátok is és idővel sor kerül valamennyire - mert hogy szándékozom beszerezni a második tízes adagot is, csak előbb ki kell kászálódnom a Koldus Kanyonból.

Mint arra fentebb utaltam, összesen 21 ilyen spéci kiadás létezik. Az első húszat a boltokban árulták, de a plusz egyhez csak úgy lehetett hozzájutni, ha a boltiakhoz mellékelt kuponokból az ember összegyűjtött, kitöltött és visszaküldött 15 darabot a Mattelnek, egy a postaköltséget fedező összegű készpénzcsekk kíséretében. A promóció csak és kizárólag az Egyesült Államokban élők számára működött, külföldre nem küldött a Mattel a promócióban szereplő járgányból és a készpénzcsekk is leginkább egy amerikai tünemény. Így az akció kihasználásához, és így az ésszerű beszerzési árhoz mindenképp amerikai kapcsolat kellet, míg tartott a promóció. Persze mint minden, ez is beszerezhető az eBay-en, de ha a negyvenedik évfordulós, '70 Volkswagen T2 Bus felbukkan, akkor azt egészen arcátlan áron teszi. (Ikarus 256 kolléga volt olyan jó, hogy nekem adományozta a kuponjait így én meg tudtam magamnak kaparintani ezt a modellt. Szóval ez a post nem jöhetett volna létre, ha ő nincs. Hálás kössz, ez úton is!)

Szóval ritka kisautó, tud nagyon drága lenni, cserébe viszont éppen csak nem süt-főz-vasal és nevel gyereket. A részletekről majd a képeknél!

Matchbox 40th Anniversary Superfast: '70 Volkswagen T2 Bus, NRFB. Vegyük észre, hogy a dobozán nincs számozás úgy, mint a többi negyvenedik évfordulós modellnek!

Már az orr sokat sejtet, minden apró részlet kifestve. A rendszám: "XL SFAST". XL? Extra Large? He?

A tetőn és oldalt rusztikus minták.

Fehér falú abroncsok.

A negyvenedik évfordulós embléma az oldalán.

A tető tapintása nagyon fura, sprőd.

Hátul nem kevésbé gazdag a kifestés, még a hátsó ajtó kilincsére is jutott.

A hátsó szélvédő felirata: "Superfast, Negyven év és még mindig gurul!"

Gyenge kísérlet a beltér megörökítésére. Az asztalon két pohár és valami...

...ami lehet táska, táskarádió, vagy karneváli maszk. A szembe sarokban pici mosogató.

A műszerfalon még rádió is van, de az egybe oszlopkormányért kár.

Az eredetiről készült kép helyett álljon itt ennek a kézikönyvnek a borítója, a robbantott ábra okán.

Bréking: 2011 Lesney Edition modellek

Nyilvánosságra került a Matchbox 2011-es Lesney Edition modelleinek listája, amit most meg is osztok veletek. Lehet belőle szemezgetni, felírni a kedvenceket a kívánságlistára. Egy apró kakukktojásra lettem figyelmes, mégpedig a Ford E-350 Ambulance személyében. Ez a modell már alapból fém alvázas, csak a felépítménye műanyag. Gondolom majd az is fémből lesz ebben az esetben.

• VW Porsche 914 - 1971
• Volvo P1800S - 1969
• 1963 Cadillac Hearse
• Jeep Willys Chrysler 2009
• Chevy Blazer 4x4
• 1957 GMC Stepside
• 1957 Chevy Bel Air Hardtop
• Ford E-350 Ambulance
• 1971 Chevrolet Chevelle
• 1955 Cadillac Fleetwood
• Dennis Sabre Fire Truck - 2002
• 1970 Plymouth Cuda DCC
• Austin Mini Van - 1965
• International Brush Fire Truck
• Ford Boss Mustang 1970 (302)
• BMW X5
• 1956 Cadillac El Dorado
• 1965 Shelby Cobra 427 S/C
• 1969 Chevrolet Camaro w/exposed headlights
• Chevrolet Corvette T-Roof

Matchbox MB-67 Royal Bug Removal

Máris egy kis magyarázkodással kezdeném, ugyanis a címben szereplő névvel sosem jött ki Matchbox kisautó. A járművet a fantázia szülte, 2002-ben jelent meg először, a címben szereplő MB-67-es számozással All-Terrain Fire Tanker néven - Areh egyébként Foam Fire Truck-ként említi. 2003-ban MB-63-ként már csak All-Terrain Tanker néven fut, 2004-ben MB-37 lett és Beach Patrol. Legközelebb és utoljára 2006-ban bukkan fel az 1-75-ös sorban, mégpedig Termite Terminators néven - MB-43 -, ami az ötletet adta a címben szereplő névhez, ugyanis az a céglogó szerepel az idei farmos témát felölelő ötös pakkban felbukkanó darabon. Maga az autó egy golfkocsinál nem sokkal nagyobb tartálykocsi. Tűzoltónak talán kicsit erős lenne, de mondjuk egy gyártelepen simán megállja a helyét egy ilyen jármű. Ebből kifolyólag kapott is fényhidat a tetejére, amit helyzetjelző fények fognak körül. Lámpa az autó elején is van bőven. Az utastérbe könnyű a bejutás az ajtók hiánya lévén és mivel száguldozni úgy sem nagyon lehet vele, a szélvédő meg nem léte sem hiányzik. A jármű lényege a platón található tartály, amit az oldalt és hátul elhelyezett - a szükségesnél jóval több - csapokon keresztül lehet megtölteni vagy leengedni. Számos kisebb rakodó nyílást alakítottak ki a plató oldalfalában a jobb oldalra pedig tömlőket helyeztek fel. A víz, illetve egyéb folyadék megfelelő sebességű távozásáról pedig egy szivattyú gondoskodik, ami a tartály előtt kapott helyet. Összességében szerintem egy ötletes kis járgány, a felhasználási köröket jól ki is használta a Matchbox, nem rugaszkodott el vele a valóságtól.

Az utastér jól szellőzik, tükör csak a sofőr oldalon van

Jelenleg egy rovarirtó cég munkaeszközeként teljesít szolgálatot

A tartályhoz képest jókora szivattyút kapott

Temérdek bizgentyűvel van ellátva