Matchbox TP-07 Jeep and Glider Trailer

Amikor kissrác voltam, ez a Twin Pack megvolt az egyik barátomnak. Nekik Németország Honeckermentes felén éltek rokonaik, ezért folyamatosan tele volt veszedelmesen klassz játékokkal, amiről én még csak nem is álmodhattam. Talán ez az oka, de mind a mai napig ez a szívemnek legkedvesebb Twin Pack.

Élt 1977-1980

Ha szigorúan vettem volna, hogy követem a kronológiai sorrendet, akkor az MB-38 Armoured Jeep után kellett volna megírnom ezt a Twin Pack-et, mert gyakorlatilag azzal egy időben gyártotta a cég. Nem tettem, mert tartottam magam a „tartogasd a legjobbat a végére” stratégiához. A szerelvény Jeep végéről a korábbi Jeep témájú postok fényében sok újat nem tudok elmondani, tán azt leszámítva, hogy ez az első és egyetlen, csonkítatlan, furcsa részletektől mentes – leszámítva a jobb oldalon lévő kormányt – Willys Jeep a cég kínálatában. Már csak ezért is óriási kedvencem. Nem tudom, hogy minden TP-07-ben így van-e, de a nekem meglévő példányok alvázán kivétel nélkül „No. II Sleet-N-Snow” szerepel. Teljesen képes vagyok elhinni, hogy a kivénhedt háborús veteránt egy kis, füves reptér arra használja, hogy a vitorlázógépek utánfutóit húzgálja. Éppen ezért a feltűnő, citromsárga – Ne szállj le rám, hé! – fényezését is beveszem, különösen, hogy a berlini légihíd idején a Tempelhof-on biztosan – meg számtalan más helyen is –, egészen hasonló színezésű, „Follow Me” Jeep-ek rohangáltak.

Glider Transporter

A szerelvény második fele azonban új e lapokon. Az 1978-as keltezésű Glider Transporter (Vitorlázó/repülőgép/ Szállító) nevű utánfutó csak Twin Pack-ekbe kerül – ezen kívül ha minden igaz kettőbe, de erre nem mernék mérget venni, a TP-k iszonyúan alul dokumentáltak, mint arról Ikarus 256 kolléga tudna bővebben mesélni –, de az 1-75 szériába sohasem. A jellegzetessége, hogy hibátlan és hiánytalan darabot szinte lehetetlen úgy találni belőle, ha bontatlan TP-n kívül keresel ilyesmit. (Be kell valljam, hogy a fenti képeken szereplő szett is bontatlan volt, amikor megvettem. Aztán vettem belőle egy másikat is, amit bontatlanul hagytam.) Nem csoda, a sárga műanyag „búra” – ugyanaz az anyag mint a Matchboxok szélvédői – a két szárnyból és géptörzsből álló vitorlázógépet iszonyú könnyű elhagyni, főleg úgy hogy az utóbbiakat semmi sem rögzíti az utánfutóhoz, a fedél meg csak egy apró, hamar kikopó füllel kapaszkodik az utánfutóhoz. Ha gyermek rendeltetésszerűen használja, akkor másodpercek kérdése, hogy a tartozékok arra a bolygóra költözzenek, ahol az elhagyott golyóstollak és fél pár zoknik élnek. Bár repülésügyi szakértőnk mindig kéznél van, nem birizgáltam abban az ügyben, hogy a hófehér, puha és hajlékony műanyagból készült vitorlázógépnek van-e köze bármiféle valódi légijárműhöz. Mivel egy kiegészítő kiegészítője, talán megleszünk enélkül a kevéssé releváns információ nélkül is.

A teljes TP-07 szerelvény. Azért néz ki olyan jól, mert én bontottam ki a blisteréből.

A "Gliding Club" felirat és embléma a Jeep motorháztetején.

Hajlamos vagyok elhinni, hogy ez egy kis, füves reptér olcsó igáslova.

Csak a "Follow Me" tábla hiányzik a hátuljáról, nem?

A Glider Trailer nem szerepelt az 1-75 sorozatban. Ritka látvány, tökéletes állapot és minden alkatrész megvan.

Csak a bepattanó fül hivatott a helyén tartani, nem csoda ha könnyen elvész.

A géptörzs, két oldalt a szárnyakkal.

A vitorlázó kényszerleszállt a kikötőben. A Jeep-hez képest szerintem túl kicsi.

Mondom én! Túl kicsi a Jeep-hez képest.

Matchbox TP-07 Jeep and Glider Trailer, NRFB.

Matchbox MB-03 Porsche 911 GT3 - UPDATE

Porsche kolléga e remekbe szabott postban megénekelte már a 2007-es kibocsátású MB-03-at. Rendelkezem ilyennel, úgyhogy most pótlólag bemutatnám az NRFB példányt. Voilá!

Sokkal azután, hogy ezt a postot publikáltam, vettem csak észre, hogy az MB-03 hátsó rendszáma is más. Felül, nagyon apró betűkkel a 911 GT3 áll, alatta pedig az "R54 815 20 ", ami az "Ikarus 256 módszerrel" RED HOT-ra, azaz Vörös Forróra kódolódik ki.

Matchbox MB-03 Porsche 911 GT3, NRFB. Tegye fel a kezét, aki tud elcsépeltebb színt sportkocsinak, mint a piros!

A Hot Rod és a Muscle Car

Vannak olyan autózással kapcsolatos fogalmak amikről már réges-régen úgy érzem, hogy rendbe kéne tennem, mert még az általam legnívósabbnak tartott internetes periodika sem foglalkozott velük kellő mélységben. Sőt! Olyan is előfordult már, hogy az illető periodikában olyat engedtek írni, akinek lövése sem volt róla, hogy mit jelent, de azért használta. (Akkor szoktam le arról, hogy a napkezdő kakaómat és pogácsámat az illető szaksajtó olvasása közben fogyasszam el.) Igyekszem tartózkodni a szájbarágástól és érdekesen mesélni azokról az időkről, amikorra szívesen visszamennék egy kis benzingőzt szagolni.

A teljesítmény elad

A történetnek az a része – gondolom – nagyjából mindenkinek megvan, hogy Amerikát a Ford Model T tette négy kerékre.

A Bádog Böske egyszerű mint a lábbal hajtós köszörű, úgy tervezték meg, hogy bármelyik falusi ezermester meg tudja javítani egy nagykalapáccsal és egy csavarkulccsal. Szívós és tartós. Több mint 15 milliót gyártanak – és ami fontosabb, hogy adnak el – belőle gyártásának 19 éve alatt. A T az első olyan autó, amit tényleg hétköznapi emberek számára terveztek és áraztak, nem pedig gazdag kiváltságosok drága játékszerének.

1926-ban a konkurensek már több luxust, fejlettebb autókat kínáltak hasonló pénzért. A Fordnak lépnie kellett. A finoman szólva is ősi T-hez képest az őt követő, 1927 végén debütáló Model A óriási lépés volt előre. A 2,9 literes, 20 lóerős soros négyeshez képest az A-ban a már 3,3 literes négyhengeres 40 sátáni lóerőt produkál. A gyártásának öt éve alatt 4,8 milliónál is több készül belőle.

Pusztán azért bombázlak benneteket az értékesítési adatokkal, hogy lássátok, mekkora sikert jelentett az 1932 és 1935 között gyártott Ford Model B. Három év alatt 4,3 milliónál is több fogy az autóból, ami alapvetően ugyanazzal a négyhengeres motorral kerül piacra, mint ami az A-ban is dolgozott, ezen kívül egy másikkal is, a világ első, nagy sorozatban gyártott, átlagos felhasználókat célzó személyautóba – tehát nem luxusautókba, sportkocsikba – szerelt V8-asával. (A történeti hűség kedvéért megjegyezném, hogy eredetileg a V8-as Fordot Model 18-nak hívták – 1, mert első, 8, mert V8 – de mivel az erőművet leszámítva teljesen megkülönböztethetetlen a B-től, ezért alapvetően az utókor egy kalap alá veszi a kettőt – ha éppen nem Ford V8-nak hívja.) Ez előtt soros négyes, soros hatos motorok dolgoztak a hétköznapi személygépjárművekben, a V8-asok – sőt, V16-osok – a luxus és a teljesítmény biztos jelei voltak. A 3,6 literes V-blokkból 65-, 75- és 85 lóerőt hoztak ki a gyáriak a B gyártásának évei alatt. Hogy miért kellett a V8? Nos, egyfelől mert a konkurencia addigra már kellőképpen megerősödött ahhoz, hogy versenyezni kelljen vele és a Fordnál tudták, hogy a teljesítmény elad. Ezen kívül a V8 simábban és halkabban járt mint a korabeli konkurens soros négyesek, a fogyasztás és káros anyag kibocsátás majd csak évtizedek múlva lesz szempont, de ami a legfontosabb: Átlagos Vásárló Béla hajlamos elájulni attól, hogy neki becsületes kétkezi melós létére vényolcasa van.

1932-es Ford Coupe Hot Rod. További képek erről a gyönyörűségről itt.

Hot Rod

Picit tekerjünk előre most képzeletünk történelmi VHS-ének szalagját. (Ilyen képzavart sem olvashattok ám minden nap!) 1939-ben kitör a második világháború. Akik 1945 után visszatérnek a frontról, azokat gyakorlatilag kölyökként vitték el otthonról harcolni és napjaik voltak csak felnőni. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy akik ahhoz szoktak hozzá, hogy golyók fütyülnek a fejük körül és közel sem lehetnek biztosak abban, hogy megérik a holnapot, valahogy nem lelik maradéktalanul örömüket abban, hogy pecázzanak, kertészkedjenek vagy egy jó kis makramé szakkör sem feltétlenül birizgálja meg az adrenalinszintjüket, viszont őrülten szeretnének kikapcsolódni és kiverni a fejükből a háborút. Van valamennyi pénz a zsebükben, sokan összeszedtek több-kevesebb tudást is a seregben a járművek javítása terén és heveny elvonásuk van a női nemből. Csajozni pedig már akkor is kocsival lehetett csak igazán. Mi volt akkoriban ami megfizethető volt nekik? Hát persze, hogy a Model T, -A, -B Fordok!

Nyilvánvalóan ezek a használt gépek alapállapotukban a legkevésbé sem voltak azok a kimondott csajmágnesek – meg mint az a fentebb sorolt teljesítményadatokból is kiderülhet – különösebben gyorsak sem, ezért a negyvenes évek végén, ötvenesek elején az autók teljesítményének megnövelését, megjelenésüket egyedivé tételét, könnyítését, úgy általában gyorsabbá változtatását célzó szubkultúra vad terjedésbe kezd. Ráadásul a megfizethető Fordok flathead V8-ában óriási teljesítmény tartalékok voltak, hogy feljavítsák őket, ráadásul az „egyik modell továbbfejlesztése a másik” tervezési mód elősegítette azt, hogy óriáslegóként cserélgessék az alkatrészeket az autók közt. Az egész dolog az 1930-as években kezdődik az amúgy is szabadosabb Kaliforniában, ahol a Los Angelestől északkeletre lévő kiszáradt tómedrek kitűnő terepet adnak a gyorsulási versenyeknek. (Nem tudok kellően elmerülni a Hot Rod kérdésben, hiszen erről komplett könyveket érdemes kiolvasni, ahol nálam sokkal rátermettebb emberek írják le a különböző stílusok és irányzatok mikéntjeit és hogyanjait.)

A lényeg: A hot rod az a dolog, amit kicsi, könnyű autókból építettek bazi nagy motorokkal, először az USA-ban, kevéssel azután, hogy piacra dobják az első, ehhez megfelelő alapot nyújtó, megfizethető ilyen járgányokat.

A hobbi terjed, az autók átbuherálása már az egész országban divat, de a „Hot Rodding” elnevezést csak később akasztják rá – úgy az 1950-es évek táján. Hogy a név honnan jön, azt senki sem tudja és természetesen több teória is létezik az eredetére. Nekem a kedvencem a „Hot Roadster”, mint „menő roadster” rövidülése úgy „GP” és „Jeep” módra.

A Hot Rodokat vezetőket sokáig afféle száguldozó őrülteknek, lázadó huligánoknak, piti bűnözőknek tekintették, amiben azért annyi volt is, hogy kevesen mondtak nemet az illegális utcai gyorsulásra. Közben a háború után feleslegessé vált, kis katonai repterek aszfaltcsíkjaiból szerte az országban gyorsulási versenypályák lettek a hobbi térhódításával és ahogy egyre többen foglalkoztak ezzel a dologgal, úgy foszlott szét az az előítélet, hogy aki egy ültetett, festett lángnyelves, vagy motorházfedél nélküli Ford A-ban, vagy egy chop-top 1949-es Mercury-ban ül, az automatikusan egy fiókgengszter.

A Muscle Car

A hot rod rövid történetének és miben létének tisztázása nélkül lehetetlen lenne elmesélni, hogy mi fán terem a Muscle Car. (Az izomautó fordítást iszonyú bénának találtam mindig is, úgyhogy kerülném.)

Vicces, de arról nem fogtok két, azonos definíciót találni, hogy mi is ez. Ameddig mindenki egyetért: nagy hengerűrtartalmú, nagy teljesítményű motorral szerelt, megfizethető, sorozatgyártású jármű, utcai és legális gyorsulási versenyzéshez. De hogy egy muscle car csak közepes lehet, vagy nagy, „full size” autó, hogy esetleg csak kétajtós kupé lehet, vagy belefér a ketegóriába egy négyajtós sedan – vagy akár pickup, esetleg kombi – na, abban megoszlanak a vélemények! Még abban sem ért egyet mindenki, hogy egy muscle car csak amerikai lehet. Abban pedig végképp senki nem ért egyet, hogy melyik az első muscle car.

Az egyik dolog, amitől muscle car egy autó: nagy teljesítményű, nagy hengerűrtartalmú motor. Jelen esetben egy 327-es V8-as egy 1967-es Chevy Chevelle-ben. További képek itt.

Eleve, egy percig se gondolja senki azt, hogy egyik reggel a Ford, a GM, vagy a Chrysler valamelyik vezetője bement az irodába és az aktuális értekezleten az igazgatósági tanács tagjainak bedobta, hogy „Béláim! Holnaptól muscle car-okat is fogunk gyártani!” (Eleve az elnevezés is később jött.) Engedjétek meg nekem, hogy kitérők nélkül azt írjam le, amit én a legvalószínűbbnek tartok, hogy történhetett muscle car ügyben!

Az Amerikai Egyesült Államok, fogyasztói társadalom. Ha divatba jön, hogy – teszem azt – az emberek zöldre fessék magukat és pucéran eregessenek papírsárkányokat teliholdas éjszakákon, akkor bizonyosan lesznek cégek, akik ráállnak a testbarát zöld festék, a papírsárkányok és a teliholdas éjszakákat piros betűkkel kiemelő naptárak gyártására. Valószínűleg a muscle car is így született. Az igazgatósági tanácsi Bélák látták, hogy az emberek számukra megfizethető használt autókból, mindenféle forrásból származó – a roncsteleptől kezdve, az ilyesmire szakosodott varázslók által tervezett, egyedi gyártású – alkatrészekkel feljavított autókat építenek, akkor nekiláttak hasonló recept alapján, gyárilag nagy motorú, megfizethető új kocsikat építeni.

Éppen ezért az én, külön bejáratú definícióm szerint a muscle car alapvetően amerikai tünemény, szükségszerűen hátsókerék hajtású, nagy hengerűrtartalmú és nagy teljesítményű motorja van, ugyanakkor Átlagos Vásárló Béla képes megfizetni, hiszen sorozatgyártású, utcai használatra is alkalmas jármű. (Attól most elegánsan tekintsünk el, hogy Detroit idővel gyárilag készített eleve versenyzésre szánt és felkészített muscle car-t, „Ez a jármű nem mindennapos utcai használatra készült” figyelmeztető matricával a motortérben és a dokumentációjában. Fogjuk rá, hogy ezek gyárilag készített dragsterek – mint ahogy azok is – még ha muscle car-ok adják az alapjaikat.) Évek óta járatok egy kitűnő amerikai muscle car újságot – Hemmings Muscle Machines – aminek a készítői muscle car-nak tekintenek minden született nagy motorú, nagy teljesítményű, a negyed mérföldet ijesztően gyorsan megtevő amerikai vasat, legyen az kupé, pickup, dög nagy négyajtós sedan, kabrió, vagy mint pont a legutolsó számban megjelent éjfekete, a Ford Ranchero elfajzásának tűnő háromajtós kombi. Ráadásul náluk el-elpattan egy-egy ausztrál szörnyeteg is – igaz, ezek az amerikai muscle car-ok emlőin nevelkedtek.

Matchbox MB-17 Porsche 911 GT3

Az előző két poszt a "változatok egy témára" esetei voltak, több-kevesebb sikerrel. A most bemutatandó darabnak nincs szüksége semmilyen változtatásra, mert csak elrontani lehet. Egyedül a festéssel érdemes variálni, amit Matchboxék meg is tesznek, eddig minden évében más színben tündökölt. Mivel rajongója vagyok ennek a márkának, így még kritikusabban szemlélem a Porsche nevet viselő modelleket, de így is meglepetésként ért kidolgozása. Remélem senki nem gondolta, hogy előbb vagy utóbb nem kezdem intravénásan adagolni nektek a Porschékat! Na jó, azért igyekszem hagyni köztük némi szünetet, hogy meglegyen a kellő egyensúly.

A GT3-as Porsche 1999-ben mutatkozott be, az akkori 996-os szérián – 911-en belüli kódja, az első vízhűtéses 911-es -, azzal a szándékkal, hogy betöltse a korábbi 911 RS modell szerepét. Az RS modellek – RS mint RennSport, azaz motorsport - végletekig kihegyezett szívómotort és drasztikus súlycsökkentést kaptak. Ez egyben a GT3-as fő ismérve, és erénye, egy utcai versenyautót dobtak piacra. Ezzel egy időben a Porsche SuperCup futamain is az alábbi modellekre cserélték le az autókat, melyek megfelelnek az FIA GT3-as kategória szabályainak, így már tudjuk a név eredetét is. Az első modell 380 lóerős teljesítményét, 2006-ban a 997-esen alapuló utódnál már 415 lóerőre emelték, melyet a hátsó kerekekre zúdít, mindezt turbó nélkül – 996 Turbo 420 lóerő, 997-es 480 lóerő. A súlycsökkentéssel együtt ez már igen szép menetteljesítményeket produkál, 4,2 másodperc alatt van százon és a kanyarokban sem kell szégyenkeznie a szélesebb és alacsonyabb futóműnek köszönhetően. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már az első szériával is beállították a Nordschleife rekordját, a jelenlegi szériáról pedig a gyár tesztpilótája, aki nem más, mint Walter Röhrl, ezt nyilatkozta: a legjobb 911-es Porsche.

A Matchbox kínálatában 2007-ben jelent meg MB-3 néven, mely a második szériás GT3-as modellt mintázza. Következő évre azonban átkeresztelték MB-17-re és megkapta ezt a metálzöld színt. Az idei, 2009-es modellt pedig MB-20 néven találjuk meg a katalógusban, matt fekete színben – ami egyenlőre csak rajz formájában létezik. Nem értem miért jó, hogy állandóan cserélgetik a számait, de mindenesetre bevált szokásuk lett. A tervezéskor vagy elkövettek egy kis hibát, vagy csak előre gondolkodtak, ugyanis az alap GT3-as nem rendelkezik bukócsővel, csak a GT3 RS modell. Optikailag tagadhatatlanul nagyon jól mutat, főleg, hogy nem megszokott a belső tér ilyen részletes megalkotása a Matchbox modelleken. Ha már belülről kezdtem, akkor ott is folytatom, az ülések nagyon élethűek, normálisan kidolgozott a műszerfal, van középkonzol, váltókar, a kormány sem az olcsó kormány kategória – bár szerintem picit túl méretes darab. A belátás könnyű a leengedett ablakoknak köszönhetően, kár is lenne elrejteni a szemek elől. Kívülről sem nagyolták el szerencsére, megvan minden apró részlet. A tükör, tanksapka és a kilincsek kidolgozásán kívül, ami számomra igazán megemeli a kocsi színvonalát, az a roppant élethű ablaktörlő. Természetesen a GT3-asra jellemző stílusjegyek sem maradtak el, az első toldat, a lökhárító beömlői, amik valódi, tekintélyes bemélyedések. A csomagtartó – melyről nem hiányzik az embléma – előtti szellőzőt festéssel emelték ki, ahogyan az első és hátsó lámpákat is. Itt beleköthetnék abba, hogy az oldalsó indexet kihagyták a festésből, azonban kárpótol a hátsó típusjelzés és a rendszámtábla. Olyan érzésem van, mintha nem is sima bliszterből csomagoltam volna ki, hanem egy Superfast dobozos csomagból. A hátsó szárny az összetettsége miatt külön műanyag elem, mely azonban csak minimálisan tér el a karosszéria színétől, még metál szemcséket is tartalmaz. Már-már a profi modellek felé közelít a megvalósítás minősége, holott ez csak egy játékszer. Egyetlen egy apró, ám jelentős részlet húzza le a minőséget, még pedig a középre helyezett dupla kipufogó megvalósítása. Még csak nem is az a bajom, hogy se nem festett, se nem krómozott – na attól dobnék egy hátast –, hanem az öntőforma illesztésének a nyoma elég rendesen látszik. Másik kerekekkel csak elrontani lehet, az összkép fenomenális – mellesleg az idén elég sok modellen lesz látható ez a felni. Egy újabb ékes bizonyíték, hogy bizony Matchboxék tudnak nagyot is alkotni, ha akarnak.

Matchbox MB-17 Porsche 911 GT3, itt még NRFB

MB-17 Porsche 911 GT3

Telitalálat ez a felni

Kár a kipufogóért

Picit vaskos a kormánya

A háttérben a technikai támogatást nyújtó csapat várja, hogy tehesse a dolgát.

Matchbox MB-05 U.S. Mail Truck

Porsche kolléga egy korábbi postjában remekül demonstrálta, hogy milyen az, amikor egy modellt kicsit átalakítva új életet lehelnek bele és ezzel születik egy új, izgalmas játékszer. Most megmutatom, hogy milyen az, amikor a Matchboxnál úgy gondolták, hogy „áhh, vidékre jó lesz, éljen a költségcsökkentés” és ebből születik egy teljesen pontatlan, a megmintázni szándékozott eredetire csak több száz méteres távolságból emlékeztető jármű.

A csúf, a jó és a rossz

Követve a kronológiai sorrendet, már puffogtam egy sort a Matchboxnál megjelenő, klasszikus Willys Jeep-ek felett. Kezdetben volt az MB-02 Jeep Hot Rod, a háborús veterán rózsaszín tütüben, amiért remélem, hogy legalább a háborús veteránok szövetsége küldött egy felháborodott levelet a cégnek. Ezt követte az MB-38 Armoured Jeep, ami már bakaruhát hord és a rajta lévő béna fegyvertől, illetve a jobb oldalon lévő kormányától eltekintve – amit szimplán csak nem értek, hogy hogy és mint – egészen rendben van ebben a méretarányban. Őket követi 1981-ben az MB-05 U. S. Mail fedőnevű jármű.

Jeep DJ a postás

Az amerikai posta szolgálatában állt – sőt, használható a jelen idő is, mint az később kiderül – Jeep. A tulajdonképpen DJ-sorozatú járművet ezért Mail Jeep-ként is emlegetik és így talán jobban is ismert. A CJ-platformra épülő, kétkerék hajtású, jobbkormányos – legalább ez a részlet stimmel a Matchboxon –, tolóajtós, béna, utólagos kendácsolásnak tűnő nagy bódés járművet 1965-1984 között gyártják. Az anyósülése helyén a leveleket tároló tálca van, a kormány pedig azért került jobbra, hogy a háztól-házig hajtó, az autóból folyton ki-be szálló postásokat ne veszélyeztesse a forgalom, illetve ők se akadályozzák a forgalmat azzal, hogy az úttesten téblábolnak. A járművet már régen nem gyártják, de egyes túlélő példányai mind a mai napig előfordulnak az Egyesült Államok postájának flottájában.

Háborús hős, postás egyenruhában

A Matchboxnál nem sokat vacakoltak akkor, amikor meg akarták mintázni a Jeep DJ-t. Fogták a Willys Jeep-et, szerkesztettek rá egy bódét, ráírták a motorháztetőre, hogy U.S. Mail és ezzel elintézték a dolgot. Így persze nem stimmel rajta semmi: az első lökhárító formája, a hűtőrács, az indexlámpák, a motorháztető formája, az osztott szélvédő, a dobozon az ablakok, a tolóajtó hiánya... Soroljam még? Tulajdonképpen két dolog stimmel: ez is egy Jeep típus és jobb oldalon van a kormánya.

Az MB-05 több változatban is létezik egészen minimális eltéréssel. Az én változatom alvázán „No.5 U.S. Mail Truck” felirat olvasható, de mivel az előbb már említett Matchboxokkal – és még nem említettekkel is – megegyezik a legtöbb alkatrésze és így az alváza is, a különböző változatok közötti alkatrész csere-bere számlájára írhatóak a verziók. Tehát létezik dísztelen, fekete kerekű változat, ami valószínűleg az Armoured Jeep alkatrészbázisának köszönhető, illetve az alvázán „No.2 II Sleet-N-Snow” feliratot viselő változat is. Hogy a „Ónos eső és hó” mi a csudát akar jelenteni és honnan jön, azt azonban ne tőlem kérdezzétek!

Matchbox MB-05 U.S. Mail Truck. Nem más mint a Willys, Jeep DJ-nek öltöztetve.

Persze köszönő viszonyban sincs az eredetivel - lásd alább!

Doboza is van Type G Superfast, ha minden igaz.

A valódi Jeep DJ aka. Mail Jeep. Fedezze fel a számtalan, nem apró különbséget!

Matchbox MB-58 Ruff Trek

Erről a modellről Rájen kolléga itt már írt egy kiadós posztot, így én csak pár gondolatot ejtenék meg. Mint Holden Pick-up, 1977-ben született Matchboxéknál, azonban csak 1983-ra lett belőle Ruff Trek MB-58 néven. Az 1-75-ös sorozatban összesen két színvariáció létezett - persze ennél azért többféle van, ahogy Rájennek is -, a premiermodell arany színben tündökölt, majd 1986-ban megkapta az alábbi fehér színt. Ezzel a festéssel is fejezi be pályafutását 1987-ben. A modell érdekessége, hogy ugyan szinte teljesen más autót csináltak belőle az eredeti Holden-hez képest, az alvázán meghagyták az 1977-es dátumot. Tulajdonképpen semmit sem hagytak érintetlenül, az alváz kapott dögös oldalkidörgőt - majdnem olyan, mint amilyennel a Chevy Van is büszkélkedhet - és megemelték a hátsó futóművet, melyek alá benyomták a Convoy kerekeket. A karosszériát is jelentősen módosították, helyt adva a gallytörő rács rögzítésének, illetve a plató is átalakult a másik rakomány és a ködlámpákkal ellátott bukócső miatt. A beltér változatlan, azonban hozzátették ugye az imént említett "vasakat". Az egyetlen dolog ami talán tényleg módosítatlan maradt, az a szélvédő műanyagja. A rakomány pár dobozból, illetve egy jól kidolgozott pótkerékből áll. Összességében egy jó kis sivatagi csapatós gépet varázsoltak belőle.

Matchbox MB-58 Ruff Trek

Az ajtó felett lévő két pötty nem kopás, hanem öntéshiba

Magasan hordja a fenekét

Dögösen néz ki, gyermekkorom egyik nagy vágya volt

Teljesen új alváz, régi dátummal

Matchbox Light & Sound Update – Mercedes-Benz 280GE

A G-Merci dózist a Light & Sound verzióval fokoznám ez alkalommal. A Light & Sound szériáról már többször írtam, leginkább részletesen az előbbi linken. A mostani változatnak a vijjogásáról le fogtok maradni, mert ez szegényke az évek hosszú során már megkukult, de nem visz rá a lélek, hogy feltépjem a blistert és cirkumveniáljam szegényt, hogy végre megtudjam, hogy mi van odabent, mitől vijjog meg villog.

Matchbox Light & Sound – Mercedes-Benz 280GE, NRFB. Bár döglött, nincs lelkem feltépni a bilstert felnyitni az autót és megnézni, hogy mi van belül. Tudja fene... Ti el tudtok képzelni egy G-Mercit BayWatch autónak?

Mint tudjuk, a Matchbox G-Merga értelmezésén három villogó van. Az első kettő ezen a változaton a Light & Sound-nál megszokott két LED. A harmadik - hátul - a szélvédők átlátszatlan fekete műanyagjából van, tehát az egyetlen a világon, mely fekete fényt sugároz! Bizony!

Matchbox MB-38 Ford Model A Van - UPDATE

Ford Model A Van téren sok újat változatlanul nem tudok mondani - a régi mondanivalókat megtekinthetitek ITT meg ITT, aztán például ITT is -, csak mutatni. Erős a gyanúm, hogy az újság nagykereskedés színeibe öltöztetett öreg Ford Code 2, mintsem Code 1.

"Forduljon W. H. Smith-hez!" Meg a fiához.

Gyanítom ez Code 2, nem Code 1.

Matchbox MB-38 Armoured Jeep

Talán emlékeztek még az MB-02 Jeep Hot Rod nevű szörnyűségre, melytől én fel-felsírok éjjelente ha megjelenik rémálmomban. Abban a postban említettem, hogy gyermekként nagyon vágytam ennek „tisztességes”, katonai változatára. Ez kerül terítékre most.

Az alvázán 1976-os, de természetesen először az 1977-es katalógusban szereplő MB-38 a doboza szerint „Felfegyverzett Jeep”, de az alvázán csak egyszerű Jeep elnevezés olvasható. Hogy a katalógusban hogyan szerepel, azt nem tudom megmondani, ugyanis a német katalógusból, ami nekem abból az évből megvan, nemes egyszerűséggel kihagyták az MB-38-at! 36 és 37 van, 38 nincs. De ugyanígy van ez a 78-as és a 79-80-as katalógussal is. Németországban nem merték kiadni? Matchbox kolléga biztos tudja majd a megoldást. Szemlátomást édes testvére a Jeep Hot Rod-nak, csak végre katonai jármű, úgy ahogy az ős-Jeep-nek lennie kell. Hogy az eredeti dizájnról hány bőrt nyúztak le, azt mi sem illusztrálja jobban, hogy Areh egy kalap alá vesz belőle egy csomót. Mint az jól látszik, a motor végre háztetőt kapott, de a kormány valamiért ennél is a jobb oldalon van. A legnagyobb attrakció a „platón” lévő fegyver, ami elől egy második világháborús légvédelmi lövegre, középen egy keresőtávcsöves vadászpuskára, hátul meg olyan elől töltős hajóágyúra emlékeztet, amit még Nelson admirális használt a Victory fedélzetén. Gyerekként valószínűleg az első dolgom lett volna leszerelni, mert iszonyú bénának találtam volna akkor is. Legalább körbe lehet forgatni, de a vízszintes alá célozni nem lehet vele.

Két példányom is van ebből a darabból és már éppen azon voltam, hogy a fegyverhiányosat feldobom cserére, amikor felfedeztem egy komoly különbséget a kettő között. A dobozos, hiánytalan darabom vonóhorga felett egy kitüremkedés látható, ami nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy az utána kötött utánfutó ne ugorjon le a vonóhorogról. Viszont – mint tudjuk – a Matchbox utánfutókon és lakókocsikon szinte kivétel nélkül van egy kis fülecske, ami pont arra szolgál, hogy a vontatmány vonószeme ne potyogjon le a vonóhorogról. (Ez alól kivételt képez az MB-02 Mercedes Trailer, de az nem is a szokványos vonóhoroghoz készült.) Akkor meg minek? Gyaníthatólag az MB-32 Field Gun a magyarázat. Ez kortársa a Jeep-nek, egy évvel később kerül be az 1-75 sorba, tehát valószínű, hogy sokat adtak el a kettőből együtt és gyanítom, hogy a vásárlók panaszkodtak, hogy nem lehet vele normálisan játszani.

Az MB-38 szerepel az 1978-as TP-11-ben és az 1977-es TP-12-ben is – az ez utóbbiban mellette lévő VW Dormobil amúgy régi vágyam.

Matchbox MB-38 Armoured Jeep. Végre egy mundéros Jeep!
A fegyver a hátulján nagyon béna.
Ezen a példányon van a vonóhorog felett kitüremkedés.

Ezen viszont nincs. Jé, egy változat!

Nem ez a legszebb állapotú doboz a gyűjteményemben, Superfast Type G, ha minden igaz.

Matchboxon kívüliek: Corgi Ford Transit

Mielőtt valakinél jelentkezne Porsche elvonási tünet, így gyorsan bemutatom nektek másik, Joenak köszönhető szerzeményemet. Ez az első Corgi modellem, előtte még csak élőben sem láttam, képekről nézve nem nagyon jöttek be, meg a felnit is gagyinak találtam (virsli kínainak képzeltem), kerültem őket, így sok mindent nem is tudok a termékeikről. Sokat vacilláltam, hogy elhozzam-e, míg meg nem láttam, és fogtam a kezembe - na meg mert úgy is megbántam volna. Igencsak meglepődtem a súlyán, anyag az van benne rendesen. Természetesen az első, amit meglestem, az a kerekei voltak, teljesen jók. Kritikus ponton átestem, így jobban szemügyre vettem a kasznit, kicsit koszos volt, de kopás sehol, festés/dekor jó állapotban, "jössz velem" gondoltam.

Otthon letakarítása után előjött hófehér színe, illetve a szélvédőn is könnyebb volt belesni. A belseje amúgy elég egyszerű, vékony műszerfal, kormány a "rossz" oldalt, egybepados első ülés és ennyi. Raktér nincs, hátsó kereket látni elölről benézve, mint ahogy az elsőket is oldalról. Maga a modell a 1986-94-ig gyártott (Mark3-4) Ford Transitot mintázza ugyanazt, ami a Matchboxnál MB-60 jelzéssel szerepelt. Kidolgozásán semmi kivetnivalót nem találtam, minden kis részlet megvan. Elől-hátul megvan a Ford ovális – elöl kicsit öntéshibás -, elöl oldalsó index is van, kilincsek, tanksapka, szóval teljesen rendben van. Amit hiányosságnak lehet venni, az a hátsó ajtó lefalazása, egyértelműen költség hatékony megoldás, így csak előre kell „üveg”, illetve a belső teret is megspórolhatták. Az oldalsó tolóajtó hiányát említeném még – bár ez a rövid tengelytávú kivitel, de én még nem láttam oldalsó tolóajtó nélküli Transitot-, illetve sokat dobna az összképen, ha a szélvédő anyagából lenne az első lámpa, amiket Matchboxék kipipálhatnak. A testes súlyát műanyag alváz alkalmazásával tartották kordában, mely nem túl informatív, az egyetlen információ, amit elárul az, hogy Nagy-Britanniában készült. Aki csalt, és a képekkel kezdte a bejegyzés megtekintését, az már rájött az első mondat és a Transit közötti összefüggésre, mivel ez a konkrét darab egy Kremer Racing-es – 40 éve foglalkoznak Porschékkal-, Porsche logós festést kapott. Amennyire ódzkodtam eddig tőle, annál is jobban tetszik, örülök, hogy nem hagytam ott.

Corgi Ford Transit

Hibák: embléma sorjás, a sárga szín picit fölé mentBefalazva

Ennyire viseltes

Illegális magyar Matchbox kópiák - Illegal Hungarian Matchbox copies – Volkswagen Golf GTI

Jelen esetben egyáltalán nem kétséges, hogy az ismeretlen magyar gyártó a Matchbox MB-56/33/63 Volkswagen Golf GTI-t másolta le. Köszönet Andrew0807-nek, aki a fotókat készítette a járgányáról. Gyanítom a gyatra minőségnek köszönhető, hogy a járgányt alkatrészeire tudta bontani. További fotók itt.

In this case there is no doubt, the unknown Hungarian manufacturer copied the Matchbox MB-56/33/63 Volkswagen Golf GTI. Special thanks to Andrew0807 for the photos of his ride. I guess because of the poor quality he could take apart his ride.

More photos here.

A minőség elég gyatra, mintha menet közben elfogyott volna az anyag.

The quality is poor, like they runned out of the raw material in the middle of the manufacturing.
Még a Matchbox nyolclyukú kerekeit is lemásolták.

They even copied the 8 dot wheels of the Matchbox.

Nincs VW-embléma és GTI felirat.
There is no VW-logo and GTI sign.

A hátulja egy kicsit különbözik...
The back is a little different...

...de a motorházfedél és a motor szinte ugyanaz.
...but the engine compartment is almost the same.

Az ismeretlen gyártó egyértelművé tette: "Magyar Gyártmány".
The unknown manufacturer made it clear: "Made in Hungary".

Matchbox MB-63 Volkswagen Golf GTI

A Volkswagen a hírnevét a Bogárnak, a szerencséjét a Golfnak köszönheti. Erről bővebben már az első generációs Golfról szóló anyagban olvashattatok. A Matchbox kínálatában közel sem az első, doboz Golf volt az egyetlen, amit feldolgoztak.

Volkswagen Golf második generáció

A dobozautók divatja leáldozóban volt az 1980-as évek elején, így a legömbölyített vonalakkal operáló második Golf generáció megint csak jó időben volt a jó helyen 1983-as premierjekor. Elődjéhez képest minden dimenzióját tekintve nőtt egy picit: a tengelytávja 7,5 centit, a hossza 18-, a szélessége 5,5 centit, a magassága meg kemény 5 millimétert, míg súlyt bőven szedett magára, egy jól khmm... „megtermett” embernyit, 120 kilót. A Frankfurti Motor Show-n debütáló autóból végül körülbelül 6,3 millió darab talál gazdára szerte a világon. Míg az első generáció számos néven jelent meg a különböző piacokon, a második generációnál úgy döntöttek, hogy egységesen Golf lesz mindenhol. Ez leginkább az amerikai piacon eredetileg használt Rabbit (Nyuszi) név miatt ráragadt „tüncimünci, csajomkocsija” imidzs megváltoztatása okán történt; hogy ne gondolják minden férfiről, aki ilyenben ül, hogy nemileg másként gondolkodó. Míg az első generáció jó hosszú életet élt meg a fejlődő piacokon való továbbgyártása okán, a második generációt Németországban 1991-ig gyártják és máshol is csak egy évvel tovább.

GTI vajonmi?

Az első generációs GTI sikerét igyekeztek megismételni a második generációval is, a GTI három-, vagy ötajtós sportos modellt jelentett. A második generáció első GTI szériája örökölte az első generáció utolsó GTI szériájának 1,8 literes, üzemanyag befecskendezős, 110 lovas sornégyesét. Bár később nagyobb hengerűrtartalmú, illetve 16 szelepes motorokkal a teljesítmény nőtt, ezek minket nem annyira érdekelnek, merthogy amit a Matchbox megmintázott, az az első. A felszedett kilók miatt az új GTI lomhább, mint az előd.

A második generációs Golf a Matchboxnál

A Matchboxnál először az 1986-os katalógusban bukkan fel a GTI mint MB-56. A cég régi szokása, hogy az adott típuson belül a legmagasabb felszereltségi szintet, vagy éppen a legnagyobb teljesítményt képviselő verziót mintázza meg, ha az nem igazán különbözik a szolidabb változatoktól. A háromajtós, második generációs Golfnál ez a különbség a négy világítótestet jelenti a hűtőmaszkban. Ez a vonás meg is van a Matchboxnál, amit kiegészít egy GTI felirat. Túrtam jó sokat a netet és azokon a második generációs GTI-ken, melyeknek a hűtőrácsán ott ez a három betű, bizony a másik oldalon – ha szemben állunk az autóval, akkor a VW emblémától jobbra – található. A modell erénye, hogy nyitható a motorházteteje, ami a sornégyes sziluettjét rejti. Viszont a fedél pántját egy csúnya fémdarab tartja a helyén, ami belóg az utastérbe. Emiatt a műszerfal gyakorlatilag nem létezik. Az egész megvalósítás nagyon emlékeztet a már tárgyalt, 1987-es MB-24 Nissan 300 ZX-re. Nem lennék meglepve, hogyha a két modell tervezője ugyanaz a személy lenne. Minél többet nézem, annál erősebb az érzésem, hogy valami nem stimmel vele. Az a benyomásom, hogy a tető nem nyúlik elég magasra olyan, mintha chop-top lenne, ami különösen hátulról, a hátsó ajtónál látszik nagyon. Az utolsó európai katalógus, amiben nyoma van az MB-56-nak, az az 1989-es. (Ugyanebben az időszakban, azaz 1986-tól 89-ig az USA-ban ugyanez a modell MB-33.) Azt a verziót, ami nekem van, minden forrásom 1991-re datálja és a ROW területre (Rest of the World, azaz mindenki aki nem az USA) helyezi, mint MB-63 és csak erre az egy évre. Az érdekes az, hogy katalógusban nem leltem nyomát. A doboza valamelyest nyomra vezet, ugyanis egy 1991-es keltezésű, MC-10 tízes csomagból van, ami Angliából származik, úgyhogy hajlamos vagyok elhinni a források állítását. (Bocs a katasztrofális képért, de a kora októberi idővel járó fényviszonyok nem segítik a fotózást.)

Egy évig gyártották így: MB-63 Volkswagen Golf GTI.

Absztrakt. Aha.

A motorháztető nyitható, alatta a sornégy körvonalai.

Ezt a képet szándékosan világosítottam ki ilyen csúnyán. Így jál látszik a GTI felirat a rossz oldalon.

Ebből a szögből látszik talán a legjobban, hogy valami nem egészen stimmel az arányokkal, kicsit chop-top lett szegényke.

Gyári sajtófotó az eredetiről. A GTI felirat pont a másik oldalon van, mint a Matchboxon.

Matchbox MC-10, ebben érkezett.