Annyira tudtam, hogy ez
fog történni!!! Talán
emlékeztek még az áprilisi megapostunkra a Matchbox Jaguar XJ6
rendőrségi változatáról. Az, hogy a típusismertetőt Bolla
Gyurinak, a hazai autós újságírás egyik pontifex maximuszának
szerveztem ki, indokolta volna, hogy a civil változatával kezdjek,
hiszen a Matchbox pontosan azt az autót mintázta meg, amilyen az ő
autója is. De még a színe is pontosan ugyanaz! Az időrendi
sorrend is ezt indokolta volna – bár a gyűjtés pont az a műfaj,
ahol ez nem jön kézenfekvően. Csakhogy én akkor nem találtam az
inkriminált kisautót. Pontosan tudtam, hogy majd akkor fog a
kezembe kerülni, amikor nem túrok fel utána mindent, hanem
véletlenül elém ugrik majd – pont mint egy rosszcsont macska a
ruhásszekrény mögül. Nos, ez következett be! Nem csodálom, a
„jaguár is csak egy macska, igaz kissé nagyobbacska” – ha
szabad kifacsarnom e klasszikust.
Amit ebben a postban
láthattok, a Matchbox Jaguar XJ6 premiermodellje 1987-ből. Minden
további információ akár az eredeti XJ40-ről, akár erről a
Matchboxról már elhangzott a fentebb linkelt postban, úgyhogy
legyetek olyan jók, hogy rákattintotok a fenti linkre ezekért!
Ezen a képen még cirka abban a szögben is áll, mint az illusztrációként használt Bolla Mobil. Mea culpa, mea maxima culpa, de nem találtam, pedig intenzíven kerestem.
Ez a krómozott hűtőrács, ez mindent visz! #regenmindenjobbvolt
Gyerekkori példányom amúgy, de ekkor már kifelé jöttem a kisautókkal valóban játszós korszakomból. A plezúrokat a helytelen tárolás okozta.
Nagyon úgy fest, hogy ez a gyönyörű vörös az eredeti autó gyári színe alapján került rá. Bizonyíték a fentebb linkelt postban!
Mindkét első ajtaja nyitható. Felár nélkül, az 1-75 sorban. #regenmindenjobbvolt
A kormánykerék sem csak egy pizza. Sőt! Egyenesen az eredeti formáját utánozza! #regenmindenjobbvolt
Nem csak nyithatóak az első ajtajai, hanem be is lehet őket csukni és úgy is képesek maradni. Félelmetes, hogy már akkoriban is hol tartott a tudomány!
Nos igen, jobbkormányos.
Az 8-dot kerekek mindenen jól mutatnak - mint az közismert.
A közelmúltban írtam a
Matchbox VW Golf Country kapcsán, hogy életem első,
„SUV-közeli élménye” micsoda láb földbe gyökereztető
katarzis volt. Életem első „crossower-közeli élménye” is
hasonló.
Megmagyarázhatatlanul
vagány Nem,
nem
egyszerűen kiszervezem a típusismertetőt minden autós-újságírás
(egyik) pontifex maximuszának, hanem teljes zászlózattal
beállok Csikós Zsolt és az általa megénekelt autó tulajdonosa
mögé! Igen, nekem is a Házibuli kapcsán volt meg a Matra Rancho
fertőzés, ugyanakkor. Az eltérés annyi volt, hogy én nem 15
voltam akkoriban csak 10 és nem Sophie Marceau-ba lettem szerelmes,
hanem az ő anyukáját alakító Brigitte Fossey-ba. Tessenek
kedves lenni fogyasztani az anyagot, igazán remek, még a TotalCar
fényes napjaiból!
Bár a rendszám a TC
cikkben kitakarva szerepel, nekem úgy tűnik, hogy ugyanezt a
példányt dolgozta fel kilenc évvel később (!) a Klasszik Kasztni
is:
Habnak a tortára álljon
itt a Matra Simca Rancho 1977-es, azaz a premierévből származó
holland prospektusa is!
Az első
Amit
ebben a postban láthattok, a két MB-37 verzió közül a ritkábbik,
az 1982-es premiermodell. Összesen négy évig szerepelt csak az
1-75 sorban, a másik verziója – értelem szerűen – a sokkal
gyakoribb pedig három. Gyerekként nekem is az volt meg és igaza
lehet abban Csíknak, hogy 82-ben volt a Házibuli hazai premierje –
a film amúgy 1980-as, de az akkori „nyugati film” behozatali
szokásokat tekintve kimondottan rövid átfutásnak számít –
mert a 83-85 közt regnáló második verzióval úgy szembesültem,
hogy „az autó a házibuliból”. Ez utóbbit amúgy láthattátok
már e lapokon, mert
porsche kolléga prezentált belőle egy rövid felújítás anyagot.
Meglepett,
hogy a pályafutása az 1-75 szériában ezzel véget is ért, mert
zseniális Twin Packek sztárja volt 1984 és 1992 közt! Mi több
bolgár barátainkhoz is elkerült, akik aztán nagyjából végtelen
színverziót készítettek belőle. Teljesen szándékoltan
kerülgetem a forró kását a későbbi verziókkal kapcsolatban,
mert birtokolok ezekből párat és szándékozom majd őket a
jövőben elétek tárni.
Hogy
milyen az öntvény? Nos, szerintem szenzációs! Persze sok
szempontból is elfogult vagyok. Én a Lesney 1982-es
végnapjaiban voltam 10 éves. Pont a legfogékonyabb korban, még játszottam a kisautókkal de már volt elég eszem
ahhoz, hogy ne lakjam le őket. A Superfast kerékkel beköszöntő és
a Matchbox tulajdonosváltása közti időszakból származó
Matchboxok a kedvenceim. Ugyanakkor objektívan szemlélve is
remeknek találom a Matchbox Ranchót.
A
műanyag alkatrészeket nagyon jó arányban használják, az és úgy
műanyag ami ezt indokolttá teszi: Nagyjából azok az alkatrészek
amik az eredeti autón is plasztikból készültek. Az első-hátsó
lökhárítók és az előbbin a frenetikus gyári ködlámpák, a
kerékjárati ívek- és az oldalsó alkatrészek díszítőelemei. A
szélvédő anyagából kiképzett első lámpák nekem amúgy is a
gyengéim. Szépek a kerekei és jól is rugóznak – ezen a konkrét
példányon nem véletlenül vannak le is szakítva ezek. Akkoriban
az ilyesmi még nem volt feláras extra: Van nyitható hátsó ajtaja
is!
A
korszak egyik legjobb Matchboxának tartom ezt, ami egy olyan autót
mintáz ami ritka és érdekes!
A szélvédő anyagából készült első lámpák a gyengéim.
Nagyjából ott és az műanyag rajta, ahol és ami az eredeti autón is.
Az én példányomnak sajnos le vannak szakítva a felfüggesztései, ezért ül ilyen mélyen.
Ezzel a példánnyal szemlátomást játszottak, de örülök neki így is, mert - bár nem nevezném kimondottan ritkának - sokkal kevésbé gyakori, mint az egy évvel későbbi és három éven át regnáló másik verzió az 1-75 sorból.
Akkoriban simán ment a Matchboxnak, hogy a műanyag alkatrész olyan színű legyen, mint a fém. #regenmindenjobbvolt
Sőt! Nyitható is volt az az alkatrész! #regenmindenjobbvolt
A kerekei is szépek.
Amúgy kitűnően rugózna, ha nem lenne leszakítva a felfüggesztése. De le van.
Ez, a premiermodell sokkal kevésbé gyakori, mint a későbbi változatok. (Igen, ez egy finom utalás volt a jövőben várható postokra.)
A mai post dilemma elé
állítja majd a nyájas olvasót! Az eldöntendő kérdés, hogy
attól, hogy tudom a történetét és valós járművet mintáz,
jobb lesz-e egy Matchbox ami amúgy több sebből vérzik mint a
gyerekdalból boci, aki tarka és nincs neki se füle, se farka. Természetesen
mint mindig: „Vanitiszesek szevasztok!”
Pedig van ilyen!
A
Chevrolet Van állandó szereplőnk, évjárattól függetlenül
nagyjából ugyanazt tudja stabilan, nem is vesztegetnék rá szót.
Viszont ami 2017-ben először megjelent a Matchboxnál az egy,
egyetlen példányban létező konkrét jármű, aminek története
van. Gerry Cody 2014 októberében csatlakozott a Mattelhez. 2016
decemberéig senior design managerként ténykedett a Matchbox
részlegnél El Segundóban, illetve a Tyco rádiótávirányítós
játékok tervezéséből is kivette a részét. Jelenleg is a cégnél
dolgozik, de már Los Angelesben a termék dizájnért, jármű
fejlesztésért és rádió távirányításért felelős igazgató
szerepét tölti be.
Gerry
„Codyman” Cody óriási bringás. Olyannyira hogy egy időben
saját csapata is volt Bike Blood néven – a múltidő egészen a
Matchbox 2017-es premierjéhez képest értendő. Akkoriban vásárolta
meg az 1995-ös évjáratú „leselejtezett” mentőautót, mely
piros fényezést kapott és a „Big Red” (Nagy Piros) becenevet.
Őszintén
szólva nem tartottam sokra ezt az öntvényt, míg meg nem ismertem
a történetét. 2017-ben debütál az 1-125 sorban mint MB-87.
Gyakorlatilag Big Redet kapjuk meg kicsiben, egy fehér, „Matchbox”
felirattal az emelt tető oldalán, egy sorban az oldalsó
megkülönböztető jelzésekkel. Ugyanolyan harsány pirosban, mint
az eredeti és... Nos, kimondom: „Minden szentnek maga felé hajlik
a keze”, a festés kimondottan részletes és gazdag bizonyos
értelemben. Eleve az alváz és az azzal közös alkatrészek
(frontend) krómozott, ami mérföldeket ver a megjelenésében jelen
post tárgyára. Az oldalsó kilincsek és zárak krómozottak, az
oldalsó világítótestek ezüst és narancssárga kiemelést
kaptak. Nice job, Gerry!
2018-ban
debütál jelen post tárgya, 2019 és 2020 kimarad, majd 2021-ben
tér vissza egy 24 tagú, amerikai Target áruházlánc exkluzív
kiadásként, civil(izált) festéssel. Érdekesség, hogy ugyanebben
a Retro Series nevű sorban a
'75-ös Chevy Van öntvény is szerepel egy sorozat exkluzív
festéssel. Mindez idáig utolsó ismert változata is 2021-es, egy
9-es csomag exkluzív festéssel. Ez az egyetlen változata, ahol nem
civil festést kap, hanem egy Forest Ranger Search & Rescue
motívumot – megkockáztatom egész pofás.
Az
öntvénynek két változata létezik. Az, amit ebben a bejegyzésben
láthattok a hátsó lökhárító felett pótkerékkel és csuda
tudja mikkel – talán benzinkannák? Illetve egy másik, egy az én
ízlésemnek túlságosan is elnagyolt, szerintem a Chevyhez képest
aránytalanul nagy terepmotorral. Mind a négy változata
előfordulhat mindkét öntvény verzióban.
Öntvényverziók. Ez a 2017-es premiermodell, ami nem más mint maga Big Red. (Fotó: Lamley Group)
Az
öntvényről nincs jó véleményem. Egyrészt eléggé pici, az
1:87-hez közelebb áll, mint az 1:64-hez. A Mattel költségcsökkentős
időszakából való, már nincs beltere, ami nem lenne feltétlenül
ördögtől való, hiszen
az ős-Chevy Vannak és derivátumainak sem volt. Ugyanakkor a
teljesen átlátszatlan, fekete szélvédő Maisto territórium, ami
nagyon más kávéház. A Matchboxtól egyértelműen többet
várunk, a magam részéről ez az egyik ok, amiért elfordulóban
vagyok a Mattel termékektől. Igazából az is kisebb csoda, hogy
ennek a Chevy Vannak egyáltalán még fém a karosszériája. A
napfénytető közepén lévő légkürtöt a tetőn apró, de ostoba
bakinak gondolom. A négy verzióból kettő kapott krómot a
kritikus helyekre, kettő – köztük jelen post tárgya sem –
azonban nem, amit szintén nem tudok megbocsátani a cégnek.
Az
eredeti történetét most már ismerve értem, hogy miért a
„leszerelt mentő” kinézet, de változatlanul nem kedvelem. A
fentebb felsorolt hibái ellenére azonban bőven lenne benne
potenciál még mint mentőautó – igaz ahhoz ismét változtatni
kéne az öntvényen és eltüntetni a hátsó lökhárítóról az
akszesszoárokat. Erre azonban vajmi kevés a remény, hiszen mint
tudjuk egyrészt a retooling igen költséges, másrészt a jelen
Mattel költségcsökkentési törekvéseivel mérve ez jelenleg is
egy drága öntvénynek számít a fémtartalma miatt.
A négy létező változata közül kettőre került króm a kritikus helyekre, kettőre meg nem - mint a mellékelt ábra mutatja.
Az átálátszatlan, fekete oldalablakok még csak-csak, de az így kialakított szélvédő és megkülönböztető jelzés szörnyű megoldás egy Matchboxon.
A történetét nem ismerve borzasztónak gondoltam az identitászavaros mentőautót. Most már csak nem tetszik. Ez a retro festés amúgy szerintem nem rossz - ezért vettem meg végül.
Ezzel az akszesszoár szettel jobban tetszik.
Amiért valószínűtlennek gondolom, hogy valaha is viszont látjuk: a jelen mércéjével mérve "túl sok" benne a fém, magas lehet az előállítási költsége. Persze egy műanyag retool nem kizárt.
(egy fél) Légkürt a napfénytetőn. Apró, de felettébb buta baki.
A hibái ellenére még lehetne belőle egészen kitűnő mentőautó!
Nagyon régen volt már szó Siku kisautóról, így gondoltam teszek ellene és keresek egy szemre való darabot! Nem kellett sokáig keresgélnem, ugyanis kinyitva az egyik tematikusan rendezett dobozomat egyből ez a rendőrségi Porsche 911-es nézett velem farkasszemet, mondom akkor legyen ez az. Túrtam még mellé egy statisztát is a fotózáshoz!
Az utcai Porsche 911 Targáról annak idején volt már szó, az volt az első ilyen méretű Siku kisautóm. Egyből belevitt a jóba, mint ahogyan az most látható, követte azon kívül még pár darab. Ez ugyanannak a rendőrségi kivitele és hát hirtelen nem is tudom elmondani, hogy melyik változatban tetszik jobban! Az autentikus festés mellett nem maradt el a kék villogó sem, amit megfejeltek még egy jókora URH antennával is. Tudták a készítői, hogy mitől lesz kívánatos egy kisautó az arra fogékony gyerekeknek. Nehezen tudok ennél jobbat elképzelni, ráadásul még az ajtajai is nyílnak. De most tényleg, kell ennél több? Ha nem is minden, de ez biztosan jobb volt régen.
Mielőtt bárki felkapja a fejét, hogy milyen különleges színű az a sárga, megnyugatok mindenkit, hogy az egy átfestett darab. Nem az én kezem műve és nem is szoktam ilyeneket venni, de ez akkor és ott nagyon megtetszett, az ára sem volt vészes, így elhoztam. Gondoltam a tetőt átfestem feketére, a b oszlopot ezüstre és kicserélem a kereket rajta, hogy még pofásabb legyen. Sajnos mire hozzám került, már összeszedett némi makulát, így talán egyszer kap majd újabb felújítást.
Civilben és egyenruhában is egyaránt jól néz ki
A sárgán látszik milyen a Siku egyenkerék festés nélkül
A típus gyenge pontja, hogy könnyen kilazulnak az ajtók, sajnos ezen sincs már semmi tartásuk
Igazoltatás folyamatban
Azért lássuk be, az a kék villogó meg ez a jókora antenna hatalmasat dob a megjelenésén a festés mellett
A dupla festés ellenére is kivehetők még a feliratok a motorháztetőn
Ez a sárgára festett 911-es olyan lehetett újkorában, mint ez az ajtóhiányos ezüst, ami tökéletes lesz kerék donornak a másik fajta egyenkerekeivel
A felületes szemlélő
számára a jelen bejegyzésben látható autó, mindössze egy a
második 1-75 sorozatos verzióból egy szép állapotú, bontott
dobozos példány. Nem is tévedhetnénk nagyobbat! Akár kvíznek is
feladhatnám, hogy „fedezd fel az eltérést”, de nem leszek
gonosz. Egészen pontosan tudhatjuk, hogy jelen bejegyzés sztárja
egy 1985-ös, „két és feledik” változat, mert egy apró
részlet hiányzik róla: A Pirelli emblémák a tetőről, illetve a
hátsó kerék előtti Recaro felirat felettről! Ezek nélkül csak
ebben az évben készült, mint ahogy velük csak 1984-ben.
Első lámpák a szélvédő anyagából, hűtőrács a beltéréből. #regenmindenjobbvolt
Itt már látszik, hogy mi nem látszik, amitől ez az 1985-ös változat. Nincs Pirelli felirat a szélvédő felett a tetőn,...
...illetve a Recaro felirat felett az oldalán.
A barna részleteket sohasem szerettem, feketében jobban tetszene.
Amikor a Matchboxnál még jól használták a műanyagot. #regenmindenjobbvolt
A legtöbb ilyen Matchbox Quattrón megfigyelhető, hogy mintha "túl sok volna a festék" a feliratokon.
Ha már német autó, így nem tudtam ellenállni, hogy anyanyelvén nevezzem őket a címben, de szerintem mindenki tudja, hogy a minibusz és a mentőautó kivitelről lesz most szó.
Joe még a blog fennállásának harmadik évében írt először a Barkas B1000-ről egy igazán autentikus kiviteléről. Már bánom, hogy amikor volt rá lehetőségem, nem vettem én is a Magyar Posta egykori szolgálati autójának másából. Később egy platós verzióval vígasztaltam magam, de már ott is írtam, hogy gyerekként az ötajtós változatba voltam beleszeretve, ami a félig ablakos, félig lemezelt változatot teszi ki, vagyis öt személy számára nyújt ülőhelyet, illetve egy hatalmas csomagtér is marad a hátsó üléssor mögött. Nos, ha nem ilyet, de a hétszemélyes minibusz kivitelből sikerült szert tennem egy civil, és egy mentőautó kivitelre is. Természetesen nem vetném meg ezt a változatot sem, ugyanis továbbra is nagyon tetszik ez az autó és szerintem ez már nem is fog változni.
A Grell-től továbbra is a megszokott minőséget kapjuk, vagyis minden részlet a helyén, mind kívül, mind belül. Igen, belül is kivételesen részletes a kisautó, ezen magam is meglepődtem. A műszerfal és a kormány is várakozáson felüli, de a hátsó traktus is rendben van. Ott azért kicsit kevesebb a részlet, de az eredeti autón sincsenek túlbonyolítva az ülések. A mentőautó már egy édes kompromisszum, jelen esetben inkább egy betegszállítót látok bele, ugyanis teljes egészében a kisbusz belső terét kapta, egyedül a két kék villogó az extra - aminek léte külön dicséretet érdemel - és a vörös kereszt az oldalain. Természetesen a valóságban is készítettek mentőautót Barkasból - az oly sok változat mellett -, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a gyári prospektus a Krankenwagenről. A két változatot egymás mellé téve látszik igazán, hogy igencsak erős a kontraszt közöttük. A sötétzöld a fekete hűtőráccsal és a szürke kerekekkel merőben eltér a mentőautó világos színétől az ezüst ráccsal és a krómfelnikkel.
Álljon itt mindkét kivitel gyári prospektusa:
A fentebb linkelt Magyar Postás áruszállító kiviteléhez képest sok újdonsággal nem szolgálnak, ...
... oldalról nézve van csak különbség közöttük
Rengeteget számít az a kis piros festék a lámpákon, nagyságrendekkel emeli a kinézetét
Mai szemmel ide inkább egy tolóajtót tudnánk elképzelni
A hűtőrácsuk festése eltérő és igen, sajnos kicsit csálék a villogók a mentőn
Így egymás mellé állítva őket a kisbusz egy fapados munkás autónak, a mentő pedig egy De Luxe kivitelnek tűnik
Na kérem, a műszerfal bizony kellően részletesre sikerül
Mint az itt látható, az egész belső tér kialakítása is teljesen rendben van