Idejét nem tudom, hogy mikor szerepelt nálunk utoljára filmes autó, úgyhogy a túladagolás veszélye nem áll fenn. Legnagyobb meglepetésemre a második generációs Dodge Chargerről úgy írtunk nem is tudom már hányszor, hogy a tőlünk megszokott típusismertető elmaradt. Ez a post pótolja a hiányt!
Csapásmérő
Az
1960-as évek elején a Chryslernél ráébredtek, hogy nincs
semmijük, amivel beléphetnének a piacra a „speciális
autók” szegmensekbe. A „pony
car” a Ford részéről a Mustanggal volt lefedve – sőt,
eleve ők találták ki a kategóriát. A „personal luxury car”
(értsd: nem sofőr vezette luxusautó) szintén
a Ford marketingeseinek a találmánya, a Thunderbird már az ötvenes
évek közepe óta létezett. Ezért úgy döntöttek, hogy a
kettő közé lőnek. A póninál nagyobb, de mindenképp
izomautóval. 1966-ban debütált a Charger első generációja, ami
egyáltalán nem egy csúnya autó, de bennem valamiért nem mozgat
meg semmit. (2022-óta létezik Matchboxként, de megmutatni nem
tudom, mert még nem írtuk meg. A 2023-as, hetvenedik évfordulósból
van példányom, szóval ami késik az a vonat.)
Az 1968-1970-es modellévekben regnáló, második generáció azonban a „Hazárd megye Lordjai” sorozat segítsége nélkül is legendás lett volna az USÁ-ban. Ritka szép autó, a „Coca-Colás üveg” karosszéria pont azért tetszik a heteroszexuális beállítottságú férfiaknak, mint a Jaguar E-Type is. Nem mellékesen bivalyerős és gyorsan is megy. Mint a Mustangnál, a Chargerből is lehetett, racionális teljesítményű és elegáns megjelenésű – nálam a kéttónusú festései is beindítják a nyálelválasztást. Még az 1969-es modellévben elérhető legkisebb motor, a sorhatos, 3,7 literes is 145 lóerős volt, a sorban következő, 5,2-es V8 230 lovas, majd a „tornasor” legvégén álló, 7 literes, Hemi(szférikus égésterű) V8-as 425 lóerős. Mármint a gyári adatok szerint, amiknél a valóságban jellemzően többet tudtak ezek a gépek.
Nos, az 1969-es – azért ez, mert General Lee ebben az évben készült – katalógus a rendelkezésünkre áll, ezt láthatjátok alább. Ezen kívül ajánlom még figyelmetekbe a Vezess.hu videógyüjteményét, amelyben 69-es Chargerek gurguláznak és jönnek-mennek. (Óvatosan a hangerővel! Én szóltam!)
ERTL
Nem
éppen a leggyakrabban előforduló gyártó nálunk, de ha
lekattintjátok a címkefelhőben a nevet, akkor fogjátok látni,
hogy mutatóba már előfordult nálunk és egy szintén filmes autó
postban foglalkoztunk a gyártó történelmével is.
Ami a második generációs Chargert illeti, abból más gyártóktól számos verziót láthattatok már itt. 1969-est a Hot Wheelstől, egy másik festésű 69-est szintén a HW-tól és vele egy postban egy R/T-et a Maistótól, 1970-es, szintén filmes autót a Greenlighttól. „Szirszarjaim Rájen” kolléga egy Maistót javított fel, mely végül az én gyűjteményemben foglalta el méltó helyét. Itt további két Hot Wheels értelmezést láthattok – az egyik szintén R/T. Remélem nem felejtettem ki semmit.
ERTL-től
viszont ez az első. Ami az öntvényt illeti, szerintem semmivel sem
marad el a Hot Wheels által képviselt színvonaltól. Az viszont,
ahogy General Lee-t fabrikáltak belőle, nem éppen a legigényesebb
megoldás. Ugyanis mindössze három, a 70-es évek Matchboxaiéhoz
viszonyítva nagyon könnyen lejövő matricával oldották meg a
feladatot. Nem csak hogy nem igazán szép, de a rendeltetésszerű
használat – úgynevezett „játék” – során igen könnyű
ezeket elhagyni.
Ennek ellenére gyerekkoromban az iskolai szünetek császára lett volna bárki egy ilyennel. Azt már nem tudnám megmondani, hogy nálunk mikor futott a sorozat – valamikor még gyerekkoromban, az biztos – mely egyértelműen felelős azért, hogy a mi földrajzi koordinátáinkon ismerté vált a Dodge Charger második generációja. Az alvázon 1981-es a keltezés, amikor én kilenc éves voltam, szóval akár lehetett is volna ilyenünk.
Apróság, de General Lee aprócska gallytörő rácsa is megvan az orrán! Igen, ezzel a példánnyal játszottak.(Ha nem látszana jól a képen, nincs kormánykereke. Nem hiányzik, nem került kialakításra.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése