Nagyon elfogult vagyok ezzel a darabbal, mert gyerekkorom egyik legkedvesebb játékszere, pedig fantázia szülte, nem valódi járművet mintáz.
Ki leszek röhögve
Arra
világosan emlékszem, hogy karácsonyi ajándékként kaptam meg a
Blaze Busterem, de azt már nem tudnám megmondani, hogy mennyi idős
lehettem a birtokbavételkor. Az is nagyon emlékezetes, hogy azon
kevés alkalmak egyike volt, amikor apám hajlandó volt tudomást
venni rólam és foglalkozni velem. Iszonyúan tetszett a kis
tűzoltóautó, de mivel fél életemben egy tűzoltóállomással
szemben laktunk, nem tudtam azzal mit kezdeni, hogy sárga
megkülönböztető jelzései vannak és nem kékek, mint az
igaziaknak, amiket minden nap láttam. Az akkor még mindenttudónak
gondolt apámhoz fordultam információért, hogy ez hogy lehet.
Valamit mondott is rá, amibe én belenyugodtam, de hogy mit, azt már
nem tudom felidézni. Egy dologra viszont nagyon is élénken
emlékeszem – na most fogtok röhögni: a szagára! Azt mind a mai
napig fel tudom idézni. Festék, műanyag és valamiféle kenőanyag
szaga keveredett rajta. Pgyuri barátom erősített meg abban, hogy
nem estem a fejemre, igenis van ilyen, hogy „matchboxszag”. Vagy
ha nincs, akkor mind a ketten a fejünkre estünk – amiben akár
lehet is valami, mert ő például állítja, hogy minden jó
háztartásba kell legalább egy flippergép.
Verziók
A
Blaze Buster – az én fordításomban „Lángpusztító” –
egészen sokáig, 1975-től 1983-ig szerepel az 1-75 sorozatban.
Valószínűleg én valamikor az utolsó 4-5 évében lettem egy
példányának a tulajdonosa. A vicces az, hogy legalább 15
verziója* van úgy, hogy alig különböznek egymástól. (*Csak az
Angliában gyártott darabokat értem ez alatt. Bolgár barátaink is
gyártották, tőlük bármilyen színű alkatrész is kikerülhetett,
bármilyen konstellációban.) Tessenek kapaszkodni, sorolom a
verziókat!
- A kerék kétféle lehet – négy és ötküllős –, illetve a fő részegységek különböző színvariációi, illetve ezek együttállása adja ki a változatokat.
- A test mindig piros, de Charlie Mack háromféle színárnyalatot különböztet meg belőle. Amúgy ez nekem pont a halálom: amikor festékkeverő Johnny véralkoholszintje okán van valamiből „verzió”, ami csak úgy észlelhető érzékszervi úton, ha egymás mellé kerülnek a modellek. DE! Az öntvény bal oldalán lévő ajtókon vagy van kilincs vagy nincs, ez véletlenszerű.
- A szélvédő elvben borostyánsárga, de ebből is vannak szinte érzékelhetetlen árnyalati eltérések.
- A beltér és az ezzel a motorblokk, a két oldalsó redőny és a mögötte-felette lévő nem tudom mi, valamint a hátfal lehet krómszínű és fehér.
- A létra lehet fehér, fekete és sárga – na, kitaláljátok – ez utóbbiból is van több árnyalat.
- Az alváz lehet festetlen, szürke, fekete, „faszénszínű” – nem, ezeket esküszöm nem én találom ki – és szürkésbarna.
- A matrica a legtöbbön sárga alapon pirossal „Fire” és egy kis fekete pajzs két kalapáccsal, de a gyártás vége felé piros alapon sárgával írt „No. 32” matrica került rájuk. Van nekem egy mesésen szép, 1979-es G-7 Emergency szettem, abban is ilyen van, majd egyszer megmutatom.
Tudom, hogy nagyon elfogult vagyok, de gyerekkorom egyik meghatározó Matchboxsza ez a kis tűzoltóautó.
Ez az az oldala, amelyen az övvonal alatti, a nagy felhúzókulcs mögötti három kis ajtón vagy van nyitó gomb - úgy is ismert mint kilincs - vagy nincs. Ezen van.
1 megjegyzés:
Nekem is pont ez volt az egyik első Matcboxom, és arra is emlékszem, hogy piros zárt dobozban volt, nem ablakosban. A doboz gyorsan leamortizálódott és kidobásra került, a kocsi viszont sokáig megmaradt, mert nem annyira kedveltem a tűzoltóautókat, így sokat nem játszottam vele – az se tetszett, hogy csak előlről lehet létrázni, mert forogni nem tud, micsoda nonszensz! Azóta persze nosztalgiából vettem egy ugyanolyan dobozosat.
Megjegyzés küldése