Matchboxon kívüliek: Schuco BMW Formel 2

Nagyon régóta birtoklom ezt a kis versenyautót. Olyan kis törékeny, arányosan kecses formája van, hogy tulajdonképpen játszani nem is igen lehetett vele. Én sem tettem oly sokszor, így többé-kevésbé jó állapotban megmaradt. A korabeli Matchbox F1 masszív versenyszivarral összevetve tulajdonképpen még inkább a finom kidolgozás, a törékenység a jellemző rá.

F2 anno 1970

 BMW Racing

A BMW mindig is ismert és elismert volt az autóversenyzés világában mind autóépítő mind motorbeszállítói minőségében egyaránt. Nem meglepő tehát, hogy az F2-es motorjainak és később a Forma 1-es turbo motornak is az őse egy hatvanas évekbeli utcai kocsiból vett másfél literes blokk. A cég első F2-es kalandja 1967-ben volt. Jóllehet egy Lola kasznit használtak, de már egy 1,6 literes 248 lóerős BMW M10 erőforrás volt benne. Ez egy tizenkettedik helyre volt elég akkor. A következő évben már BMW T102 néven gurult rajtvonalhoz a cég két versenyautója, egyre több sikeres helyezéssel. Igazán nem volt megbízható a gép, a kaszni nem tudta azt a minőséget produkálni, amit az erős motor elvárt volna. A kaszni problémákat kiküszöbölendő a cég úgy döntött, hogy saját konstrukcióval áll elő. 

Az 1970-es év hozza meg tehát az átütő sikert a bajor autógyárnak a Formula 2-ben. Olyan nevek voltak ekkor a csapatnál mint Jacky Ickx és Dieter Quester. Később a motorok már kétliteresek voltak és egyre több versenyen értek el jó pozíciókat, győzelmeket. A cégvezetés mégis úgy döntött, hogy inkább csak a motorokat biztosítják. Az autóépítést másra hagyják. Így a rövid életű BMW Formel 2 sikerei ellenére inkább csak történelmi momentum lett, a harsogó siker helyett.

Törékeny lendület

A fenti rövid történeti áttekintés is olyan kis szerény mint maga az autó vagy maga a modellautó. A Schuco mindezek ellenére kitett magáért és jól megmintázta a versenygépet. Jóllehet az eredeti autó is többféle módosításon ment keresztül a lemodellezett verzió is valahol ott áll a sorban. Finom kis részlet például a kocsi elején fölül kialakított kis légbeszívó nyílások. A kocsi kecsességét inkább sikerült visszaadni a fehér (majd később metálkék!? színben) kisautóban, mint a motor komoly teljesítményét. Ahogy az a Schuco modelleknél szokásos az autó alján feltüntetnek néhány műszaki adatot is. Innen kiderülhet, hogy a 295 lóerős változatot mintázták meg. 

Adattábla a hasán kidomborítva

A Schuco kisautóknál a tengely a gyenge pont véleményem szerint, mert az mindig elhajlik, bármilyen óvatos kezelést is kapjon. Ez az autó alig játszott, így jobbára a műanyag doboz által a tartószivacsba nyomva töltötte ideje nagy részét. Mivel maga a kocsi súlya jelentéktelen, valószínűleg a hosszas dobozos előfeszítés hatott a tengelyek egyenességére. Nem feltűnő, de látszik egy kicsit, hogy a kerekek „trapézosan” állnak. Mindazonáltal jól gurulnak. A kerekek kidolgozása is részletes, bár nem áttört a felni. Ennek nyilván technológiai okai is vannak, hiszen akkoriban ebben a léptékben áttört felnit még senki sem készített. 

Jól látni a kissé trapézosan álló kerekeket. Lehet, hogy az igaziaknál is így volt korrekt a futómű?

A kaszni fém része két részből tevődik össze. Ez elég határozottan látszódik, ami nem tesz jót az összképnek. Nagyok az illesztési hézagok, ami messze nem az eredeti szivar simaságát hozza vissza. Az első és hátsó stabilizátor szárnyak a helyükön vannak, csakúgy mint a rajtszám körül levő különböző szellőzőnyílások. 

A mini szélvédő pontosnak tűnik, bár léptékhelyesen nyilván vékonyabbnak kellene lennie. A tükrök a helyükön vannak méretben, formában kialakításban egyaránt. Érdekes, hogy erre – egy versenyautónál - hangsúlyt fektettek, holott sokszor utcai autóknál is lemarad. A tükröket a küllősre kiképzett kormány köti össze, egy panelt alkotva. Belegondolva, nem is lehetne más módon megoldani ezt a helyzetet ennél az autónál. 

Űrhajós vagy pilóta a sofőr?

A versenyző figura nagyon merev és egy betuszkolt űrhajós látszatát kelti a nézőben. Szögben sem áll jól és túl sokat is mutat. Emellett feltűnő ezüst színű, ami aztán végképp nem egy színes overálba bújt versenyzőt juttat az eszünkbe, sokkal inkább valamilyen ég(felett)i járműkormányost. A motor és a vele együtt levő hátsó futómű kidolgozása inkább sematikus, mint pontos, de nem is zavaró. Nyilván ma már ennél pontosabban is meg lehet jelentetni egy ilyen versenyautó erőforrást de ez a kisautó már több, mint negyven évvel ezelőtt készült. Jobban megnézve valószínűsíthető, hogy csillogó alkatrészek egyetlen panelból vannak kialakítva. Ennek megfelelően nem csak a motor és a kormány-tükör kombó tartozik egybe, hanem az első futómű egyes részei illetve a hátsó kerékmerevítő rudak is. Nem zavaró, mégis jó ötlet. 

Itt látszik a szkafanderes szakember

Arányos könnyed formák

A motor lehetne pontosabb is

A pirosból rózsaszínné fakult dekoráció ifjúkorom tuningolási alkalmainak eredménye. Ismét dicséret a filctollgyártónak, mert annyira beleitta magát a fehér festékbe a szín, hogy semmivel sem tudtam eltávolítani onnan. Összességében egy szép kis modellautóról beszélhetünk, finomságával ma is megállja a helyét. Csak a játszás tilos vele.

 Lehet, hogy az eredeti még közelebb lapult a pályához? Nehéz eldönteni

 Az illesztés nagyon erősen ront a képen

Ezekre még igaz volt a lapított szivar forma

A kerekek így is szépek

Ahogy a többi hasonló versenyautó is kinézett profilból annak idején