1957-es Chevrolet Bel Air
függőségem közismert, nem is szaporítanám erre a szót, csak
linkelném az eredetivel behatóbban foglalkozó bejegyzést. A
minap érkezett a tengerentúlról egy komolyabb kisautó kontingens,
rokonilag leszállítva. Már lemondtam ezekről a darabokról egy
bizonyos okból, szóval „örülünk
Vincent”. A szállítmányban volt pár használt Johnny
Lightning is, mely gyártót hajlamosak vagyunk az 1:6x méretarány
elitjébe sorolni. Nos, úgy fest, a legnagyobbak sincsenek hiba
nélkül.
Sok jó kis helyen!
Ami
az apró részleteket illeti, a
lehúzott tetős változatával 2000-ben, a felhúzott tetős
kivitelében 2001-ben debütáló, 57-es Johnny Lightning Bel Air
bővelkedik az ilyesmiben. Ugyanakkor jót tesz neki a távolság,
hogy ne vegyük észre, hogy ezek az apró részletek közel sem
tökéletesek. Nem kezdem el a kákán is keresni a csomót, ez nem
az a méretarány, ahol az ilyesmin illik kiakadni. Úgyhogy csak
örülök a részletes frontendnek, az első hűtőrácson lévő
kifestett emblémának, a lökhárítóbabák fekete festékkel
jelölt gumijainak, a motorháztetőn lévő gyalogosszeletelő
jet-vezérsík izéknek, a hátsó uszonyon a jellegzetes „rácsos”
festésnek és bennük a Bel Air feliratnak, hátul a lökhárítóba
integrált kipufogóknak, melyeket szintén feketével emeltek ki. A
motorház teteje nyílik és alatta szép az eredeti színére –
narancssárga – festett motorblokk. A fehérfalú, valóban gumiból
készült abroncsok, az eredetire emlékeztető, króm dísztárcsák
nagyon feldobják a megjelenését.
A
felhúzott tető jótékonyan takarja a belteret, ami azért jó,
mert bár gyönyörűek az ülések és a műanyagból kialakított
oldalkárpitok, a műszerfallal egy darabba öntött kormány nagyon
lerontja az összhatást. Az összes apró hibát megbocsátanám
neki, de van egy nagy hibája. Elrontották az arányait! Olyan,
mintha összenyomták volna oldalról és ettől megnyúlt volna
felfelé. Rettenetesen sajnálom ezt a hibáját, mert különben jó
eséllyel pályázott volna a legszebb 1:6x-közeli Bel Air kitüntető
címre. Sajna így nem tudom megítélni neki. Az már csak az
eBay-es eladó piszokságát minősíti, hogy bár tökéletesnek
hirdette, az egyik oldalán – a másikon, mint amit fotóztam –
rondán le van ütve a fényezés. (Trivia kérdés: Mi a szokatlan ezeken a képeken?)
Innen jól látszik, hogy mi jó ezen a járgányon - a sok apró, kidolgozott részlet -, és hogy mi nem - elrontották az arányait.
Ami a motortérben van, az is remek! A blokk színe mint az eredetin.
Ebből a szögből is remek, de jól látszik, hogy az arányaival valami nem stimmel.
Hátul is sok a látnivaló.
8 megjegyzés:
Új fotóháttered van?
Ott a pont! Igen, porsche új műve.
Nálam sosem akart ilyen szép narancs lenni a háttér, az én gépem folyton pirosat akar belőle csinálni.
Amúgy milyen, jól használható, az extra berendezést már használtad?
Az autóért meg nagyon kár, ahogy a többiért is. :-(
Igen, de kidobtam a képeket, mert valahogy nem sikerült jól megkomponálni őket, nem voltam velük elégedett.
Gyakorlat teszi a mestert ;-)
Kicsit trabantos arányúnak tűnik ez a BelAir... :-( Kár érte.
Ó, az aránytalanság régi ismerős az 1:6x méretaránynál, köztük a JL is rendre elkövette ezt, most már talán kevésbé, de régen szinte mindegyik kocsija béna volt arányaiban. Szerencsére az 57-es Chevy kedvelt darabja a gyártóknak, úgyhogy szerintem mástól (pl. M2) is érdemes lenne beszerezni, az lehet, hogy jobb. Amúgy egy időben én is hajlamos voltam Trabantként kezelni az 57-es Chevyt, mert az volt itthon, Chevy meg nem.:)
Kicsit tényleg zömök, - ez amolyan matchbox betegség - de ettől függetlenül nekem tetszik. A JL/GL szokásos erényei - szerintem - feledtetik ezt a "kis" hibát, max. nem szabad (sokat) oldalról nézni a masinát :-)
Megjegyzés küldése