MB-38 1957 GMC Pickup - frissítve!

1957 egészen különleges év volt az amerikai autóipar történelmében. A csuda sem tudja, hogy miért alakult így, de ez a modellév egészen sok klasszikust szült. Az 1957-ben debütáló Ford Thunderbird-öt még a Beach Boys is megénekelte, az első amerikai UTE a Ford Ranchero is ekkor kerül piacra, örök kedvencem is ebből az évből való. Folytatnám a sort egy újabb klasszikussal, ez úttal egy pickuppal.

GMC

Azt már régebben tisztáztuk, hogy a Chevrolet-GMC haszonjármű reláció valahogy úgy néz ki, hogy a GMC, Chevrolet alapokon nyújt valamivel többet. Jellemzően kényelmesebb, komfortosabb, csicsásabb, többféle motor, váltó, hajtáslánc kombinációt kínál, adott típustól, évjárattól függően és/vagy alapon. 1957-ben a féltonnás, stepside – amit én oldalfellépősre újmagyarítottam – GMC Pickup abban hozott újat, hogy igyekeztek minden korábbinál személyautósabb kezelhetőséget kínálni egy platós kisteherautónál. Felismerték, hogy akinek ilyesmire van szüksége, az nem feltétlenül professzionális teherautó sofőr, akiket akkoriban nem volt még divat kényelmes, ergonomikus munkahellyel kényeztetni, hanem mondjuk kertész, kőműves, vagy bármilyen hasonló szaki. Így jelent meg az opcionális automata váltó a kínálatban, az alap, sorhatos, 235 köbhüvelykes motoron túl pedig a 283 köbhüvelykes, azaz 4,6 literes, small-block V8 is, 160 lóerőre szedálva. Amúgy meg... Hát pont az aminek látszik, alvázas konstrukció, elől morog, hátul kapar, az egybe díványon ha kell még hárman is elférnek a kabinban úgy, hogy persze azért összeér a könyökük. Igazából ami a műszaki tartalmat illeti, sok mondanivaló nincs erről a járműről. Igásló a kor műszaki színvonalán, kényelmi felszereltség terén meg az egyik első mérföldkő azon a hosszú úton, aminek a vége az volt, hogy a legnépszerűbb autószerű képződmény, amit az Egyesült Államokban újként értékesítettek az a platós kisteherautó, amit személyautó helyett is vettek a jenkik.

 Korabeli katalógus, sajnos olvashatatlanul kis felbontással szkennelve. Ebben 100-as sorozatként hivatkozik rá a GMC, a Ford legnagyobb örömére, akik hasonló jelölést használnak haszongépjárműveiknél.

Persze minden ilyesmi ízlés kérdése, de én még hozzátenném azt is, hogy a megjelenése igazi telitalálat. Hozza a korszak amerikai-autó barokkját, csupa króm, csupa túlzás és hozzá irtózatosan jól is néz ki és nem csak azok számára, akik kedvelik a teherautókat úgy általában, hanem személyautós mércével is. Behemót, naná, de szép.

Nem csak felújított, de teljesen átdolgozott 1957-es GMC féltonnás pickup. Aki erre azt mondja, hogy nem kéne neki, az lódít. Amúgy is mániám a sleeper, ez meg az LS1-es blokkal a - relatív - modern, négysebességes automatával gyilkos lehet - szó szerint.

Aki érti, tegye fel a kezét!

Az 1957-es GMC Pickup 2010-ben debütál az összes piacon, mint MB-38. A púderkék – ezt magamtól nem tudtam volna, súgtak, hogy ezt a színt így hívják – kisautó megkapja a korszak egyik legszebb Matchbox kerekét, ami egy csehszlovák kőművestalicskának is jól állna.

A járgány játékszer mércével mérve telitalálat. Részletes, jól kidolgozott, kiemelték az első világítótesteket festékkel, az annyira jellegzetes, óriási GMC emblémát is a motorháztetőn, de még a kilincsek és az üzemanyagtank sapkája is kapott egy kis „krómozást”, nem is beszélve az első kerék feletti GMC emblémákról. Ennyit arról, hogy egy kisautó ára és kidolgozottsága mennyire van arányban egymással.

A plató, nem gyári extra, fa oldalmagasítása nekem külön tetszik. Nagyon ügyesen oldották meg, hogy egy darab legyen a beltérrel és ez a szín külön jó mindkét célra. A szélvédő leheletnyi sötétítést kap, ami remekül leplezi, hogy a beltér egyébként nem igazán részletes.

Az ilyenfajta hátsó szélvédő amúgy feláras volt az eredetin és remek kilátást biztosított hátra. Cserébe viszont valószínűsíthető, hogy mellékszolgáltatásként üvegházat varázsolt a kabinból.

Szóval az összhatás csillagos ötös. Emlékeztetni szeretnék rá mindenkit, hogy mindössze négy évvel járunk a múltban.

2011-ben még mindig MB-38, de már fekete, elmaradnak róla a festékes apró kiemelések, illetve egy sokkal szigorúbb, de még mindig nagyon jó kereket kap. Ez úttal nem fájó a kiemelések hiánya, mert feketében annyira ütős.

Az 1-120 sorban nem látjuk két évig, viszont elvben idén MB-18 és talán visszatért a púderkék szín, de én még boltban nem láttam, tehát nem tudok felelősséggel nyilatkozni az ügyben. UPDATE: Nem, nem az. A kommentekben ott van a link rá, hogy hogy néz ki. Időközben ötféle változata szerepelt valamilyen multipakkban és Lesney Edition is volt belőle, de a citromsárga test, a fehér tetővel és fehér falú abroncsokkal nekem még akkor is már túl sok, hogyha az alváza fémből van.

Kívánatos, remek darab, ha látjátok valahol az idei kínálatban, akkor érdemes legalábbis alaposabban szemügyre venni, ha pedig tényleg visszatért a premiermodell annak minden apró részletével, akkor érdemes meg is venni.

 Bár minden frontend ilyen kidolgozott lenne az összes újkori Matchboxon! Ez a 2010-es premiermodell az 1957-es GMC pickupból.

 A 2011-es változaton már nincs festék elől, amit azért bocsátok csak meg, mert így talán még gonoszabb a fekete.

 Kis GMC embléma az első kerék mögött-felett.

 A platómagasítás nekem nagyon tetszik, nagyon ügyes megoldás, hogy egy darabból van a beltérrel.

 Kettecskén.

Majorette No. 251 GMC Brigadier Service Truck

Ej, daliás idők, amikor még egy játékszerrel igazán jókat lehetett játszani! Szerethető cseresznyeszedős teherautót találtam egy börzén és úgy fest, hogy még az is előfordulhat, hogy egészen ritka. #regenmindenjobbvolt

GMC
Magamtól sohasem jöttem volna rá, de a nemzetközi kisautó-szexualitásban az a jó, hogy remek infókat lehet kitúrni a netről. Szóval az akkor még tényleg francia Majorette amit megmintázott, az egy GMC Brigadier típusú teherautó. 1978 és 1989 közt gyártotta a General Motors. Class 7/8, ami azt jelenti hogy nehézteherautó, tehát a megengedett legnagyobb össztömege 11794 - 14969 kg közé esik – illetve a Class 8 minden a 14969 kiló felett. Kezdetben még kapható volt a Chevy 427-es, izomautókból ismerős benzines (!), 7 literes, öntöttvas big-blockjával, de 1982-től már csak dízelmotorokkal kínálták. Amerikai szokás szerint amit a tisztelt vevő óhajtott, Caterpillar, Cummins és Detroit Diesel termékekkel is.

Sok-sok GMC Brigadier, katalógusból, utcáról, nyergesek, billencsek, amit el tudtok képzeni!

A francia amerikai
Nem titkolom, hogy Majorette ügyekben egyáltalán nem vagyok büfé. Elképzelhető, hogy ezzel a darabbal sikerült belenyúlnom egy ritka verzióba. Egy fél nap kutatás van ebben az alábbi pár sorban, de ha már nem voltam lusta, „élvezzétek” ki a gyümölcsét: A helyzet az, hogy a Majorette, GMC Brigadier-ként nevesítve háromféle teherautót készített a kereshető adatbázisok, meg a saját, (digitalizált) Majorette katalógus gyűjteményem szerint is.

• A No. 283 GMC Brigadier Crain Truck-ot, 1982 és 2006 közt, meglepően kevés színváltozatban.

• A No. 324 GMC Brigadier Semi Gas Trankert, 1983 és 1988 közt, összesen két verzióban, de ezek csak matrica felhelyezési verziók, pofás amúgy, kéne.

• A No. 379 GMC Brigadier Semi Powder Transporter, 1997 és 2004 közt. Ez is nyerges, de hogy pontosan mire való, azt nem tudnám megmondani. Valamiféle porított dolgot szállíthatnak ilyennel, de passzolom hogy pontosan mit. Amúgy szerintem kicsit sem szép.

Az én GMC Brigadier cseresznyeszedőmnek se híre, se hamva! Annyi támpontom volt, hogy az alvázán a „283/251” számozás szerepel, ami inkább nehezítette a dolgom, mintsem segítette, mert a 283-as darukból dögivel találtam, de 251-es számon csak Majorette Ford Broncók és Ford Caprik – olyanom van is – bukkantak fel. Próbáltam mindenféle a funkcióra utaló kereséssel meglelni, sikertelenül. (Lehet franciául eredményesebb lettem volna, mint angolul, csak azt a nyelvet nem beszélem az „éhes vagyok” és a „szemét idegen” mondatok kivételével.) Ezért nem voltam rest és elkezdtem átnyálazni a katalógusokat, egyenkénti megtekintés útján, ahogy kell! Nos, dobok, fanfárok: az 1993-as és az 1994-es brossúrákban szerepelnek, mint No. 251 Service Truck. Sehol máshol, de ott is egy teljesen másfajta cseresznyeszedő akszesszoárral!

Hohó! Megvagy! 1993-as Majorette katalógus, de ezen a képen teljesen más a cserkószedője!

Ugyanaz a fotó, de ez már az 1994-es katalógus. Sehol máshol nem találtam nyomát.

Felhorgadt bennem a gyanú, hogy az én példányom valamiféle módosított darab lehet, mint porsche kolléga, létrásra alakított Matchbox Snorkelje, de még több idő belefeccölése után az eBay-en találtam az enyémmel megegyező szerkezetű Brigadier-t, de más színben. Szóval szó sincs róla, gyári darab ez, egyszerűen csak ritka.

Amikor már azt hittem, hogy átalakított példányba futottam bele, megtaláltam ezt a képet egy amierikai illetőségű eladónál az eBay-en. Ez már egészen olyan mint az enyém, csak a színek nem stimmelnek. Lehetséges, hogy az én példányom valamiféle 3-as, vagy 5-ös pakkból van, azért nem lelem?

A dolog pikantériája, hogy próbáltam keresni azon a néven is a Majorette adatbázisokban ahogy a katalógusban szerepel – franciául is – de úgy sincs semmi nyoma! Masszív kis szerkezet amúgy, pont olyan jót lehet vele játszani, mint a fentebb már linkelt Snorkellel, vagy a Hot Wheels – ahogy Trolleybus mondta –, „rém idétlen de jó” telefonkábel szerelő járgányával és úgy tűnik, hogy ritka is lehet.

Az is az alvázáról derült ki, hogy 1:90 a méretaránya, szóval abszolút Matchbox Convoy-közeli léptékű.

Még az is megfordult a fejemben, hogy utólag módosított, de ahhoz meg túl "egyben van". Ez is telefonfa szerelő.

Na, ezekkel így lehet játszani! #regenmindenjobbvolt

A hátulja is egészen szépen kidolgozott. Gyerekként biztos óriási kedvencem lett volna.

Movie Cars: Greenlight A-Team Bosco Albert Baracus' 1983 GMC Vandura van

Vanitiszesek, szevasztok! Több mint fél éve írtam az ERTL A-Team Vendura értelmezéséről, úgyhogy megkockáztatom a következő feldolgozást belőle – ezúttal a szintén amerikai Greenlighttól.

ElsunnyogVAN
Az előző alkalommal kerültem a típusismertetőt, mert égen-földön nem lelek 1983-as GMC katalógust – kivéve az eBay-en, nem kevés pénzért. De most már nem úszom meg, ezért inkább mondom azt a keveset, amit biztosan tudok erről a filmes autóról.

Tehát azt már régen tisztáztuk, hogy a teherjárművek terén a GMC a Chevrolet jobban felszerelt – ez a beltérben és a külső díszítőelemekben érhető nyomon – változata a General Motorsnál. Ha a harmadik generációs Chevy Van-ből képzett GMC-kről beszélünk, melyet az 1971-1996 közti modellévekben kínáltak az 1983-ban kétféle GMC létezik: A GMC Rally az ablakos személyszállító, míg a GMC Vandura az oldalablak nélküli áruszállító változat. Ez utóbbinál annyira hangsúlyos a megkülönböztetés, hogy a sárvédő emblémákból létezik olyan verzió – ezek a csecsebecsék hajlamosak változni a modellévek során – ahol egyenesen „VANdura”-ként jelenik meg, később aztán volt, hogy csak a színekkel operáltak, a „VAN” fekete, a „DURA” pedig szürke/ezüst kitöltést kapott.

Tehát amije az őrmesternek volt, az egy áruszállító, ami utólag kapott egy padot a „kapitányi híd” mögé. A nyolcvanas évek elejét írjuk, az első olajválság után cirka tíz évvel és ez nagyon látszik a konkrét filmbéli autó(k) műszaki adatain. Ugyan a 350 köbhüvelykes (5,7 literes) „small block” – itt mindig el kell fojtanom egy bruhahát, hogy ez a „kis” blokk – LS9-es Chevy V8 hajtja a Vandurát, kehes az a ménes, ami 165 lóerőt és 373 newtonmétert présel ki magából. A hátsó kerekekre egy háromsebességes automata szabadítja rá az igyekezetet. Egy lóerőnek kb. 14 kilót kell megmozgatnia, ha nincs megpakolva és nem ül benne senki, úgyhogy a 2290 kilós nagy dobozt, amivel ha találkoznak a levegőmolekulák, akkor hosszasan gondolkodnak, hogy most az elejének, vagy a hátuljának mentek-e neki, egyértelműen a kinézete miatt szeretjük, nem a „nagy menése” okán.

Egy eredeti, az A-Team forgatásához használt GMC Vendurák közül. (Kép: TopGear.com.ph)

Valódi 1:64

A Greenlight sem az a márkanév amit elkoptatunk a címkefelhőben, pedig nagyon jók amiket készítenek. Nyilván a Mattel márkáknál kisebb szériás, „felsőpolcosabb” brand. Nem elérhetetlen itthon, de nem is szupermarketben beszerezhető. Csak az érdekesség kedvéért: A műhelyberendezés és a legtöbb figura amit számtalan fotómon láthattok, szintén az ő gyártmányuk.

A GL Vandurája valódi 1:64 arányú, ami azt jelenti, hogy igencsak testes. Összehasonlításul a Matchbox Chevy Van-ja 1:74 méretarányú, sokkal kisebb. Annyira, hogy már nagyon zavaróak lennének az elnagyolt részletek. Nincsenek ilyenek! Nagyon igényes, minden apró részletet kidolgoztak rajta. A legfontosabb pontos részlet, hogy nem fekete, hanem a piros csíkon túl ezüstszürke. Ezt a legtöbb kisautó feldolgozásnál el szokták hanyagolni – a fentebb linkelt ERTL sem kivétel. A kerekei hűen hozzák az eredetit, mind a felnik, mind az abroncsok terén, ami nagy szó ebben a méretarányban, még akkor is, ha ez dedikáltan egy gyűjtői darab. A festékkel sem spóroltak, minden ki van emelve ahol és ahogy kell, legyen szó világítótestről, rendszámtábláról, vagy krómozott díszlécről! A sorozatban használt autókon is eltérő spoilereket, első szélvédő feletti napellenzőket használtak, az AS2-es (Ahogy Sikerült 2) szabvány szerint. Sőt! Volt olyan verzió is, amiről lemaradt a napfénytető. Ez utóbbi is megvan ezen a modellen, szóval a legkevésbé sincs rajta semmiféle beleköthető részlet.

A helyzet az, hogy számos bontatlan kisautó nem kerül(t) fel (még) e lapokra, mert nem tudok normálisan blistert fotózni! Egyszerűen nem vagyok berendezkedve arra, hogy csillogás és tükröződés mentes képeket tudjak készíteni. Ehhez sokkal profibb körülmények kellenének, amit egyszerűen nem engedhetek meg magamnak. Úgyhogy mea culpa, mea maxima culpa, ez esetben is alapvetően VACAK képeket fogok mutatni, mert az ismert okokból nem bontottam fel a masszív Greenlight blistert. (Ha tudtok mecénást, aki a nevére venne a következő pár évtizedben, kérlek szóljatok! De ha összelottóznék pár milliárdocskát, akkor – hogy úgy mondjam – „lesznek bizonyos jelek”.)

Kitűnő, gyűjtői árú, de cserébe gyűjtői minőségű darab!

NRFB

Sehol nem spóroltak a festékkel, hogy kiemeljék amit kell!

Az eredeti felniket és gumikat is kialakították, a piros csíkon túli terültet ezüst, ahogy kell!

A forgatásokon használtak olyan Vandurákat, amin nem volt napfénytető. Ezen megvan!

A hátulja sem kevésbé részletes - beleértve az eredeti rendszámot.

Shinsei Mini Power No. 64 - GMC Astro 95 tractor with Tanker Tandem trailers

A változatosságra törekvés jegyében ismét egy kevésbé ismert, japán gyártótól származó nyergesvontatót mutatok, ami a gyerekkori példányom újra beszerzése, és nagyon kedves a szívemnek.

Az utolsó amerikai cabover*
A GMC Astro 95, mely Chevrolet Titan néven is ismert, a *General Motors utolsó cabover – kabin a motor felett, úgy is ismert, mint bulldogfülke – nyergesvontatója. 1969 és 1987 közt gyártották. Az 1980-as modellév után a Chevrolet kiszállt a nehéz nyergesvontatók piacáról, ettől kezdve csak GMC Astróként készültek a 4x2 és 6x4 hajtásképletű nyergesek a michigani Pontiac Central Assembly üzemben. 1986-ban a GM létrehozta a Volvo-GM vegyesvállalatot, ami véget vetett a caboverek gyártásának, mivel azok végképp kimentek a divatból annak köszönhetően, hogy a megújított hosszkorlátozási szabályokba belefértek a gyakran valószínűtlenül hosszú „csőrös” – conventional – vontatók. Korábban már értekeztünk e lapokon arról, hogy a jenki sofőröknek lábrázásuk van attól, ha meg kell dönteni a fülkét a karbantartáshoz vagy szereléshez és ezért ki kell pakolni a cuccaikat, meg amúgy is komplett lakóbuszokkal vetekedő hálóhelyeket tartanak elfogadhatónak a kamionokon.

Rendelkezésünkre áll igen jó minőségben az 1972-es GMC katalógus, amit kitűnő korképnek gondolok és ezért nagyon tetszik, illetve nem mellékesen minden műszaki adat kiderül belőle!

A hangja, barátaim! A hangja!

Shinsei sensei

A helyzet az, hogy egy korábbi Shinsei postban én megírtam már mindent, amit a cégről tudni érdemes. Sőt! Erről a konkrét szerelvényről is, hogy miért kedves a szívemnek. Ennek a konkrét darabnak a sztorijához hozzá tartozik az is, hogy Breki barátunkkal – akinek nem tudok elég hálás lenni a Biltema Volvo FH-ért – beszélgetve idéztem fel, hogy volt nekem egy ilyen kölyökként, de semmit nem tudok a gyártójáról és nincs-e valami ötlete, hogy mi lehetett, hogy rá tudjak keresni. Nos, nem csak hogy volt, hanem egyenesen vett egyet nekem – talán – az eBay-en és meglepetésként elküldte! Tehát ezért is hálás vagyok neki, bár az időrendet tekintve ez volt előbb és a Welly Volvo később.

A Shinsei GMC Astrója nagyon kicsi, mindössze 1:128 méretarányú – de a fentebb linkelt postban kitérek rá, hogy ez minek köszönhető. Mint az látszik, a motívumok matricával kerültek fel rá és nem a korának köszönhető, hogy ezek itt-ott elválnak a felülettől amire anno ráragasztották, ezt az én gyerekkori példányom is tudta évtizedekkel ezelőtt. Nagyon míves, klassz darabnak tartom, ugyanakkor furcsaságokat is felfedezhetünk rajta!

Tapasztalatból mondom, hogy nem volt ritka az, hogy amikor ez a darab készült a 80-as években és még a 90-esekben is – amikor én egy ilyen hazai képviseletén dolgoztam –, hogy az egész világon ismert egészen nagy japán cégek, egészen magas tisztségeit viselők sem beszéltek idegen nyelveket – nem tudom, hogy a jelenben ez hogy van. A kis GMC-re egészen meglepő és nehezen értelmezhető angol feliratok kerültek és én ezt annak tudom be, hogy aki tervezte esetleg egyáltalán nem beszélt angolul, de más se nagyon azok közül, akik ellenőrizték a munkáját. Majd a képeknél próbáljuk elemezni, hogy „mire gondolhatott a költő”.

Kíváncsi voltam, hogy mi lehet japánul írva a dobozára – emlékszem a gyerekkori példányomnak is ilyen fajta volt, nem olyan mint amilyen a linkelt postban is látható – ezért ráengedtem a Google Fordítót és elmentettem az általa kreált képeket. Egyrészt egészen elképesztő és a japán precizitás és maximalizmus netovábbja, hogy kezelési leírás van a doboz hátulján (!), másrészt helyenként egészen vicces dolgok születtek – majd fogjátok látni alább.

Lehet, hogy elfogult vagyok, hiszen gyerekkori játékszerem, de nem csak ez a GMC szerelvény, hanem a Shinsei kamionok úgy általában szerintem egészen elképesztő, magas minőséget képviselnek és nagyon tetszenek nekem.

Mondjátok, hogy nem impresszív!

"Tekeredik a kígyó..."

A matricák új korában sem annyira akartak helyükön maradni rajta. Nem szeretik az íves felületeket, na!

Az oldalsó matricát szerintem sikerült egy kicsit túl nagyra szabni. Hmmm... Erre mondtam én fentebb, hogy milyen precíz?

Kezdődnek az érdekességek felirat fronton! "Amerikai (mindenütt) az egész világon költöztetés". Mindez egy tartály-szerelvényen. Aha.

Egészen hasonló a kialakítása, mint a Matchbox Convoy Kenny Cabovernek, azaz...

...minden fém,...

...az alváz és a kipufogók, légbeömlő, tartályok műanyagok.

A két oldala szimmetrikus.

Ilyet se látni gyakran...

"Save Life?" Azaz "életet ment"? Que?

A két tartály félpót teljesen azonos.

A dolly egy reteszes, műanyag, de jól kigondolt, tartós szerkezettel kapcsolódik a tartálykocsihoz.

Ezen a tönkretett képen valami látszik is belőle.

A következő fotókon az első mindig eredeti kép a dobozról - és tartalmáról -, majd hogy mire ment vele a Google Fordító. Nem idétlenkedem el kommentárokkal a fordítás hibáit, ez a technológia fantasztikus még akkor is, ha időnként mókásakat téved!

Egyszerűen kíváncsi voltam a japán szöveg jelentésére, de a Google Fordító túlteljesített, az angol szöveget is lefordította.

Használati utasítás egy játékautó dobozán! Mikor láttunk ilyet valamin, ami nem motoros-, vagy elektronikus játék?

Így azért jobban olvasható.

Ez mai szemmel is őrülten menő, gondolhatjátok hogy a nyolcvanas évek elején amikor ez új volt, mennyire volt az!

Ez most picit félrement. Mi lehet a "Teherautó csoport"? Kamionszerelvény?