A tegnapi Lledo katalógus után kézenfekvő, hogy előrukkoljak a két Lledo gyártmányú kisautóm közül az egyikkel, történetesen a márkára jellemzőbbel és szebbel.
Centerweight
A
britek jelentős autógyártásának online dokumentáltsága
botrányos! Még akkor is iszonyatosan nehéz kideríteni egy
modellről bármit is, ha pontosan tudod annak a gyártóját,
típusát és évjáratát. Amikor meg nem, akkor cirka lehetetlen.
Pontosan így jártam e bejegyzésnek a tárgyával is. Már eleve
azt az információt összerakni, hogy a Bedford Delivery Van 1950-es
keltezésű, több Lledo katalógusból kellett. Igen, most lebuktam,
van még Lledo prospektus a tarsolyomban!
A 30 cwt-ről egy darabig azt gondoltam, hogy típusjelzés, de hamar kiderült, hogy ez egy súlymértékegység, ami angol nyelvterületen (volt?) használatos, még mint Hundredweightként is ismeretes. Hogy egyszerűbb legyen a történet, a britek és a jenkik eltérő tömegre használják – hosszú- és rövid cwt. Három különböző forrásnál, három különböző, akár tízszeresen eltérő értékű definícióját találtam, de végül a Wikipédiáét gondolom helyesnek. Szerintük egy long hundredweight – a Bedford brit gyártmány, nyilván a brit mértékegységet használják – 50,8 kilogramm. Tehát egyszerű a matek: 30 x 50,8 = 1524. Cirka másfél tonna, ami stimmel egy ekkora méretű teherjárműhöz.
Iszonyatosan sok nyomozással töltött idő után úgy gondolom, hogy a nevezett jármű a Bedford M sorozat lehet – a hangsúly a feltételes módon van. Ezt 1939 és 1953 közt gyártották. A különböző tengelytávolságú változatokban készülő járművet a Bedford, csak járóképes alvázként-, fülkével szerelve de felépítmény nélkül-, platós- és billencs- verziókban értékesítette. Tehát a zárt áruszállító valamely felépítménygyártó munkája. Az viszont egységes, hogy soros, hathengeres, 3,5 literes, 76 lórerős (gondolom ez itt bhp lesz), benzinmotor (!) hajtotta a hátsó kerekeit, egy négysebességes váltón át. Hidraulikus, vákuumrásegítős dobfékei fékezték mind a négy kerekét.
1995
Ne
halljatok bele ebbe semmiféle negatív felhangot, de ha röviden
kell összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint a
Matchbox Models of Yesteryear szériája. Nem véletlen, a
tegnapi postban már tisztáztuk, hogy J. W. Odell egyértelműen
ezt a sorozatot vitte tovább az új cégében. Nagyon igényes,
nagyon szépen tökéletesen festett. Egyértelműen
inkább a felnőtt gyűjtőket célozza mintsem a gyerekeket, bár ez
konkrétan kibírja azt is ha – ésszel – játszanak vele.
Gondolok itt arra, hogy csak az alváza és a hűtőrácsa, illetve
az első fényszórók készültek műanyagból – a sárvédők is
fémek –, ez utóbbiakat le lehet törni és testnyílásokba
tüffködni. A fülke kapott egy minimális belteret – egybe-ülőpad
és kormány, gyanítom az eredetiben sem lehetett ennél sokkal több
minden – de a raktér teljesen üres.
Nem az a méretarány, amit mi gyűjtünk, ami okból egy darab nem sok, annyi Matchbox Models of Yesteryear sorozatú kisautóm sincs, de ami szép az szép! Ez pedig szép és nagyon örülök, hogy van egy ilyen mutatóba a gyűjteményemben. Hozzá igen kalandosan került hozzám: Szerzőtársaim zsákmányolták az egyik börzén egy „turkálós” dobozból, „turkálós” áron. Az volt az indíttatásuk, hogy látták, hogy mesés állapotban van, Lledo és egyszerűen nem tudták otthagyni, azzal a felkiáltással, hogy „Joenak biztos kell”. Hozzá milyen igazuk volt! Kellett! Ez úton is köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése