14 év után, március
végén bővült az Airport Coach flottám. Egyáltalán nem
gondoltam volna, hogy ilyen hamar lesz újabb amit meg tudok mutatni.
Az új beszerzés egy 1946 és 1994 közt működő légitársaság
színeit viseli. Kezdetben Trans Australia Airlines (TAA) volt a cég
neve, melyet 1986-ban neveztek át Australian-ra és kapta meg azt a
logót, ami a busz oldalán is látható. Nem csodálnám, ha ti sem
hallottatok volna még róla soha, lévén belföldi járatokat
repültek. 1992-ben felvásárolta a céget a Quantas, mely végül
94-ben teljesen felszámolta a céget és a járatokat a saját
hálózatában működtette tovább.
A cím egy kicsit
becsapós, mert ez biztosan Code 2 modell, nem lehetett
játékboltokban beszerezni – bár az nem világos nekem, hogy hol
árulták ezeket.
A cím némileg megtévesztő, ez egy ausztrál, Code 2. Ez a légitársaság sem létezik ma már, úgyhogy a korábbi Airport Coach-ok azt sugallják, hogy nem jó ómen ilyenből csinálni céges mörcsöndájzt.
Mikor adták ki azt a kisautót? A helyes megfejtők közt életfogytig tartó, Matchbox Memories előfizetéseket sorsolunk ki!
A 3-as, 5-ös, sokas
csomagokkal a legtöbbször az a baj, hogy mindegyikben van egy-két
vonzó jármű és rossz esetben többségben vannak az egyáltalán
nem vonzó, akár „én ezért egy fillért sem adok” holmik.
Közben meg az árazásuk mostanában olyan, hogy sokkal rosszabbra
jön ki az egy darabra vetített ár, mintha szólóban vásárolná
meg őket az ember, igaz előfordul, hogy a festésük cserébe
egyedi. Ha az embernek mázlija van, akkor aztán börzén talál
ilyen pakkokból szólóban járműveket, „jóárasítva”. Ebben
az esetben pont ez történt.
A 2019-es, Vadon nevű
pakkban – majd lásd alább – három olyan jármű van, ami
számomra vonzó. Ebben a postban rögtön kettőt is megmutatok.
Jó a motívum, jók a színek, nagyon jól kiegészítik egymást, szerintem telitalálat.
Arrow-Flint Camp, ami valami olyasmit tesz, hogy "kőnyilhegy tábor" - már ha jól értem, azért komolyabb összeget nem mernék rátenni, bár a logó is erre utal.
Az eleje - mivel az alváz műanyagjából van - kevésbé látványos, mint...
...a hátulja.
Egész jópofa túlélőkészlet, az külön tetszik, hogy a...
...csónak műanyag alkatrésze nem szimmetrikus.
Szét lehet őket szedni és akkor így néznek ki.
"Kőnyílhegy tábor. Íjjászat, gyalogtúrázás, úszás, lovaglás és egyebek." Nem hangzik rosszul. A rendszámot nagyon könnyű félreérteni valami közepesen csúnyának, de ez egy családbarát blog, nem csomagolom ki, hogy mire gondolok.
Újabb „történelmileg
fontos” nyergesvontatót láthattok a mai postban. Ez volt az a
széria, ami a Scaniát tényleg nemzetközileg ismertté és
elismertté tette, hiszen az első International Truck of the Year
díjat ennek a révén zsebelték be.
Korábban már
említettem, hogy egy komolyabb EFSI kontingenst sikerült
beszereznem köztük olyan teherautókat, melyek bizony igencsak
fontos mérföldkövek az adott járműgyártó életében. Nos, ez
is egy közülük.
A 3-as széria A
sorozat 1987-ben debütál és 1995-ig – más források szerint
1998-ig – marad gyártásban. Mindössze tíz hónappal a
bemutatója után a széria megkapja a Scania első, Nemzetközi Év
Teherautója (IToTY – International Truck of the Year) díját amit
elsősorban a vezető számára nyújtott komfortjával érdemel ki,
bár nyilvánvalóan nyom a latban a háromféle választható erőmű
közül a legerősebb is, a
14-literes hengerűrtartalmú, akár 500+ lóerős V8-as. A sor másik
végén a 9-literes áll, 210 bevethető pacival. A Scania először
használja a „Streamline” (Áramvonal) nevet, megkülönböztetendő
a kétféle kivitelű fülkét, amit a hosszú távú fuvarozáshoz
ajánlott nyergesekhez kínál. Viszonylag nehéz megkülönböztetni
szemre a kettőt, de a Streamline az áramvonalasabb, olcsóbban
üzemeltethető verzió, míg a Topline a több vezetői komfortot,
nagyobb életteret kínáló, amiben két sofőr is kényelmesebben
dolgozhat. A Topline-nak magasabb a teteje, a különbség a szélvédő
felső vonalától mérve látszik, de nem igazán szembetűnő az
eltérés, ha az ember nem tudja, hogy mit is kéne keresnie.
Kiemelném még a vezető felé fordított, jól áttekinthető
műszerfalat is, ami hatalmas kedvencem. Nagyon analóg, nagyon 80-as
évek, de nem csak tetszetős, tényleg jól használható is,
szemlátomást a vezető köré építették a belteret. Azt mondják
akik nem csak szimulátorban hajtanak kamiont, hogy a 3-as sorozatot
még a mai gépekhez szokott sofőrök is élvezetesnek találják
vezetni, ha módjuk nyílik kipróbálni egyet.
Scania 3-as széria. Jobb szélen a Matchbox Convoyból ismerős csőrös T-sorozat, mellete a Streamline, középütt a Topline kivitel. Balra tőle a daycab, illetve "nem nyerges" kivitelek. Ez a feltűnő, piros-ezüst-fehér festés volt az alapáras. (Fotó: Scania sajtófotó)
Rengeteg korabeli fotóból összevágott videó, a 3-as széria minden porcikájáról, opciós tetőspoilerrel és anélkül, kívülről-belülről, csőrösök, későbbi ráncfelvarrott verziók egyaránt. Megfigyelhető itt is az alapáras, feltűnő fényezés.
„Demo Truck” Ezt
a nevet én adtam neki teljesen önhatalmúlag, két okból. Egyrészt
a vontató azt az alapáras festést viseli, amivel a Scania az
eredetieket is ellátta. Érdekes, hogy mennyire másként járt a
marketingesek agya a kérdésben: alapáron kapott a termék egy
feltűnő megjelenést, amivel a terméket reklámozták. Ha a
tulajdonos nem fényezte át a saját flottaszínére, akkor guruló
hirdetőtáblaként működött, ha meg igen, akkor úgyis nagyjából
mindegy. Amúgy ezt a gyakorlatot több félpótkocsigyártó is
követi mind a mai napig, alapáron a termék az ő – nem is kicsit
feltűnő – színeiket és emblémájukat viseli, egy később
könnyen matricázható, vagy fényezhető szín feláras, nem is
kicsit.
Másrészt
a félpót az „Új Scania 3(-as sorozat)” feliratot viseli,
szóval voltam bátor összerakni a kettőt a kettővel. Elhelyeznék
itt egy stratégiai linket egy korábbi EFSI nyerges, a MAN F8
postjára, mert sok olyan részletet szeretnék megmutatni,
amihez érdemes lesz oda visszakattintani összehasonlítás
céljából! Elsőnek mindjárt egy nem annyira látványos, de
fontos részlet: Ennek a félpótnak kettős kerekei vannak, nem
szólók.
Alapvetően
az egész cakompakk nagyon tetszik úgy, ahogy van, nagyjából
beleköthetetlen, a beltér is szép, ott a vezető felé fordított
műszerfal, a jellegzetes négyküllős Scania kormány, a Topline
tető, kívánni nem lehet jobbat! Majd a képeknél mutatok
érdekességeket!
A teljes szerelvény. Azt hiszem világos, hogy miért kereszteltem "Demo Truckra".
Topline kivitel, ami nem csak a napellenző feliratából látszik, 450 lóerős motorral, a gyári alapáras fényezéssel.
A beltér is részletes, ott az ívelt műszerfal és a Scania kormány. A tetőspoiler opció volt, ezen nincs. Nem tudok belekötni!
Egy korábbi EFSI postban már említettem, hogy "csaltak" az alvázakkal, ugyanazt használták több típushoz is. Nos, ez is megegyezik a fentebb már linkelt MAN F8-aséval, de ezen egyáltalán nincs pótkeréktartó, csak a helye. Azon ott van, csak nincs rajta kerék.
A MAN F8-as után kötött pótkocsihoz képest is van eltérés: Ennek nem nyithatóak az ajtajai, illetve dupla kerekek vannak alatta. Majd később is fogjátok látni, hogy hány ilyen apró eltérés van a különböző EFSI szerelvények közt!
Nem is olyan rég
polemizáltam afelett, hogy bár
a Matchboxnak úgy tűnik nagyon jó kapcsolata volt a
Mercedes-Benzzel, valamiért legendás típusok nem jelentek meg
kisautóként tőlük. (Igen, tudom, mind a kettő márkanév,
értsétek úgy, hogy a brandek aktuális tulajdonosaival.) Ezen a
Mattel mostanában javítani tűnik és milyen jól csinálják!
De miért Hot Wheels? 2021-ben
rukkolt elő a Hot Wheels az 500E értelmezésével. A premiermodell
az, amit ebben a postban láthattok, a fekete. Még abban az évben
követte a metál-ezüst, 2022-ben a piros, illetve a fehér, mely
utóbbi Dollar General Store, USA exkluzív ami nyilván sokat ad a
beszerezhetőségéhez a mi földrajzi koordinátáinkon. Mindben az
a közös, hogy soha, egy büdös darabot boltban nem láttam belőle,
gyűjtői körökben az áruk a Proxima B felé tart a Kentaúr
csillagképben és már régen elhagyta a józan ész határát.
(Dolgozom a beszerzésükön, maradjatok vételen!)
Belekötni
csak annyiban tudok, hogy ha már szép részletes belteret faragtak
neki amerikai barátaink – egészen konkrétan Lindsey E. Lee, aki
egy koreai-amerikai ifjú hölgy és nem mellesleg nagyon is csinos –
akkor azt a nyomorult kormánykereket miért a Domino's Pizzától
kellett rendelni?
Igazából
furcsállom, hogy Hot Wheels lett belőle és nem Matchbox, lévén a
Mattel – amúgy igen örvendetes – törekvése arra, hogy mire
használja az istállójához tartozó két konkuráló márkát,
inkább az utóbbi tematikájába illeszkedne. Ezt erősíti az is,
hogy teljesen hétköznapi, utcai festéssel dobták őket piacra,
semmi harsány, HW-re jellemző dekor – legalábbis amikor e
sorokat írom még nincs ilyen.
Bár festékből van, szép részletes az eleje.
Az én ízlésemnek így meglehetősen gengszteres.
Fantasztikus sleeper, számomra nagyon kívánatos autó.
Remek amúgy a beltere is, csak a kormányt hozatták hozzá egy pizzériából.
És még a hátulja is részletes! A rendszám megfejtése nem okoz különösebb fejtörést.
„Mi is a név? Mit
rózsának hívunk mi, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.”
(William Shakespeare: Rómeó és Júlia, fordította Kosztolányi
Dezső) Ez jutott eszembe, hiszen hívják bárhogy, ez bizony Dodge
Commando Delivery Truck. De akkor miért hívják így? Alább
kiderül.
Nem úgy japánban!
1984-ben a szigetországban a Pepsi logós Dodge Commandót MB-23
Panel Trucknak nevezik és annyiban tér el a premierváltozattól,
hogy a kerekein nem króm, hanem igen halvány arany a dekor –
dekotora LVL 1. Ami egyedi még, az a jellegzetes japán piacos
doboz, ami „made in England” csakúgy mint a járgány.
Dodge ő, nem dozsó! (Bocs.)
Itt már látszik, hogy miben tér el a japán kiadás az összes többi országban megjelenttől.
Mondjuk nem ez a kép az, amiről könnyű kiszúrni, hogy mitől dekotora kezdőszint. Igaz a valóságban sem túl látványos az eltérés.
Innen egyenesen megmondhatatlan. Érdekes, hogy mennyire halvány ezen a matrica. Az európai példányomon sokkal élénkebbek a színek. A másik oldala is ilyen, ez így jöhetett ki a gyárból.
Szeretem, ha egy ilyen holmin...
...nyithatóak az ajtók. Úgy lehet igazán jót játszani velük.
Balról ezüst, jobbról arany felni. Így már talán látszik.
Matchbox MB-23 Panel Truck, 1984, japán kiadás, NRFB.
Hát a "Japanese issue" tag nincs nálunk tönkrehasználva, ezért mutatom a doboz többi oldalát is.
Nagy az én örömöm,
mert sikerült végre újabb, magyar gyártmányú Matchboxot
beszereznem. Még akkor is, ha nagyon le van pusztítva és csak
színváltozat egy olyan darabból, amim már volt.
Nos, ez a mostani darab
sok újat az elsőként linkelthez képest nem hoz, csak annyit, hogy
zöld. Viszont magyar kiadás, ami miatt ennyire durván lepusztított
állapotban is igent mondtam rá egy börzén.
Azt hiszem, ha ember lenne, azt mondanánk rá, hogy "Érdekes arcú..." A mélyre eresztett első spoiler minden pokrócon játszás megrontója!
Kapott kiképzést rendesen szegény. Ha nem magyar gyártmány fel sem bukkan a radaromon.
Mindkét tengelyt sikerült elferdíteni, így tolatva kanyarodik, bár előre menetben egészen jól tartja az egyenes irányt.
Itt nagyon látszik, hogy a hátsó kerék is "kormányzott" lett, nem csak az első.
A hátulja kifejezetten tetszik ennek a járgánynak.
Sajnos a jobb oldali kipufogót egy korábbi tulajdonos eltávolította.
A Kyosho fő profilja 1963 óta a rádióvezérlésű autók készítése, a játéktól egészen a profi, versenyzésre szánt gépekig bezáróan. Ez a profil 1991-ben kiegészült a "csak nézegetni való" autómodellekkel is, többféle méretarányban. Fő riválisuknak az AUTOart és a Minichamps tekinthető - esetleg még a Hot Wheels -, minőségben azok állnak hozzá a legközelebb. A fenti két gyártóhoz hasonlóan náluk is megjelentek az 1/64-es méretarányú modellek, amikből aztán tematikus sorozatokat is készítettek, ilyenből származik ez a Porsche Boxster is. Ebben a sorba nyolc Porsche típust választottak be és mindegyiket háromféle színben készítették el, így könnyen kimatekozható, hogy 24 darabos kiadásról beszélünk. Ráadásul ilyenből többféle is akadt a kedvenc autómárkámat feldolgozó kollekcióból. Igaz vannak típusilag átfedések, de ezt igyekeztek a festésekkel eltérővé tenni. Szóval van, illetve lenne mit beszereznem tőlük (is), de szigorúan megálltam anno az egy típus, egy színnél és továbbra is tartom magam ehhez.
Csomagolás Maguk a modellek egy szürke dobozban kaptak helyet, kívülről az adott kollekcióra utaló dekorációt kaptak és fel is lett sorolva, hogy milyen típus lehet a dobozban, de ennyi. Igazi lutri volt, hogy ki melyiket fogja meg, csak kibontás után derült ki, hogy mit is rejt a doboz. A műanyag talapzatra felcsavart kisautón kívül egy műanyag búra - nem vitrines, hanem blister szerű - is helyet kapott, amit egy kártyalap szerű kartonlap tartott a helyén. Polcra egyértelműen e nélkül illett kirakni, mert inkább csak védte az alatta levő autót, mint sem szép és tartós. A "kártyalap" egyik oldalán az adott típus elérhető színváltozatai, a másik oldalon pedig a tejes kollekció látható. Jelen esetben nekem ezek hiányoznak, másodkézből már csak a lényeg került hozzám.
Tartalom Rátérve a lényegre szinte csak pozitívumokat tudok mondani róla. Egy eleve nem játékszernek, hanem polcdísznek szánt kisautón természetes, hogy a legapróbb részletekig meg van rajta minden. Nincsen ez másképpen itt sem, nagyon szépen sikerült mind kívül, mind belül. Nem érzem azt, hogy a Minichamps-nek fel kéne kötnie miatta a gatyót, de nagyon jó úton járnak afelé. Teljesen érthető, hogy az oldalsó irányjelzőket festették, ám szerintem kicsit túl nagy, így vonzza a tekintetet és a műanyag fényszóró közelében ez nem jó ómen. Ami szintén kicsit hátrány, hogy a festék vastagabb, mint jó lenne, például a hátsó kiemelkedő spoiler vonalait szinte teljesen eltünteti, de az ajtókilincsek is alig észrevehetők. Ahogy néztem a netes képeket, ilyen szempontból az ezüst szín sokkal jobb, az vékonyabban van festve, ott minden él jól kivehető. Amit viszont kifejezetten hiányolok,az a visszapillantók tükörfelületeinek a kifestése, ezen a szinten azért illetve volna rá odafigyelni.
Még úgy is szép, hogy piros
Az oldalsó lámpa festése kicsit zavaró a műanyag lámpatestek mellett
Kicsit vastag a festés és így a finom részletek szinte elvesznek
Vakuval sikerült láthatóra fotóznom a belteret
Itt látható minden, ami nekem nincs meg: blister, kártya, doboz (kép forrása)
Akárhogy is nézem, ez
az első trolibusz a blogon és úgy fest, hogy jó ideig az utolsó
Ikarus is. A dolgom végtelenül egyszerű az 1952 és 1956 közt kis
szériában gyártott trolik bemutatásával kapcsolatban, mert
igencsak alapos
Wikipédia bejegyzés készült hozzá, illetve a
Villamosok.hu is foglalkozik vele – a szöveg gyanúsan
hasonló, de a képanyag bőséges.
Korabeli híradófelvétel az Ikarus 60T-ről
Mint szinte az összes
korábbi, 1:72 méretarányú, egy tőről fakadó Editions Atlas
Collections – DeAgostini buszmodellel kapcsolatban, erről is az a
verdiktem, hogy ezért a pénzért, ebben a méretarányban teljesen
elfogadható minőséget képvisel.
1949-ben, Sztálin 70. születésnapján kezdte meg működését Budapesten a 70-es troli vonal. A 75-ös viszonylat 1954-ben. Olyan kis butus "arca" van, nem?
Mindig furcsálottam, hogy az Editions Atlas / DeAgostini talapzatokon a "nem ajtós" oldalak felé esik a felirat. Oké, van köztük jobbkormányos, de azok vannak kisebbségben.
Az első trolibusz a blogon. A mindenfélék a tetején.
Az izgalmasabb oldala.
A képek porsche kolléga munkáját dicsérik - a tulajdonosa pedig a sógora. Ez a megvilágított beltér is az ő leleményességéből fakad.